In memoriam GÁBOR MIKLÓS

2021. augusztus 30., hétfő

Gábor Miklós a Színiakadémián 0.

Az első Shakespeare - és egyúttal az első Bolond - szerep

Gábor Miklós a Színiakadémián címmel négy részes kis sorozatot készítettem még 2015-ben. Most eléje kell tennem egy részt, hogy időrendben legyen, ugyanis a folyamatosan gyarapodó Arcanum Adatbázis révén nemrég bukkantam első éves akadémiai vizsgaelőadásának két ismertetésére, kritikájára. A régi posztokat már nem számozom át, nehogy megakadjon valami a blog fogaskerekében, ezért kapja ez a rész a 0. sorszámot.

1939. áprilisában mutatták be vizsgaelőadásként Shakespeare: A vihar című színművét (utolsó darabját), amelyben az első éves Gábor Miklós Trinculo kis, de sok szempontból igencsak jelentős szerepét kapta. Trinculo ugyanis udvari bolond a milánói herceg udvarában - ő az a trónbitorló herceg, aki testvérét, Prosperót letaszította trónjáról és egy kis szigetre száműzte. Most, hajótörés következtében a herceg és társasága éppen erre a szigetre kerül. Persze tudjuk, a vihar is, ami ide sodorta őket, már Prospero bosszújának része volt.

Trinculo tehát udvari bolond. Terjedelmében kis szerep, egyetlen jelenete van, amikor részeges barátjával és Calibannal szövetkeznek Prospero ellen. De tudjuk, hogy ez a "foglalkozás" kiemelt jelentőségű Shakespeare életművében, hiszen a bolond az, aki büntetlenül kimondhatja az igazat. Gábor Miklós pályájának egészét tekintve is érdekes és sokatmondó, hogy Shakespeare egyik bolondjaként lépett először a világot jelentő deszkákra, hiszen később reveláció lesz mindkét alkalommal a Lear király Bolondjának szerepében vagy az Ahogy tetszik Jacques-jaként (bár ő hivatalosan nem "bolond", de karakterében mégis közel áll hozzá).

Úgyhogy nézzük, mit tudhatunk meg oly sok év távlatából erről az előadásról és első Bolond-járól.

Először is itt egy kép, "akció" közben Calibannal (Rajczy Lajos) és a részeges Stephano csapossal (Nagy István). Ő az, akin az az idétlen fejfedő van 🌝

A fellelt két kritika alapján megpróbáltam rekonstruálni a szereposztást, ami néhány fontos ponton nem sikerült, például nem írták meg, ki volt Prospero. Amit lehet tudni:

Miranda: Fülöp Kató

Ferdinand: Benkő Gyula

Gonzalo: Galamb György

Caliban: Rajczy Lajos

Ariel: Kulcsár Irma

Trinculo: Gábor Miklós

Stephano: Nagy István

További szereplők: Várnai László, Vereczkei Zoltán, Tamás József, Gáti György, és csak vezetéknéven említett Kéry és Torday.

Rendezte: Nagy Adorján

Mindkét előkerült kritika megegyezik abban, hogy Rajczy Lajost említi az előadás legjobbjaként és nagyon melegen szólnak Gábor Miklósról, kis szerepét külön kiemelve. Ez annál is nagyobb dicséret lehet, hiszen azt meg sem írták, ki játszotta Prosperót...

Olvassuk őket! Az elsőt képben másolom ide, megjelent a Színházi Magazin 1939. évi 18. számában:

A Pesti Napló 1939. április 25-i számának (m) szignóval megjelent cikkének szövegét pedig ide gépelem. A kiemelés tőlem van🙂

Vasárnap délelőtt a Színiakadémia tartott vizsgaelőadást a Nemzeti Színházban. Nagy Adorján növendékei A vihar-t, Shakespeare vígjátékát adták elő. A mű (Babits fordításában) alkalmat adott annak bebizonyítására, hogy régen volt annyi tehetséges , már-már kész színész az Akadémián, mint amennyi az idei végzősök, de az elsőévesek és előkészítősök közt is található. Rajci Lajos, aki Calibánt játszotta, már mintha lassan túlnőne a vizsgaelőadásokon. Mesterének, Kiss Ferencnek hatása, amely már-már modorossá tette, A vihar-ban úgyszólván teljesen eltűnt és Rajci kitűnő egyéni alakítást nyújtott. A többi szerepekben Fülöp Kató, az emlékezetes Sasfiók-előadás hősnője mint Miranda, kissé passzívabb szerepében ismét elsőrendű volt. Kulcsár Irma (Ariel, légi szellem) megjelenésében nem éppen légies, de mozgásának frissesége, vidámsága feledteti ezt; ezenkívül igen szép énekhangja van, ami nem utolsó érdem. Várnai László, Tamás József, Gáti György, Vereckei Zoltán - egytől egyig kitűnőek voltak. Benkő Gyula ezúttal először jóval több volt, mint "szépfiú". Galamb György Gonzalo szerepében komoly tehetségről tett tanuságot. Trinculo bolondos szerepében nagyon szépen megállta helyét az elsőéves Gábor Miklós.

Végül itt vannak az színiakadémiai vizsgaelőadásokról megjelent korábbi posztok:

2021. augusztus 16., hétfő

22 évesen bonviván [4. rész]

Gábor Miklós profi életének második színpadi szerepe a Bécsi gyémántok című akkor frissen Bécsből magyarított operett szerelmes testőrkapitánya volt (az első egy kicsi szerep Móricz Zsigmond egy darabjában).

Az előadással - mint a címből is látszik - már foglalkoztunk itt a blogban három részben, ám az Arcanum adatbázis nagy iramú bővülése felszínre hozott néhány új említést, cikket, sőt képet is, amelyekből a leginkább érdekeseket mindenképpen szeretném megmutatni.

Jöjjenek elsőnek a képek!

Színházi Magazin 1941. 18. sz.

Esti Újság 1941. ápr. 24.

Az előző posztokat itt visszaolvashatjuk:

1. rész 2. rész 3. rész

Az 1941. április 24-én az akkori Madách Színházban (mely nem azonos a maival!) bemutatott darabra nagyon hamar, már a főpróbán felfigyelt a Magyar Rádió; április 27-én ki is vonult berendezéseivel és közvetítette! Ennek révén maradt fenn az előadás teljes szereposztása. Ez még a Színháztörténeti adattár adatbázisában sincs benne, így mindenképpen érdemes a világhálóra feltenni, hogy legalább itt a blogban legyen meg. Vajon a rádióarchívumban meglehet ez a felvétel? Bár az a valószínűbb, hogy akkoriban még nem tudták rögzíteni az ilyen adásokat, csak élőben közvetíteni. Pedig milyen jó lenne hallani...

Tehát:

Bécsi gyémántok

Zenés vígjáték 3 felvonásban, 4 képben. Írta Curt von Lessen. Fordította gróf Károlyi István. Zenéjét szerzette Alexander Steinbrecher. Rendező Földessy Géza. Vezényel Endre Emil.

Személyek:

A császárnő: Lázár Mária; Josef Strasser aranyműves és ékszerész: Mihályfi Béla; Rose, a felesége: Somogyi Nusi; Liesl, a leánya: Csikós Rózsi; gróf Sármássy Miklós huszárhadnagy: Gábor Miklós; Leopold Lampelmayer: Góth Sándor; Leonie: Déri Sári; Lassnig ezredes: Vándory Gusztáv; Valeska, a felesége: Simon Marcsa; Alphonse de Brie: Mátray József; Watzek udvari tanácsos: Balló Elemér; Cornelius: Danis Jenő; Rendőrbiztos: Sárossy Andor; Főkomornyik: Bakay Lajos; Utcagyerekek Kovács Kató, Kovács Pista, Koltay Sanyi

A díszleteket Jaschik Álmosné és Bercsényi Tibor, a jelmezeket Nagyajtai Teréz tervezte.

Nézzünk egy most előkerült fényképes kritikát! Megjelent az Esti Újság 1941. április 24-i számában:

A Magyar Nemzet meglehetősen levágta mind a darabot, mind az előadást. A darabbal a többi kritika sem volt elégedett, soványka történetnek tartották, s azt is többnyire leszögezték, hogy a Madách Színház színpada (a mai Örkény Színház!) kicsi a darab számára. Mindezt megerősíti a Magyar Nemzetben a szigorú Papp Antal színikritikus, aki a neves főszereplőkkel sem volt megelégedve. Viszont Gábor Miklósról ezt írta:

... kellemes meglepetést és sok jó percet szerzett Gábor Miklós, a vadonatifjú bonviván, aki, ha nem esik a felkínálkozó modorosságokba, legnagyobb bonvivánunkká fejlődhet.

Ha nem is bonvivánként, de tényleg a legnagyobb magyar színészek egyikévé vált...

És még egy igazán szép dicséret a Nemzeti Újság K. B. szignójú ítészétől, az 1941. április 25-i számból:

Legtöbb erő, valószínűség volt azonban Gábor Miklós, a festői kiállású testőr alakjában.

Jöjjön most egy igazán részletes beszámoló Bethlen Margit tollából. Ő amúgy Bethlen István korábbi miniszterelnök felesége, érdekes, jó tollú író, akinek ebben az időben önálló rovata volt a Színházi Magazin című hetilapban. Meglehetősen hosszú cikket írt, egy kicsit (vagy nagyon?) egy bennfentes amatőr színházrajongó szemszögéből. Megjelent a lap 1941. április 27-i, 18. számában olyan illusztrációkkal, amelyeket máshol nem közöltek.

Áttekintésünket zárjuk egy, az összes többi értékeléssel egybevetve szinte érthetetlen véleménnyel az Új Magyarság című lap 1941. április 25-i számából, K. I. aláírással:

A bonviván szerepét játszó Gábor Miklós orgánuma kellemes, játékával viszont nem tud jelentékennyé válni. Egy magyar gróf, aki a királynő testőrtisztje, még operettben sem lehet olyan, ahogyan ő alakította.

Ha kicsit megpiszkáljuk ezt a hírlapot, már nem is olyan meglepő... Az Új Magyarság ugyanis a kor egyik szélsőjobboldali, nacionalista-soviniszta hírlapja volt; azt az ideológiát képviselte, terjesztette, amely a Bécsi gyémántok után nem engedte többet színpadra Gábor Miklóst, sok "nem megfelelő származású" pályatársával együtt - nyilván ez rejlik a "szakmai" megítélés mögött. Amíg be nem hívták katonának, csak a baloldali szavalóesteken jutott számára pódium. Következett a front, a hazaszökés, bujkálás... Így az 1941-es Bécsi gyémántok után legközelebb 1945 tavaszán, már a Nemzeti Színház tagjaként állhatott újra színpadra a Bánk bán ünnepi bemutatóján.

2021. július 24., szombat

Beáta és az ördög, 1941

Gábor Miklós ebben a filmben játszotta el élete legelső filmszerepét.

1940. szeptember 27-én írták meg a magyar napilapok, hogy megkezdődtek egy új magyar film munkálatai Beáta és az ördög címmel. Török Rezső novellájából, amely A fekete huszár című kötetében jelent meg, a forgatókönyvet Horváth Árpád és a rendező György István írták, a címszereplő pedig Szörényi Éva lesz, tudták meg az újságolvasók.

Gábor Miklós ebben a filmben kapta meg legelső filmszerepét, egy Gino nevű gazdag olasz fiút, akinek szerelmi története párhuzamosan fut a címszereplő Beáta nagy sztorijával.

Nézzünk is mindjárt egy fényképet:

Gábor Miklós és Sas Piri

Ez lett második bemutatott filmje (az első az Európa nem válaszol volt), de abból a szempontból első a pályáján, hogy ennek kezdődött meg korábban a forgatása.

A konkrét filmkészítés nem tartott túl sokáig, október 10-én már azt írták a napilapok, hogy a befejezéséhez közeledik. Ekkor említették először Gábor Miklós nevét, már akkor "fiók Clark Gable"-ként aposztrófálták 🌝

Partnerének, a fiatal Sas Pirinek a Beáta és az ördög az egyetlen filmje az IMDB adatbázis szerint. Annyit találtam róla, hogy 1936-ban, 17 évesen szerzett diplomát a színiakadémián. Mielőtt ezt a szerepet megkapta, Kecskeméten és Pécsen játszott. Még 1941 őszén szerződtette a Magyar Színház, de előadást nem találtam, amelyben szerepelt volna. Azóta semmi nyoma...

A film olasz környezetben játszódik. Beáta, a címszereplő semmi mást nem ismer az életből, mint a zárdát, ahova anyja utolsó erejével pici lányként vitte, s ahol - a végleges döntés küszöbén álló - ideális apáca-jelölt vált belőle. Most azonban egy gazdag, ám léha életet élő fiatal arisztokrata (Páger Antal) személyében megkísérti a szerelem, azaz az ördög..

A sajtó már a forgatás alatt utalt rá, hogy nagyon kényes a film témája, és később arra is, hogy valószínűleg ezért, engedélyeztetési töprengések miatt késett sokat a bemutató.

Amire végül 1941. május elején került sor Budapesten. Nem sokkal előtte, március közepén került közönség elé az említett Európa nem válaszol, amiben a fiatal Gábor Miklós komoly figyelmet keltett, így a Beáta-filmben már nem volt teljesen ismeretlen.

A korabeli kritikák persze sokat foglalkoztak magával a témával (a katolikus sajtó eléggé le is rámolta...) és különösen sokat a két főszereplő, Szörényi Éva és Páger Antal alakításával. Az ő árnyékukban is tetszett ellenpárjuk, a fiatal Gino és Giuditta szerelmének ábrázolása, de róluk jóval kevesebb szó esett az előzetesekben és a kritikákban. Persze indokoltan, történetük jóval kisebb súlyú a filmben.

Olvassunk bele a korabeli sajtóba:

Kényes, veszélyes, izgalmas, megbékítő a: Beáta és az ördög (Az Ujság 1941. április 30.)
Néhány nap előtt a Hunniában levetítették a legújabb magyar filmet, a Beáta és az ördög-öt. A jelenlévő egyik előkelő állami filmfunkcionárus a következő jellemző mondatokat vetette papírra: kényes, veszélyes, izgalmas, szerelmes, megbékítő. Fotografálás: festményszerű, képmegoldások klasszikusak, hangulatosak és meggyőzőek. Dialógus: magyaros, finom, nem szószátyár, nem bőbeszédű, velős, okos. Művészi vonalra Horváth Árpád büszke lehet, Páger Antal legférfiasabb és legszívhezszólóbb alakítása. Szörényi Éva nagy színésznő, gyönyörű színésznő. Toronyi Imre meggyőző érsek. Füzes Anna, Vaszary Piroska tiszteletet parancsoló apácák. Gábor Miklós kedves borzas fiatalember. A film levegője tökéletesen hű a témához.

Hétfő c. lap 1941. 18.

Az Ujság 1941. május 6.

A film teljes STÁBLISTÁJA a nagybetűkre kattintva olvasható.

S végül egy csoportkép a főszereplőkkel:

Szörényi Éva, Sas Piri, Gábor Miklós, Ladomerszky Margit, Páger Antal

A poszt közreadásának pillanatában a világhálón sajnos sehol nem érhető el a film. Aki nagyon szeretné látni, írjon privit a bloggernek, majd megoldjuk valahogy 😊

Frissítés: A film megnézhető a Videa oldalon!

https://ok.ru/video/1585641818642

2021. július 7., szerda

Csák Jani - A legelső színpadi szerep (1940)

Móricz Zsigmond: Kismadár

Csák Jani szerepében

A huszonkettedik évében járó Gábor Miklós 1940 nyarán megkapta színiakadémiai diplomáját. Már vizsgaelőadásokon felhívta magára a figyelmet (ezekről ITT készítettem összeállítást). Rögtön szerződtette is a Madách Színház. Ez benne van minden életrajzában. Azt viszont nem szokták hozzátenni, hogy ez még nem az a Madách Színház, amelyikben később a Hamletet játszotta. Ezt a Madách Színházat 1940-ben alapították és a mai Örkény István Színház akkor teljesen új épületében működött. Magánszínház volt, mecénása gróf Károlyi István. Csak 1944-ig élt, hozzá fűződött Pünkösti Andor rendező (és 1941-től igazgató) a magyar színháztörténetben párját ritkító korszaka (Pünkösti maga sem élte túl színházát és a háborút: öngyilkos lett 1944 nyarán, a német megszállást követően...)

De még 1940-ben vagyunk. Az új színház legelső évadában két bemutatót tartott, mindkettőben szerepelt Gábor Miklós. Ebben a legelsőben kisebb szerepet kapott: Csák Jani parasztlegényt formálta Móricz Zsigmond: színművének Pünkösti által rendezett ősbemutatóján. Ez a premier egyébként Móricz legutolsó színpadi bemutatója volt (az író 1942 őszén halt meg).

Találtam képet az egyik próbáról, megjelent a Színház folyóirat 1987. 11. számában:

Duzzadó erő, bővérű indulat, zamat, szín és derű bőven van az új Móricz darabban is, van benne mai szociális probléma is: a falu nincstelenjeinek égető problémája, van benne fojtott indulatú lázadás és bölcs parasztfilozófia, de sajnos van népszínmű-rekvizitum is, sőt néhol, pillanatokig, a daljátékok "nagyfináléinak" hangulata kísért a színpadon - írta a 8 órai Újság kritikusa.

A pénz, a szerelem, a jóság és a gonoszság kerülnek harcba egymással, de Móricz nem viszi végig a harcot. Feloldja az ő sajátságos poézisében, amely a "szép szegénység" dallamát zengi. A súlyos szavak mégis ott rezegnek azután is, hogy a függöny legördült s az ember szívesen elfelejti, hogy a dráma törvényei nem teljesedtek be. (Népszava 1940. nov. 30.)

A magyar színházi adatbázis sajnos hiányosan dokumentálja az előadást, a szereplőket csak a korabeli színikritikákból lehet valamennyire rekonstruálni. A címszerepet, Kis Erzsi parasztlányt, a "Kismadarat" Dajka Margit játszotta, Móricz kifejezetten az ő számára írta a szerepet. Gábor Miklós neve valószínűleg a színlap vége felé lehetett, hiszen az övé kicsi szerep volt.

Ilyen volt Dajka Margit a címszerepben - két kép az OSZMI színházi adatbázisából:

Solthy Györggyel

Görbe Jánossal

Hogy az előadás milyen lehetett, itt a már idézett 8 Órai Újság (k. e.)-vel jelzett kritikájának érdemi része (1940. nov. 29.). Belőle megismerhetjük a többi szereplő nevét is. Igaz, sok köztük az ismeretlen, de legalább legyenek dokumentálva:

Külön öröm az új színház első előadása: egy friss, hittel teli új színészgárda mutatkozik itt be, méltó rendező, Pünkösti Andor irányításával. Dajka Margit a címszerepben valóban olyan, mint a falusi berkek kismadara, a dalos szőke sármány, csupa szárnyaló csicsergés, de egyszersmind csupa erő és izzó nemes indulat. Kitűnő Görbe János a zsellérlegény keménykötésű, szűkszavú figurájában. Öröm viszontlátni Toronyi Imrét, ezt az érthetetlenül és méltatlanul mellőzött nagy magyar színészt az özvegyi sorsát némán viselő falusi bíró mélyen emberi alakjában. Peéry Piri rosszmájú sógorasszonyából szinte süt a gonosz indulat. Solthy György fukar, pénzével hódító, pipogya nagygazdája, továbbá Orbán Viola, Ölvedy Zsóka, Simon Marcsa, Baló Elemér, Weszely Pál, Puskás Tibor, Losonczy Zoltán, Zilahy Pál, Balázs János, Berki József s a most debütáló kedves Hangay Márta, Ékes Mária, Ilosvay Katalin és Gábor Miklós kabinetalakításai járulnak még hozzá a Móricz-bemutató sikeréhez.

1979-ben Gábor Mikós röviden felidézte szerepét Dalos László újságírónak (Film Színház Muzsika 1979. 27. szám, júl. 11.):

Színészként akkor találkoztam Móricz Zsigmonddal, azóta sem, színpadon se, filmen se. "Városi színész" lett belőlem. [...] És az első szerepem? Csák Jani? Bevittem a színpadra egy zsákot, elmondtam három-négy mondatot, és mentem ki. Ennyi volt az egész.

Azért bizonyosan egyéni figurát teremtett, csak rá kell nézni szerencsére fennmaradt egyetlen fényképére, amit fent már megmutattam.

Élete második színpadi szerepe ugyanebben a színházban már jelentősebb volt - terjedelemre legalábbis. Már írtam róla 3 részben, itt visszaolvashatjuk:

Bécsi gyémántok 1.

Bécsi gyémántok 2.

Bécsi gyémántok 3.

2021. április 11., vasárnap

Jegor Bulicsov 1947/50

Ismét egy olyan legendás előadás hangfelvétele került fel kedvenc videomegosztó portálunkra, ugyancsak Gépész közreadásában, amelyben Gábor Miklós is szerepelt.

Jakov Laptyev szerepében (OSZMI)

Az ő pályája szempontjából nem szokták a fontosak között említeni, sőt, említeni is alig szokták, csak a teljességre törekvő felsorolásokban szerepel. De mégis jó tudnunk róla, hogy ez az előadás és ez a szerep is az 1945 után a Nemzeti Színházban eltöltött mintegy évtizedes pályaszakaszának része volt.

A felkerült hangfelvétel az 1951. január 29-i előadást rögzítette, ám Gorkij darabját már négy évvel korábban műsorára tűzte a Nemzeti Színház. Az volt egyúttal a darab magyarországi bemutatója 1947. február 7-én, Major Tamás rendezésében. Jakov Laptyev szerepét már akkor Gábor Miklós játszotta. Aztán 1950-ben, a november 7-i ünnepségekhez időzítve az előadást a színház felújította, s utána hamarosan el is készült a rádiófelvétel. Az amúgy rengeteg szereplőt foglalkoztató darab több pontján történt szereplőváltozás, de a legfontosabb figurákat nagyrészt ugyanazok játszották, mint 1947-ben (Somlay Artur, Lukács Margit, Mészáros Ági, Makláry Zoltán, Major Tamás).

Hogy miről szól a darab, olvassuk el Gardi Tamás leírásának részletét, aki most is remek összefoglalót, bevezetőt írt a hangfelvételhez:

A darab az első világháború utolsó időszakában játszódik. Központi alakja a gazdag kereskedő, Jegor Bulicsov, az egyetlen, aki nem használja ki a háborús konjunktúrát, hogy hatalmas vagyonát még hatalmasabbra növelje. Máskor ő sem mulasztaná el az alkalmat, de most Jegor nem a pénzért, nem a vagyonért küzd, hanem az életéért: halálosan beteg, májrákja van. De élni akar. Önmagáért, az életért is, de legfőképpen azért, mert látja, tudja, miféle had készül átvenni az örökséget. Rendkívül színes és plasztikus figurák töltik be a színpadot, jók és rosszak, kapzsik és nagylelkűek, erőszakosak és szelídek, szeretettel teliek és szeretni nem tudók! S köztük ott magaslik, még halálos betegen is, Bulicsov monumentális alakja.

Szintén Gardi írja, hogy egy színház csak akkor vállalkozhat a Jegor Bulicsov előadására, ha van a szerephez méltó színészegyénisége. Ekkor volt, Somlay Artúr személyében: az ő alakja és monumentális művészete köré szerveződött Major Tamás rendezése.

Mérvadó színikritikákat csak az 1947-es premierről találtam, az 1950-es felújítást nyilván nem gondolták külön előadásnak a kritikusok, így nem is írtak róla, bár éppen az új szereplők miatt nem ártott volna. 1947-es alapvető megállapításaik minden bizonnyal nagyrészt igazak voltak a felújított előadásra is. Bár közben megváltozott a politikai helyzet, egyértelművé vált az új hatalmi berendezkedés, de az erre irányuló törekvés már az első premier idejében is bőven látszott, talán emiatt a rendező nem hangszerelte át nagyon eredeti rendezését.

Gábor Miklós (Jakov Laptyev) alakításáról mindössze egy portréfotó maradt az utókorra (lásd feljebb), nem látható jelenetképeken sem. Külön nem írtak róla sehol, csak a nevét említik sokakkal együtt, de mindig elismerő kontextusban. Oka nyilván az, hogy szokatlanul sok szereplője van a darabnak, és, ha megnézzük, szinte minden szerepet nagyágyúk játszottak (azért, ha az ember belegondol, hogy egyetlen estén mennyi igazán nagy színészt láthattak a korabeli nézők...), így terjedelmi okokból lehetetlen lett volna mindenkivel érdemben foglalkozni. Pedig a figura, még ha kisebb szerep is, mint amit később Gábor Miklóstól megszoktunk, nagyon fontos a darab mondanivalója szempontjából: Jakov Laptyev testesíti meg a jövőt, a forradalmat, annak persze előremutató jellegét.

Minden kritika elismerően ecseteli, hogy Somlay Artúr hatalmas alakítása köré vele egyenértékű környezetet teremtett a rendezés, aminek természetesen része Gábor Miklós figurája is. Márkus László (1881-1958 rendező, kritikus) például ezt írta a korabeli színházi hetilap 1947/7. számában:

A rendező, Major Tamás művészete abban teljesülhet, hogy a többiek megrendítő kórusát ahhoz a központi motívumhoz hangszereli.
Valóban, csupa élő és meggyőző realitással elevenített egyéni élet zümmög, nyüzsög, ütközik és vergődik ebben a komoran pompás burzsuj-méhkasban, a realitás egész gazdag skálája szerint árnyalva a családba semmisült feleség passzív személyes valószerűségétöl a pap és az apátnő kísérteties tipizáltságán át egész az absztrakció határáig, ahol a szent paraszt, a boszorkány és a trombitás tűzoltó járják démoni haláltáncukat. Görbe János. Gobbi Hilda és Makláry Zoltán, három félelmes, ősi jelenség, pogány varázslatból és paraszti agyafúrtságból kevert színekben. Tragikusan primitív a gyámoltalan feleség (Várady Aranka), az ortodox misztikum sötét tüzében izzanak a mohó egyháziak, Pavlin, a pópa (Major Tamás), és az apátnő (Ladomerszky Margit), feldúlt degeneráltságában nyugtalanító a törvényes leány (Lukács Margit), hideg és módszeresen fosztogató üzletember Dosztyigajev (Kőmíves Sándor), a felszabadulás energiáitól tüzes a két fiatal (Mészáros Ági és Pásztor János) és nyers életakarás buzog a Glafira szobalány (Sulyok Mária) egészséges vérében. Görbe János, Gábor Miklós, Rajczy Lajos, Básthy Lajos — csupa markáns profil a nagysikerű kompozícióban és hibátlanul az, aminek lennie kell a többi is, akiket nem tudunk itt egyenként felsorolni.

Apró kiegészítés az idézethez, hogy a rádiófelvételkor a feleség szerepét Makay Margit, az apátnőt Gobbi Hilda, a "boszorkány"-t, azaz a javasasszonyt Kátay Vanda játszotta.

Ide másolok néhány jelenetképet, amelyet ehhez a cikkhez mellékeltek:

Nézzünk egy jellegzetes értékelést a címszereplőről is, ez is biztosan meghozza a kedvet a hangfelvétel meghallgatásához. Relle Pál írta a Képes Figyelő 1947/7. számában:

Somlai Artúr nemcsak megoldja a nehéz feladatot, ami nem meglepő, hanem tovább viszi szerepét azokba a régiókba, ahol a legnagyobb író, még Gorkij is rászorul a színészi kiegészítésre, az átélésnek arra a hőfokára, mely oly könnyen lehűl a papirostól a színpadig, ha nem igazi művész tartja melegen a közönség előtt. Ahogyan író és színész egymásra találtak Jegor Bulicsov bonyolult lélek- és jellem-ábrázolásában: nyilván legnagyobb élménye nemcsak a Nemzeti Színház előadásának (Major Tamás értelemtől sugárzó rendezésében), hanem az utóbbi évek egész magyar színjátszásának.

Így ismételten gyarapodott a Gábor Miklós alakításait megőrző hangtár. Már írtam, hogy az utóbbi időben Gépész más értékes hangfelvételeket is megosztott a színházkedvelőkkel. Készítettem róluk egy LEJÁTSZÁSI LISTÁT. Benne könnyen, gyorsan megnézhetjük a kínálatot, ami minden bizonnyal hétről hétre tovább fog gyarapodni - és várom, várjuk a következőket. Remélem, Gábor Miklós-előadások is lesznek köztük, lenne néhány javaslatom...

2021. március 4., csütörtök

Ármány és szerelem 1950

Alig ocsúdott fel a blogger A medikus hangfelvételének öröméből, máris itt van egy újabb. "Gépész" most is egy olyan hangfelvételt töltött fel, amelyhez az utóbbi minimum 60 évben csak színháztörténészek juthattak hozzá: ez pedig Schiller Ármány és szerelem című "polgári szomorújátékának" 1950-es előadása a Magyar Színházban.

Ferrari Violetta és Gábor Miklós

Gellért Endre rendezésének 1950. december 8-án tartották a premierjét. Példátlanul rövid idő után, december 19-én máris kivonult a Magyar Rádió és elkészítette a most hallható felvételt:

A képernyőről leolvashatjuk a szereposztást. Gábor Miklós és Ferrari Violetta játszotta a szerelmespárt, Bajor Gizi Lady Milfordot. Ferdinánd zord atyja Somlay Arthur, Lujza apja a fenomenális Gózon Gyula; a többiek nevét is láthatjuk a címlapképen, illetve meghallgathatjuk a korabeli felkonferálásban,

A YouTube linkhez Gardi Tamás színháztörténész most is egy egész kis tanulmányt írt, amelyben elhelyezi az előadást az akkori színházi életben és a Nemzeti Színház történetében - a Magyar Színház akkoriban ugyanis a Nemzeti kamaraszínháza volt. Külön szól Bajor Giziről, akinek utolsó szerepe lett a Lady, s arról a szinte hisztérikus sikerről, ami övezte az előadást, amely aztán a kamaraszínházból átkerült a nagy Nemzeti színpadára. Többes szereposztás volt, a Rádió minden bizonnyal a legerősebb és legsikeresebb változatot rögzítette, így hallhatjuk ma Ferdinánd szerepében Gábor Miklóst.

Itt a blogban ezzel az előadással is foglalkoztam már részletesen. Egész sorozatot tettem közzé, természetesen elsősorban Gábor Miklósra koncentrálva, hiszen Ő blogom alanya és főszereplője.

Most követem múltkori módszeremet, ide linkelem az előadásról szóló egyes posztokat. Így a remek és tényleg hatalmas ritkaságnak számító hangfelvétel mellé hozzáolvashatunk részleteket a korabeli kritikákból, és sok-sok képet is nézegethetünk.

Egy ifjú Schiller-hős 1.

Általában az előadásról

Egy ifjú Schiller-hős 2.

A Színház és Mozi című hetilap kritikája

Egy ifjú Schiller-hős 3.

A Színház és Filmművészet című akkori komoly szakmai folyóiratban megjelent kritika

Egy ifjú Schiller-hős 4.

Ami eddig, a mostani hangfelvétel nyilvánosságra kerülése előtt hozzáférhető volt az előadásból

Egy ifjú Schiller-hős 5.

Amikor Gábor Miklós és Ruttkai Éva, aki szintén játszotta Lujza szerepét, egyetlen előadás erejéig Kecskeméten vendégszerepeltek

6. poszt

Ferrari Violetta emlékei Gábor Miklósról és az Ármány és szerelem előadásáról

2021. február 27., szombat

Legendás előadások rádiófelvételei

A bloggert a közelmúltban több nagy öröm is érte. Kedvenc videomegosztó portáljára felkerült három Gábor Miklós fő-, sőt, címszereplésével bemutatott régesrégi színházi előadás teljes hangfelvétele.

Közülük a legfrissebb öröm A medikus 1959-es előadásának rádióközvetítése:

Meghallgathatjuk Az ördög cimborája előadását is, aminek a felvétele eddig szintén nem volt hozzáférhető:

A harmadik pedig A királyasszony lovagja. Ezt korábban én magam is feltöltöttem a YT-ra, több részletben, itt viszont azt hiszem, jobb technikai paraméterekkel és egy link alatt hallgathatjuk meg (csak az évszám hibás, mert nem 1965, hanem 1956):

Amúgy pedig "Gépész" oldalára nem csak ez a három felvétel került fel az 1950-es, 1960-as, sőt 1970-es évek legendás előadásai közül; meghallgathatjuk például Tolnay Klári Nóráját Ibsen drámájában vagy Ruttkai Éva Ziliáját is A néma leventéből. Az eddigi 43 rádiós színházi közvetítésről készítettem egy lejátszási listát, erre a linkre kattintva lehet belőlük mazsolázni:

https://www.youtube.com/playlist?list=PL1l4r2YK1jqOswRioAWQwMSS8gqdPh5pH

Érdemes Gépész-hez feliratkozni, hogy minél előbb értesüljünk az újdonságokról; nála a hangoskönyvek kedvelői is bőséges munícióhoz juthatnak.

Mindhárom előadással foglalkoztam már itt a blogban, több részletben adtam közre a korabeli kritikai visszhangokat. E három hangfelvétel megjelenése jó alkalom arra, hogy most összefoglalóan mutassam meg az előadásokról szóló posztokat. Így a meghallgatás élményéhez rögtön hozzá is olvashatunk - sőt, sok képet is nézegethetünk. A képekből egyet-egyet itt is megmutatok kedvcsinálónak.

A MEDIKUS