A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párizs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Párizs. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 21., szombat

Gábor Miklós utazásai 5.

Az Apa tengerparti forgatása után újra Párizsba követjük Gábor Miklóst filmszínészi minőségében. Valamivel több, mint egy évvel később, 1967. november 1. és 5. között ugyanis a francia fővárosban készültek Kovács András: Falak című filmjének egyes jelenetei.

A történet szerint a Gábor Miklós által alakított Benkő Béla egy nagyvállalat főmérnöke. Éppen valahonnét Afrikából jön hazafelé Párizs érintésével, amikor vállalatánál kitör a botrány: az egyik mérnök, Ambrus (Latinovits Zoltán) külföldi partnerüknek őszintén elmondja, mi a baj az egyik termékükkel; tehát az igazság és saját szakmai mércéje alapján szembefordul a vállalati érdekkel s ezért ki akarják rúgni a cégtől. Mindenki - a vállalat különböző pozícióban levő emberei, illetve Benkő és Ambrus felesége, persze más-más indíttatásból - Benkőt várja haza, mert az ő állásfoglalása is szerepet fog játszani abban, hogy mi lesz az ügy végeredménye.

A párizsi jelenetek közül van, ami szállodaszobában játszódik, illetve a párizsi nagykövetségen, majd egy hosszabb jelenetsor színhelye egy jellegzetesen párizsi pinceklub, a Chez Georges, de a szereplők megfordulnak a párizsi utcákon is. Na most, amikor kicsit jobban belekotortam a filmmel kapcsolatos szakirodalomba, meglehetősen nagy meglepetés ért. Kiderült, hogy a Chez Georges-ban játszódó jelenet, amit a leginkább párizsinak gondoltam, és eszembe nem jutott volna, hogy nem ott forgatták, ha már egyáltalán forgattak Párizsban, annak helyszínét bizony - ugyan a rendező párizsi tapasztalatai alapján -, de Budapesten, a filmgyár műtermében alakították ki... Az "echte" párizsi pinceklub közönségét pedig a pesti egyetemeken tanuló külföldi fiatalok közül toborozták... Ezek szerint akkor csak az utcajeleneteket forgatták a francia fővárosban. Mondjuk ezek után most már az is felmerül bennem, hogy vajon Gábor Miklós tényleg ott volt-e Párizsban és hogy a párizsi utca tényleg párizsi utca-e. De ha az sem igazi, akkor nem értem, miért forgattak Párizsban négy napig...

A filmben két francia színésznek jutott fontos szerep: Philippe March Benkő főmérnök 1956-ban Párizsba szakadt barátját Pétert/Pierre-t játszotta,  Bernadette Lafont pedig Marie-t, az ő francia szerelmét (feleségét?). Vele a pinceklubban jó nagyot vitatkozik Benkő. Marie számon kéri rajta, hogy 56 óta tényleg megváltozott-e az élet Magyarországon, van-e igazi demokrácia, és neki szegezi a kérdést: hogy van az, hogy Benkő 56 előtt is Pierre főnöke volt és most is vezető állásban van, hogy tud minden rendszert kiszolgálni?

GM, Philippe March és Bernadette Lafont

A jelenetsor elején egyébként feltűnik saját személyében Jancsó Miklós. Vele Kovács András többször is összefutott a párizsi forgatás napjaiban s ez adta az ötletet, hogy megjelenjen a "hamis" Chez Georges-ban is. Erről és több más érdekességről az "Ötlettől a filmig" sorozatban megjelent könyvben lehet olvasni, mely tartalmazza a Falak irodalmi forgatókönyvét, mellette Újhelyi János Intellektualitás és látvány - jegyzetek a forgatás történetéről című tanulmányát és Kovács Andrásnak a nézőkkel folytatott beszélgetéseit.

Gábor Miklós és Jancsó Miklós kézfogása, köztük Philippe March

A színészek mellett a Chez Georges-beli hosszú részben kiemelt szerepet kapott egy Ismael nevű énekes, aki két saját és egy Theodorakis-dallal valóban egyedülálló atmoszférát adott a jelenetnek.

Ismael a "Chez Georges" díszletében


Őt tényleg Párizsban fedezte fel a rendező és nyilván Pestre utaztatta Philippe March-sal és Bernadett Lafont-nal együtt, hiszen ők is szerepelnek a pinceklub-beli jelenetben.

Sajnos, ez a film sincs fent kedvenc videomegosztó portálunkon, így nem tudunk belenézni és nem tudjuk meghallgatni, hogyan beszél benne Gábor Miklós franciául, mert volt néhány francia mondata a szállodában. Gimnazista koromban láttam a filmet, amikor én is franciát tanultam és emlékszem rá, hogy milyen jó volt a kiejtése.

A teljes film helyett azért van itt egy kis "retro" hangulat az 1968-as Pécsi Filmszemléről, ahol a Falak nyerte el a fődíjat. Még Aczél elvtárs is látszik benne :)


2013. szeptember 8., vasárnap

Gábor Miklós utazásai 3.

Első alkalommal azt írtam, hogy Gábor Miklós utazásai általában színészi hivatásából adódtak - ez teljesen így is van. Mielőtt ezekre rátérünk, azért találtam egyetlen alkalmat, amikor csak az utazás kedvéért vette nyakába a nagyvilágot. Ehhez időben vissza kell kicsit lépni, még a háborús "nagy utazás" elé, 1939 nyarára. A húsz éves ifjú színészpalánta egy, már a "szakmában" dolgozó barátjával kelt útra egy hónapra, Párizsba.

Bennem ez kicsit olyan képzetet kelt, mint amikor a régi mesterlegények, vagy jó házból való fiatalemberek, mielőtt belevetették magukat az "élet"-be, tapasztalatgyűjtés/szórakozás céljából elmentek világot látni. Lehet, hogy tényleg volt ilyen alapja az ő utazásának is, amit - gyaníthatóan - még szülei fizethettek, talán megelőlegezett diploma-ajándékként, vagy "csak úgy". Akkor még nagyon közel voltak Gábor Miklós gimnazista évei, ahol a rá más téren is nagy hatást gyakorolt György Oszkár tanártól francia nyelvet tanult, logikusnak látszik, hogy Párizs felé vetette vigyázó szemeit.

Az utazásról elég hosszan ír a Sánta szabadság című könyvében. Igaz, rá nagyon jellemzően egyáltalán nem "szabályos"útibeszámolót olvashatunk, hanem inkább útitársának, és vele való barátságának szinte élveboncolását, amiből azért több konkrétum kiderül magáról az útról is.

Ez az útitárs a nála néhány évvel idősebb, Luigi-ként emlegetett Rajczy Lajos, aki felsőbb éves színiakadémistaként "karolta fel" Gábor Miklóst. Volt felesége, Bakó Márta könyveiből egyébként Rajczyról is tudható, hogy a francia kultúra szerelmese volt.

Persze akkor két fiatalember azért nem csak várost nézett és múzeumba járt Párizsban :)

Luigi: 1939 nyara Párizsban, a szivarja és az ultipartik, a sörözések, nők, uszoda a Szajnán... de láttam-e igazán jókedvűnek, csak egy pillanatig is? Talán mégis... hisz olyan fiatalok voltunk! Hisz akkoriban mindenen röhögtünk, talán nem jól emlékszem? 

Az egy hónapos párizsi csatangolásból hazatérve aztán a barátság valahogy a semmibe foszlott. Később a Nemzeti Színházban riválisok lettek, 1952-ben például kettős szereposztásban osztották rájuk a Feledhetetlen 1919 című színdarabban Sztálint... Több filmben is játszottak együtt.

GM és Rajczy Lajos a Budapesti tavasz-ban, 1955

Rajczy élete tragikus véget ért: 1956-ban Kanadába disszidált, ahol a következő évben öngyilkos lett.   


A fenti dőlt betűs idézet Gábor Miklós akkori naplójának részlete, amikor meghallotta egykori barátja halálhírét - éppen egy francia darab próbája közben, aminek az volt a címe, hogy Találka Párizs mellett...

Aki részletesebben szeretne utánaolvasni a történetnek, lapozza fel a Sánta szabadság 65-68. oldalait is.