Alba Regia 5.

Rajk András kritikája a Népszava 1961. március 30-i számából, utána pedig ismét néhány fénykép:

Alba Regia 4.

Ma Ábel Péter kritikáját mutatom meg a Népszabadság 1961. április 2-i számából. Korábban már idéztem általánosabb érvényű bekezdéseiből. De talán nem baj, ha egyben is megmutatom hosszú kritikáját, a lapban közölt fényképpel együtt. Utána még bemásolok néhány sokkal jobb minőségű fotót :)

 Most pedig jöjjenek a jobb technikával kimentett fényképek:

Legközelebb a Népszava kritikáját olvassuk el.

Alba Regia 3.

A kifogások után most térjünk rá a film erényeire. Elsőnek egy komplett, ám rövid kritikát mutatok a szlovákiai A Hét című képes hetilapból (a képre kattintva jobban olvasható lesz!):

 
Nézzünk még képeket, ha már maga a film a YouTube-on csak oroszra szinkronizálva lelhető fel...

Folyt. köv.!

Alba Regia 2.

Az 1985-ben megjelent Magyar filmkalauz - negyven év száz magyar játékfilmje című könyvben Karcsai Kulcsár István írt összefoglalást az eredeti kritikák alapján. Ő fogalmazta meg legjobban a film történetét, tőle idézem:

A film a visszaemlékezés módszerével bontja ki a történetét. Hajnal doktor, a székesfehérvári orvos emlékezik az 1944-es eseményekre. A város latin neve, Alba Regia fedőneve annak a fiatal, magát erdélyi menekültnek kiadó lánynak, aki az orvoshoz kerül, és akiről kiderül, hogy szovjet felderítő. Az orvos beleszeret a bátor híradóslányba. A különös, végletes szerelem a háborús támadások öldöklő küzdelmében többször is gazdát cserélő, élethalálharcot vívó városban zajlik. Ez a kapcsolat döntően meghatározza Hajnal doktor emberi fejlődését, alakulását, szakítását addigi politikai kívülállását, semlegességét hangoztató magatartásával. Bár a szerelem végül is csak fájó emlék marad. "Visszajövök" - ígéri egy cédulára odavetett szóval a lány az orvosnak, amikor tovább kell mennie. De az orvos hiába várja a Berlinnél hősi halált halt szerelmét.

A korabeli sajtóvisszhangokat olvasgatva meglepően egyetértő kép rajzolódik ki, nagyon hasonlóan vélekedtek a kritikusok a film erényeiről és néhány felemlegetett hibájáról. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az írások 1961-ből származnak. A  "szakmai" kérdésekben ez nem okoz gondot, de a filmről általánosabb érvénnyel megfogalmazott gondolatokban azért jól érzékelhető az éppen konszolidálódni kezdődő szocializmus világa. 

A kritikusok leginkább a forgatókönyvet bírálták. Ábel Péter ezt írta a Népszabadságban:

Népszabadság 1962. április 2.

A Film Színház Muzsika kritikusa, Geszti Pál ugyanerről:

... a forgatókönyv írója, Palásthy György jó érzékkel és ízléssel építette cselekménnyé a novella eseményanyagát. Az epizódok, amelyeket hozzáadott, izgalomkeltőek és hangulatosak, a bennük elhangzó párbeszédek, amellett hogy a főszereplők jellemét gazdagítják, többnyire művészi módon, irodalmi hatásfokon vetik fel a háború és béke egyetemes kérdéseit. Mindössze egyszer-kétszer - például a Berlinre utalásban - éreztem bizonyos kiszámítottságot, a túlhangsúlyozott poén kedvéért való logikátlan kérdés-feleletesdit. 

Még egy gondolat Ábel Pétertől: 

A Népszavában Rajk András a film hibájaként említette a nyelvi megoldatlanságot. A felderítőlány - a sztori szerint - kissé törve, de tud magyarul, már ez sem tipikus. Viszont ott vannak az "echte" német tisztek, akik a magyar orvossal és a szovjet rádióslánnyal közös jeleneteikben (is) teljes természetességgel magyarul társalognak; fel sem merül, utalás sincs rá, hogy nyelvi nehézségeik lennének. Viszont amikor a szovjet hadsereg foglalja el egy időre a várost és az orvost - más, kulcspozíciót betöltő fehérváriakkal együtt - magukhoz rendelik, abban a jelenetben a szovjet tiszt oroszul beszél  a magyarokhoz, tolmács fordítja.

Mint majd a következőkben tapasztalhatjuk, azért e kifogások mellett a sajtóvisszhangok inkább elismerőek voltak - különösen a rendező munkája és a színészi alakítások terén.
Addig nézzünk meg néhány fényképet! Sajnos, a film csak orosz szinkronnal van fent a YouTube-on, így majd a későbbi részekben is igyekszem több képet feltenni és ezekkel felidézni.

Folyt. köv.!

Alba Regia 1.

1961. március 30-án került közönség elé az Alba Regia című film, mely a korszak egyik nagy sikere lett. 

Lévay Béla és Sipos Tamás történetéből a forgatókönyvet Palásthy György írta. Zenéjét szerezte Szokolay Sándor. Hegyi Barnabás volt az operatőr. Rendezte Szemes Mihály.

Szereposztás:

Alba: Tatjana Szamojlova

Dr. Hajnal: Gábor Miklós

Konrád: Ráday Imre

Nővér: Váradi Hédi

Szovjet tiszt: Bessenyei Ferenc

Gestapo tiszt: Sinkovits Imre

Helmuth: Kautzky József

valamint

Basilides Zoltán, Bodrogi Gyula, Garics János, Horkay János, Makláry Zoltán, Petrik József, Benedek Árpád, Ferencz László, Gera Zoltán, Horváth József, Pethes Sándor, Velenczey István, Baranyi László, Győrffy György.

A történet valós eseményeken alapul, amelyek Székesfehérváron játszódtak le. A film is megtartotta a helyszínt. Innét a címválasztás — vagy fordítva ? — , így a forgatás egy része valóban ott zajlott. Bár nagyrészt esti sötétségben látszik a város, azért néhány helyszín felismerhető.

Már a filmforgatás nagy publicitást kapott, hiszen női főszerepére az akkor legismertebb szovjet színésznőnek számító Tatjana Szamojlovát kérték fel.

Szamojlova 1960. november közepén meg is érkezett Budapestre és néhány próbafelvétel után elkezdődött a forgatás. Hamarosan az egész stáb leköltözött Székesfehérvárra.

Ma két képes tudósítást nézzünk meg az előkészületekről. A Népszava 1960. november 25-én A gemenci erdőtől Kairóig címmel (garai) szignóval négy magyar film munkálatairól számolt be. Ennek részletét olvashatjuk:

A forgatásról természetesen a Film Színház Muzsika is tudósított, ők már Székesfehérváron jártak. Képes riportjuk az 1960. 50. számban jelent meg.

Gábor Miklós pedig mindeközben a Lorenzaccio színházi premierjére is készült...

Ráday Imrével