Vers Gábor Miklós-hoz, -ról

Nem túl régen megmutattam Gábor Miklós szülőházát, homlokzatán 2002-ben felavatott emléktáblájával, amelyen Mészöly Dezső verssorai olvashatók.

A Prince of Hungary című vers természetesen a Hamletre utal, amelynek eredeti címe: Hamlet, prince of Denmark. Egy angol színikritikus nevezte Magyarország hercegének  Gábor Miklóst és alakítását Laurence Olivier Hamletje mellé sorolta.

Erről jutott eszembe, hogy erről a korszakos alakításról született egy másik vers is, ám az még jóval korábban, 1963-ban, a Hamlet 100. előadása kapcsán. Mezei András (1930–2008)  írta Gábor Miklósnak ajánlva.

Címe: Szólj a világról.

Itt van az eredeti újságoldal Féner Tamás fotójával:

Film Színház Muzsika 1963. 7.

Mostani fejjel újraolvasva, bizony csodálkozom: 1963-ban biztosan kellett hozzá bátorság leírni, illetve kinyomtatni a verset – különösen ezt a két sorát:

                    Szellem, szólj a világról, nyughat-e benne a lélek,

                kell-e feledni már, avagy élnek a gyilkosaid még?!

Az előző sorokban megidézi a krematóriumokat, majd később az égre mérgezetthegyű kardként sebeket karcoló rakéták-at. Ám szerintem ez a vers – mint ahogyan maga az előadás – többről is szólt: nyilvánvalóan 56/58-ról is, ennyire közel a forradalomhoz és a példátlan megtorláshoz.

Egyelőre ezt a két verset ismerem, amelyet Gábor Miklós –hoz, illetve –ról írtak, nem tudom, van-e több olyan szépirodalmi alkotás, amelyet ő ihletett...

Gábor Miklós szülőháza

Ma kilencvenhárom éve, 1919. április 7-én született Gábor Miklós. Születésnapja nekem azt is jelenti, hogy kis blogomnak is évfordulója van, hiszen tavaly ehhez a dátumhoz igazodva indítottam, így a blog első születésnapját ünnepelheti.

Az alkalom indokolja, hogy végre megmutassam Gábor Miklós szülőházát:

Zalaegerszeg, Ady Endre utca 9.

Aki nem ismerős a zalai megyeszékhelyen, itt van egy kis térkép, zöld nyíl jelöli a pontos helyet:

Egyébként nagyon könnyen megtalálható: a város közepén, az Arany Bárány oldalában a templomnak hátat fordítva induljunk el, majd forduljunk balra: a keresztutca szemben levő oldalán hamarosan meg is pillanthatjuk a házat.

Itt született Gábor Miklós 1919. április 7-én. Édesapja, Gábor Béla 26, édesanyja, Czukelter Ilona 21 éves volt. Amúgy elég bizonytalan idők járhattak akkor, alig két héttel a Tanácsköztársaság kikiáltása után. Láttam az egerszegi Megyei Levéltárban Gábor Miklós születésének anyakönyvi beírását – innét tudom szülei életkorát –, a következő rubrikába egy vöröskatona kislányának születését jegyezték be...

Csak érdekesség, hogy 1919-ben az én 4 éves anyukám az Ady, akkoriban Wlassicsnak nevezett utcával párhuzamos Síp utcában lakott, talán az elkövetkező öt évben gyerekként látták is egymást...

Gábor Béla tehát mozitulajdonos volt – erről már írtam itt egy több részes sorozatot. 1926 körül a család Székesfehérvárra költözött, ám a családfő egerszegi moziját nem adta fel.

Gábor Miklós 1983-ban visszatért szülővárosába: Ruszt József rendezésében az újonnan alapított zalaegerszegi színház állandó épületének megnyitó előadásán Lucifer szerepét játszotta Az ember tragédiájában. 1982–84 között a színház művészeti tanácsadója is volt.
A szülőházán elhelyezett emléktábla domborműve ebben a  szerepében, legendássá vált modern, puhakalapos Luciferként örökítette meg:

A dombormű alatt Mészöly Dezső verssorai olvashatók:

MÉSZÖLY DEZSŐ: "PRINCE OF HUNGARY"


                              Gondolatok "halványra betegítők"
                                Áldását-átkát hordoztad fejedben.
                                Balsorsnak "nyűgét s nyilait" veretlen,
                                Oly némán tűrted a végső menetben:
                                Riadtan kérdjük egymástól mi élők,
                                Miféle kór, milyen kivédhetetlen,
                                Irgalmatlan csapás ütött le végül?
                                Köd ül reánk – "festett ég" sose kékül –
                                Leng gyászos szuffitánk a szín felett...
                                Ó, magyar Hamlet, "Prince of Hungary",
                                Sötét a roppant színpad nélküled!

Béres János alkotását 2002-ben avatták fel. Végezetül íme egy kép az eseményről - ami voltaképpen két fénykép egymás mellé másolva. Az elsőn Gábor Miklós özvegye, Vass Éva és Mészöly Dezső látható. A másodikon a leleplezés aktusát Zalaegerszeg akkori polgármestere, Gyimesi Endre végzi :

Forrás: Zalai Hírlap archívum