"Hollóul" 2.

A közelmúltban tettem fel Gábor Miklós előadásában Edgar Poe: A Holló című nagy versét. Mivel már az ókori rómaiak tudták, hogy a változatosság gyönyörködtet, itt van a vers egy másik felvétele.

A Holló szinte már része a magyar irodalomtörténetnek: több költőnk is lefordította, s valamennyi a műfordítás páratlan remeke. Első alkalommal Babits Mihály magyarításában hallottuk itt a blogon, most Szász Károlyé következik. Csak azt az egyet sajnálom, hogy Tóth Árpád fordítását eddig még nem találtam meg Gábor Miklós előadásában, pedig nekem az a legkedvesebb. Ez részemről nem értékítélet, csupán gyerekkoromban ebben a változatban ismertem meg először és ezért is szeretném hallani Gábor Miklóstól. De talán még előjön valahonnan...

S hogy miért "Hollóul" a cím? Megírtam a múltkori posztban, de az is elég, ha csak meghallgatjuk ezt a felvételt:

Zsenik, ha találkoznak

Bár az utóbbi időben Gábor Miklós Hamlet-alakítását kezdtem el körüljárni, most szakadjunk el tőle egy rövid blogbejegyzés erejéig. Tegyünk egy kirándulást Füst Milán irányába, akinek Henrik királyát Gábor Miklós talán még Hamletnél is jobban szerette; vagy ha nem is szerette jobban, pályája másik csúcspontjának tartotta. A két alakítás időben viszonylag közel született egymáshoz, a hatvanas évek első felében, csak a Negyedik Henriket sokkal rövidebb ideig tartotta műsorán a Madách Színház.
A mű és a szerep tovább foglalkoztatta Gábor Miklóst, hiszen másfél évtized múlva meg is rendezte a darabot.

Feltétlenül beszámolok majd a Henrik-előadásokról is, több sajtóvisszhangot és magát a színész-rendezőt idézve. Most azonban Füst Milán egy versét hallgassuk meg Gábor Miklós előadásában. Az egyszerű kis klipet én magam "alkottam". Egyrészt azért lett ilyen szerény, mert ezen a téren szerény képességekkel és ugyancsak szerény számítógépes háttérrel rendelkezem. De azért is csak egyetlen képet másoltam a hang fölé, hogy semmi ne vonja el figyelmünket a fenomenális versről és Gábor Miklós kongeniális előadásáról.

Íme A részeg kalmár:

Gábor Miklós halálának évfordulóján

Ma tizenhárom éve halt meg Gábor Miklós. Néhány mosolygós címlapképével és Mészöly Dezső versével szeretnék Rá emlékezni.

1964

1970

1974

                      

                      MÉSZÖLY DEZSŐ: "PRINCE OF HUNGARY"


                               Gondolatok "halványra betegítők"
                                Áldását-átkát hordoztad fejedben.
                                Balsorsnak "nyűgét s nyilait" veretlen,
                                Oly némán tűrted a végső menetben:
                                Riadtan kérdjük egymástól mi élők,
                                Miféle kór, milyen kivédhetetlen,
                                Irgalmatlan csapás ütött le végül?
                                Köd ül reánk – "festett ég" sose kékül –
                                Leng gyászos szuffitánk a szín felett...
                                Ó, magyar Hamlet, "Prince of Hungary",
                                Sötét a roppant színpad nélküled!