Erről szól "Az idő ablakai"

Amikor először foglalkoztam ebben a blogban Az idő ablakai című filmmel, nem hittem volna, hogy az a két poszt akkora nézettséget hoz, mint amekkorát a statisztika mutat. Pedig maga a film tulajdonképpen felejthető... De van néhány olyan aspektusa a témának, ami mégis vonzotta a neten keresgélőket, szörfözőket, hogy rákattintsanak.

Az egyik ilyen dolog az, hogy ez a film egy sci-fi, ami, bármilyen műfajban mutatkozzon is meg, hoz egy nagyon körülhatárolt és lelkes érdeklődő-tábort.

A másik okot pedig abban látom, hogy nemzetközi szereplőgárda működött közre a filmben: lengyel, bolgár és német (NDK-s) színészek. Az ő nevük előfordulása a posztok szövegében ezekből az országokból, illetve nyelvterületekről is sok érdeklődőt hozott - más kérdés, hogy az én blogom magyar nyelvű, de legalább a képeket láthatták; esetleg a legalapvetőbb információkat - például fordítóprogrammal - talán megértették azok, akiket olyan szinten érdekelt. Ilyen jellegű visszajelzést kaptam is akkoriban.

Sajnos ez a film is azok közé tartozik, amelyek bemutatásuk óta gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. Mivel a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika révén rendelkezésünkre áll egy képes tartalomismertetés, ma ezt osztom meg a blog olvasóival, hogy legalább ilyen szinten ismerjük meg a sztorit. Amúgy szerintem nagyon naiv a történet, bár valós helyzettel birkózik, a film készítése előtt alig negyedszázaddal korábban először ledobott atombomba morális kérdéseit feszegeti... 

Előtte itt van az a két poszt, amire utaltam, hátha valaki bele akar nézni:

Az 1. részben röviden szóltam a filmről és idéztem a megjelent hazai kritikákból.

A 2. részben rövid szemelvényeket tettem közzé külföldi sajtóvisszhangokból.

Következzen akkor a képes tartalomismertetés a Film Színház Muzsika 1969. 37. számából:

A különös történet a XXII. század kezdetén játszódik, de a XX. század emberének felelősségét kutatja. A cselekmény helyszíne egy barlang mélyén elhelyezett atomerőmű-központ, itt fekszenek évszázados jeges álomban a főszereplők, akiket különböző korokban és különböző okokból hibernáltak. A film első képsoraiban éppen a hosszú álomból ébresztik őket a dehibernáló szobában.

1. A "jeges álom"-ból felébresztett emberek egy fémfalú szobában találkoznak. Eleinte bizalmatlanul ismerkednek egymással.

(Maguy: Krystina Mikolajewska, Avram: Ivan Andonov, Éva: Beata Tyszkiewicz és Beryl: Heidemarie Wenczel)

2. A többiekkel egyidőben ébred Sinis (Gábor Miklós). Ő otthonosan mozog a különös termekben, sőt televízióberendezésen figyeli, hogyan keresik a többiek a kijárathoz vezető utat.

3. A menekülők csalódottan térnek vissza a fémfalú szobába. Itt Sinis ételt és italt szerez számukra.

4. Évát az úgynevezett szórakozó szobában látjuk. Itt elevenednek fel emlékei. Híres énekesnő volt azelőtt, szerelmese, Ludun (Darvas Iván) pedig atomtudós.

5. Ludun energiát akart gyűjteni az emberiségnek; de keserűen kellett ráébrednie, hogy találmányából előállították az irtózatos hatású, pusztító quark-bombát. Jegyzeteit elégette - mutatják az emlékképek -, majd öngyilkos lett.

6. Maguy hirtelen rosszulléttel küzd s megkéri Avramot, hogy analizálja számára az ivóvizet. A lány már a bomba ledobása után került a hibernálóba; az analizálás kideríti, hogy az ivóvízből hiányzik az a gyógyszer, melyet neki, a sugárfertőzöttnek a földön adagoltak.

7. Maguy így elbúcsúzik társaitól. Számára a tiszta víz gyógyszer nélkül a halált jelentette.

8. Sinis megkéri Évát, maradjon vele, ő nem akar visszatérni a földre. A nő azonban mindenképpen társaival akar tartani, ezért Sinis megöli.

9. Avram a két haláleset után szemébe vágja Sinisnek, hogy bűnösnek tartja. Sinis bevallja, hogy ő az az ember, aki a quark-bombákat ledobta, s ezért a társadalmi közvélemény kétszáz évi hibernálásra ítélte. A többieknek megmutatja a kijáratot, ő pedig megkezdi a mélyben az életreítéltek bűnhődését. 

 

Film egy filmről

A nagyjából ötven éve bemutatott Miért rosszak a magyar filmek témáját a filmforgatásról szóló beszámoló után folytassuk most a Film Színház Muzsika 1964. 24. számában megjelent filmkritikával. Az írást Sándor Iván jegyzi, aki fiatal kritikusként jó két évvel korábban éppen Gábor Miklós Hamletjéről írta első komoly cikkét az Élet és irodalomba. Szinte megalakulásától volt a Film Színház Muzsika munkatársa, s az is maradt a közkedvelt lap máig sajnált megszűnéséig - az utolsó másfél évtizedben mint főszerkesztő-helyettes.

A Miért rosszak a magyar filmekről írt kritikájának, bevallom, kivágtam az elejét, ahol inkább csak általánosabb elmélkedés zajlott. Ha valakit konkrétan érdekel, szívesen elküldöm privát üzenetben, sőt, ha nagy lesz a közfelháborodás, legközelebb itt a blogban pótolom :)

Mint majd a kritikában olvashatjuk, Csurka Istvánnak előző év augusztusában jelent meg az Új Írás hasábjain ilyen című filmnovellája. Sándor Iván összehasonlítással kezdi írását, az eredeti filmnovella és a kész film összevetésével. S hogy mi a konklúziója, azt is megtudhatjuk, ha végigolvassuk a cikket.

Bocsánat, hogy ilyen eltérő betűnagyságúak lettek a bemutatott szövegek, de így tudtam megoldani kivágásukat az újságból. Ha nehézséget okozna az olvasásuk, rákattintva kinagyíthatók!

És egy kép a végére, még eléggé a film elejéről: Gábor Miklós és a feleségét játszó Krencsey Mariann:

Filmforgatás egy filmforgatásról

Szakítsuk meg újra a Gábor Miklós életművét összegezni próbáló kronológiát és vegyük szemügyre közelebbről a Miért rosszak a magyar filmek? című - filmet (írta Csurka István, rendezte Fejér Tamás).

Hogy miért pont ezt a filmet választottam? Mert éppen mostanában 50 éve, 1964 nyarán került a közönség elé. Persze ez azt is jelenti, hogy a forgatás hónapokkal korábban zajlott. Például a lóversenypályán játszódó jelenet készítéséről 1963 késő őszén közölt képes riportot a Film Színház Muzsika. A következő kép ebből a cikkből való, szerintem Dallos Szilviával látható rajta Gábor Miklós.

Film Színház Muzsika 1963. 45. szám

Ebben a kis cikkben néhány színészt megszólaltattak, hogy jellemezze szerepét.

Gábor Miklós a következőket mondta az általa játszott figuráról, filmünk központi szereplőjéről:

Én az írót személyesítem meg. Tehetséges és okos fiú, szeretne mindent jól csinálni, de sajnos, ezt valami állandóan megakadályozza. A külső és belső körülmények alakulnak úgy, hogy jó törekvései kudarcba fúlnak. Ahogyan a szalámit szeletelik, úgy szeletelődnek le róla is vágyai, álmai. Olyan meghatóan humoros figurát szeretnék formálni belőle, akin lemérhető, hogy hány ábránd, hány álom hal meg, amíg egy rossz film elkészül...

Legközelebb a Film Színház Muzsikában ötven éve közölt kritikából fogok idézni - érdemes még előtte megnézni, vagy újranézni a filmet, hogy ne befolyásoljon bennünket :) 

Az idő ablakai - külföldi visszhangok

Még áprilisban adtam egy általános áttekintést az első magyar sci-fi filmalkotásról. Az 1969-ben bemutatott film Az idő ablakai címet viseli. Rendezte Fejér Tamás, főszereplő – természetesen – Gábor Miklós.

Beata Tyszkiewicz, Krystyna Mikolajewska, Ivan Andonov, Gábor Miklós

Érdemes röviden átfutni ezt a régi írást, mert most néhány  egészen rövid külföldi sajtóvisszhang-részletet szeretnék megmutatni.

Csalódást okozott az első magyar tudományos-fantasztikus film, amelynek burkolt erőlködése Hollywoodból is jöhetett volna. (Frankfurter Allgemeine Zeitung 1969. július 30.)

A film éppen olyan volt, mint azok a ruhadarabok, amelyekbe a szereplőket öltöztették: maradi és fantáziátlan nyugati konfekció... (Süddeutsche Zeitung, München, 1971. december 10.)

A magyar film nagyvonalú, ám mégis primitív... (Bianco e Nero. Roma, 1970. 1/4. szám)

De nézzünk más magyar kritikát is, mert a múltkor csak a Film Színház Muzsikában megjelent cikkből idéztem.

Az alkotók bebizonyították, hogy műtermi űrállomások, süvöltő csészealjak, búvárruhás églakók nélkül, csupán a gondolat erejével, szerény technikával is létre lehet hozni, ami minden science fiction követelménye kellene legyen, a hiteles szituációt és a tartalmas mondanivalót. (Hegedűs Zoltán. = Népszabadság, 1969. október 23.)

Vele szemben:

A kommersz, a felemásság, a felületesség túlságosan átüt az egészen, semlegesíti az itt-ott felbukkanó gondolatot. (Rajk András. = Népszava, 1969. október 23.)

Igazságot csak úgy tudnánk tenni – legalább is magunkban – ha megnézhetnénk a filmet. De ez is az "eltűnt" alkotások közé tartozik, mert, bár egészen biztosan megvan a kópiája, nem tűnt fel a televízióban és/vagy a video- és DVD-kínálatban évtizedek óta...

Gábor Miklós sci-fi-ben!

1969-ben forgatták "Az idő ablakai" című filmet, valószínűleg ez volt az első magyar science fiction film. Kuczka Péter forgatókönyvéből rendezte Fejér Tamás. Szereplőit az akkori "baráti szocialista országok" művészeiből állították össze: a lengyel Beata Tyszkiewicz (Éva) és Krzystina Mikolajewska (Maguy), az NDK-beli Heidemarie Wenzel (Beryll) és a bolgár Ivan Andonov (Avram) mellett Gábor Miklós (Sinis) és Darvas Iván (atomtudós, mint emlékkép) láthatóak benne. Hazai bemutatója előtt Triesztben, a tudományos fantasztikus filmek fesztiválján elnyerte a zsüri díját.

Film Színház Muzsika 1969. 15.

A történet a harmadik évezredben játszódik. Minden életet elpusztított a földön a kvarkháború, csak öten élték túl, akiket különböző időpontokban hibernáltak. A föld mélyén szunnyadó erők életre keltik őket, és mindnyájan a felszínre akarnak jutni, kivéve Sinist, aki ledobatta a kvarkbombát. Sinis Évát akarja, aki egy felelősen gondolkodó atomtudós szerelme volt, de a nő nem lesz az övé, ezért a férfi megöli. Maguy belehal a sugárbetegségbe, csak Beryllnek és Avram Belaskonak, a kvarkelmélet egyik kidolgozójának van esélye egy új életre a Földön.

A Film Színház Muzsika 1969. évi 43. számában megjelent kritikájában Sas György felemás alkotásnak minősítette a filmet. Néhány gondolat az írásból:

Az embert túlélő technikai mechanizmus beszabályozottsága, ez a furcsa tehetetlenségi erő egy véletlen folytán működésbe lép és életre kelt öt különböző időben, különböző okból elaltatott, hibernált embert. A lassan öntudatra ébredők rájönnek, hogy különböző módon kapcsolatban vannak a pusztulással, annak akaratlan vagy tevőleges előidézői, vagy áldozatai. A viszonylatok elénk vázolása érdekes lélektani dráma körvonalait is fel-felvillantja, de a film tétovaságában képtelen szintézist teremteni a múltba tekintés és a jövőbe látás kettősségéből, a technikai-tudományos és a lélektani-erkölcsi konfliktus összejátszásából. Annyi világos, hogy mai felelősségünk jövőbe vetítéséről van szó, annak az erőnek pusztító veszedelmességéről, amelyet már mi is birtokolunk. [...]

Ami titokzat, fölfedésre váró rejtély végigvonul a történeten, az öt percre alig elég, jellegében pedig múlt századi, talán már a jó öreg Vernének sem tetszenék. A film cselekménye javarészt abból áll, hogy a szereplők egymást és a kijáratot keresik. [...]

Szívem szerint mégis azt mondom: a próbálkozást nem szabad abbahagyni. Van annyi szellemi erőnk és művészetünk, hogy megszülethessék az igazi magyar sci-fi.

A konkrét megvalósításról ezt írta Sas György:

Újszerű feladatot jelentett a mi gyakorlatunkban ez a film. A legnagyobb erővel úgy látszik a technikára kellett koncentrálni, ez jellemzi Herczenik Miklós operatőri munkáját is. A színészek, hiába volt a nemzetközi válogatás, ebben az egyoldalú figyelemben árvák maradtak. Gábor Miklós lénye némileg emberarcot adott a sematikus szerepnek. Beata Tyszkiewicz, Krzystina Mikolajewska és Heidemarie Wenzel még ennyit sem mondhat magáénak, ők még sematikusak is alig lehettek, s így különböző típusú szomorú szépségükkel vannak jelen. Ivan Andonov és Darvas Iván sem tehet mást, lélek nélkül egzisztál a vásznon.

Hát, még Gábor Miklós kapta a legpozitívabb értékelést... Persze ő a telefonkönyvből is képes lett volna szituációt és drámát csinálni, s olyan kisugárzása és személyisége volt, hogy bármiben szívesen megnézzük. Ez persze a szereplők többségére igaz, hiszen például a két lengyel színésznő hazájuk legkiválóbb művészei. Hogy ez  a film  Gábor Miklós számára jelentett-e valamit művészileg, nem olvastam róla sehol később megjelent könyveiben. Talán annyit igen, hogy kicsit kibújhatott a "pozitív hős" kategóriájából. Számunkra pedig az ilyen munkák a színész – még a legkiválóbb színész – kiszolgáltatottságát is illusztrálják...