Gábor Miklós szabadtéren 7.

1973 augusztusának végén a Madách Színház Oidipusz király előadása, melynek címszerepét Gábor Miklós játszotta, két alkalomra szabadtérre költözött. Méghozzá egy igazi ókori színhelyre - bár nem görögre, "csak" rómaira: a gorsiumi romokhoz.

Mint az Esti Hírlap 1973. augusztus 16-i számában olvashatjuk, a két előadás székesfehérvári kezdeményezésre a gorsiumi ókori római ünnepek rendezvénysorozat keretében valósult meg:

Az Ádám Ottó által rendezett előadás akkor már három éve szerepelt a Madách Színház műsorán (1970. november 20-án volt a premier) - közben pár hónap szünettel, Gábor Miklós betegsége miatt. 1973-ban már újra játszotta a szerepet anyaszínházában. 

Az előadás további fontosabb szereplői Psota Irán (Iokasté), Huszti Péter (Kreon), Pécsi Sándor (Teirezias), Horváth Ferenc (Pap), Szénási Ernő (Hírnök) és Dégi István (Pásztor) voltak.

A gorsiumi előadásról minimálisan kevés sajtóvisszhangot találtam. Az adott helyszínhez bizonyára valamennyire alkalmazkodni kellett, de nagy változások nem nagyon történhettek az előadásban. Vajon Gábor Miklós számára jelentett érdekességet, valami plusz inspirációt, vagy inkább csak nehézséget? Publikált naplóbejegyzéseiben erről nem esik szó.

Nézzük meg az eddig fellelt egyetlen kis beszámolót, amelyet egy távoli, homályos képpel illusztrált a Film Színház Muzsika 1973. évi 35. számában:

Itt pedig két kép a kőszínházi előadásból:

Oidipusz nyomoz - Psota Irénnel

A magát megvakított Oidipusz

Bár kevés a sajtóvisszhang, az előadás egy részlete, Oidipusz végső monológja filmszalagra került. A színész Koltai János rendezett egy dokumentumfilmet Theatrum Hungaricum címmel, amelyet a Magyar Televízió a "felszabadulás" harmincadik évfordulójának jegyében, a Hazánk, Magyarország című sorozatába illesztett. 1975. február 16-án, vasárnap került adásba, az 1. csatornán, 18.05-től. A 40 perces film mintegy keresztmetszetét adta az akkori magyar színházi életnek, légkörnek, amelyet négy reprezentatív előadás képviselt: a Csárdáskirálynő, a Csodálatos mandarin, a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról és az Oidipusz király. Ki tudja, megvan-e még ez a film...

Brassbound kapitány 4.

A Népszabadság 1973. december 29-i számába Koltai Tamás írt kritikát. Neki Márkus László tetszett a legjobban a nagy triászból. Vass Éva és Gábor Miklós esetében jobban zavarta, hogy nincs igazán mit eljátszaniuk ebben a darabban; csak az az utolsó öt percben kapnak lehetőséget bebizonyítani, mi mindent el tudnának játszani, ha az író több lehetőséget adott volna számukra...

Végül három kép a három főszereplőről a Magyar Színházi Adattárból. Gyanítom, hogy a két utolsó kép annak a bizonyos öt percnek egy-egy pillanata:

Brassbound kapitány 3.

Ma nézzük a Film Színház Muzsika kritikáját, melyet a kiváló Demeter Imre írt. Ő is felsőfokban dicséri Vass Évát és Gábor Miklóst. Már írtam, hogy annak idején láttam az előadást, és leginkább annak hangulatnak az emléke maradt meg bennem, hogy a közönség mennyire imádta benne Vass Évát :) Én is azt éreztem a nézőtéren, amit a tökéletes jellemzést író kritikus, hogy Vass Éva "uralkodott nemcsak darabbeli partnerein, hanem a nézőn is".

A kapitányt megtérítik... volt az eredeti felirat a Film Színház Muzsikában

Brassbound kapitány 2.

Az 1973 decemberében bemutatott Shaw-darab nem váltott ki egyértelmű elismeréseket. Minden kritikából kitűnt, hogy ennek legfőbb oka maga a darab, ami nem remekmű, nem az a kaliber, mint mondjuk a Tanner John. Egyik kritikus szóvá is tette, hogy Shaw akart egy remek szerepet írni Ellen Terrynek, aztán az ő karakteréhez mint gombhoz varrta hozzá a kabátot, magát a darabot.

Különböző okokból bírálták Kerényi Imre rendezését is. A főszereplő triász: Gábor Miklós, Vass Éva és Márkus László már inkább kapott elismeréseket, de többnyire azzal a felhanggal, hogy "de mire lettek volna képesek egy jobban megírt darabban!" Egyértelmű dicséreteket kaptak a kisebb szerepek alakítói is. 

 

Nézzük először Szalontay Mihály írását, pontosabban annak érdemi, az előadásról szóló részét, mely a Népszava, 1973. december 14-i számában jelent meg. 

Előtte egy kép a Film Színház Muzsika 1973. december 8-i számából:

Brassbound kapitány 1.

Színházában, a Madáchban Gábor Miklós utolsó előtti bemutatója 1973 december elején  egy kevéssé ismert Shaw-színmű volt, a Brassbound kapitány megtérése. Kerényi Imre rendezésében porolta le a színház a ritkán játszott darabot, Vas István új fordításában.

A darab Marokkóban játszódik, ahova utazásai során eljut egy idős angol lord (Márkus László) és gyönyörű sógornője, Lady Cicely (Vass Éva). Ott találkoznak a marcona csempészkapitánnyal (Gábor Miklós), akiről aztán kiderül, hogy ő a lord unokaöccse és korábban némi szerelem is volt közte és a Lady között. Az embernek óhatatlanul is a Tanner John kalandos epizódja jut eszébe, Mendoza rablóvezérrel; ugyanaz a világ, csak kicsit más a leosztás... Sajnos, a darab nyomtatásban özönvíz előtti kiadásban, régi fordításban és nagyon korlátozottan férhető hozzá, pedig szívesen elolvasnám. Annak idején sikerült látnom a Madách Színház előadását, de bevallom, leginkább a közönség reagálásaira emlékszem, hogy mennyire imádták benne Vass Évát – annyira tökéletes szerep volt számára és annyira zseniálisan csinálta. A címszerep kevésbé volt hálás, pedig ha valaki, hát Gábor Miklós is nagyon érti Shaw világát, de az előadás egyeduralkodója Vass Éva volt.

Vass Éva mint Lady Cicely a FSZM címlapján

Először a Film Színház Muzsika előzetesét mutatom (megjelent az 1973. november 10-i számban). Megtudhatjuk belőle, hogy Shaw a kiváló angol színésznő, Ellen Terry számára írta Lady Cicely szerepét. 

És egy kép a próbáról:

Dégi István, Vass Éva, Gábor Miklós

Legközelebb kritikákkal folytatjuk!

Néznivaló blogszünet idejére

Kedves Olvasóim,

egy kis szabadságra megyek, megszemlélem Salzburg városát :) Augusztus közepe körül jelentkezem újra.

Addig is itt van egy igazi ritkaság, a Hannibál utolsó útja című televíziós film 1973-ból. Sarkadi Imre drámatöredékéből rekonstruálta Siklós Olga. Rendezte Hajdufy Miklós. A címszereplő - természetesen - Gábor Miklós.

További szereplők: Inke László (Barras), Basilides Zoltán (Henar), Horesnyi László (Leicon), Csíkos Gábor (Maharbal), Béres Ilona (Lucia), Őze Lajos (Fogoly), Tordy Géza (Nero), Horváth Sándor, Balázs Péter (Őrök), Bencze Ilona (Moa).

Némi használati útmutató: a felvétel első körülbelül 70 másodperce néma, de szerencsére ott csak aláfestő zene van. Persze kár azért is, de legalább a szövegből nem hiányzik semmi.

Kívánok mindenkinek további kellemes nyarat. Azt már ki is találtam, hogy mivel fogok jelentkezni a szünet után: "megihletett" a nyár és saját utazásom, ezért úgy gondoltam, megpróbálom számba venni a különböző források alapján Gábor Miklós külföldi útjait.

Akkor kezdjük el nézni ezt a remek darabot. Nagy szerencse, hogy a felvétel egyáltalán megmaradt...

Vass Éva 3.

Mielőtt érdemben folytatnám a sorozatot, nem bírtam ellenállni, hogy meg ne mutassam a múltkor említett mesejátékot, amelyben Vass Éva egy hat éves kisfiút játszik.

Címe: Buci királyfi, az üveggolyó. Nem, nem hagytam ki a címből az "és"-t, mert, ha valaki meghallgatja, ki fog derülni, hogy maga Buci "királyfi" változik át üveggolyóvá :)

A hangfelvétel 1973-ban (!) készült. A Mesélő szerepében Gábor Miklós. Neki ez nyilván nem volt feladat, míg Vass Évának biztos, hogy jobban kellett mozgósítania a fantáziáját, hiszen nem fordult elő vele túl sokszor, különösen nem a 70-es években, hogy gyerekszerepre kérték fel. Remélem, hogy munka közben jól is szórakoztak. Talán - vagy biztosan? - Cherubin is eszükbe juthatott, aki ugyan nem ennyire kicsi gyerek, mint Buci, de mégsem felnőtt, ráadásul ő is fiú. És a Figaro házassága 1958-as premierjére készülve ismerkedtek meg ők ketten és ekkor játszottak először együtt...