Zilia - Hamlet - Szindbád Győrben

A győri Magyar Ispitában március 18-án nyílt kiállítás Zilia - Hamlet - Szindbád címmel. Magángyűjteményük anyagából rendezte Gábor Júlia és férje, Szigethy Gábor.

A három szerepnév természetesen Ruttkai Éva, Gábor Miklós és Latinovits Zoltán személyét jelenti. 

Már belépni is gyönyörű a Magyar Ispita műemlék épületébe: az árkádos, toszkán oszlopos iker-udvarokat látva az ember szinte a reneszánszban érzi magát. Csak erről sajnos fényképet nem tudok prezentálni, mert nem engedik a fényképezést. Illetve, külön fotózási díj fizetése mellett lehet, de azt gondoltam, biztosan lesz kép a neten, amit meg tudok majd mutatni. Hát nincs, olyan sikeresen tiltják... Pedig az még nem is a múzeum belseje, nem esetleg védett, értékes kiállítási tárgy, hanem a város része...

Hála Gábor Júliának, bent a kiállításon tudtam fényképezni. Nem volt könnyű, mert gyakorlatilag minden előtt üveg vagy műanyag van, és hát én egyébként is egy amatőr vagyok. Azért születtek olyan képeim, amiken látszik a lényeg, még ha nem is a legjobb minőségben, ezekből próbálok válogatni. A többi pedig megmarad nekem dokumentációnak és emléknek.

El kell mondanom, hogy engem természetesen a kiállítás Gábor Miklóshoz kapcsolódó része érdekelt leginkább, de persze mindent megnéztem, méghozzá jó alaposan :)

Következzenek a képek:

Az első néhány képpel a kiállítás általános látványát és méreteit próbálom érzékeltetni:

 Menjünk kicsit közelebb:

A kiállítás hangsúlyos részét alkották a képzőművészeti alkotások, köztük a kolléga, Deák B. Ferenc festménye Hamletről ...

... és Gábor Miklós grafikái. Nemcsak ennyi, hanem jóval több:

 Jöjjön néhány apró részlet a vitrinekből:

Az a sok fénykép... Azért az én gyarló képeimen keresztül is csemegézhetünk kicsit közöttük:

 

Hamlet:

A kiállítás leglátványosabb része Ruttkai Éva öltözőjének felidézése volt eredeti bútoraival, kellékeivel és jelmezeivel:

Még néhány relikvia Ruttkai Éva tulajdonából:

Végül, aláírás helyett itt vagyok én, Hamlet és Ophelia eredeti jelmezeinek társaságában:

Itt a tárcám!

Hol a tárcám? – kiált fel Hamlet, miután találkozott apja szellemével és megtudta tőle, hogy igaz volt a sejtése, Claudius a gyilkos (ó, az én próféta lelkem!), majd megesküdött, hogy bosszút áll.
Hol a tárcám – leírom, hadd írom le,

Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet;

Legalább a dán király bizonnyal az. [Ír]

No bátya, itt vagy. Most a jelszavam:

És az: "Isten veled. Eszedbe jussak,"

Esküm van arra már. 
(Hamlet 1. felvonás 5. szín. Ford.: Arany János)

Közben előveszi a derekára csatolt tokból korabeli laptopját, és – meglehetős érzelmi felindultságban – bevési a mondottakat. ÍME:



(A szóban forgó rész 5 perc 42 másodpercnél kezdődik, maga a monológ pedig 4 perc 40 körül)

Nos, a "hol a tárcám?" kérdésre meg tudom mutatni a választ: ITT VAN! méghozzá az én kezemben :)

A március 20-i győri Gábor Miklós-emlékesten a terembe belépve szinte a lélegzetem is elállt (szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik – hogy a Hamlet zseniális fordítójának egy versét idézzem), amikor megláttam a Hamlet-jelmezt. Közelebbről megszemlélve Szigethy Gábor hívta fel a figyelmemet a derekára kötött övre, s az övtartóban a tárcára. Ki is vehettem, kezemben tarthattam, s kiderült, valójában egy kicsike palatábla a hozzá kötözött ceruzával. Hogy az előbb korabeli laptopnak neveztem, csak szeretetből tettem :) Ha alaposabban megnézzük, a sok kopás mutatja, hogy Gábor Miklós tényleg használta ebben a jelenetben, tehát nem egy tartalék-példány, ami a sorára várt, ha tönkremegy az első. Így a kezemben tartani nagyon különleges pillanat volt számomra... 

Hamarosan magáról a Hamlet-jelmezről és tervezőjéről írok.

Képes beszámoló a győri estről

Hazaérkeztem az elmúlt alkalommal jelzett kis kirándulásomról. Nem mindent tudtam teljesíteni, Csorna és Jánossomorja nem fért bele, de erről majd a másik blogomban.

A legfontosabb esemény, ami miatt elutaztam, a győri Gábor Miklós-est igazán szép és nagy élmény volt. Első nekifutásra néhány képet szeretnék mutatni a Zichy-palota egyik termében megtartott rendezvényről.

Az emlékezést, a családi és más történeteket kis kiállítás keretezte. A "Hamlet családi körben" címet Gábor Miklós igazi Hamlet-jelmeze és egy háziköntöse vizuálisan is megjelenítette:

Gábor Júlia és Szigethy Gábor:

Az asztalkáról nem hiányozhattak Gábor Miklós könyvei, a háttérből pedig több eredeti rajza tekintett ránk:

A kis vitrinben különböző dokumentumokat helyeztek el. Közülük itt látható Gábor Miklós katonai igazolványa, munkakönyve...

 ... szerepeinek saját kezűleg kiegészített jegyzéke:

... és egy tényleg ízig-vérig családi dokumentum: szülei rajzos bejegyzése a nyolc éves Juli emlékkönyvébe:

Mint látható,  az idézet Goethe Faust-jából való. Ruttkai Éva ebben az időben játszotta a Vígszínházban Margit szerepét, nyilván ez adta az indíttatást az idézet kiválasztására.

Egy régebbi írásomban idéztem azt a részletet Gábor Miklós Tollal című könyvéből, ahol Ruttkai Éva Margit-alakításáról ír gyönyörűen – és éppen 1961 tavaszán –, ezen a ponton újra érdemes ITT ELOLVASNI.

A monogramos dobozka mandzsettagomb tárolására szolgált. Sajnos, a Hamlet-bábura nem kérdeztem rá, gyanítom, hogy premier-ajándék lehetett :)

Végül itt vagyok én, Gábor Miklós egyik eredeti Hamlet-jelmezével. Amikor megláttam, bizony nagyon meghatódtam; sosem hittem volna, hogy 1966. december 28. után, amikor a Madách Színházban még gyerekfejjel láthattam az előadást, így is fogok Hamlettel találkozni:

Ezek a képek, és még jónéhány a facebook-os oldalamon is láthatóak, IDE KATTINTVA megtekinthetők.

Természetesen az estről még fogok írni részletesebben is!