Egy ördögfióka 1946-ból :)

Mostanában Gábor Miklós korai éveiben, első Nemzeti Színház-beli korszakában kalandozok. Még a korai korszakon belül is a kezdő évekhez fűződik egy karakterszerepe: ő volt az egyik ördögfióka, Duzzogh a Csongor és Tünde reprezentatív, Both Béla által rendezett előadásában. Ezzel a művel nyílt meg a Nemzeti Színház háború utáni első teljes évada.

Két kritikát találtam az előadásról: a Színház című hetilapban Márkus László (az opera-szakember) írt, nem említve Gábor Miklóst. A Budapest folyóirat kritikáját Benedek András jegyezte. Sajnos, írása nagyobbik felében magáról a műről elmélkedett, így az előadásra kevés terjedelme maradt és ő sem említette, még összefoglalva sem az ördögfiakat... De hogy milyen lehetett Gábor Miklós, mint Duzzogh, ez a kép elég jól érzékelteti:

Hogy pontosabb képzetünk legyen az előadásról, azért nem felesleges elolvasni Benedek András cikkének érdemi részét, idemásolom - megjelent a Budapest című folyóirat 1946. 10. számában:

A Nemzeti Színház tisztában volt az áthidalhatatlan nehézségekkel, amikor évadnyitóul ezt a megoldhatatlan feladatot vállalta és sikerült is a legjobb megoldást találnia.

A rendező, Both Béla úgy vélte, azzal vét a legkevesebbet a költő szándéka ellen, ha teljesen mellőzi a színház külsőséges hatáskeltő eszközeit, és puritán, népmesei-hangulatú díszletek között úgy pergeti le az eseményeket, hogy a költőé legyen a legtöbb szó. A szöveg mindenek előtt. S a szavak zenéje mellé segítségül hívta Weiner Leó remek kísérőzenéjét, amelyet Somogyi László vezetésével a Fővárosi Zenekar ad elő. A színészegyüttes is szép munkát végzett. A címszereplő Básthy [sic] Lajos és Szörényi Éva mellett különösen kitűnt jóízű népiességével Görbe János Balga és vaskos humorával Somogyi Erzsi Ilma szerepében. Gobbi Hilda démoni erejű Mirigy, Lukács Margit pedig igazi meseillúziót kelt az Éj szerepében.

A nem említett szereplők közül a fontosakat azért ideírom: a másik két ördögfiókát Pásztor János (Kurrah) és Bozóky István (Berreh) játszotta; a három vándor Pataki Miklós (Kalmár), Dávid Mihály (Fejedelem), Balázs Samu (Tudós) voltak, Ledér pedig Olty Magda. 

A díszleteket Varga Mátyás, a jelmezeket Nagyajtay Teréz  tervezte, mint általában ekkoriban valamennyi reprezentatív előadásét a Nemzeti Színházban. A koreográfus Harangozó Gyula volt!

Nézzünk még néhány képet az előadásból, jobb minőségben, hála a Magyar Színházi Adattárnak: 

 

Básti Lajos és Szörényi Éva

Görbe János és Somogyi Erzsi

Bozóky István, Pásztor János, GM

Gábor Miklós később találkozott még a darabbal,akkor már Csongor alakjával: jó két évtized múlva a rádióban (remélem, még megvan az a felvétel, egészen pazar volt!) és az Állami Bábszínházban, ahol szintén az ő hangjára volt szükség...

Szinkron-Csongor

A közelmúltban megpróbáltam összeszedni Gábor Miklós szinkron-szerepeit. A filmek mellett találtam még egy érdekes közreműködést, ahol tulajdonképpen szinkronhang is volt, meg nem is :)

1974-ben az Állami Bábszínház bemutatta Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjének báb-változatát, méghozzá olyan módon, hogy  az előadás hangját előre rögzítették. Csongor szerepére Gábor Miklóst kérték fel.

A dolog érdekes, mert bár ő valamikor az ötvenes évek végén, vagy a hatvanas évek elején egy csodálatos rádiófelvételben már megszemélyesítette Csongort, ez a szerep 1974-ben számára elég későinek tűnik. Persze a hangjával nyilván el tudta hitetni, de azért kíváncsi lennék, a felvétel készítésekor mennyire hagyatkozott rutinjára, a régi emlékekre és mennyire kellett megbirkóznia azzal, hogy Csongor ekkor már tényleg nem igazán az ő szerepe, legalább is a papírforma szerint. És persze alkalmazkodnia kellett a bábelőadás koncepciójához, bár nyilván nagyobb szabadsága volt, mint egy filmszereplő utólagos szinkronizálásakor.

A többi szereplő hangját többnyire az a művész szólaltatta meg, aki az illető bábot mozgatta. Tünde a csodálatos emlékezetű Havas Gertrúd volt, a magyar gyerekek sok nemzedéke fülében, lelkében élő Mazsola...

Olvassunk bele Demeter Imre hosszabb cikkének kritikai részébe (megjelent a Film Színház Muzsika 1974. 16. számában), amely választ ad a Gábor Miklóssal kapcsolatban megfogalmazott kételyekre is:

A hangok mércéjét a vendégként meghívott Gábor Miklós adja, faustian töprengő, filozófikus-elégikus Csongort játszik el a szövegében. Mint Sinkovits Imre Háry János szövegével, úgy Gábor Csongor hangjával viszi magával a Bábszínház kitűnő színészeit. A prózai színjátszás egyik legjelesebb egyénisége nem kiemelkedni, hanem kiemelni, egységes szövegmondást teremteni akar az előadásban.

Hát igen, az ember Gábor Miklósban soha nem csalódik...

Amúgy a rendezés érdekessége volt, hogy a három vándor, a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós is az ő hangján szólalt meg, mint a küzdő-vándorló Csongor belső monológja – ennek tudatában még érthetőbb, hogy miért az ő hangját választották. Csak zárójelben jut eszembe, hogy Kulka János, akit talán a leginkább érzek Gábor Miklós örökösének, sem fiatalon személyesítette meg Csongort a színpadon.

Ismerkedjünk meg az előadás többi szereplőjével is Demeter Imre szemüvegén keresztül:

Csongor bábjával Erdős István

A Csongor-bábot szépen, elegánsan mozgatja Erdős István. Havas Gertrúd (Tünde) líraian finom, érzelemgazdag játékában a szövegmondás és a bábmozgatás egysége, harmóniája kitűnő. Mulatságos és jellemfestő Elekes Pál pompás Balgája – hangban, mozgásban is elsőrendű, akárcsak Szőllősy Irén ízesen, igényesen, mesteri légkört teremtő Ilmája – kiváló bábalakítás. Mirigy hangjában Bánd Anna nemcsak gonoszságot, de emberi szomorúságot is tolmácsol, a bábmozgatásban Kardos Melinda igen jó, széles gesztusokkal fejezi ki ezt a jellemet. A három ördögfióka szerepében egyéni karaktert formál s az ebadták viháncolását, morgásait hangban és játékban kiválóan ábrázolja Pataky Imre, Gruber Hugó és B. Kiss István.

A Bábszínház még az 1960-as évek közepén kezdte meg felnőtteknek szóló előadásait. S bár ez a blog Gábor Miklósról szól, érdemes egy mondatban kitérni arra, hogy milyen csodálatos korszak kezdődött el akkor a magyar bábművészetben. Talán majd írok erről a másik blogomban, mert örömmel tapasztalom, hogy több akkori, zenei fogantatású előadás ma is él a most Budapest Bábszínháznak nevezett színház műsorán.

A Bábszínház honlapját nézegetve azt találtam, hogy a Csongor egykori szereplői közül Erdős István és Gruber Hugó ma is tagja a társulatnak. Szép lenne, ha valamilyen módon eljutna hozzájuk ez a kis írás és volna kedvük elmesélni hozzászólásként, hogyan emlékeznek az előadásra és Gábor Miklósra.

Még adós vagyok a Csongor és Tünde stábjának fontos tagjaival.

Vörösmarty drámai költeményét bábszínpadra alkalmazta Szilágyi Dezső, a színház akkori igazgatója. A bábokat és az előadás egész képi világát Koós Iván tervezte. Az előadáshoz eredeti kísérőzenét írt Szöllősy András. Rendezte Szőnyi Kató.