Ármány és szerelem 1950

Alig ocsúdott fel a blogger A medikus hangfelvételének öröméből, máris itt van egy újabb. "Gépész" most is egy olyan hangfelvételt töltött fel, amelyhez az utóbbi minimum 60 évben csak színháztörténészek juthattak hozzá: ez pedig Schiller Ármány és szerelem című "polgári szomorújátékának" 1950-es előadása a Magyar Színházban.

 

Ferrari Violetta és Gábor Miklós

 

Gellért Endre rendezésének 1950. december 8-án tartották a premierjét. Példátlanul rövid idő után, december 19-én máris kivonult a Magyar Rádió és elkészítette a most hallható felvételt:

 

 

A képernyőről leolvashatjuk a szereposztást. Gábor Miklós és Ferrari Violetta játszotta a szerelmespárt, Bajor Gizi Lady Milfordot. Ferdinánd zord atyja Somlay Arthur, Lujza apja a fenomenális Gózon Gyula; a többiek nevét is  láthatjuk a címlapképen, illetve meghallgathatjuk a korabeli felkonferálásban, 

A YouTube linkhez Gardi Tamás színháztörténész most is egy egész kis tanulmányt írt, amelyben elhelyezi az előadást az akkori színházi életben és a Nemzeti Színház történetében - a Magyar Színház akkoriban ugyanis a Nemzeti kamaraszínháza volt. Külön szól Bajor Giziről, akinek utolsó szerepe lett a Lady, s arról a szinte hisztérikus sikerről, ami övezte az előadást, amely aztán a kamaraszínházból átkerült a nagy Nemzeti színpadára. Többes szereposztás volt, a Rádió minden bizonnyal a legerősebb és legsikeresebb változatot rögzítette, így hallhatjuk ma Ferdinánd szerepében Gábor Miklóst.

Itt a blogban ezzel az előadással is foglalkoztam már részletesen. Egész sorozatot tettem közzé, természetesen elsősorban Gábor Miklósra koncentrálva, hiszen Ő blogom alanya és főszereplője.

Most követem múltkori módszeremet, ide linkelem az előadásról szóló egyes posztokat. Így a remek és tényleg hatalmas ritkaságnak számító hangfelvétel mellé hozzáolvashatunk részleteket a korabeli kritikákból, és sok-sok képet is nézegethetünk.

 

Egy ifjú Schiller-hős 1.

Általában az előadásról

Egy ifjú Schiller-hős 2.

A Színház és Mozi című hetilap kritikája

Egy ifjú Schiller-hős 3.

A Színház és Filmművészet című akkori komoly szakmai folyóiratban megjelent kritika

 Egy ifjú Schiller-hős 4.

Ami eddig, a mostani hangfelvétel nyilvánosságra kerülése előtt hozzáférhető volt az előadásból

 Egy ifjú Schiller-hős 5.

Amikor Gábor Miklós és Ruttkai Éva, aki szintén játszotta Lujza szerepét, egyetlen előadás erejéig Kecskeméten vendégszerepeltek

6. poszt

Ferrari Violetta emlékei Gábor Miklósról és az Ármány és szerelem előadásáról

 

 

Egy 65 éves film akkori fiatalokról

1950. december 20-án a Vörös Csillag moziban került először közönség elé a Máriássy-házaspár filmje, a Kis Katalin házassága. Máriássy Judit forgatókönyvéből rendezte Máriássy Félix, bár nyilván ebben a házasságban a szerepkörök nem különültek el ilyen élesen :)
Igaz, Máriássy Félix betegsége miatt egy ideig úgy volt, hogy Szemes Mihály fogja megrendezni a filmet, erre aztán mégsem került sor.

Máriássy Félix három filmmel szerepel Gábor Miklós filmográfiájában. A csúcspont majd az 1955-ben következő Budapesti tavasz lesz, a lecsengés pedig az 1962-es Pirosbetűs hétköznapok, mely szocialista bulvárfilmnek is nevezhető.

Mind közül a "legvonalasabb" a Kis Katalin, mely - mondhatni - a legsötétebb Rákosi-években született és azt a témakört folytatja, amit Máriássyék a Szabóné című filmjükben kezdtek el.

Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Gábor Miklós és Ruttkai Éva a Kis Katalin utolsó jelenetében

A Kis Katalin házasságában Gábor Miklós kisebb szerepet játszott, a filmbeli házaspár (Szirtes Ádám és Mészáros Ági) munkahelyéül szolgáló szövőgyár tervosztályának egy - úgy tűnik, vezető beosztású - dolgozóját, bizonyos Baranyai elvtársat. Ez az az osztálya az üzemnek, ahova "az ellenség keze betette lábát" az Ajtay Andor által megszemélyesített "polgári csökevény" osztályvezető személyében, aki a sztori szerint aljasságában a szabotázs-akcióig is eljut. Ide kellett egy ellenpólus, aki jó szakember, fiatal, személyében kifejezetten rokonszenves, ám egyúttal a párt és Rákosi tántoríthatatlan híve - a sakktáblának ezt a figuráját osztották Gábor Miklósra, aki eddigre éppen túl volt a Mágnás Miska elsöprő sikerén. Bár ugyanilyen "jó ember" volt a Pécsi Sándor által megszemélyesített üzemi párttitkár is, pedig gyanítom, hogy a valóságban azok nem ilyen megértő "nagybácsis" személyiségek voltak...

A filmet megnézhetjük erre a linkre kattintva:

 https://ok.ru/video/79591246434

Sok helyen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek...

Van benne egy pillanat, amire szeretném felhívni a figyelmet. Az agilis (és daloskedvű) brigádvezetőt Ruttkai Évával játszatták. Bár a sztori szerint egy másik fiatalember (Pongrácz Imre) próbált udvarolgatni neki, van itt egy tekintet, ami - szerintem - "privát": röpgyűlés van a tervirodában, az asztalfőn ülő Baranyai (GM) beszélget három brigádtaggal, köztük a brigádvezetővel. 56' 57"-nél, mielőtt Ruttkai Éva feláll, hogy egy kérdést tegyen fel, érdemes megfigyelni, milyen szerelmesen néz rá Gábor Miklós...

Egy ifjú Schiller-hős 2.

A múltkori alapvetés után olvassunk bele az első érdemi kritikába. Írta Kemény György és megjelent a Színház és Mozi című képes hetilap 1950. december 24-i számában.

A kritikus elsőként leszögezi, hogy az Ármány és szerelem előadása méltó a mű értékéhez és szépségéhez. Aztán, hűen az 50-es évek szellemiségéhez, elidőz egy kissé a darab osztályharcos vonulatánál, amihez még visszatér, mint majd idézni fogom, elsősorban Ferrari Violetta Lujzájának értékelésénél...

Véleménye szerint a rendezés erénye, hogy élvezhetővé teszi a darab egyes idejétmúlt jeleneteit: sikeresen küzd a romantikus dráma ma már nehezebben megemészthető eszközeivel, a méregpohártól a karddal való ledöfésig, mindezeket elhihetővé teszi a realista színjátszás eszközeivel.

Drámai összecsapás apa és fiú között: GM és Somlai Artúr

Gábor Miklós Ferdinándjáról az alábbiakat írta:

Ferdinándot két erő mozgatja, becsülete és szerelemérzése, emiatt kerül összeütközésbe apjával és saját uralkodó osztályával, amelyik már sem becsületben, sem szerelemben nem hisz. Gábor Miklós jól ábrázolta a figura döntő vonásait, a nyíltszívűséget, a szerelmes áradozást, az egész világgal szembeszálló becsületességet és bátorságot. Minden, ami ebben a figurában szín, kedvesség, fiatalos hév, azt jól alakította, viszont hiányosan ábrázolta Walter sziklaszilárd jellemét, magávalragadó férfias erejét. Apró modorosságai vannak Gábor Miklós játékának. Néha a könnyebb, kevésbé átélt kifejezési eszközöket használja, különösen az utolsó jelenetben. Ezen javítania kell.

Ehhez képest egy másik kritikus éppen ellenkezőleg látta, ő a sziklaszilárdság ábrázolását sokallotta és több lírát várt volna Gábor Miklóstól.... De ugyanígy éppen ellentétesen ítélték meg a másik főszereplő játékát is.

Előbb olvassuk el az eddig is idézett Kemény György kritikájának Ferrari Violettára vonatkozó részét:

Erről az alakításról külön tanulmányt lehetne írni, annyi színt, árnyalatot, érzésgazdagságot és élményt nyújtott. [...] A kivételes tehetségű alakítás lenyűgöző művészettel állította elénk ennek a kis polgárlánykának a vergődését, családi, vallási, társadalmi korlátjai és a szerelme között,megingathatatlan becsületre és tisztaságra való törekvését. Két hibáját azonban még ki kellene javítania. Az egyik, hogy a színdarab első jelenetében játéka még bizonytalan. A másik, hogy a szerepnek a feudális világ ellen való lázadó mondanivalóját nem domborítja ki eléggé. Kétségtelen, hogy Lujza alapjában véve nem forradalmár lélek, a hihetetlenségig szelíd, béketűrő és lemondó, de a kancellár aljassága, szülei meggyalázása, Lady Milford praktikái, szerelme elorzása elkeseredést és ellenállást szít benne. Ferrari alakításában ez kevéssé érződött. Szerepének ezt a részét jobban ki kell hangsúlyoznia.

Legközelebb megmutatom az ezekkel a megállapításokkal éppen ellentétes kritikát...

Egy ifjú Schiller-hős 1.

GM és Ferrari Violetta az Ármány és szerelem-ben

Elmúlt alkalommal megemlítettem Ferdinándot, mint Gábor Miklósnak Az élet hídja című "vonalas" kommunista dráma kisebb szerepét megelőző jelentős alakítását. Így ma ugorjunk neki az Ármány és szerelem klasszikus előadásának.

Előtte érdemes egy pillantást vetnünk Gábor Miklós eme pályaszakaszának kronológiájára, hogy még jobban "beágyazzuk" Ferdinándot a korszakba.

Ez itt az Ármány és szerelem előadását megelőző időszak áttekintése, 1947-től 1950-ig.

Ez pedig az 1951-1954 közti évek kronológiája, amire szintén szükségünk lesz.

Schiller Ármány és szerelem című "polgári szomorújáték"-át 1950. december 8-án mutatta be a Nemzeti Színház társulata Gellért Endre rendezésében a Nemzeti akkori kamaraszínházában, a Magyar Színházban. Ez a Hevesi Sándor téren lévő, azóta jócskán átalakított színházépület, melyben aztán, Blaha Lujza téri épületének felrobbantása után a Nemzeti Színház is működött. Ma újra Magyar Színháznak hívják.

A Nemzeti Színház akkoriban gyakran alkalmazott szerepkettőzéseket, ebben az esetben is, hiszen igazán kiváló társulata volt hozzá. Von Walter kancellárt Somlay Artúr és Balázs Samu, Ferdinándot Gábor Miklós mellett Básti Lajos, Lujzát Ferrari Violetta és Ruttkai Éva, a Ladyt Bajor Gizi és Tőkés Anna, von Kalb főudvarmestert Gellért Lajos és Pásztor János, Wurm kancellári titkárt Juhász József és Horkai János játszották. Csak a Miller-házaspár szerepét nem kettőzték meg, őket Gózon Gyula és Fónay Márta személyesítették meg. A fejedelem komornyikja kicsi, de fontos szerepében Bartos Gyulát és Bihari Józsefet láthatta a közönség.

Ez itt egy sokat publikált, színháztörténeti értékű fénykép az Ármány és szerelem kettős szereposztásának főszereplőivel:

Gábor M., Ferrari V., Bajor G., Tőkés A., Ruttkai É., Básti L.

A Nemzeti Színház egyik nagy sikerszériájává vált az előadás, úgyhogy 1951. szeptember 19-én ugyanebben a rendezésben és majdnem azonos szereposztásban átvitték a "nagy" Nemzeti színpadára. Csak Bajor Gizi nem játszhatta már legendás szerepét, Lady Milfordot, hiszen 1951. február 12-én elhunyt, máig nem egyértelműen tisztázott körülmények között. A felújított előadásban így megkapta a Lady szerepét Lukács Margit is. A források szerint Lujzát ekkor már csak Ferrari Violetta játszotta, viszont Millerné szerepében Fónay Márta mellett Sitkey Irén is fellépett.

GM, Ferrari Violetta, Somlay Artúr

A kritikák természetesen erősen kihangsúlyozták a klasszikus darab "osztályharcos" vonulatát - 1950-ben vagyunk! - és a korhadó feudalizmus megjelenítését. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy maga az előadás nem volt sematikus, hanem inkább a szó legnemesebb értelmében "klasszikus". Látványi környezetét Varga Mátyás díszlettervező és Nagyajtay Teréz jelmeztervező hozták létre.

Egy drámai jelenet a 2. felvonásból. Színház és Mozi 1950. 12. 17.

 

Legközelebb korabeli kritikákból fogok idézni.

A fekete-fehér képek forrása a szinhaziadattar.hu. Kicsit nehézkes a használata, de ha belejön az ember, kincsek között keresgélhet :)