Gábor Miklós Filmklub 2.

Utolsó frissítés 2025. nov. 9. 

Virtuális Filmklubunk második menüsora a Gábor Miklósról szóló felvételeket tartalmazza: portréfilmeket, kisebb-nagyobb interjúkat, beszélgetéseket, emlékműsorokat és minden egyebet, ami nehezen sorolható kategóriába.

Valamennyi műsor szabadon hozzáférhető a neten. A többször is megosztott műsoroknál a biztonság kedvéért valamennyi linket feltettem, amire ráakadtam.

 

A Filmklubhoz írt részletesebb bevezetőm ITT, az első, ennél jóval hosszabb menüsor pedig, amely filmjeit és színházi felvételeit kínálja, EZEN A LINKEN található.  Kívánok további szép órákat a videózáshoz.

 
A mai posztot is szabad megosztani, tovább terjeszteni!!! Az itt közzétett filmekről is beszélgethetünk itt, vagy a blog Facebook-oldalán.

Itt is kérem, ha esetleg már nem élő linkbe botlik valaki, jelezze!

 

Portréfilmjében Ruszt Józseffel beszélget dolgozószobájában

Anno: Aki mesél - Gábor Miklós

Műsorvezető: Berkes Zsuzsa (1998), 31'

https://ok.ru/video/9704809499383

Lásd még: Gábor Miklós Hamletről

 

Anno: Magyar filmekről

Benne: az Apa című film forgatása

https://ok.ru/video/9201962388166 

 

Apám portréja

Nordin Eszter dokumentumfilmje édesapjáról, Pártos Géza rendezőről (1993). Benne Gábor Miklós is nyilatkozik.

Lásd még: Kulisszatitkok 

https://ok.ru/video/10336876038903 

 

Éjszakai szóváltás

Mester Ákos beszélget Gábor Miklóssal. Radnóti Színpad 1988. október 28., 56' 

https://ok.ru/video/9701633690359

https://ok.ru/video/10467468118775 

 

ÉLETKOR 2016

A Győrben megrendezett Gábor Miklós kiállítás kapcsán veje, Szigethy Gábor beszél GM képzőművészeti tevékenységéről, 13'25"-18'06

https://ok.ru/video/9202151066310 

 

Ez itt a kérdés: Száz éve született Gábor Miklós
Az m5 televízió műsora (2019), 45'

https://www.youtube.com/watch?v=XXXtd3gtwMc

Füst Milán: Századfordító magyarok
Televíziós portréfilm (1984), benne GM Füst Milánra emlékezik, 52'
Az itt közzétett felvételt a Válaszd a tudást! című műsor keretében sugározták

https://nava.hu/id/167118/ 

https://ok.ru/video/10227094522615 

Gábor 100
Gábor Miklós emlékest a KuglerArt-ban. Felvidéki Judit beszélgetés-sorozata, 1. (Készítette Csáki Rita 2019. június), 124'

https://www.youtube.com/watch?v=IyTeufR_eO8&t=3038s

 

Gábor 100
Gábor Miklós emlékest a KuglerArt-ban. Felvidéki Judit beszélgetés-sorozata, 2. (Készítette Csáki Rita 2019. június), 126'

https://www.youtube.com/watch?v=wPSAtslYAiA&list=PL1l4r2YK1jqPuWJIoC_S9YD66AbicZGWp&index=3

 

Gábor 100
Gábor Miklós emlékest a KuglerArt-ban. Felvidéki Judit beszélgetés-sorozata, 3. (Készítette Csáki Rita 2019. június), 140'

2 részben:
https://www.youtube.com/watch?v=IyTeufR_eO8&list=PL1l4r2YK1jqPuWJIoC_S9YD66AbicZGWp&index=4
https://www.youtube.com/watch?v=JCoDFk5JTrw&list=PL1l4r2YK1jqPuWJIoC_S9YD66AbicZGWp&index=5

 

Gábor Miklós alkotásai a Jókai Klubban
Az M1 Televízió Híradójának részlete (1988. október 9.), 1'34"

https://nava.hu/id/311806/

 

Gábor Miklós életéről 1-2.
 A Kanizsa TV emlékműsora Gábor Miklósról 2 részben, K'Arc című kulturális műsorsorozatban (2013), 19'

https://www.youtube.com/watch?v=0rKIb6P7Mr0
https://www.youtube.com/watch?v=RvKD1RXf2iw

Gábor Miklós Hamletről Berkes Zsuzsával
Az Anno: aki mesél - Gábor Miklós című műsor részlete
(MTV1, 1998. május 30.), 6'

 https://ok.ru/video/9206540012230

Gábor Miklós másik arca
Szigethy Gábor beszél Gábor Miklósról a győri Zilia-Hamlet-Szindbád kiállításon
Az Életkor című televíziós műsor részlete (M1, 2016. május 22.)
13'28"-18'05"

https://nava.hu/id/3040705/

https://ok.ru/video/9202151066310

Hamlet rajzol
Kiállítás Gábor Miklós alkotásaiból a Várnegyed Galériában (2018), 6' 

https://www.youtube.com/watch?v=w9acRavH9C8

Hamletek ha találkoznak

Mészöly Dezső műsora (1993), 43'

Vendégek: Cserhalmi György, Gábor Miklós, Gálffi László, Huszti Péter, Mensáros László, Székhelyi József. Archív bejátszásokkal.

https://ok.ru/video/9711249066743

 

Kávé habbal: Gábor Miklós és Gábor Júlia
Szilágyi János műsora (1991), 24'

https://nava.hu/id/1974916/

Kincsestár

Emlékműsor Gábor Miklós 80. születésnapja alkalmából (1999), 85'

A műsorban megszólalnak: Avar István, Balázsovits Lajos, Felvidéki Judit, Haumann Péter, Koltai Tamás, Sára Bernadett, Spiró György, Törőcsik Mari. Műsorvezető: Győrffy Miklós 

https://ok.ru/video/9705583676151

 

Kulisszatitkok
Nordin Eszter dokumentumfilmje az 1945 utáni magyar színházi életről és édesapjáról, Pártos Géza rendezőről (2011)
Benne Gábor Miklós is nyilatkozik, 53' 

Lásd még: Apám portréja 

https://nava.hu/id/1921530/

Különvélemények: Shakespeare humora

Mészöly Dezső műsora (1993), 40'

Vendégek: Gábor Miklós, Mácsai Pál, Szirtes Tamás, Valló Péter, Vámos László. Archív bejátszásokkal.

 

https://ok.ru/video/9711261911799

 

L'amour - Vass Éva, Gábor Miklós
Felvidéki Judit és Csáki Rita montázsa (2019), 5'

https://www.youtube.com/watch?v=Hmrgq6W4T6M

 

Lehetetlen 
Vámos Miklós műsora. Vendég: Vass Éva (1996), 48'

https://videa.hu/videok/film-animacio/gabor-miklos1996-64TE0PoysbPnmSMh 

https://ok.ru/video/7189820803609

https://ok.ru/video/5181804579426 

https://ok.ru/video/9704787151607

Lengyel György rendező Gábor Miklósra emlékezik
A Színlap: magyar színházi magazin műsor részlete (Duna TV 2009. április 30.), 0'52" - 9'34"

https://nava.hu/id/797818/

Mestersége: színész
Televíziós portréfilm, a beszélgetőtárs Ruszt József  (1994), 60'

https://ok.ru/video/5150699686610

https://ok.ru/video/5345991723730 

https://ok.ru/video/7188025772569

https://ok.ru/video/9704778042103 

Örökös Tagság 
Televíziós portréfilm, a beszélgetőtárs Felvidéki Judit (1996)

https://ok.ru/video/10573632703223 

https://ok.ru/video/7190049196569

https://ok.ru/video/9704801241847 

 

Örökös tagság - Gálaest 1996, részlet

Riporter: Szegvári Katalin

https://ok.ru/video/9704794884855

 

Pro Urbe Budapest 1996

Gábor Miklós átveszi a Pro Urbe Budapest díjat - rövid tudósítás (1996), 0'30"

https://ok.ru/video/9201957997254

 

 Utolsó interjú 
Tótfalusi András beszélget Gábor Miklóssal
Duna TV (1998), 81'

Gábor Miklós halála előtt 3 héttel készült interjú

https://ok.ru/video/9701306600183

Vastaps

Beszélgetés a Hamletről - Vitray Tamás műsora (1996), 43'

Megszólalnak: Cserhalmi György, Gábor Miklós, Kaszás Gergő, Kulka János, László Zsolt, Máté Gábor. Archív bejátszásokkal.

https://ok.ru/video/9701506157303

 

A világmozi legendái: Gábor Miklós
Миклош Габор. Легенды мирового кино (2012)

Portréfilm az orosz Telekanal Kultura világhírű színészeket és rendezőket bemutató sorozatában, orosz nyelven, 26'

https://www.youtube.com/watch?v=G9ZQJ90jA5o

https://ok.ru/video/3239045368536

https://ok.ru/video/3646015408729

https://ok.ru/video/374383446734

https://ok.ru/video/374382987982 

 

Amiben hiszel, az van 

Pécsi Sándor emlékműsor a Madách Színházban

Gábor Miklós Szatyin monológját mondja el a műsor legvégén

https://ok.ru/video/9845430029047

 

Előtte az élet...

Kincslelet!!!!

Megjelent a MOZI ÉLET című hetilap 1947. június 27-i, 26. számában.

Negyedik Henrik király 1.

1964. október 30-án került színpadra, a Madách Színház színpadára Füst Milán harminchárom évig íróasztalfiókban illetve könyvespolcokon rejtőző, addig csak kötetben olvasható drámája, a Negyedik Henrik király. A mű egy shakespeare-i léptékű királydráma a canossát járó német királyról, későbbi német-római császárról és egyúttal egy bonyolult lélek személyes drámája. Az ősbemutatót Pártos Géza rendező harcolta ki: neki volt köszönhető az idős Füst Milán színházi felfedezése: egy évvel korábban a Boldogtalanok, majd 1968-ban a Catullus is az ő rendezésében került először színpadra. E három előadás közül kétségtelenül a Negyedik Henrik jelentette a csúcspontot. Gábor Miklós pályáján is a legkiemelkedőbb szerepformálások közé tartozott, ő maga is többször nyilatkozta, mennyire szereti a darabot és a szerepet. Ezt az is bizonyítja, hogy évekkel később, amikor már rendezett, Andorai Pétert választva címszereplőnek, ő maga is színpadra állította a drámát. 

1964 nyarán, amikor még el sem kezdődtek az ősbemutató próbái, sőt, még a szereposztás részletei sem voltak ismertek Gábor Miklós előtt, készített vele beszélgetést Lelkes Éva. Elsőnek ezt olvassuk el a Film Színház Muzsika 1964. 35. számából:

Legközelebb Füst Milán otthonába látogatunk el a rendezővel és a főszereplőkkel.

Interjú - 1961

Illés Jenő, a Film Színház Muzsika munkatársa a legutóbb megmutatott beszélgetés után egy évvel újra nagyinterjút készített Gábor Miklóssal.

Azt hiszem, különösebb dolgom nincs, mint azt a két újságoldalt teljes terjedelmében megmutatni, mert hiszen bevezetője szól arról, mi történt Gábor Miklós pályáján az azóta eltelt évadban; a beszélgetés végén pedig szóba kerülnek az eljövendő feladatok, köztük a Hamlet. Csak felhívom a figyelmet, hogy mennyire érdekes dolgokat mond  Gábor Miklós a színészi beszédről és a mozgásról. Ezeket a gondolatokat a mai fiatal színészeknek is el kellene olvasni, biztosan sokat profitálhatnának belőle...

Következzen az interjú a Film Színház Muzsika 1961. 29. számából - a könnyebb olvashatóság kedvéért most is kissé felszeleteltem (emiatt van, hogy nem egységesek a betűméretek), de minden benne van, a hozzá mellékelt két kép is :)

Interjú - 1960

Megpróbálok elkezdeni egy sorozatot, melyben Gábor Miklóssal készített interjúkat, beszélgetéseket mutatok meg. 

A legkorábbit, egy 1946-ban megjelentet már idéztem A nők iskolája Nemzeti Színház-beli előadása kapcsán. Az igazi nagy interjúk sora azonban 1960-tól kezdődött meg. Úgy vettem észre, az újságírók ekkoriban jöttek rá, hogy Gábor Miklós milyen "okos" színész :) és aztán ezt bőséggel ki is használták...

Lelkes Éva 1960-as rövid beszélgetése még csak előfutár a jövendő nagy interjúkhoz, de azért érdemes elolvasni. Az Alázatosan jelentem forgatásán készült, így benne természetszerűen a filmezéssel, moziba járással kapcsolatos véleményét osztja meg Gábor Miklós. ITT újra elolvasható.

Viszont az az interjú, amelyet ma mutatok a Film Színház Muzsika 1960. 29. számából, már sokkal jelentősebb. Benne Gábor Miklós az éppen akkoriban játszott színházi szerepeire reflektál. Első felében szinte mesterkurzust tart abból, hogy a színész hogyan álljon hozzá a kevésbé jó szerepekhez, vagy a kevésbé jó darabokban kapott figurákhoz. Ebben a részben fő példái A fekete ventilátor (Eörsi Ferenc első színműve) és A fák állva halnak meg című spanyol darab. Ez utóbbi előadásról korábban mutattam kritikákat és képeket ITT.

A beszélgetés második fele pedig már, ahogy akkoriban szerették mondani, "építő" jellegű - és példája Hamlet. Ekkor Gábor Miklós Musset Lorenzaccio-jára készült, amit rokonítani szoktak Hamlettel - de talán már tudta, hogy hamarosan eljátszhatja a dán királyfit is?

A beszélgetést Illés Jenő készítette. Kicsit szétvágtam a két oldalas anyagot, hogy itt a blogban jobban olvasható legyen - a képeket is bemásolom utána :)

Itt a két kép, amivel a cikket illusztrálták - bár korábban mutattam már őket:

A fák állva halnak meg - Vass Évával

Donna Diana - Tolnay Klárival

Írások Gábor Miklósról

Még szeptemberben kezdtem el egy bibliográfiai kísérletet Gábor Miklósról. Két nekifutásban (itt az első és itt a második) az általa írt könyveket vettem számba és szemléztem. Ez természetesen a vele kapcsolatos irodalomnak csak egy kis részét jelenti, még ha a legfontosabb részét is. Ezeken kívül jelentek meg írásai más kötetekben, többnyire antológia-szerű összeállításokban, és folyóiratokban. Ez utóbbi azért is bonyolult, mert egyrészt sokszor előfordult, hogy készülő könyveiből először részletek jelentek meg irodalmi és színházi folyóiratokban - de fordított esetek is történtek, megjelent könyveiből utólag válogattak be oldalakat különböző antológiákba.

Dedikál a könyvhéten. Film Színház Muzsika 1990. 29.

De ez még mindig csak a saját írásait jelenti. Ott van még ezeken túl a RÓLA SZÓLÓ irodalom, ami aztán egy tengeri kígyó.... Folyamatosan dolgozgatok rajta, csiszolgatom, de még nyilván rengeteg munka kell hozzá. Nyilvánvaló, hogy teljes soha nem is lesz. Ezeket egyelőre ilyesmi kategóriákba próbálom beosztani:

* vele készült riport, interjú, beszélgetés

* portré jellegű írások

* kritikák színházi alakításairól, rendezéseiről, filmjeiről, könyveiről
* utókora, emlékezete

... és még van sok olyan cikk, újsághír, amiről még nem is tudom, hova fogom őket sorolni...

Ekkora anyagban muszáj ugyanis tematikus csoportokat kialakítani. De majd csak kristályosodnak a dolgok :)

Azt gondoltam, hogy ma megmutatok egy olyan kategóriát, ami már úgy nagyjából teljesnek mondható (persze csak nagyjából, biztos fog még előkerülni hozzá anyag), de azért már érdemes mutatványt készíteni belőle.
Ebbe a kategóriába olyan köteteket soroltam, amelyek hosszabb-rövidebb portrészerű írásokat, illetve interjúkat tartalmaznak Gábor Miklósról/sal.
Ugyanilyen jellegű írások újságokban, folyóiratokban is jelentek meg (abból van több tétel), így, hogy ne legyen áttekinthetetlenül zsúfolt a kategória, azok számára egy másik fejezetet csináltam. Az a rész egyébként is még erős kiegészítésekre szorul, így ma csak a könyveket mutatom meg.

Akkor kezdjük: első nekifutásra az egyes tételeket íróik szerinti betűrendbe soroltam, a néhány antológiánál pedig a címet vettem figyelembe. De lehet, hogy később az anyagot átvariálom két csoportba és azon belül kronológiai sorrendbe, úgy talán jobban kijön belőlük a pályakép.

BAKONYI István: Vendégeim voltak. Székesfehérvár, Árgus - Miskolc, Felsőmagyarország K. 2003
48-51. p.:
Gábor Miklós


BORZÁK István: Emlékszik-e még? Kecskemét, BT-Press, 1996
74-79. p.:
Gábor Miklós: "Még az Isten is eljött a premierjeinkre"
Kapcsolódó írás: Vass Éva a harangokat hallgatta 72-73. p.


BÓTA Gábor: Mi van az álarc mögött? Százhuszonöt színházi interjú. Bp. Nap, 1997
99-102. p.:
Gábor Miklós: Ma már nem álmodom színházról - 1993. december 4.


Esti kérdések. Szívében él a nemzet 1994-1999. Bp. Duna Televízió, 1999
112-115. p.:
Gábor Miklós: Elég gonosz író vagyok - magammal szemben is


FÖLDES Anna: A színészé a szó. Földes Anna interjúi. Bp. NPI, 1976 /Szkénétéka/
83-94. p.:
Kecskeméti találkozás. Fülöp király: Gábor Miklós


FÖLDES Anna: Színésznek született. Interjúk. Bp. Kossuth + MNOT, 1987
31-43. p.:
"...mi végre az egész teremtés?" Gábor Miklós a zalaegerszegi Tragédiáról


GALGOVICS Tamás: Egressytől Sinkovitsig. Harminc arc a Nemzeti Színház történetéből. Bp. Palatinus + OSZMI, 2002.
168-171. p.:
Gábor Miklós


GALSAI Pongrác: Öltözőtükör. 500 kérdés 24 színészhez. Bp. Kozmosz, 1971
45-51. p.:
Gábor Miklós
Megjelent  eredetileg a Nők Lapja 1969. 49. számában


A Halhatatlanok Társulata. Örökös Tagság. Szerk. Érdi Sándor és Szegvári Katalin. Bp. Sensus, 2003.
58-63. p.:
Gábor Miklós. Beszélgetőtárs Felvidéki Judit
A Felvidéki Judit által készített televíziós portréfilm (1997) szövegének szerkesztett változata


ILLÉS Lajos: Szereti Ön az állatokat? Beszélgetések művészekkel és tudósokkal. Bp. Gondolat, 1989
224-230. p.:
Gábor Miklós: Nézzünk gyakrabban a szemükbe
Megjelent eredetileg az Állatvilág című folyóirat 1981. 8. számában


KOLTAI Tamás: Színházfaggató. Tanulmányok a mai magyar színházról. Bp. Gondolat, 1978
293-311. p.:
Gábor Miklós


KOLTAI Tamás: Színházváltás 1986-1991. Kritikák, portrék, interjúk. Bp. Meszprint, 1991
261-272. p.:
Mint vendég: Gábor Miklós


MESTER Ákos: Magánbeszélgetések közügyben. Bp. IPV, 1989
29-41. p.:
Az életem szerelem és kaland. Sötétség délben. Gábor Miklós
A Radnóti Színház "Éjszakai szóváltás" című műsorában elhangzott interjú szerkesztett változata


NÁDOR Tamás: Ex libris. Interjúk. Bp. Gondolat, 1986
80-88. p.:
Gábor Miklós


SÁNDOR Iván: Arcok, szerepek. Bp. Magvető, 1971
163-185. p.:
Megszüntetve és megőrizve - Gábor Miklós
A szerzőnek a Film Színház Muzsikában megjelent cikkeiből, kritikáiból összeszerkesztett írás, később alapját képezi Hamlet visszanéz című 2010-ben kiadott könyvének


TÁRKÁNYI Imre: Rivaldafény és vetítővászon. Írások színházról, moziról. Bp. Uránusz, 1996
75-77. p.:
Gábor Miklós

Ezek a könyvek nagyjából megvannak a városi közművelődési könyvtárakban és sokat egész olcsón be lehet szerezni antikváriumokban - valóságosban és virtuálisban egyaránt. Úgyhogy, akit érdekel egy-egy kötet, hajrá :)

Rettenetes szülők - újra

Hosszú idő után újra visszatérek a Rettenetes szülőkhöz. Azt hittem, hogy már szinte minden sajtóvisszhangot megtaláltam és meg is mutattam mindkét változatával kapcsolatban, de nemrég meglepetés ért: a kezembe került egy könyv, ami nem is értem, hogyan bújt el eddig. Közben ugyanis, ahogy időm engedi, dolgozgatok a Gábor Miklós bibliográfián és így találtam rá a Szántó Judit által szerkesztett A Művész Színház, 1945-1949 című kötetre. Megjelent 1985-ben a Múzsák kiadó gondozásában, a Szkénétéka sorozatban, 501 oldalon.

A könyv egyik fele végigkíséri a rövid életű színház produkcióit dokumentumok (levelek, hivatalos iratok) és a korabeli sajtóban megjelent kritikák segítségével. Másik felében pedig négy évtizeddel később készült beszélgetések olvashatók az egykori előadásokban részt vett színművészekkel, rendezőkkel, más színházi emberekkel.

Ma a Gábor Miklóssal készült riportot szeretném megmutatni. Érdekessége, hogy erre a beszélgetésre már a Felvidéki Judit által jó három és fél évtizeddel később rendezett televíziós változat elkészülte után került sor, amelyben Gábor Miklós az apa szerepét játszotta. Így a riport, amely természetesen elsősorban az 1945 őszén bemutatott előadásról szól, érinti az 1981-es filmet is.

Mivel már elég régen került itt szóba a téma, röviden emlékeztetek rá, hogy a fiatal Gábor Miklós, hazaérkezve a világháború poklából a Nemzeti Színház tagja lett. A Művész Színház vendégszereplésre kérte fel, s az 1945. szeptember 21-én bemutatott előadásban a fiú, Michel szerepével robbant be valósággal a színházi világba. 1981-ben a darabból televíziós film készült Felvidéki Judit rendezésében, melyben Gábor Miklós az apát, Uray Tivadar egykori szerepét játszotta; a női főszereplő ebben a filmben Vass Éva volt.

Akkor itt van a Gábor Miklóssal készült riport, készítette Osgyáni Csaba [O. Cs.]. Előtte még annyit megemlítek, hogy a konkrét előadást Apáthy Imre rendezte, de szoros együttműködésben a színházigazgató (és tulajdonos) Várkonyi Zoltánnal, mint erről már volt szó korábban. 

Valamennyi szereplő a színpadon: Keresztessy Mária, Szörényi Éva, GM, Uray Tivadar, Sulyok Mária

GÁBOR MIKLÓS

[O. Cs.] Ön egyetlen szerepet játszott el a Művész Színházban, de azt kiugró sikerrel: a fiatal hőst Cocteau darabjában, a Rettenetes szülőkben. Hogyan került sor erre a vendégjátékra?

[G, M.] A részletekre már nem emlékszem, de az biztos, hogy semmiféle sztori nem kötődik hozzá. Még csak annyi sem. hogy egyszercsak csörgött a telefon, és... mivel akkoriban nem is volt telefonom. Várkonyit ismertem ugyan régebbről, magam is meglepődtem azonban, amikor erre a fontos szerepre felkért. Közvetlenül ezelőtt Ottót játszottam a Nemzeti Színház Bánk bán-előadásában, s nincs mit szépíteni a dolgon, magam is éreztem a kudarcot. Az, hogy a Rettenetes szülőkben végül is én játszottam a fiút, kettős csodának köszönhető. Először is annak, hogy Várkonyi - noha tudta, milyen jó szerepről van szó - lemondott arról, hogy saját magára ossza a szerepet. Másodszor pedig annak, hogy a szakmában akkor nyüzsgő sok-sok félig ismert vagy ki nem próbált ember közül éppen engem szúrt ki, akiről aztán bebizonyosodott, hogy méltó a szerepre. Ilyen szeme volt: mindenfajta előzetes próba nélkül, ráadásul egy eléggé szerencsétlen Bánk bán-előadás után felém nyúlt, és felmutatott belőlem valamit, amiről akkor magam sem tudtam.

[O. Cs.] Milyen elképzelésekkel állították színpadra a darabot, milyen koncepcióval? Szóval mitől lett ez siker?

[G. M.] Én azt hiszem, semmi különös nem volt abban az előadásban, semmiféle "kunszt". Akkoriban a francia drámának az a vonulata, amelyet például Giraudoux vagy Cocteau is képvisel, nálunk nemigen jutott színpadhoz. Az előadás tehát eleve az újdonság erejével is hatott. Kitűnő volt a szereposztás is, ha nem tévedek, Sulyok Máriának ez lett az egyik legemlékezetesebb alakítása; a nagynénit játszó Keresztessy Máriáról időközben méltatlanul megfeledkeztünk. Várkonyi nagyon jól ismerte ennek a darabnak az atmoszféráját. Többször kiszaladt Párizsba - akárcsak Major Tamás -, az akkori színházi élet központjába, ahonnan Jouvet-ék, Barrault-ék művészetének élményétől átitatódva lehetett visszatérni. Ennek a levegője, felszabadultsága kamatozott saját alakításaikban, rendezéseikben, a Művész Színház és a Nemzeti Színház előadásaiban.

[O. Cs.] Milyen levegője volt a Rettenetes szülőknek?

[G. M.] Várkonyi stílusérzékét dicséri, hogy tudta: ebben az előadásban semmiféle trükkre sincs szükség. A színészi játéknak kell érzékeltetnie a darab furcsa kettősségét: a klasszikus szerkezetbe foglalt, ám szinte a krimi határán járó bonyolult pszichológiai drámát. A Makrancos hölgy például a Fábri tervezte díszletek külsőségeiben is olyan játékos produkció volt, amelyik nemigen hasonlított, mondjuk, a háború előtti Nemzeti Színház Shakespeare-előadásaihoz. A Rettenetes szülőket viszont teljesen naturalista megvalósításban játszottuk. A történet, ugye, egy teljesen lerobbant, elhanyagolt polgári lakásban játszódik, a lakásban mindenhol szétdobált tárgyak, félig használt fehérneműk, pongyolák hevernek össze-vissza. Ne feledje, hogy mindez még 45-ben történt; egyszercsak az egyik előadáson egy patkány szaladt be a színpadra, megállt a színpad közepén, rémülten körülnézett, majd megfordult és kirohant. Keresztessy Mária észrevette, óriásit sikoltott, de az előadás egyébként rendben ment tovább. A felvonás után a színpadnál ügyelő tűzoltó elárulta, hogy ő látta a beszaladó patkányt. Megkérdeztük, miért nem zavarta akkor el, vagy egyáltalán, miért nem csinált valamit? Mire ő széttárta a karját: azt hittem a patkány is az előadáshoz tartozik.

[O. Cs.]  A közönség hogyan fogadta az előadást?

[G. M.] Nagy érdeklődéssel. A Művész Színház közönsége a polgárság, főleg az értelmiség köreiből verbuválódott, akik természetesen rohantak a színházba a hírre, hogy végre láthatnak Cocteau-t magyar színpadon. Akkoriban ráadásul még nehezen lehetett közlekedni, délután kezdődtek az előadások, a közönség így is igyekezett hazamenekülni sötétedés előtt. Ez a széria akkor tehát óriási sikernek számított, hiszen többszáz előadást csak később értek meg a darabok, amikor már jobban beindult az élet Budapesten.

[O. Cs.] Cocteau drámáját nemrég a tévében is láthattuk, csakhogy ön már nem a fiút, hanem az apát játszotta. Nem hívódtak elő önben a Művész Színház-i előadás reminiszcenciái?

[G. M.] De igen, bár ez egészen más produkció volt, természetesen, hiszen Vass Éva például egész más karakter, mint Sulyok Mária volt és így tovább. Ami azonban meglepő: a tévédráma felfogása nem sokban különbözött attól, amit annak idején Várkonyi ezzel a darabbal el akart mondani, s abban sem fedeztem fel sok változást, ami pedig a leghamarabb öregszik a színházban: a beszédmódban, a közvetlenség fokában. Úgy látszik, az, ami Várkonyi színházában az előadások hangvételét meghatározta, éppúgy nem aggott el, mint, mondjuk, a filmen Kabos Gyula játéka. Ma is érvényes, valódi, ma is elfogadom mint létező természetes emberi hangot. Ha régi felvételeket nézek vagy hallgatok - köztük a sajátjaimat is -, kevés alakítást tudok igazán élvezni, elfogadni ma is. Várkonyi azt kereste és találta meg a munkája során, aminek az idő, úgy látszik, nem árt.

[O. Cs.] Ön is hivatkozott már arra, hogy a Művész Színház igen sok színészt fedezett fel és röpített a magasba. Az ön pályáján is meghatározó jelentőségű volt-e az itteni vendégszereplés?

[G. M.] Ez volt az egyetlen vendégszereplésem a Művész Színházban, de kétségkívül kihatott az egész életemre. Új arcomat mutatta meg a világnak és saját magamnak is. Várkonyi rendezői módszere, a színházi légkör, a Rettenetes szülők értékes sikere visszaadta az önbizalmamat, melyet a Bánk bán-kudarc után nem tudom, egyébként hogyan nyerhettem volna vissza. Rendkívül sokat jelent, hogy amikor az ember szorult helyzetben van a pályán, akad-e ember, aki bizalmat kölcsönöz neki. Végülis a Művész Színházban köszöntött rám az első igazi nagy színpadi siker, a nagy kiugrás, s azért mindjárt másként érzi magát az ember, ha ilyesmit cipel a batyujában. Később még több ajánlatot is kaptam Várkonyitól, de időközben rengeteg elfoglaltságom akadt a Nemzetiben, s így elsősorban egyeztetési problémák miatt nem jött létre az új vendégszereplés. Nézőként azonban szinte valamennyi előadásukat láttam. Legélénkebben a színészi alakításokra emlékszem: Tolnayra, Darvasra, Pécsi Sándorra, akinek a Giraudoux-darabbeli szikrázó monológját - pedig fogalmam sincs már róla, miről szólt - mintha ma is látnám-hallanám. Nézőként tulajdonképpen furcsa kapcsolatom volt ezzel a színházzal: az én színházi eszményem valami más volt, én valami mást szerettem volna csinálni, de mindig valami hallatlanul nagy gyönyörűséget leltem abban, amit náluk láttam. S végül a pályámon mindig valami olyasmit szerettem volna megvalósítani, amiben az is benne van, amit ők csináltak. Szóval azt hiszem, sosem szakadtam el tőlük teljesen.

A beszélgetés végén még arról esett szó, hogy Gábor Miklós hogyan fogadta a Művész Színház megszüntetésének hírét - azt gondolom, ez a problémakör már túlmutat a mi témánkon. Így is hosszúra nyúlt a poszt, ezt kihagyom.

Viszont később fogok még mutatni néhány sajtóvisszhangot az 1945-ös előadásról ugyanebből a könyvből, amire ha kicsit későn is, de szerencsésen mégis ráakadtam. A fenti képet is ebből a kötetből koppintottam :)

Apa és lánya 1992-ben

A facebook-on egy kedves virtuális ismerősöm hívta fel az én  figyelmemet is arra, hogy csütörtökön (október 2.) az m3 televízió műsorán egy kedves, rövid műsort lehetett viszontlátni, egy közös beszélgetést Gábor Miklóssal és lányával, Júliával a Kávé habbal című, jó másfél évtizeddel ezelőtt futó népszerű kellemes, Szilágyi János riporter által jegyzett műsor-sorozatból.

 

  

Az első szavam a köszönet Beátának, hogy ezt megtalálta és megosztotta.

 

A második szavam az öröm, mert a Nemzeti Audiovizuális Archívumban - ez az a NAVA, amiről már írtam részletesen itt a blogban - az apa-lánya riport máris megtalálható, méghozzá nyilvánosan: tehát nem kell bemenni hozzá valamelyik NAVA-pontra, hanem otthon, kényelmesen, bármikor megnézhető. Ezt az egészet pedig azért írtam le, hogy megmutathassam a lelőhelyet azoknak, akiket ez a műsor érdekel és szintén nem vették észre, vagy nem volt idejük megnézni. 

A műsor előtt itt van még egy "lopott" kép a Nők Lapja 2004. évi 12. számából, ahol együtt van a család - nyilván jóval korábban készült, hiszen Ruttkai Éva 1986 őszén meghalt.

Gábor Júlia a szüleivel és anyai nagymamájával

Magáról a műsorról felesleges lenne bármit mondanom, hiszen akit érdekel, most innét meg tudja nézni. Talán csak annyit, hogy ritka pillanatot rögzített, mert egyetlen alkalom volt, amikor apa és lánya így megjelent a nyilvánosság előtt:

 

 

Gábor Miklós, az író 1.

Olvasóimban, de bennem is felmerült, hogy a korábbi sokrészes kronológia egyik kiegészítéseként lajstromba vegyem Gábor Miklós könyveit: első lépésben saját, önálló köteteit, aztán írásait más könyvekben, antológiákban és írásait folyóiratokban. Ezt majd ki fogja egészíteni egy kutatás, amelyben szeretném, amennyire lehet, átfogni a róla szóló könyveket, írásokat.

Mielőtt a könnyebbik részét, saját könyveinek számbavételét elkezdeném, hangolódjunk rá a témára. Gábor Miklós első önálló kötete, TOLLAL címmel, 1963-ban látott napvilágot. Ennek kapcsán készült vele egy interjú a Film Színház Muzsikában (megjelent a 18. számban). Igaz, ez nem annyira az írásnak az életében betöltött szerepéről szól, hanem könyve alapjául szolgáló naplója segítségével mintegy végigfut a beszélgetés egész addigi pályáján. Elsőként ezt olvassuk el:

Gábor Miklós Mozartról

Mozart legelső emlékműve: Salzburg, 1842

Mielőtt elkezdem a legutóbb megígért témát, salzburgi utazásom élményei inspiráltak arra, hogy felidézzem Gábor Miklós szavait Mozartról. Ezt a gondolatsort ugyan már idéztem egyszer, de nem itt, hanem másik, "katalisztes" blogomban, és már elég régen. Ezért azt gondoltam, nem haszontalan újra megmutatni.

Előtte érdemes megnézni ugyanott közzétett másik kis írásomat, amelyben megpróbáltam összefoglalni Gábor Miklós és a zene kapcsolatát.

Jöjjön tehát az idézet, hogyan látta Gábor Miklós Mozartot. Ezeket a gondolatokat a Magyar Rádióban mondta el, amikor, valamikor az 1960-as évek második felében vendége volt a Kedves lemezeim című műsor-sorozatnak. A műsor szövege szerencsére megjelent nyomtatásban A muzsika hullámhosszán című könyvben (Bp. Zeneműkiadó, 1970), így pontosan tudom idézni:

Van a zene világában egy ember, ha úgy tetszik, egy szerep, akit legjobban csodálok. Mozart. A Hamletre emlékeztet engem. Sötét ruhában van, arca csillogóan fiatal. Gyerek és férfi. Titokzatos és szívszaggatóan őszinte. Diadalmas és megalázott. A fájdalom és a bölcsesség a formai tökéletesség eleganciáját öltötte magára.

Nem tudom, Gábor Miklós mennyit foglalkozott Mozarttal, olvasott-e sok vele foglalkozó irodalmat vagy mindez közvetlenül a művei sok éves, évtizedes hallgatása nyomán kristályosodott ki benne. De ilyen rövid terjedelemben ennyire jellemző és szemléletes összefoglalást, amiben még ott van saját színész-habitusa is, nem olvastam Mozartról. Szerintem egyszerűen tökéletes.

E tökéletes gondolatsorhoz egy tökéletes zene, Mozart hegedűre, mélyhegedűre és zenekarra írott Sinfonia concertante-jának (K. 364) második tétele: