A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Égisztus (Magyar Elektra). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Égisztus (Magyar Elektra). Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 9., szombat

Magyar Elektra 2.

A legutóbbi értékelés után még egy kritikát mutatok Bornemissza Péter Magyar Elektrájának 1966-os előadásáról, melyben Gábor Miklós a zsarnok királyt játszotta.

Tolnay Klári és GM, a zsarnok királyi pár



A Népszava 1966. május 12-i számában Szombathelyi Ervin először a drámáról, annak a magyar kultúrtörténetben elfoglalt helyéről értekezik, majd szól az évszázadokon át lappangó mű felfedezéséről. Összeveti Bornemissza drámáját Szophoklész eredetijével:

... az átköltés során a görög végzetdráma helyett egy - a kora "fertelmeire" "röttenetes haraggal" lesújtó isten révén - ízig-vérig magyar tragédia született. A nevek görögök, a személyek, a magatartások a korabeli magyar világot idézik fel.
[...]
Mondanivalója érdekében Bornemissza az eredetihez képest kibővítette a drámát. Átszabta a színeket, szereplőt hagyott el és költött helyébe egy újat, Parazitust, az udvari talpnyaló jellemzésére. A Kórus is egy személyre csökkent. Szerepe az egyszerű nép képviselete.

Majd rátért Vámos László rendezésére. Mi előtte nézzük meg Keleti Éva egy másik fényképét, melynek forrása az előzővel együtt a Színházi Adattár:

Soltész Annie (Kórus), Psota Irén (Elektra), Vass Éva (Krizothemis)


... az öröm hangján szólhatunk a vállalkozásról. Annál is inkább, mivel a színház legkitűnőbb művészeinek segítségével ezt az előadást egységesebbnek érezzük, mint a korábbit [itt Vámos egy korábbi rendezésére utal]. Örülünk annak is, hogy a Móricz-féle változathoz képest többet kaptunk az eredeti Bornemisszából, s ugyanakkor mind a jelmezek - Kalmár Kata munkája - mind a darab felfogása az eredeti szándékot hívebben tükrözi.
Elektrát Psota Irén alakítja. Nagy drámai erővel és mélyen átélt szenvedéllyel. Csupán néhány végletet sokalltunk játéka során. Klitemnesztra Tolnay Klári volt. Szinte már hihetetlen, hogy minden szerepében tud valami újat, egyszerit adni. Királynéja az isten előtt is képmutatóan cselszövő, bujaságban dúskáló nagyasszony. Gábor Miklós Égisztusa a zsarnokot keltette életre félelmetes erővel; azt, aki hatalmához foggal-körömmel ragaszkodik. Bessenyei Ferenc a Mestert keltette életre. Bölcsesség áradt belőle, szavai a nagy prédikátort juttatták eszünkbe. Vass Éva mint Krizothemis jól fejezte ki Elektrával szemben a sorsát megadóan tűrő testvér magatartását. Cs. Németh Lajos Orestese, mint az isten bosszúálló eszköze, jól alkalmazkodott Bornemissza felfogásához. Tetszett Soltész Anni Kórusa és Szénási Ernő Parazitusa.

2016. január 2., szombat

Magyar Elektra 1.

1966. április 22-én mutatta be a Madách Színház Bornemissza Péter: Magyar Elektra című drámáját, egy estén a Kocsonya Mihály házassága című komédiával. Mindkét mű a régi magyar irodalom becses emléke, a 16., illetve a 18. századból. Érdekes módon két rendező jegyezte az estét: a tragédiát Vámos László, a komédiát Pártos Géza állította színpadra.

GM Égisztus maszkjában. Forrás: Színházi Adattár


Minket itt a blogban a Magyar Elektra érdekel, amiben Gábor Miklós a zsarnok királyt játszotta. Pályájának ebben a pillanatában már évek óta műsoron a Hamlet, mellette ott van például Szerb Antal remek komédiája, az Ex. A Magyar Elektrát megelőző premierje a Koldusopera volt, nyáron pedig Az ember tragédiája Luciferével fog újra találkozni a szegedi Dóm téren.

Nézzük az Elektra szereposztását:


Prológ: Huszti Péter f. h.
Égisztus: Gábor Miklós
Klitemnesztra: Tolnay Klári
Elektra: Psota Irén
Orestes: Cs. Németh Lajos
Krizothemis: Vass Éva
Pilades: Huszti Péter f. h.
A Mester: Bessenyei Ferenc
Parazitus: Szénási Ernő
Kórus, egy vénasszony: Soltész Annie


Elektra: Psota Irén


Vámos László rendező így nyilatkozott a próbaidőszakban a Film Színház Muzsika 1966. 15. számában:


Negyedszer rendezem Bornemissza művét. A legjelentősebb magyar drámánk talán Shakespeare előtt íródott 1558-ban, majd néhány évszázadra elveszett s 1923-ban találták meg a gothai könyvtárban. Olyan kincse a magyar szellemi múltnak, amelyből nemzeti drámai színjátszás születhetett volna. Úgy érzem, az előadás legjobb erőinket fogja össze. [...] Szeretnénk, ha olyan lenne a mű hatása, mint egy kiásott régi kőedénynek, mely a maga tömegében erőteljesen és drámaian hat, vagy mint egy göcsörtösen megfaragott pásztorbot, mely ütőképes erejű, de mégis van benne valami esetlegesség.

Olvassuk a Film Színház Muzsika kritikáját az 1966. 18. számból: 



Legközelebb további kritikákat és képeket mutatok.