Interjú - 1960

Megpróbálok elkezdeni egy sorozatot, melyben Gábor Miklóssal készített interjúkat, beszélgetéseket mutatok meg. 

A legkorábbit, egy 1946-ban megjelentet már idéztem A nők iskolája Nemzeti Színház-beli előadása kapcsán. Az igazi nagy interjúk sora azonban 1960-tól kezdődött meg. Úgy vettem észre, az újságírók ekkoriban jöttek rá, hogy Gábor Miklós milyen "okos" színész :) és aztán ezt bőséggel ki is használták...

Lelkes Éva 1960-as rövid beszélgetése még csak előfutár a jövendő nagy interjúkhoz, de azért érdemes elolvasni. Az Alázatosan jelentem forgatásán készült, így benne természetszerűen a filmezéssel, moziba járással kapcsolatos véleményét osztja meg Gábor Miklós. ITT újra elolvasható.

Viszont az az interjú, amelyet ma mutatok a Film Színház Muzsika 1960. 29. számából, már sokkal jelentősebb. Benne Gábor Miklós az éppen akkoriban játszott színházi szerepeire reflektál. Első felében szinte mesterkurzust tart abból, hogy a színész hogyan álljon hozzá a kevésbé jó szerepekhez, vagy a kevésbé jó darabokban kapott figurákhoz. Ebben a részben fő példái A fekete ventilátor (Eörsi Ferenc első színműve) és A fák állva halnak meg című spanyol darab. Ez utóbbi előadásról korábban mutattam kritikákat és képeket ITT.

A beszélgetés második fele pedig már, ahogy akkoriban szerették mondani, "építő" jellegű - és példája Hamlet. Ekkor Gábor Miklós Musset Lorenzaccio-jára készült, amit rokonítani szoktak Hamlettel - de talán már tudta, hogy hamarosan eljátszhatja a dán királyfit is?

A beszélgetést Illés Jenő készítette. Kicsit szétvágtam a két oldalas anyagot, hogy itt a blogban jobban olvasható legyen - a képeket is bemásolom utána :)

Itt a két kép, amivel a cikket illusztrálták - bár korábban mutattam már őket:

A fák állva halnak meg - Vass Évával

Donna Diana - Tolnay Klárival

Donna Diána, ahogyan Gábor Miklós látta

Még májusban számoltam be a Madách Színház egy 1959-es előadásáról, Moreto: Donna Diana című darabjáról. IDE BELINKELEM ezt az írást, érdemes újra átfutni, és különösen a képeket megnézni.

Ezen a héten többen is rákattintottak erre az oldalra, így gondoltam, hogy frissítek hozzá valamit, mert hirtelen eszembe ötlött Gábor Miklósnak egy régi interjúja, amelyben az ebben a darabban játszott szerepéről is szót ejtett.

Ez a riport a Film Színház Muzsika 1960. évi 29. számában jelent meg. Illés Jenő faggatta Gábor Miklóst "szerepeiről s a korszerű színházról". Ebben a beszélgetésben került elő a darab és benne a férfi főhős, Don Carlos figurája, amelyről így beszélt alakítója:

... ha csak egy "szerelmes hős" eljátszása lett volna az eszményem, belefáradtam volna. Egyrészt azonban szabadon engedtem a fantáziámat, másrészt egy ötlettel igyekeztem az ábrázolás szellemes kétértelműségét megteremteni. A maszk és szakáll, amit használok, pontosan ilyen a Greco-arcképeken. A hajviselet is nagyjából hasonló, de egyúttal egy kicsit modern is ez a frizura. Így játékban és külsőben sikerült a jelen és a múlt szatirikus keveredését hangsúlyozni, kicsit persziflálni a történelmi elemeket.

Hát akkor nézzük egymás mellett El Greco-t és Gábor Miklóst:

Sajnos, ennél szebben nem tudtam egymás mellé tenni a képeket, sehogyan sem sikerült méretben összehozni őket... De talán nem is ez a fontos :)

Mint nem túl régen ÍRTAM, ezt az előadást egyenesben közvetítette a Magyar Televízió 1960. január 16-án. De jó lenne látni...

Donna Diána - 1959

A spanyol dráma aranykorának – úgy tűnik – másodvonalbeli szerzője volt Augustín Moreto (1618–1669), pap és udvaronc IV. Fülöp madridi udvarában. Közönyt közönnyel című darabját a vonzóbb Donna Diána néven mutatta be a Madách Színház 1959 őszén Tolnay Klári és Gábor Miklós főszereplésével, Both Béla rendezésében.

A színház ekkor már nagy sikerrel játszotta Victor Hugo nagyromantikus drámáját, A királyasszony lovagját szintén e nagy párossal – talán ennek az előadásnak kerestek utódot és egyúttal újabb játéklehetőséget Gábor Miklós és Tolnay Klári ekkorra már tökéletesen összeszokott párosának.

Benyhe János így értékeli a szerzőt: Moreto talán nem versenyezhet kora legfényesebb neveivel, eszközei szerényebbek, de "szerény" művészetében felülmúlhatatlan (egy neves spanyol tudós a kor négy legjobb színdarabja közt említi a Donna Dianát); talán feltárt világok közt evez, de avatott hajós; talán szegénylegény, de titáni kalandor-zsenik közt; talán szürke eminenciás, de a spanyol irodalom aranyszázadában.

A Donna Diána témája rokona Moreto híresebb kortársa, Lope de Vega: Donna Juana, sőt A kertész kutyája című darabjainak, s a férfi-nő kapcsolat egyik alapszituációját bontja ki. Film Színház Muzsika 1959. évi 41. számában megjelent színikritikájában Hámori Ottó így foglalta össze cselekményét: Egy okos és kívánatos leány hiteti el itt önmagával és környezetével, hogy megveti a szerelmet s a szerelmes ifjú kénytelen azt színlelni, hogy ő még közönyösebb ... mígnem az ilyen játszmák elnyűhetetlen törvényei szerint a boldogság beköltözik Barcelona hercegének házába...

Az előadást értékelve Hámori Ottó azért megbírálja a darabválasztást – ne felejtsük el, 1959-ben vagyunk! – amikor így ír: Vajon igazi érdeme a színháznak, ha eltereli a figyelmet a kor izgató, életet faggató problémáiról? Csak zárójelben jegyzem meg, még ha 1959-ben más indokokból és talán muszáj is volt ezt írnia, vajon napjainkban mit szólna... Megrója a rendezőt is, hogy ha már ezt a darabot választották, miért nem hangolta az előadást ironikusabbá, korszerűbbé.

Középen Ladányi Ferenc

 Bár, ahogy a képeken elnézem Gábor Miklós arcát, az ő alakításából nem hinném, hogy hiányzott az irónia, de az előadás egészét illetően igaza lehet a kritikusnak, aki fenntartás nélkül csak a szereplőket dicséri:

A színészi játék sok mindenért kárpótol. Tolnay Klári finom és hajlékony színész alkata még arra is képes, hogy Diána mulatságos színeváltozásait az eltökélt közönytől a kétségbeesett szerelemkeresésig s a feloldódásig nyomon kövesse.

Gábor Miklósról pedig így ír:

Gábor Miklós rokonszenves Carlos, olykor sikeresen érzékelteti a megjátszott közöny mögött a riadalmat, hogy túlságosan jól játssza a hideg férfit. Valóban karaktert formál.

Az előadás harmadik főszereplője Ladányi Ferenc volt, egy furfangos szolgát személyesített meg. További szereplők: Gombos Katalin, Garics János, Zenthe Ferenc, Kelemen Éva és Ilosvay Katalin. A díszleteket Siki Emil tervezte.