Gyurka - Ráadás

Már nem akartam belezsúfolni a Gábor Miklós életének egyik meghatározó barátjáról, ROMÁN GYÖRGY író-festőművészről – vagy festőművész-íróról? szóló, amúgy is hosszú poszt anyagába azt, amit most ráadásként fogok megmutatni.

Román György (1903-1981)

 

Ez pedig Gábor Miklósnak egy naplóbejegyzése, melynek dátuma 1989. január 13., azaz Román György születésének 86. évfordulója. 

Nos, naptárába, a dátum alá a következőt írta be röviden Gábor Miklós:

 

Dekódolva itt van a nehezen olvasható, és a szkennelés miatt amúgy is kicsit homályossá vált kézírás:

Gyurka sírjának megkoszorúzása. Korán érkezünk, a temető ismét nagyon szép: köd van, a ködbe füst vegyül. Vagy tízen vagyunk a sírnál. Én beszélek. Ferkót is megemlítem.

Ennyi a szöveg, de nagyon sok minden kiolvasható belőle és több dologgal ki is egészíthetjük. A végén az eredeti dokumentum történetét is el fogom mesélni.

A helyszín a Farkasréti temető. Román György családi sírboltban (szüleivel, feleségével és lányával) nyugszik a 7/8. parcellában (1-814/815).

Forrás: romangyorgy.hu

 

A művészi mészkő síremlék Román György 1938-ban elhunyt édesanyja síremlékeként készült, hiszen a szobrász, Beck Ö. Fülöp 1945-ben meghalt. Érdemes megjegyezni, hogy az édesanya, Román Vilmosné Elek Janka a Nyugat vezető műkritikusa, Elek Artúr nővére volt.

A Gábor Miklós bejegyzésében használt többes szám (korán érkezünk...) valószínűleg azt jelenti, hogy Vass Évával együtt ment ki a temetőbe, ahol aztán ő emlékezett a barátra, a művészre. Mint a fő posztban is leírtam, többször vállalt hasonló feladatot: megnyitotta barátja kiállítását, életében nem is egyszer, de halála után is; lehet, hogy ez a temetői megemlékezés se az egyetlen volt a Román György halála óta eltelt évek során.

Fontos a "Ferkót is megemlítem" mondat, hiszen, bár a baráti kör tágabb volt, de legszorosabban ők hárman: Gyurka, Ferkó és Miklós tartoztak össze akkor, az 1930-as évek végétől a háborús időkig. Ferkó személyét a róla szóló posztban azonosítottam és amit sikerült kinyomozni róla, ott megírtam, érdemes a posztot elolvasni.

Van még egy ok amiért Gábor Miklós és Román György kapcsolatából ennek a rövid bejegyzésnek külön posztot szenteltem.

Ez pedig személyes örömöm, ugyanis még ősszel Gábor Júlia nekem ajándékozta édesapjának azt a naptárát, amiben ez a bejegyzés szerepel. 

A naptár belül egy egyszerű határidőnapló, mérete 16,5x11 cm, körülbelül két és fél centi vastag. Eredeti műbőr kötését egy minden bizonnyal egyedileg, valódi bőrből csináltatott borító fedi, amelyen keretbe foglaltan, fém dombornyomással, egybefonódó betűkkel a GM monogram látható:

 

Legelső belső lapjára Gábor Miklós az 1989-es évszámot írta (a határidőnapló nem konkrét évre szólt, mivel a hét napjait nem tartalmazza), így 1988 karácsonyára kaphatta ajándékba.

Viszont, a dátummal van egy kis gubanc. Mint a fenti képen láthatjuk is, Gábor Miklós a január 13. dátum alá azt írta, "Csütörtök", holott aznap éppen péntek volt (ráadásul péntek és tizenharmadika!); sőt, az egy héttel későbbi, január 20-i oldalra is odaírta, hogy csütörtök.

Mi lehet a megoldás?

Először megnéztem, a környező években mikor esett csütörtökre az a nap, és kiderült, hogy előtte 1983-ban, legközelebb pedig 1994-ben; így az évszámot bizonyos, hogy nem írhatta el ennyire. Az 1989-et környező években, 1988-ban szerdára, 1989-ben pedig, a 88-as szökőév miatt péntekre, 1990-ben pedig szombatra esett január 13. Így egyedüli megoldásként azt tudom elképzelni, hogy a temetői megemlékezést a születésnapot megelőző napon tartották, január 12. esett ugyanis csütörtökre. De mivel Gábor Miklós emlékezete a 13-át őrizhette születésnapként, ahhoz a naphoz írta az eseményt.

Sajnos aztán megfeledkezhetett szép naptáráról, mert soha többet nem írt bele... Pedig ő aztán igazán grafomán volt, de egy ilyen naptár a napi korlátozott terjedelmével valószínűleg túlságosan gúzsba kötötte volna a képzeletét.

Ám számomra így is egy rendkívül becses relikvia, hiszen az Ő tulajdona volt, lánya szerint karácsonyra kapott ajándéka; külseje, szép bőr borítója is igazán egyedi és személyes – és még írt is bele, ha csak egyetlen alkalommal is. 

E határidőnaplóval együtt Gábor Júliától még egy relikviát kaptam: egy füzetet, amibe viszont hosszú időn át és kifejezetten sokat írt, ráadásul olyasmit, ami számomra különlegesen érdekessé és fontossá teszi. De azt majd egyszer később mutatom meg. 

 

 

 

 

 

Gyurka

Ferkó és Gyurka? Kölyök-epigon voltam mellettük, tőlük kölcsönöztem eszem, szemem, talán még szívem is – a fiatalságom. (Gábor Miklós)

Gábor Miklós ifjúkori (az 1930-as évek vége felé kezdődött) baráti körének bemutatását Ferkóval kezdtük, ma – ugyanazon mottóval kezdve – Gyurkával folytatjuk. Vele még sokáig kapcsolatban maradhatott, de Ferkó 1946-ban bekövetkezett halála miatt a "nagy hármas" már többé nem állhatott össze.

ROMÁN GYÖRGY (1903-1981)

romangyorgy.hu

 

Író, festőművész. Két éves korában agyhártyagyulladás következtében elveszítette hallását, beszédkészségét s mellette mindkét lábára  megbénult. Bénaságát hallatlan szívóssággal küzdötte le, olyannyira, hogy egy időben profi ökölvívó is volt. Újra beszélni nagyanyja tanította meg. Az 1920-as évek első felében tanulmányokat folytatott a Képzőművészeti Főiskolán, Réti István növendéke volt, de tanult rajzolni a müncheni akadémián is. Az 1930-as években megjárta Távol-Keletet (Sanghaj, Tokio), ahol cukorkagyártóként igyekezett pénzt keresni. Ám a vállalkozás az ottani párás éghajlat miatt befuccsolt, mert a cukordrazsék elolvadtak... Ekkor profi ökölvívóként próbált némi pénzt keresni. 1936/37 körül, sok hányódás után sikerült hazatérnie. Pesten aztán hamarosan kialakult baráti köre, amibe rajtuk kívül még Rajczy Lajos, Bánki Zsuzsa és Ilosvay Katalin is tartozott. Volt még egy "Jani" nevű fiatalember, őt is említi többször Gábor Miklós, de őt nem sikerült azonosítani. Jani tragikus véget ért, valamikor a hetvenes évek elején öngyilkos lett, ennyi tudható egyelőre róla. De a baráti kör magja ők hárman voltak: Ferkó, Gyurka és Miklós.

A következő fénykép a Ferkóról szóló posztban megmutatott, Gábor Miklóséknál készült szilveszteri fotó részlete Gyurkáról:

Román György életrajza hazatérése után is annyira változatos, hogy e poszt keretében képtelenség elmesélni. Érdemes a wiki oldalára ellátogatni és ott legalább átfutni. De Román Györgynek szerencsére van egy posztumusz weboldala is: aki még jobban szeretne belemerülni a témába, javaslom a böngészését, olvasását, a képek nézegetését! És A magányból című önéletrajzi kötetének olvasását; sőt, készült róla kitűnő monográfia mint festőművészről.

Itt dióhéjban annyit, hogy nem mindennapi egyéniség és jelenség volt. Már külsőre is: sántított és süketsége miatt kiabálva, fejhangon beszélt. De még hetven évesen is bokszolt...

Lábjegyzet: Gyurka révén Gábor Miklós is megismerkedett a kor nagy sportolójával és mesteredzőjével, Adler Zsigmonddal. Egy megjegyzése szerint a mester biztatta őt, hogy lenne tehetsége az ökölvíváshoz...

Román György 1947-ben megnősült, kislánya született, akihez, miután feleségével szétváltak, csak jóval később kerülhetett közel.

A kislány, Román Kati színészi tehetség volt, de csak nagyon nehezen érvényesült. Szülei válása miatt gyerekkorában sok hányattatásban volt része, apjának nagy harcába került, hogy vele élhessen. Ebben egy forrás (Lengyel Nagy Anna: Liliputok lázadása = Népszabadság 2009. okt. 17.) szerint Gábor Miklós és Ruttkai Éva bíróságon tett tanúvallomásainak is jelentős szerepe volt... Így Kati apja életének utolsó húsz évét képes volt sokkal könnyebbé és derűsebbé tennie. Halála után intenzíven ápolta az emlékét – míg bírta, mert 61 évesen legyűrte a rák.

Az ifjúkori hármas barátság után Gábor Miklós és Román György továbbra is kapcsolatban maradtak. Gábor Miklós több alkalommal nyitotta meg barátja kiállítását. Ezen alkalmak többsége éppen azokra az évekre esett, amikor színészi népszerűsége csúcsán állt, s emiatt ezek a kiállítások talán nagyobb figyelmet kaptak. 

1958. augusztus 30-án Román György ötven képéből rendezett kiállítást a Műcsarnok. Érdekes módon az egyetlen fényképet az akkori magyarországi román kisebbségek hírlapjában találtam: Román György, Ruttkai Éva és Gábor Miklós a Körhinta című festmény előtt:

Foaia Noastra 1958. szept. 15.

1967. december 8-án a Fényes Adolf teremben is Gábor Miklós nyitotta meg barátja kiállítását:

 

 

Megnyitójának szerkesztett változata megjelent az Élet és Irodalom december 16-i, 50. számában.

1972. november 24-én újra a Fényes Adolf terem adott otthont Román György kiállításának, amit ismét Gábor Miklós nyitott meg (pedig aznap este volt a Szellemidézés premierje a Madách Kamaraszínházban!)

 

Román György nyaranta rendszeresen Szigligeten, az írók alkotóházában dolgozott. Gábor Miklós és Vass Éva egy alkalommal meglátogatták. Erről több fénykép is tanúskodik Román György posztumusz weboldalán, nagy valószínűséggel Vass Éva fényképezte őket. Van néhány olyan kép, ahol ő látható Gyurkával, azokat Gábor Miklós kattinthatta. Kettőt megmutatok:

Barátja hetvenedik születésnapját Gábor Miklós A monstrum dicsérete című írásában köszöntötte (megjelent az Élet és Irodalom 1973. január 13-i számában). Érdemes lesz később egy külön posztban részletesebben idézni.

 

Román György 1981. szeptember 1-jén hunyt el Budapesten, 78 éves volt. A Farkasréti temetőben, családi sírboltban, szülei mellé helyezték örök nyugalomra. Temetésén Gábor Miklós addig még kiadatlan könyvének (Betegségország vándora) utolsó mondatait olvasta fel. 

Barátja kéziratának kiadásáért sokat próbálkozott, kilincselt, sikertelenül (ennek történetét a Holmi folyóiratnak írta meg, az 1997/3. számban jelent meg). A könyv aztán 2003-ban végre napvilágot láthatott, de ezt már a jóbarát sem érhette meg – és sajnos nem került bele a Holmi folyóiratban megjelent, még 1973-ban a regényhez írt zseniális utószava sem...

 

Román György utolsó festménye közvetlenül is őrzi baráti kapcsolatukat. Címe és témája meghökkentő, mint festményei legtöbbjének; ezt is egy álma nyomán festette, mit sok más képét: Gábor Miklós két fadarabbal süketnémáknak hegedül. 

 

A blogger felvétele, készült Gábor Miklós és Vass Éva lakásában, 2019. március 20.

De még korábban, 1944 körül készített barátjáról portrét is, katonaruhában:

 

A blogger felvétele, készült Gábor Miklós és Vass Éva lakásában, 2019. március 20.

E festményeket haláláig láthatta otthonában Gábor Miklós, aki soha nem felejtette el barátságuk emlékét. 1989-ben, Gyurka halálának évfordulóján kis megemlékezést tartottak sírjánál, amelyen ő beszélt (erre egy későbbi posztban még visszatérek!). Elképzelhető, hogy nem ez volt az egyetlen ilyen alkalom. 1993-ban is Gábor Miklós beszélt egy kis kiállítás megnyitóján a Fészek Klubban. Akkor írta le naplójában, mit is jelentett hármójuk számára ez a barátság (a naplórészletet Felvidéki Judit publikálta a Gábor Miklós emlékére facebook oldalon):

Próbáltam őrá gondolni, nem a kiállításra, [...] csak Gyurkára, életem illusztrációjára, vagyishogy emlékemre, arra, mit is jelentett nekem az ő személye, az ő Angliája, kalandorsága és férfiassága, "háromtestőrködésünk" Ferkóval, szóval éppen az az idő, amikor "senkik" voltunk, de hatalmas sikereink, világhírünk, zsenialitásunk egész káprázatos perspektívája a jelenünkben [...] igen, az hiteles lét volt, ez volt az ifjúság, ez a mindent nélkülözés, csak az számított, amit akartunk, úgy határoztuk meg magunkat, ahogy nekünk tetszett, ha zsenik vagyunk, hát persze hogy azok, mi csak tudjuk [...]