Balázsovits Lajos, a gimnazista Kreón

Ma ünnepli születésnapját Balázsovits Lajos, akit jónéhány közös, főleg színházi produkció fűz össze Gábor Miklóssal. A profi színházi életét 1968-ban a Madáchban megkezdő, rendkívül jóképű fiatalember még éppen elcsípte Gábor Miklós nagy ottani korszakának utolsó jó fél évtizedét, így többször is játszottak együtt. Én például láttam őket Karinthy Ferenc Szellemidézés című darabjában, ahol Balázsovits a fia volt az író főhősnek, akit az író saját apjáról, Karinthy Frigyesről mintázott, azaz

Sakkmatt: GM és Balázsovits, Szilvássy A.-val, 1970

tulajdonképpen az író kamasz-énjét személyesítette meg. Gorkij Éjjeli menedékhelyében Gábor Miklós Szatyint, fiatal kollégája Aljosát játszotta. Egy egészen más jellegű darabban, a Scribe Egy pohár víz-éből készült Sakkmatt című zenés vígjátékában a Gábor Miklós által alakított "bukott miniszter" mellett Balázsovits volt a bonviván, Masham hadnagy - a szerepet egyébként pályája kezdetén Gábor Miklós is játszotta. Később, sok-sok filmje után Balázsovits mintegy "felnőtt" Gábor Miklóshoz: nemcsak színész-partnerként találkoztak, hanem Balázsovits rendezőként, sőt, színigazgatóként is korábbi - mondhatni - bálványával. Az általa vezetett Játékszínben ő rendezte Gábor Miklóst utolsó két szerepében Brisville: A feketeleves című és Willard: A macska és a kanári című darabjaiban. De játszottak együtt a televízióban is, például Osztrovszkij: Erdő című darabjában.

Amikor a Magyar Televízióban emlékműsor készült Gábor Miklósról, az egyik meghívott vendég Balázsovits Lajos volt, aki mesélt emlékeiről és a műsorban láthattuk is együtt kettejüket néhány régi produkció részletében. Ha csak ezt a részt szeretnénk megnézni, 56'40"-nél kezdődik:

 

https://ok.ru/video/9705583676151 

 

És most térek rá a címben jelzett tartalomra :) amelyet ezzel a fényképpel előlegezek meg. A kanizsai gimnázium IV/E osztályába járó Balázsovits Lajos, mint Kreón látható rajta 1965-ből az Antigoné egyik jelenetében:

Ha megnézzük a lexikonokat vagy gyorskeresést csinálunk az interneten, rögtön látható, hogy Balázsovits Lajos Nagykanizsán látta meg a napvilágot 1946-ban, édesapja ügyvéd volt. Az akkor Landler Jenőnek nevezett gimnáziumba járt (ma Batthyány Lajos Gimnázium). Tehetsége már ekkoriban megnyilvánult: iskolai ünnepélyeken történő sok versmondás mellett ennek csúcsa a gimnázium 1965-ös Antigoné előadása volt, ami azóta itt Kanizsán bevonult a legendák világába. Szintén legendás az a magyar tanár, Harkány László, aki gimnazistákkal színpadra merte állítani az egyetemes drámairodalom egyik legnagyobb klasszikusát. A premierre meghívta a darab fordítóját, Trencséni-Waldapfel Imre akadémikust, egyetemi tanárt, aki bevezetőt tartott az előadás előtt.

Itt van a korabeli előadás színlapja és több más kapcsolódó információ, ahogyan azt a gimnázium 1964/65-ös évkönyve megőrizte az utókornak:

A szereplők között más, azóta ismertté vált nevek is találhatók. Az Antigonét játszó Molnár Csillát később Ördögh Csilla néven hallhattuk sokat a Petőfi Rádióban. Iszméné, azaz Ádám Vera ma orvos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az akkori Karvezető, Márkus László szintén színész lett és Zala Márk néven futott be rövid, valóban üstökös-szerű pályafutást...

Az Antigonét bemutatták a Keszthelyi Helikonon is, ennek kapcsán jelent meg az Élet és Irodalomban egy "kis színes" tudósítás, amely név nélkül említi a fiatal tanár-rendezőt és "a magas, vékony fiút", Kreón alakítóját. Balázsovits akkor elmondta, hogyan készültek az előadásra: megnézték együtt a Nemzeti Színházban az Oidipusz királyt, görög vázaképeket tanulmányoztak és sokat beszélgettek, vitatkoztak a darabról. Megemlítette, hogy ez neki mennyit segített a színművészeti főiskolára való felvételizésben - s a riporteri kérdésre, hogy felvették-e, igennel válaszol. Az újabb kérdésre azt feleli, hogy majd inkább modern darabokban szeretne játszani (ha az újságíró tényleg híven írta le az elhangzottakat...) Amúgy a kis cikk az ÉS 1965. június 12-i, 24. számában jelent meg Helikon 1965 címmel.

Én ma ezzel a kis összefoglalóval és ezzel a néhány, valóban ritka  dokumentummal köszöntöm születésnapján a Nagykanizsáról elszármazott Balázsovits Lajost. Úgy tudom, öregdiák-napokra vissza, azaz haza szokott jönni, bár szülei már nem élnek, s ez csak azt jelentheti, hogy tényleg ott van a szívében szülővárosa.

Így nem lett Gábor Miklós nagykanizsai lakos :)

Amikor a Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvem megírásához gyűjtöttem az anyagot, végigolvastam városom (majdnem) teljes sajtóját.

A XIX. század nagyjából utolsó harmadától két hírlapja volt Kanizsának: az 1862-ben megindult Zalai Közlöny (első nevén még Zala-Somogyi Közlöny) és az egy évtized múlva létrehozott Zala. Címe ellenére mindkét újság Nagykanizsán kiadott és szerkesztett lap volt, némi megyei kitekintéssel. A Zala az 1920-as évek elején sajnos megszűnt (egyébként a történész Fejtő Ferenc nagyapja, Fischel Fülöp alapította), de a Zalai Közlöny tovább élt a második világháború végéig. A háború után a régi Zalát élesztették újra, lett belőle Zalai Hírlap, amit aztán "lenyúlt" a megye... De ez egy másik történet.

A régi Zalai Közlönyökben kétszer fordult elő – én legalább is ennyit találtam – Gábor Miklós édesapjának, Gábor Bélának a neve. Ő 1919-ben, fia születésekor mozitulajdonos volt Zalaegerszegen, majd a család, az egerszegi mozit megtartva, 1925-ben Székesfehérvárra költözött, ahol a családfő két filmszínházat is üzemeltetett.

Nagykanizsán, hosszú-hosszú várakozás után 1927-re épülhetett fel a Városi Színház, a mai Medgyaszay Ház:

Színházként önálló társulata nem volt, a háborúig tartó korszakban elsősorban a pécsi színház vendégszerepelt benne. Ám nem úgy, mint mostanában, amikor az évadban viszonylag arányosan vannak elosztva a színházi előadások, hanem a színház több hétre Kanizsára költözött és minden este játszottak – aztán a színházlátogatók az év további tizenegy hónapjában az emlékeikből éltek, illetve moziba jártak ugyanebbe az épületbe.

Városunkban rendszertelen és különböző helyszíneken zajlott filmvetítések után 1912-ben nyílt meg az első állandó mozi a Rozgonyi utca 4. számú ház helyén állott régi magtárban Uránia néven. Jó másfél évtized múlva aztán a városi mozikedvelők az új, elegáns épületben sokkal kellemesebb kényelmi és technikai körülmények között élvezhették a mozielőadásokat. Az illúzióhoz az is hozzájárult, hogy a hangosfilm is ekkoriban kezdte a némát felváltani. A kisebb pénzű nézőközönség viszont maradt a régi moziban, ami egy darabig tudta tartani a régi színvonalat, ám később a "bolhás" nevet ragasztották rá...

Az új mozi-színház 1927-es átadása előtt pályázatot írtak ki mozijának üzemeltetésére:

Zalai Közlöny 1926. augusztus 3.

Végül a két pályázó közül a helyi, a Rozgonyi utcai mozit üzemeltető társaság nyert, bár a tárgyalások további konkrét menetéről már nem adott hírt az újság. Valószínűleg úgy találták, hogy jobb, ha mindkét mozi egy kézben, ráadásul helyi kézben van.

Hát valahogy így nem lett az akkor nyolc éves Gábor Miklós kanizsai illetőségű – bár, könnyen lehet, hogy akkor sem lett volna, ha édesapja nyeri a pályázatot, hiszen akkor már elköltöztek Székesfehérvárra és Gábor Béla korábbi egerszegi moziját is valószínűleg csak táv-irányította.

Hamarosan megmutatom a másik kanizsai hírlap-említést a Gábor Miklósról szóló (szerintem valószínűleg első) kanizsai kis hírrel együtt.

Végül egy részlet a Felvidéki Judit által Gábor Miklósról készített portréfilmből, amelyben gyerekkori fotóiból is láthatunk néhányat.  Ezt nem tudom úgy idemásolni, mint általában a többi videofelvételt, csak a linkjét.

Itt van, érdemes megnézni:

http://hu-hu.facebook.com/video/video.php?v=212306978780658