Gábor Miklós szabadtéren 1.

Vége a kőszínházi évadnak, lassan nyitnak a szabadtéri színpadok. Ez adta az ötletet, hogy számba vegyem, Gábor Miklós pályája során milyen szabadtéri produkciókban szerepelt.

Időben az első a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon előadott Szentivánéji álom volt.

Major Tamás rendezését 1948. június 11-én mutatta be a Nemzeti Színház, Gábor Miklós Lysandert játszotta. Néhány előadás után a produkció kiköltözött a Szigetre, ahol több éven át nyári műsordarab maradt.

Somogyvári Pál, Rohonczy Judit, GM és Ferrari Violetta, 1953

Az eredeti, 1948-as bemutató szereposztása a következő volt:

Theseus: Básti Lajos

Hippolyta: Sulyok Mária

Egeus: Kőmíves Sándor

Lysander: Gábor Miklós

Demetrius: Somogyvári Pál

Hermia: Ilosvay Katalin

Heléna: Barta Mária

Oberon: Ungvári László

Titánia: Bajor Gizi

Puck: Mészáros Ági

Vackor: Baló Elemér

Gyalu: Ujlaky László

Zuboly: Ladányi Ferenc

Dudás: Mányai Lajos

Ösztövér: Bozóky István

Orrondi: Bihari József

Később voltak kisebb szereplőváltozások. Bajor Gizi után Szörényi Éva játszotta Titániát. Hyppolita szerepében színpadra lépett Lukács Margit. Ruttkai Éva is volt Heléna, később Rohonczy Judit váltotta, Hermina pedig Ferrari Violetta. Előfordultak változások a mesteremberek szereposztásában is: Zuboly például Makláry Zoltánnak is kitűnő alakítása lett, sőt, a rendező, Major Tamás is színpadra lépett benne, az utolsó szériákban pedig Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre. Gábor Miklós mellett állandó szereplő maradt Básti Lajos és Ungvári László, valamint Puck szerepében Mészáros Ági. 

GM és Ferrari Violetta, 1953

Az előadást Mendelssohn kísérőzenéjével játszották, élő zenekarral és kezdetben maga Klemperer dirigált! Elképesztő... Később pedig Kórodi András és Hidas Frigyes. Az Operaház zenekara és tánckara működött közre. 1954 nyarán a gyönyörű Notturno zenéjére például Lakatos Gabriella és Fülöp Viktor táncolt...
A díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Nagyajtay Teréz tervezte.

Bajor Gizi és Mészáros Ági, 1948

Kritikát az 1950-es kőszínházi felújításról tudok idézni, de ez nyilván nagyjából érvényes lehetett a korábbi és későbbi nyári előadásokra is. Megjelent a Színház és Mozi című képes hetilap 1950. 37. számában.

Az előadás komoly értéke Gábor Miklós kedves, elhihető Lysander-alakítása. A varázsvirág kábulatától megváltozott lénye érzik minden mozdulatán.

[...]

Major Tamás rendezése megőrizte a vígjáték meseszerűségét, ugyanakkor reális szövegelemzéssel, életszerű beállításokkal sikerült egészen közelhoznia a való életre emlékeztető jeleneteket. Felszínre hozta a szöveg minden vidámságát, számos ötlettel aknázta ki a mulattatás lehetőségét és nem emelt gátat a művészek komédiázó kedvének.

[...]

Dicséret illeti a második felvonás mesés színpadképét és Nagyajtay Teréznek a cselekményt aláhúzó gyönyörű ruháit.

S hogy a kritika azért "eszmeileg" is kellően megalapozott legyen, Gombos László így zárta írását - muszáj idéznem a korszellem kedvéért - 1950-ben vagyunk...

Az előadás derűje jól illett hangulatunkhoz. Optimizmusa rokon azzal, amellyel dolgozóink nézik a világot.

1954 nyarán Gábor Miklós a Margitszigeten Lysanderrel búcsúzott el a Nemzeti Színháztól. Az évadvégi Jago gyötrelmei után ez a szeretett előadás biztosan jót tett a lelkének...

Többek között ezt írta naplójába a legutolsó előadás után (idézet Tollal című könyvéből. 2. kiadás, 25-26. oldal):

    Még eljátsszuk párszor a Szentivánéjit a Szigeten. A műszakiak búcsúzóul megszorítják a kezem. M. [Major Tamás] is bejön egy percre az öltözőmbe:

    - Úgy játszol, mint Küry Klára a jutalomjátékán.

    Nyugtalan és nyugtalanító. Amint belépett, már menne is. Szeretném valahogy megkönnyíteni a helyzetét, megvigasztalni, amiért nincs mondanivalója számomra.

    Még figyelem kicsit M. Á. [Mészáros Ági] Puckját. Zöld parókája, csillámosra festett, zöld héjú szemei, vörös arcocskája, ez a színpadon ide-oda guruló tömzsi kis alak, szertelen pajkossága, időnként kamaszos erővel megszólaló hangja, állati, hol madarakra, hol eltörő ágak rejtelmes nyikorgására, hol surranó lábacskák zörejére emlékeztető visításai, nyikkanásai és nyöszörgései, emberfeletti fékevesztettsége a fák alatt: "Fel s alá, fel s alá..." - ura és úrnője lábánál guggolva, fejét kezére hajtva egy háziállat hűségével és mindentudásával figyel - körülötte a halhatatlanság -, ez a szabad kis manó a szigeti éjszaka színes fényeiben és szelíden varázslatos sötétjében: milyen szép, milyen szép ez! 

Puck: Mészáros Ági (A képek forrása a Magyar Színházi Adattár)

Gábor Miklóst néhány hét múlva Rómeó várta új színházában, a Madáchban. Amúgy pedig: zseniálisan írta meg ezt a portrét kolléganőjének nyilván zseniális alakításáról - ugye?

Az első Molière-szerep

Gábor Miklós, bár 1940-ben elvégezte a színiakadémiát és játszott néhány filmben valamint előfordult színpadon, igazi pályáját 1945 tavaszán tudta csak megkezdeni. A Nemzeti Színház ifjú tagjaként állítása szerint rögtön nagyot bukott, mint a Bánk bán Ottója. Kezdői válságából a Művész Színház felkérése szakította ki, ott aratott hatalmas sikere a Rettenetes szülők című  Cocteau-darabban. A Nemzetiben ezután egy szovjet háborús színmű kisebb szerepét kapta (Konsztantyin Szimonov: Orosz emberek), majd Molière egy ifjú szerelmes figurája következett: A nők iskolája című darabban Horace alakja. A darabot, mely Heltai Jenő fordításában 1945. december 21-én került először színre, Hont Ferenc rendezte.

A szereposztás a következő volt:

Arnolphe: Major Tamás
Ágnes: Mészáros Ági
Horace: Gábor Miklós
Alain: Makláry Zoltán
Georgette: Pártos Erzsi
Chrysalde: Dávid Mihály
Enrique: Kamarás Gyula
Oronte: Nagy Adorján
Közjegyző: Horváth Ferenc

Első kritikánk a Fényszóró című hetilapból származik, az operai életben jól ismert Lányi Viktor írta.  Idézem belőle a magáról a darabról szóló részt is, hogy felfrissítsük emlékezetünket, ha már régen találkoztunk volna a művel. Megjelent a lap 1946. évi 1. számában, a fényképmontázst is onnét vágtam ki.

 

[Arnolf] Agglegényi életét fel akarja cserélni házaséletre. Ámde az asszony ingatag, az ebből származó veszélypontokat jóelőre ki kell küszöbölni. Legcélszerűbb - szerinte - úgy preparálni a feleségnek kiszemelt áldozatot, hogy annak eszébe se juthasson a hűtlenkedés. Legjobb még, ha egyáltalán nincs esze, amivel élni tudjon, vagyis ha világtól elzártan nevelkedett buta libuska.

Arnolf barátunk szentül hisz elméletében, mely rögeszmévé kövesült benne. Hasztalan próbálja jobb belátásra téríteni Chrysalde, a jókedélyű sógor [...] Arnolf természetesen fölsül a bölcsességével, kiszemelt arája, a kis Ágnes éppen naiv ártatlanságával, romlatlan természetének őszinte ösztönösségével dönti halomra az egész gőgös stratégiát. Hiába minden: óvatosság, pénz, csel, erőszak, hiába, végül a vén kecskévé aljasult zsarnoki széptevő csúszó-mászó rimánkodása. Ágnes a csinos, fiatal, szeleburdi Horace-é lesz, akivel az ifjúság és az igaz szerelem jogán összetartozik.

Miután a kritikus rendkívüli módon megdicsérte Heltai Jenő műfordítását, rátért az előadásra:

Az élvezet zavartalan, mert az előadás kitűnő. Hont Ferenc, a rendező egységes, átgondolt koncepcióba foglalta a játékot, mely így a komédiás-szabadság teljessége ellenére sem válik szétesővé. Apró, elevenítő ötletei anyagszerűek és színpadszerűek. A Varga Mátyás által tervezett vonzóan stílusos színpadon nem puszta díszként elhelyezett, hanem valósággal "játszó" szökőkút például mennyi ugródeszkát ad Major Tamás változatos, bonyolult színészi munkájának! Dandin és Tartuffe után harmadik nagy Molière szerepében megint a jellemábrázolás döbbenetes szuggesztiójával oldja meg feladatát a kiváló művész. Mészáros Ági önmagát adja s hogy bájos színészi naturájával teljesen kitölti a darab Ágnesének szerepét, ez számára a legnagyobb dicséret. Gábor Miklós Horace-a friss, kedves, mutáló hangú kamasz. Dávid Mihály pompásan eltalálja a molière-i  raisonneur-hangot. A cselédpárt játszó Makláry és Pártos Erzsi jókedvűen, de mértéktartóan bohóckodnak. Nagy Adorján, Kamarás Gyula, Horváth Ferenc egy-egy jelenetben igen jók. Dávid Ferenc ötletes, újfrancia-stílusú közjátékmuzsikái kellemesen hangzanak.

 Legközelebb másik kritikát mutatok és idézni fogom Gábor Miklóst is, miként vélekedett saját alakításáról. Érdekes lesz :)