Ma, kihasználva egy új lehetőséget, jó minőségben tudom megmutatni a Gábor Miklósról szóló legelső igazi sajtó-anyagot. Megjelent a Film Színház Irodalom című képes hetilap 1941. évi 14. számában, április 4-én. Mintegy két héttel korábban, március 19-én mutatták be a mozik Radványi Géza EURÓPA NEM VÁLASZOL című filmjét, az írás ennek kapcsán született és benne két szereplőre tér ki: Titkos Ilonára és az élete első filmszerepét játszó Gábor Miklósra.
De előtte egy kocka, kifényképezve a filmből:
A filmről már volt szó a blogban ITT (az a kis hír szerintem éppen e képes cikk alapján íródott). Ez a cikk sem igazi kritika, inkább egy népszerűsítő, kicsit sztárolós, de jó ízlésű sajtó-anyag. Gábor Miklósról korábban csak a színiakadémiai vizsgaelőadások kapcsán írtak le néhány jelzőt és közöltek pár képet. Ezeket ITT megnézhetjük. Benne kép is van a Heidelbergi diákélet öreg tanáráról, amit ebben a kis riportban Gábor Miklós meg is említ.
Jöjjön akkor az első igazi megjelenés. Benne meg is szólaltatják, érdekeseket mond pályakezdéséről - azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel tényleg hitelesen idézhették a szavait.
Bár a történelem már kezdte előrevetíteni árnyékát, de ekkor arra még biztos nem gondolt, hogy nem is olyan sokára a fronton találja magát...
A jobb olvashatóság kedvéért az egyoldalas cikket szétvágtam. Kezdjük a lap alján elhelyezett kis portréval, kinagyítva :) A "kis színész" kitétel a címben még nyilván az ismeretlenségére utal, nem bántó éllel írták, inkább csak hatáselemként (szerintem):
E néhány sor 1941. április 12-én jelent meg Nagykanizsa akkori hírlapjában, a Zalai Közlönyben, a Kulcslyuk mellől című rovatban, amelyben kicsit könnyedebb, bulvárosabb dolgokat közöltek.
Ám ez a hír tényleg nem a bulvár-kategóriába tartozik: az idő minden szavát, minden megállapítását beváltotta.
Gábor Miklós valóban a zalaegerszegi mozis, Gábor Béla fia; igaz, ekkor már nem lakik Egerszegen sem ő, sem a család. Gábor Miklós még kisfiú volt, amikor elköltöztek Székesfehérvárra, ahol a családfő két mozit is üzemeltetett úgy, hogy jó darabig megtartotta a zalaegerszegit is. Sőt, 1941-ben már valószínűleg a szülők is a fővárosban éltek, vagy ha akkor még nem is, nagyon hamarosan költözködhettek. Gábor Miklós 1938-ban Székesfehérváron érettségizett, majd elvégezte a színiakadémiát és a Madách Színházhoz szerződött.
Az 1941-ben két filmjét is bemutatták. Egy vele készült televíziós interjúból derült ki, hogy tévedett ez a kis újsághír: időben legelső filmje a Beáta és az ördög volt, az Európa nem válaszol pedig már a második, de nyilván csak hónapok választhatták el a kettőt, a tévedés nem nagy. A jazzmuzsikus figuráját Radványi Géza keze alatt formálhatta meg, akivel majd nem sokkal a háború után az emblematikussá vált Valahol Európában-t fogja majd forgatni.
Az Európa nem válaszol alapszituációját így foglalta össze a neten egy filmes oldal:
Luxushajó indul Amerikából a háború előérzetétől forrongó Európa partjai felé. A különböző nemzetiségű utasok között vannak gazdag üzletemberek, színésznők, kitartott selyemfiúk, művészek, egyszerű tanárok és a háborúra készülő országok titkos ügynökei. Az út elején a kapitány elvágja a hajót a külvilágtól... Évtizedekkel később Karcsai Kulcsár István így értékelte a filmet: Radványi Géza újszerű helyszínre visz, egy tengeri hajón játszódik a történet. Nagy merészség kellett az óceánjáró nyüzsgő világának és a tenger távlatainak megvalósításához a Magyar Filmiroda szűk műtermeiben. A rendező biztos kézzel teremtett hiteles légkört. Még meglepőbb a második világháború kitörésének idején játszódó történet bátor, humanista szemlélete. Egyértelmű szimbóluma a filmnek a háborgó tengeren hányódó hajó, melyet minden viharon át békés kikötőbe kell vezetni. (Film Színház Muzsika 1988. 5.)
Kukkantsunk bele:
Jól érzékelhető, hogy a huszonkét esztendős Gábor Miklós milyen ragyogó tehetség és kis bajuszával tényleg nagyon hasonlóan néz ki, mint az általa bálványként szeretett Clark Gable, akit olyan sokat látott apja mozijában.
Ennek a nosztalgiájának egyébként mintegy negyedszázaddal később még egyszer utat adhatott, akkor színpadon, a Koldusopera Bicska Maxi szerepében...
Amúgy a jelenet egy mai filmben is "menő" lenne: edzőteremben beszélgetnek az éppen ráérő muzsikusok, közben a pincér különleges koktélt szolgál fel nekik :)
De térjünk vissza a kis újságcikkhez. További igazolható megállapítása, hogy a jóképű fiú írónak (is) készült. Gimnáziumi évei idején Gábor Miklós valóban komolyan írt, novelláit megmutatta egyik kiváló tanárának, a nyugatosok köréhez tartozó György Oszkárnak – erről is mesélt egy interjúban, amelyből az Itt volt Gábor Miklós gimnazista című írásomban idéztem. Az 1960-as évektől pedig – folyamatosan írt naplójegyzeteiből kézirattá formálva –több könyve is megjelent, amelyeket nagyra értékelnek irodalmi téren.
Végül azt az 1941-es megállapítást is tökéletesen igazolta az idő, hogy szakmai körök nagy jövőt jósoltak neki filmen és színpadon egyaránt...
