Ármány és szerelem 1950

Alig ocsúdott fel a blogger A medikus hangfelvételének öröméből, máris itt van egy újabb. "Gépész" most is egy olyan hangfelvételt töltött fel, amelyhez az utóbbi minimum 60 évben csak színháztörténészek juthattak hozzá: ez pedig Schiller Ármány és szerelem című "polgári szomorújátékának" 1950-es előadása a Magyar Színházban.

 

Ferrari Violetta és Gábor Miklós

 

Gellért Endre rendezésének 1950. december 8-án tartották a premierjét. Példátlanul rövid idő után, december 19-én máris kivonult a Magyar Rádió és elkészítette a most hallható felvételt:

 

 

A képernyőről leolvashatjuk a szereposztást. Gábor Miklós és Ferrari Violetta játszotta a szerelmespárt, Bajor Gizi Lady Milfordot. Ferdinánd zord atyja Somlay Arthur, Lujza apja a fenomenális Gózon Gyula; a többiek nevét is  láthatjuk a címlapképen, illetve meghallgathatjuk a korabeli felkonferálásban, 

A YouTube linkhez Gardi Tamás színháztörténész most is egy egész kis tanulmányt írt, amelyben elhelyezi az előadást az akkori színházi életben és a Nemzeti Színház történetében - a Magyar Színház akkoriban ugyanis a Nemzeti kamaraszínháza volt. Külön szól Bajor Giziről, akinek utolsó szerepe lett a Lady, s arról a szinte hisztérikus sikerről, ami övezte az előadást, amely aztán a kamaraszínházból átkerült a nagy Nemzeti színpadára. Többes szereposztás volt, a Rádió minden bizonnyal a legerősebb és legsikeresebb változatot rögzítette, így hallhatjuk ma Ferdinánd szerepében Gábor Miklóst.

Itt a blogban ezzel az előadással is foglalkoztam már részletesen. Egész sorozatot tettem közzé, természetesen elsősorban Gábor Miklósra koncentrálva, hiszen Ő blogom alanya és főszereplője.

Most követem múltkori módszeremet, ide linkelem az előadásról szóló egyes posztokat. Így a remek és tényleg hatalmas ritkaságnak számító hangfelvétel mellé hozzáolvashatunk részleteket a korabeli kritikákból, és sok-sok képet is nézegethetünk.

 

Egy ifjú Schiller-hős 1.

Általában az előadásról

Egy ifjú Schiller-hős 2.

A Színház és Mozi című hetilap kritikája

Egy ifjú Schiller-hős 3.

A Színház és Filmművészet című akkori komoly szakmai folyóiratban megjelent kritika

 Egy ifjú Schiller-hős 4.

Ami eddig, a mostani hangfelvétel nyilvánosságra kerülése előtt hozzáférhető volt az előadásból

 Egy ifjú Schiller-hős 5.

Amikor Gábor Miklós és Ruttkai Éva, aki szintén játszotta Lujza szerepét, egyetlen előadás erejéig Kecskeméten vendégszerepeltek

6. poszt

Ferrari Violetta emlékei Gábor Miklósról és az Ármány és szerelem előadásáról

 

 

Szerelmi házasság 1947

Legutóbb felvezettem a témát, Shaw: Szerelmi házasság című darabjának bemutatóját a Nemzeti Színház Kamaraszínházában, 1947-ben.

Ma szemezgessünk korabeli kritikákból és nézegessünk még fényképeket a Magyar Színházi Adattár anyagából. A kritikákhoz előlegként annyi, hogy az igazi ziccer-szerep a kizsákmányoltból kizsákmányolóvá előlépett Lickhnese alakítójának, Peti Sándornak és a nagyvállalkozó Sartoriust játszó Rátkai Mártonnak jutott.

Rátkai Márton és Peti Sándor

Gábor Miklós és Bánki Zsuzsa

Gogolák (!) Lajos írta a Haladás című lap 1947. október 23-i számában:

... Shawnak nálunk egészen különleges kultusza van, fanyar és kellemetlen humora idehaza határozottan tetszett mindig - dehát emellett az előadás is olyan volt, hogy joggal érdemelte ki  a nézőtér fel-felcsattanó tetszését. És hát a szereposztás is olyan volt, hogy vitte, szárnyalóan vitte előre a darabot. [...] A színészek meg mintha tökéletesen átérezték volna kötelességüket, hűen és biztonságosan vallottak Shaw igazsága mellett. Mindegyik figura beszédes illusztrációja egy-egy társadalmi tételnek és mégis életszerű; minden alak tökéletesen angol és mégis fanyar és elszánt támadás az angol társadalom begyökeresedett morálja, képmutatása ellen. Rátkay Márton társadalmi törtető stréber uzsorása éppen olyan fölényes és remek alakítás számtalan árnyalatával és programszerűségével, mint a nagypolgári úri fiatalember figurájában a hasonlíthatatlan Gábor Miklós; róluk kár is több szót vesztegetni és ezt a szűkszavúságot irányukban mindenki természetesnek találhatja - minek is halmozzuk a szuperlatívuszokat? Bánki Zsuzsa kényes és pikáns kisasszonyáról már nem mondhatjuk ezt, mint ahogy talán-talán ezt a jellegzetesen angol darabot valahogy túlzottan temperamentumosan és lendülettel játszották - ez a kellemes és elmés színésznő sokszor túlságosan is pesties volt, túlságosan is pestiesen csitris, több fanyarság és keserűség lényegesen lett volna itt, bár hát ez a kifogás alig érintheti Gellért Endre mesteri rendezésének lényegét. Különlegesen, mélyen emberi volt Peti Sándor egy pénzbeszedő szerepében, aki hamarosan maga is kizsákmányolóvá lényegül át - Shaw egyik legremekebb figurája ez és Peti Sándor mélységesen emberi húrokat zendített meg mindenkiben. Pataky Miklós fanyar-humoros alakításának dicséretes említését fűzzük még beszámolónkhoz.

Pataki Miklós és Gábor Miklós

Két képen ismét Gábor Miklós és Bánki Zsuzsa:

Vészi Endre kritikusi véleménye a Népszava 1947. október 18-i számából:

Ezt az embert [Sartoriust] Rátkai Márton alakítja kivételes megjelenítő erővel (elsősorban az ő alakját találjuk dickensinek), óvakodván a karikatúra kelepcéjétől, az emberi tévelygés, mohóság meg tragikum motívumaival gazdagítva feladatát. Leányát, ezt a sznob előkelőségben, műveltségben nevelkedett, gonoszul szeszélyes, önzően végletes teremtést Bánki Zsuzsa játssza, sok színességgel, az érzelmi grafikonnak megfelelő változatossággal. Az előadás hőse azonban Peti Sándor. Ez a művész az emberábrázolás legszebb példáját mutatja. [...] Dicséret illeti még az ifjúság kedvességét és lendületét nyújtó Gábor Miklóst, valamint Pártos Erzsit.

A Shaw-darab előadásának legnagyobb eredménye a rendezés, amely Gellért Endre műve. A fiatal rendező felfogása elsősorban a társadalmit hangsúlyozza. Nem engedi, hogy a mondanivaló bohózattá süllyedjen. Finom ízléssel kerüli el a csábító örvényeket. Ilyen egységes, a mű igazi lényegét megjelenítő előadást a "Vízkereszt" óta nem láttunk.

A sikeres előadást 1950-ben felújította a színház. Néhány kisebb szereplőváltozás történt, melyek közül a legfontosabb, hogy Harry Trench barátját, Cokane-t Balázs Samu játszotta. A főszereplők maradtak Rátkai Márton, Bánki Zsuzsa, Gábor Miklós és Peti Sándor. 

Ez a kép Gábor Miklósról és Bánki Zsuzsáról az 1950-es előadáson készült és rímel a múltkor megmutatott próba-jelenetre:

Az előadást közvetítette a Magyar Rádió. Egy körülbelül 10 perces jelenet megtalálható belőle a Hungaroton által még a 70-es években, Színészmúzeum című sorozatában kiadott bakelit hanglemezen, mely Rátkai Márton szerepeinek megmaradt hangfelvételeiből válogatott. Sajnos, eddig CD-n nem jelentették meg. Könyvtárakban még található belőle.... 

Egy ifjú Schiller-hős 2.

A múltkori alapvetés után olvassunk bele az első érdemi kritikába. Írta Kemény György és megjelent a Színház és Mozi című képes hetilap 1950. december 24-i számában.

A kritikus elsőként leszögezi, hogy az Ármány és szerelem előadása méltó a mű értékéhez és szépségéhez. Aztán, hűen az 50-es évek szellemiségéhez, elidőz egy kissé a darab osztályharcos vonulatánál, amihez még visszatér, mint majd idézni fogom, elsősorban Ferrari Violetta Lujzájának értékelésénél...

Véleménye szerint a rendezés erénye, hogy élvezhetővé teszi a darab egyes idejétmúlt jeleneteit: sikeresen küzd a romantikus dráma ma már nehezebben megemészthető eszközeivel, a méregpohártól a karddal való ledöfésig, mindezeket elhihetővé teszi a realista színjátszás eszközeivel.

Drámai összecsapás apa és fiú között: GM és Somlai Artúr

Gábor Miklós Ferdinándjáról az alábbiakat írta:

Ferdinándot két erő mozgatja, becsülete és szerelemérzése, emiatt kerül összeütközésbe apjával és saját uralkodó osztályával, amelyik már sem becsületben, sem szerelemben nem hisz. Gábor Miklós jól ábrázolta a figura döntő vonásait, a nyíltszívűséget, a szerelmes áradozást, az egész világgal szembeszálló becsületességet és bátorságot. Minden, ami ebben a figurában szín, kedvesség, fiatalos hév, azt jól alakította, viszont hiányosan ábrázolta Walter sziklaszilárd jellemét, magávalragadó férfias erejét. Apró modorosságai vannak Gábor Miklós játékának. Néha a könnyebb, kevésbé átélt kifejezési eszközöket használja, különösen az utolsó jelenetben. Ezen javítania kell.

Ehhez képest egy másik kritikus éppen ellenkezőleg látta, ő a sziklaszilárdság ábrázolását sokallotta és több lírát várt volna Gábor Miklóstól.... De ugyanígy éppen ellentétesen ítélték meg a másik főszereplő játékát is.

Előbb olvassuk el az eddig is idézett Kemény György kritikájának Ferrari Violettára vonatkozó részét:

Erről az alakításról külön tanulmányt lehetne írni, annyi színt, árnyalatot, érzésgazdagságot és élményt nyújtott. [...] A kivételes tehetségű alakítás lenyűgöző művészettel állította elénk ennek a kis polgárlánykának a vergődését, családi, vallási, társadalmi korlátjai és a szerelme között,megingathatatlan becsületre és tisztaságra való törekvését. Két hibáját azonban még ki kellene javítania. Az egyik, hogy a színdarab első jelenetében játéka még bizonytalan. A másik, hogy a szerepnek a feudális világ ellen való lázadó mondanivalóját nem domborítja ki eléggé. Kétségtelen, hogy Lujza alapjában véve nem forradalmár lélek, a hihetetlenségig szelíd, béketűrő és lemondó, de a kancellár aljassága, szülei meggyalázása, Lady Milford praktikái, szerelme elorzása elkeseredést és ellenállást szít benne. Ferrari alakításában ez kevéssé érződött. Szerepének ezt a részét jobban ki kell hangsúlyoznia.

Legközelebb megmutatom az ezekkel a megállapításokkal éppen ellentétes kritikát...

Egy ifjú Schiller-hős 1.

GM és Ferrari Violetta az Ármány és szerelem-ben

Elmúlt alkalommal megemlítettem Ferdinándot, mint Gábor Miklósnak Az élet hídja című "vonalas" kommunista dráma kisebb szerepét megelőző jelentős alakítását. Így ma ugorjunk neki az Ármány és szerelem klasszikus előadásának.

Előtte érdemes egy pillantást vetnünk Gábor Miklós eme pályaszakaszának kronológiájára, hogy még jobban "beágyazzuk" Ferdinándot a korszakba.

Ez itt az Ármány és szerelem előadását megelőző időszak áttekintése, 1947-től 1950-ig.

Ez pedig az 1951-1954 közti évek kronológiája, amire szintén szükségünk lesz.

Schiller Ármány és szerelem című "polgári szomorújáték"-át 1950. december 8-án mutatta be a Nemzeti Színház társulata Gellért Endre rendezésében a Nemzeti akkori kamaraszínházában, a Magyar Színházban. Ez a Hevesi Sándor téren lévő, azóta jócskán átalakított színházépület, melyben aztán, Blaha Lujza téri épületének felrobbantása után a Nemzeti Színház is működött. Ma újra Magyar Színháznak hívják.

A Nemzeti Színház akkoriban gyakran alkalmazott szerepkettőzéseket, ebben az esetben is, hiszen igazán kiváló társulata volt hozzá. Von Walter kancellárt Somlay Artúr és Balázs Samu, Ferdinándot Gábor Miklós mellett Básti Lajos, Lujzát Ferrari Violetta és Ruttkai Éva, a Ladyt Bajor Gizi és Tőkés Anna, von Kalb főudvarmestert Gellért Lajos és Pásztor János, Wurm kancellári titkárt Juhász József és Horkai János játszották. Csak a Miller-házaspár szerepét nem kettőzték meg, őket Gózon Gyula és Fónay Márta személyesítették meg. A fejedelem komornyikja kicsi, de fontos szerepében Bartos Gyulát és Bihari Józsefet láthatta a közönség.

Ez itt egy sokat publikált, színháztörténeti értékű fénykép az Ármány és szerelem kettős szereposztásának főszereplőivel:

Gábor M., Ferrari V., Bajor G., Tőkés A., Ruttkai É., Básti L.

A Nemzeti Színház egyik nagy sikerszériájává vált az előadás, úgyhogy 1951. szeptember 19-én ugyanebben a rendezésben és majdnem azonos szereposztásban átvitték a "nagy" Nemzeti színpadára. Csak Bajor Gizi nem játszhatta már legendás szerepét, Lady Milfordot, hiszen 1951. február 12-én elhunyt, máig nem egyértelműen tisztázott körülmények között. A felújított előadásban így megkapta a Lady szerepét Lukács Margit is. A források szerint Lujzát ekkor már csak Ferrari Violetta játszotta, viszont Millerné szerepében Fónay Márta mellett Sitkey Irén is fellépett.

GM, Ferrari Violetta, Somlay Artúr

A kritikák természetesen erősen kihangsúlyozták a klasszikus darab "osztályharcos" vonulatát - 1950-ben vagyunk! - és a korhadó feudalizmus megjelenítését. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy maga az előadás nem volt sematikus, hanem inkább a szó legnemesebb értelmében "klasszikus". Látványi környezetét Varga Mátyás díszlettervező és Nagyajtay Teréz jelmeztervező hozták létre.

Egy drámai jelenet a 2. felvonásból. Színház és Mozi 1950. 12. 17.

 

Legközelebb korabeli kritikákból fogok idézni.

A fekete-fehér képek forrása a szinhaziadattar.hu. Kicsit nehézkes a használata, de ha belejön az ember, kincsek között keresgélhet :)

Az élet hídja, 1951

Az Ármány és szerelem Ferdinándja és az első Shaw-figura, a Szerelmi házasság fiatal főhőse után kortárs dráma, sőt, kortárs kommunista dráma nem túl jelentős szerepét kapta Gábor Miklós a Nemzeti Színházban. Háy Gyula: Az élet hídja című sokszereplős, monstre darabjában egy Révi Tibor nevű fiatal mérnököt játszott.

Baló Elemér és Gózon Gyula társaságában. Forrás: Magyar Színházi Adattár

Háy Gyula, változatos múlt után, amit gyorsan ITT vagy ITT futhatunk át, a felszabadulás után újra Magyarországon élt. Mint jónevű, külföldön is sikereket arató színpadi szerző tért haza, szovjet hátszéllel. Itthon a filmgyárban volt fődramaturg, majd a színművészeti főiskolán a dramaturg tanszakot vezette.

Ez a darab 1945 óta, azaz alig öt év leforgása alatt az ötödik premierje volt, ebből négy bemutatóra a Nemzeti Színházban került sor. Úgyhogy el lehet képzelni, hogy Háy jól állt pártvonalon... A Nemzetiben bemutatott művei között  volt az utókor által egyik legjobbnak minősített darabja, a Tiszazug, egy év múlva pedig Isten, császár, paraszt című nagyszabású történelmi drámája Luxemburgi Zsigmondról. Ez utóbbiban Gábor Miklós is játszott, akit egyébként jó kapcsolat fűzött ezekben az időkben Háy Gyulához. Legalábbis Gábor Miklós többször említi őt és feleségét naplójegyzeteiben.

Az élet hídjá-ban Háy Gyula a Kossuth-híd építésének állított emléket, mely a lebombázott hidak pótlásaként elsőként kötötte össze a Duna két partját. Darabjával a háborús pusztítás utáni újjáépítésnek mintegy hőskölteményét kívánta  megteremteni. Benne ott vannak a "hősök", akik Rákosi elvtárs felhívására és elvárására, hogy rekord idő alatt fel kell építeni a hidat, emberfeletti munkát végeznek. Megrajzolja az "ellendrukkereket", a természetesen jobboldalinak mondott szociáldemokratákat. Az egyiket Fejtő-nek nevezte el, gyanítom, hogy nem véletlenül...  A szereplők ideológiailag harmadik csoportját pedig azok alkotják, akiknek kezdetben ellenérzéseik voltak a híd felépíthetőségével kapcsolatban, aztán ilyen-olyan események hatására ők is a "haladó" oldalhoz csatlakoztak.

Most csak zárójelben teszem hozzá, hogy néhány év múlva Háy Gyula Nagy Imre köréhez csatlakozott és azóta is az ő hangját halljuk, ha valahol találkozunk a magyar írók segélykérésének hangfelvételével, mert hogy ő olvasta be a rádió mikrofonjába 1956. november 4-én... Érdemes egyébként kézbe venni Született 1900-ban címmel megjelent emlékezéseit, azzal együtt is, hogy értékelések szerint eléggé szubjektívre és szelektívre sikerült. Felesége is megírta a maga emlékeit, így, aki bele kíván merülni ebbe az időszakba, ehhez a könyvhöz is fordulhat.

De térjünk vissza a darabhoz. Rengeteg szereplős, nagy előadás volt. Két rendezőt is csatasorba állított hozzá a színház, Gellért Endrét és Várkonyi Zoltánt. Itt a színlap és a legfontosabb színpadkép:

Színház és Mozi 1951. május 11.

Elég sok sajtóvisszhang hozzáférhető az előadásról, de a kritikusok ennek a darabnak az esetében is inkább magával a művel, annak korabeli ideológiai üzenetével voltak elfoglalva, s azzal, hogy ezt hogyan közvetítette az előadás, nem annyira a konkrét szereplőkkel. Aki viszont említette Gábor Miklóst, bizony nem az igazi elismerés hangján tette. Talán Gábor Miklós maga is unta ezt a figurát...

Először nézzük magát a szerepet, mi is volt a funkciója a darabban:

A hídépítés tervének a mérnöki karból osztatlan lelkesedéssel csak két mérnök helyesel: az öreg Márki (Gózon Gyula), aki egész életét másodrendű munkáknál, alacsony beosztásban töltötte el, és a lelkes fiatal kommunista Révi Tibor, aki hajlamos arra, hogy megfeledkezzék szakmai fenntartásairól, a nehézségekről, amikor pártja parancsszavát hallja.

- írta kritikájában Keszi Imre a Színház és Filmművészet című szakfolyóirat 1951. 6. számában.

Hát ebbe a figurába kellett Gábor Miklósnak életet lehelni. Olvassuk tovább Keszi Imre kritikáját:

... a fiatal lelkes kommunista mérnök valahogyan elvész a szereplők tömegében: sem a szöveg, sem Gábor Miklós alakítása nem tudja jelentőségének megfelelő magaslaton tartani.

Hmmm...

A korhangulat érzékeltetéséhez még elmesélem, hogy a darab végén deus ex machina lép működésbe. Miután már majdnem készen van a híd lábazata, a kedvezőtlen időjárás tragikus helyzetet teremt: jégzajlás fenyeget, ami megsemmisítené az egész addigi hatalmas munkát. S ekkor a főszereplő Bódog (Rajczy Lajos), az abszolút pozitív hős a telefonhoz nyúl: először az illetékes miniszteri tanácsost keresi, majd magát a minisztert, ám egyiket sem találja. És ekkor gondol egy nagyot és kéri magát a magasságos pártközpontot. Mint a kritika ecseteli: arca megváltozik, Rákosi elvtárssal beszél, aki viszont már beszélt Vorosilov elvtárssal, így közölheti, hogy robbantó különítményt és egy jégtörő hajót küld, s a híd megmenekül. 

Amúgy Háy Gyula jó író volt, csak nem ebben a darabjában, de Kossuth-díjat persze ezért kapott... és Gábor Miklósnak sem élete nagy lehetősége volt a szerep. Szerencsére nem minden előadáson neki kellett színpadra lépnie, mert szerepkettőzésben játszotta Gosztonyi Jánossal.

Szintén érdekes adalék, hogy a Nemzeti Színház-beli ősbemutató után alig néhány héttel zsinórban öt (!) vidéki színház is bemutatta a drámát, hogy aztán soha többé ne tűnjön fel magyar színpadokon...

 

 

Ruttkai Éva - képmelléklet

Forrás: europeana.eu

Legutóbbi blogbejegyzésem elsöprő sikert aratott, általa kis blogom megjavította saját "világrekordját" a közzétételtől számított 24 órára eső látogatók számában. Hogy sokan tényleg el is olvasták és érdekelte őket a téma, azt az is mutatja, hogy a belinkelt oldalakra is rákattintottak.

Bár a múltkor igyekeztem sok fényképet feltenni, még van néhány, amit szeretnék megmutatni. Ezek egy részét bizony úgy "loptam", ám ahol tudom, megjelölöm a forrást.

Előtte még összegzem, hogy a múltkori poszt előtt mikor írtam Ruttkai Éváról - beleértve a másik blogomat is, azaz csinálok egy kis összesített tartalomjegyzéket:

Itt volt kislány Ruttkai Éva - ezt a másik, kataliszt-es blogomba írtam. Az onnét megnyitható videóban a gyermek Ruttkai Évával is találkozhatunk

Gábor Miklós Goethe Faust-jának Margit szerepében így látta Ruttkai Évát 1961-ben

Régi karácsonyaik emléke, 1958

Mesél a kép

Egy régi "Rettenetes szülők" előadás

Itt pedig a legutóbbi, kapcsolatuk összefoglalását megkísérlő írás

Most következzenek az ígért képek:

Az álompár

A következő négy képet a Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyvből "vettem kölcsön" :)

Három generáció

Tizedik születésnap

 Az utolsó képet egy Nők Lapjában találtam:

Ruttkai Éva

Legutóbb Rákosi Máriáról írtam a Gábor Miklós életének társait összefoglalni próbáló sorozatban. Most Ruttkai Éva következik, de bevallom, nagyon nehéz helyzetben érzem magamat. Gondban vagyok, milyen módon is próbáljam meg összefoglalni a témát. Mint már írtam, erősen szeretném elkerülni a bulvár-jelleget. Másrészt az ő egész kapcsolatuk és annak háttere rendkívül sokrétű és bonyolult. Én, mint teljességgel kívülálló természetesen csak annyit ismerek ebből, amennyi nyilvánosan hozzáférhető könyvekben, interjúkban, újságcikkekben; és azt hiszem, egy nézőnek, az őt/őket szerető, tisztelő közönségnek nem is kell többet tudnia. Ugyanakkor ami tudható, az nem kevés, hiszen maga Gábor Miklós Sánta szabadság című könyvének utolsó fejezetében rendkívül mélyre leásott ezen a téren, brutális őszinteséggel, egyáltalán nem kímélve saját magát. Ahogyan most újraolvastam ezt a részt, különösen reménytelennek tűnik blog-beli vállalkozásom. Ezért úgy gondoltam, csak a száraz tényeket írom meg és annak az olvasómnak, aki maga is szeretne többet tudni, javasolom ennek a fejezetnek az elolvasását. De végső soron nemcsak ezt az egyetlen fejezetet ajánlom, hanem a teljes Gábor Miklós-oeuvre tanulmányozását...

Hát, megpróbálok belevágni. Még magam sem tudom, mi lesz a módszerem; elkezdem a "kályhánál", aztán írás közben valami talán kialakul...

Néhány hete már idéztem Ruttkai Éva szavait arról, hogyan figyelt fel későbbi férjére 1945 őszén a Rettenetes szülők egyik előadásán. Mint legutóbb írtam, Gábor Miklós 1947 nyarán a színiakadémiát frissen elvégzett Rákosi Máriával házasodott össze. 1948-ban Ruttkai Éva a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Gábor Miklós is játszott. 

Ruttkai Évának Nemzeti-beli rövid korszaka nagyon gyengén
dokumentált, nem biztos, hogy ráakadtam minden darabra, amiben együtt játszottak. Az első ilyen előadás valószínűleg Osztrovszkij Jövedelmező állása volt 1950-ben:

 

Forrás: szinhaziadattar.hu

 

Ugyanez év decemberében aztán színre került Schiller Ármány és szerelem című klasszikusa, bár kettős szereposztásban. Lujzát Ferrari Violetta is játszotta Ruttkaival, Ferdinándot pedig Básti Lajos Gábor Miklóssal felváltva.

Itt a legendás csoportkép:

Gábor Miklós, Ferrari Violetta, Bajor Gizi, Tőkés Anna, Ruttkai Éva, Básti Lajos

Ugyanígy, többes szereposztásban került színre Gogol Revizora: Gábor Miklós Várkonyi Zoltánnal játszotta Hlesztakovot, Ruttkai Éva pedig, szintén valakivel váltva a polgármester lányát. Gondolom, nyilván voltak olyan előadások, amikor együtt léptek színpadra.

1951-ben aztán Ruttkai Éva visszaszerződött a Vígszínházba, majd három évvel később Gábor Miklós átment a Madáchba.

Ebben az időben sokat filmeztek is együtt, bár érdekes módon Ruttkai többször kisebb szerepeket kapott. Ilyen film volt például a Kis Katalin házassága (1950), a Mikszáth alapján készült Különös házasság (1951), vagy az Alázatosan jelentem (1960) és a Pirosbetűs hétköznapok (1962). E tekintetben más lapra tartozik az 1955-ben bemutatott Budapesti tavasz, mert, bár az abszolút főszereplő Gábor Miklós volt és Ruttkai alig fél percre bukkant fel a film végén, ám ez a felbukkanás dramaturgiailag rendkívül fontos pillanata a filmnek és ennek kihangsúlyozására kérték fel a már rendkívül népszerű Ruttkai Évát. Amiben úgy igazán egyenrangú szerepeket játszottak, az az Éjfélkor című 1957-ben készült film volt. A Magyar Televízió egészen korai korszakában, 1958-ban az egyik legelső tévéjáték is az ő közreműködésükkel került adásba.

Sokat rádióztak is együtt. Én leginkább a már többször említett Csongor és Tündére emlékszem, de egészen nagyszerű volt A félkegyelmű rádióváltozata, amelyben Gábor Miklós Miskin herceget, Ruttkai Éva pedig Nasztaszja Filipovnát személyesítette meg. Természetesen több együttes munkájukat fel lehetne sorolni ebben a műfajban is. Valamikor a 60-as évek elején megjelent egy közös hanglemezük, szerelmes versekből.  

Mint a Sánta szabadságban olvashatjuk, kettőjüket igazán az 1949. augusztus 14-én megnyílt és két héten át tartó budapesti Világ Ifjúsági Találkozó mámoros hangulata hozta össze. A Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyv egy illusztrációja alapján úgy tűnik, 1951. április 14-én volt az esküvőjük. 

1953 május végén született meg lányuk, Júlia. Gondolom, a lenti képen a Margitszigeten sétálnak vele, ami mindig is Gábor Miklós kedves helye volt:

 

Forrás: europeana.eu

Majdnem másfél évtizedig ők testesítették meg a magyar "álompár"-t. Erről a jelenségről is írt Gábor Miklós, nemcsak a Sánta szabadság végén, hanem könyveiben más helyekről is össze lehet rakni véleményét, érzéseit, ahogyan ezt megélte. Volt, hogy csak kissé

Korabeli képeslap

kesernyés iróniával, volt, hogy nehezebben. Én, a mai állapotokat látva csak annyit jegyzek meg, hogy inkább ilyen nagy egyéniségek legyenek - aktuális, de általam utált kifejezéssel élve - celebek, és befolyásoljanak közízlést, gondolkodást, mint a mostani senkik...

A sztársághoz képest, amennyire kivehettem Gábor Miklós könyveiből, nagyon nem úgy éltek. Együtt laktak mindkettejük özvegy édesanyjával egy nem túl tágas lakásban, ami bizony feszültségeket is okozott. Gyakran küzdöttek anyagi gondokkal, hiszen a színházi gázsi nem jelentett magas jövedelmet. Ruttkai Éva mesélte, hogy "Amikor nagy szerepre készült Miklós, akkor én kerestem a pénzt. Rádióztam, filmeztem - és fordított helyzetben ő is megtette ugyanezt. Próbáltuk egymás válláról levenni a terheket."

Évtizednyi házasság után aztán elkezdtek repedezni a dolgok. Mindketten beleszerettek másba. Hogy ez egyikük részéről sem szalmaláng volt, azt az élet bebizonyította. Gábor Júlia elmondása szerint 1964-ben, a lehető legkulturáltabb módon váltak szét. Ruttkai Éva Latinovits Zoltán oldalán folytatta az életet, Gábor Miklós pedig Vass Évával.

Biztosan sokan tudják, de talán nem mindenki, ezért ideírom, hogy könyveiben Gábor Miklós Ruttkait Saskia, Vass Évát Hendrikje néven emlegeti, Rembrandt két felesége nyomán.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós azért kollégaként még összekerültek. 1965-ben, majd 1966-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában, Vámos László rendezésében Évát, illetve Lucifert játszották. 1970-ben pedig bemutatták a Csak egy telefon című, szerintem meglehetősen ostoba zenés filmvígjátékot, ami csak miattuk, akik újra találkozó egykori szerelmespárt alakítottak, és Ruttkai Éva filmbeli lánya, a bájos Venczel Vera miatt lett nézhető.

Hosszú évek elteltével, miközben Gábor Miklós összeházasodott Vass Évával, Ruttkai pedig valamivel több, mint másfél évtized után elveszítette Latinovitsot, utoljára kórházban voltak egy helyen: Gábor Miklós súlyos, szerencsére még nem végzetes, ám sok gyötrelmet okozó betegséggel feküdt, amikor a felette lévő emelet egyik szobájában 1986. szeptember 27-én Ruttkai Éva örökre elaludt...

Áttekintésemet friss hírekkel zárom. A XIII. kerületben május 31-én teret fognak elnevezni Ruttkai Éváról, ahol egészalakos szobrát is felavatják. Gábor Miklósról pedig az elmúlt hónapban neveztek el közterületet szülővárosában, Zalaegerszegen. Mindkét eseményről természetesen meg fogok emlékezni.