A királyasszony lovagja 7.

A téma befejezéséül még egy szép kép az előadásból és pár sor Gábor Miklóstól 1958 februárjából:

Film Színház Muzsika 1961. 28.

          A Ruy Blas-t már nagyon sokszor játszottuk, néha unjuk is. T. K.-val [Tolnay Klárival] kicsit utrírozni kezdünk, csak egészen picit, hogy senki se veszi észre, csak mi tudjuk, csak éppen egy hajszálnyit túlozzuk a romantikus stílust, a magunk szórakoztatására. Ekkor a nézőtér csendjében valaki elköhenti magát. Egyetlen kurta, óvatos krákogás, már nem tudta visszatartani, már csaknem megfulladt. Ez a szorongó kis hang egyszerre elém vetíti a néző ünnepélyes, odaadóan figyelő arcát. Elszégyellem magam, mintha egy komoly gyereket nevettem volna ki. Ettől kezdve nagyon lelkiismeretesen játszom.

           Tollal - Naplójegyzetek. 2. átd. bőv. kiad., 1968, Szépirodalmi Kiadó, 91-92. oldal.


Szívesen megnézném azt az előadást, ha lenne időutazás :)

Ráadásként még egy kép, amit egyszer régen már megmutattam. Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban látható, rajta Tolnay Klári saját kezű kommentárja: "...Azóta sem volt Gábor Miklóshoz hasonló lovagom - sajnos..."