Még mindig a nagypapa...

A múltkor úgy gondoltam, egyelőre nem lesz több információm Goldberger Rezsőről, Gábor Miklós apai nagyapjáról. Pár nappal ezelőtt mégis sikerült előkeríteni több bizonyítékot is a haláláról, s ezek szerencsére néhány további adatot is tartalmaznak.

Már írtam, hogy 1929 körül Székesfehérváron Gábor Bélának anyagi gondjai támadtak az általa igazgatott két mozi kapcsán, és ekkor szülei siettek a segítségére. Mutattam is egy hivatalos irat részletét, Goldberger Rezső és felesége aláírásával.

Az ügy elhúzódott és Gábor Béla egy későbbi beadványából kiderült, hogy időközben meghalt az édesapja. Pontosan ezt írta 1933. március 20-án a székesfehérvári polgármesternek:

Az elmúlt évben életem legsúlyosabb csapása ért, mikor elvesztettem Édesapámat.

Ez a mondat arra engedett következtetni, hogy Goldberger Rezső 1932-ben halt meg. Sokat keresgéltem a szóba jöhető települések anyakönyveiben, de nem találtam rá a halálozási bejegyzésre. Ekkor elkezdtem az akkori két zalaegerszegi hírlapot böngészni, hogy – bár a nagypapa mozija Balassagyarmaton volt, – hátha fia révén, aki 1944 nyaráig tulajdonosa volt a zalaegerszegi Edison mozinak, megemlékeznek róla a zalai sajtóban is. Tényleg megtaláltam a rövid híradást a Zalavármegye című lapban, de nem az 1932-es, hanem az 1931-es évfolyamban. Március 24-én ez jelent meg az újság 3. oldalán:

Halálozás. Goldberger Rezső, a balassagyarmati mozgószínház bérlője, Gábor Béla, a zalaegerszegi Edison mozgó tulajdonosának édesapja, szombaton, Budapesten, súlyos operáció után, meghalt. A haláleset a magyar mozgószínházi világban nagy részvétet keltett.

E hír alapján a nagypapa halálának napja 1931. március 21., szombat.

Most már "csak" el kellett kezdenem az egyes budapesti kerületek anyakönyveit böngészni. Azt kívülről nem tudtam, hogy 1931-ben milyen kerületekben voltak kórházak, kezdtem az I. kerülettel. És nagyon gyorsan siker koronázta keresgélésemet, ugyanis Goldberger Rezső az I. kerületi Siesta szanatóriumban hunyt el (Ráth György utca 5.), így ott anyakönyvezték.

Íme, a hivatalos bejegyzés:

Ebből megtudhatjuk, hogy 66 éves korában halt meg március 21-én, délután 1/4 5-kor. Lakcíme: Balassagyarmat, Scitovszky utca 8. (Erről majd később!) Szülei: néhai Goldberger Márton és néhai Stern Eszter. Halálának oka: agyvérzés, gyomorfekély és szűkület.

Így jóval többet tudunk róla, mint korábban, például azt, hogy ezek szerint 1864/65 körül születhetett. Csak sajnos a korabeli anyakönyvi formanyomtatvány az elhunytak születési helyét nem tartalmazta...

A Siesta szanatórium egyébként bevonult a magyar irodalomtörténetbe is: itt halt meg Babits Mihály és itt kezelték József Attilát...

Ma ugyanez az épületegyüttes az Országos Onkológiai Intézet otthona. A Budapest Anno című, azóta sajnos megszűnt blog remek leírást ad róla. Érdemes megnyitni, mert egy éppen 1931-ből származó képeslapot is találhatunk ott az épületről.

A nagypapa és az indián nyíl :)

Fejezzük be akkor – legalább is egyelőre – az apai nagyapa, Goldberger Rezső történetét azzal, amit Gábor Miklós Vámos Miklós: Lehetetlen című műsorában osztott meg a közönséggel. Ebből kiderül, hogy a nagypapa egészen ifjan Amerikában is élt és onnét (szerintem valamikor az 1880-as évek vége felé) hazatérve lett itthon fényképész és mozis. Fia, Béla 1893 körül született és úgy tudom, volt még egy Erzsébet nevű lánya is.

Megpróbáltam szó szerint leírni a kis történetet, egy családi legenda és a valóság szembesülését, ahogyan Gábor Miklós elmesélte:

A nagyapám egy kalandor volt. Egészen fiatalon kiment Amerikába és ott katona volt. Élete végéig kapott havonta 1 dollár nyugdíjat. Ezt kapta és még mondta is, hogy miért: mert indiánokkal harcolt – ez úgy időben stimmelt –, egy mérgezett nyíllal meglőtték, és ez volt a sebesült nyugdíja. Aztán ő visszajött Magyarországra, itt is kalandor lett, mert először fényképész volt, utána mozis lett. Na most, az akkor olyan kalandor foglalkozás volt mozisnak lenni. Amikor meghalt szegény nagyapám, akkor az iratait áttanulmányoztuk és annyit tudtam angolul, hogy kiböngésztem, hogy volt ezzel az indián nyíllal. Akkor kiderült, hogy nagyapám katonazenekarban dolgozott, ő volt a dobos, és az az öszvér rúgta meg, amelyik a dobot húzta és attól sérvet kapott. Ezért nyugdíjazták őt, ez volt az indián nyíl...

Az apai nagypapa...

Mostanában a zalaegerszegi megyei és a székesfehérvári városi levéltárakban tett látogatásaim során sok mindent találtam Gábor Miklós édesapjáról, Gábor Béláról, sőt, még az ő apjáról is. Bár a nagypapáról szóló információk egyelőre nagyon hézagosak, mégis úgy érzem, érdemes már most megosztani itt ezt a keveset. Egyrészt, mert érdekes: a nagypapa fényképész és mozis volt, ebben a minőségében a legelső magyar mozis nemzedékhez tartozott; másrészt, hátha hozzá tud szólni valaki az olvasók közül, és egy-két puzzle-kockát segít kipótolni. Mert az ilyen kutatás a kirakós játékhoz hasonlít: az ember gyűjtögeti az információkat és ha talál valamit, megpróbálja belehelyezni a korábban találtak közé. Ha ez kicsit is sikerül, az hozhat új inspirációkat, új szempontokat és új forrás-lehetőségeket, hogy egyáltalán hol érdemes folytatni a kutakodást.

Mint a székesfehérvári levéltárban megtudtam, a nagypapát Goldberger Rezsőnek hívták. Még aláírását is megtaláltam. Történült, hogy Gábor Béla, mint két székesfehérvári mozi igazgatója meglehetősen eladósodott, mert a város – úgy tűnik – elég nagy összegű ún. "vigalmi adó"-t követelt a mozik működéséért. Ekkor szülei segítettek neki, így került oda édesapja és édesanyja, Goldberger Rezsőné Freudiger Róza aláírása több hivatalos iratra is. Itt az egyik:

Szintén a fehérvári levéltár irataiból derült ki, hogy ebben az időben a nagyapa Balassagyarmaton lakott, felesége viszont Zalaegerszegen, de közös zalaegerszegi ingatlanuk volt. Hogy miből adódott ez a kétlakiság, nem tudom, de talán nem is fontos. Lehet, hogy külön éltek, de amikor fiukon segíteni kellett, akkor mindketten sorompóba léptek.

Gábor Béla egyik beadványa alapján úgy tűnik, hogy apja 1931 körül hunyt el. Sokat keresgéltem az anyakönyvi bejegyzést, de egyelőre nem találtam meg, pedig abból vissza lehetne következtetni, hogy mikor – és esetleg hol – született, hogy teljesebb legyen róla a képünk.

Egy biztos: Goldberger Rezső 1896-ban már biztosan Siklóson, illetve Harkányban működött mint fényképész. A következő link mögött látható fényképet valamikor 1902 és 1905 között ő készítette egy Komor Emma nevű színésznőről:

Érdemes rákattintani, mert szép a fénykép (sajnos, csak így, közvetetten engedi megmutatni magát) és a hátoldalán azt is olvashatjuk, hogy Goldberger Rezső "műfestő" is volt, akvarelleket készített rendelésre. Gyaníthatóan tőle ered Gábor Miklós képzőművészeti tehetsége. De hogy a nagypapa kitől örökölte, azt már szerintem nem fogjuk megtudni...

Goldberger Rezső nyilván törekvő fényképész volt, mert mint egy következő mozaik-kockából megtudható,  1896-ban egyike volt azoknak, akik beküldték saját fényképüket a Fényképészeti Értesítő című szaklap felhívására. A lap tablót szeretett volna készíteni az akkor Magyarországon működő körülbelül 300 fényképész arcképeiből és azt bemutatni a millenniumi kiállításon, azaz tulajdonképpen egy adatbázist akart létrehozni a szakma képviselőiből. Ám csak kevesen jelentkeztek és a tabló nem készült el... Azért ha legközelebb Pesten járok, megpróbálok hozzájutni a Fényképészeti Értesítő korabeli számaihoz, hátha lehozták a beküldött fényképeket és megláthatjuk Goldberger Rezsőt...

A nagypapa az első világháború éveiben már egészen biztosan mozitulajdonos is volt. Ez a Város a Tenkes alján: Siklós évszázadai című könyvből deríthető ki. 1923-tól viszont már egy hadiözvegy nevével találkozhatunk ugyanebben a könyvben mozisként. Goldberger Rezső talán ekkoriban települt át Balassagyarmatra, mert, mint írtam, 1929-ben már ottani lakos volt.

A legérdekesebbet unokája, Gábor Miklós mesélte a nagypapáról Vámos Miklós: Lehetetlen című televíziós műsorában. Ezt majd legközelebb mutatom meg :)