"Mami"

A családfa áttekintésekor Gábor Miklós édesanyja következik.

 

 

 

Neve Czukelter Ilona. Római katolikus családban 1898-ban született; 1918-ben ment férjhez; Miklós fia születésekor (1919) a hivatalos bejegyzés 21 évesnek mondja.
Alig több, mint egy évvel később, 1920 nyarán újra fia született, akit Tamásnak neveztek, s aki húsz hónapos korában, 1922. február 20-án reggel 8 órakor meghalt agyhártyagyulladásban. Gábor Miklós annyira kicsi volt még, hogy öccsére egyáltalán nem emlékezett.


Czukelter Ilona élete folyását fia skiccelte fel néhány vonással Egy csinos zseni című könyvében:

... a messzi múltban egy ezer sebet maga után hagyó gyerekkor, korán elvesztett édesanya, korán meghalt szép fivér, szigorú zárdai élete egy vidéki kislánynak, egy zsarnokian katonás atya, aki boszorkaszerű mostohaanyát, meg egy mostohahúgot hoz a házba, majd egy vidám, jómódú, de rejtegetett poklokkal és hazugságokkal teli házasélet ... végül a háború, a fasizmus a zsidó férjjel, éveken át az aggodalom értem, katonafiáért, és legvégül az egész életen át egyetlen pár, a furcsa, megérthetetlen szerelmes, apám hirtelen halála ott a távoli Ámerikában, de ekkor már késő, újrakezdeni már nem lehet semmit – egész élete a szép vidéki úrilány minden álmának összezavarodása, érthetetlen félresiklása, csupa megvalósulatlanság és félreértés...

Gábor Miklós rajza édesanyjáról

 

Férje, miután a háború végén zalaegerszegi mozija megsemmisült, 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált azzal, hogy majd családja is követi (ők ezt nem akarták...) és alig pár hónap múlva váratlanul elhunyt.

"Mami" - ahogy a hozzá közel állók szólították - haláláig fia családjával élt és mint a Vígszínház nagy tekintélyű nézőtéri felügyelője dolgozott.

Bár egyedül maradt, Miklós sikerei és unokája azért biztosan kárpótolták valamennyire.

 
Gábor Miklós felidézi édesanyja szavait a Hamlet főpróbája után: Mikor a pajzsokon kivittek, nem bírtam a könnyeimmel. Mégiscsak a fiam vagy.
És fia, a premier előtti lelkiállapotban ezt írta naplójába:
... ne rontsák meg bennem a diadalmas és gyerekes érzést, hogy "én vagyok Hamlet". Hagyjanak engem minden este újra meg újra azzal a laza, szabad játékkészséggel felsétálni a színpadra, amivel ma felsétáltam. Szeressenek úgy, mint anyám ma délelőtt.
(Tollal, 190-191. oldal)

 
"Mami"hetvenkét éves korában, 1970. július 16-án hunyt el, súlyos betegségben. Előtte hónapokig volt kórházban, Gábor Miklós ebben a hosszú időszakban minden egyes nap meglátogatta.

Anyám az, aki itt szenved? Nem, nem ő. Czukelter Ilona az, a tág szemű kislány azon a régi fényképen, most kelt fel a kerti asztal mellől, hogy egyenesen idefeküdjék, ez ágyba...

[...]

A kábítószerektől lusta nyelvvel eldadogja kétpercenként ugyanazokat a szavakat, én becézgetem, ahogy ő becézett nyilván, amikor én voltam ily tehetetlen, mint most ő, szavam nem értelmesebb, mint az övé. Egymáshoz érintjük homlokunkat.

[...]

Itt a homlokom, támaszd neki kopaszodó, barna homlokod... Mami... Nem furcsa, hogy így hívott mindenki, idegenek is? Téged, aki most lettél csak igazán anya, amikor a kislányom lettél, Czukelter Ilona?

(A színész árnyéka, 248. oldal)