2012. február 25., szombat

Folytatódik Gábor Béla mozijának története

Kövessük tovább a zalaegerszegi Edison mozi, s ezzel párhuzamosan Gábor Béla és családjának történetét. Mint elmúlt alkalommal írtam, a mozi története kicsiben leképezi Magyarország történelmét az 1944-es mélypontig. Forrásom továbbra is Béres Katalin: Zalaegerszeg mozitörténete című tanulmánya, megjelent a Pannon Tükör című folyóirat 2010. 6. számában. Hozzáolvastam a Zalamegye című hírlap évfolyamait 1919-ig, illetve elkezdtem az 1923-ban megindult Zalamegyei Újság tanulmányozását. A teljes kép kialakításához további forrásokra lenne szükségem: szívesen átnézném mindazokat a dokumentumokat, amelyeket az említett tanulmány szerzője, mert írása nem minden kérdésemre ad választ, mivel ő általánosabb nézőpontból szemlélte a témát. Ám erre most nem igazán van módom, ahhoz több időt kellene a megyei levéltárban töltenem. Legfeljebb, ha később fontos adatokra akadok, kipótolom itt, linkekkel összehozva az erre a témára vonatkozó korábbi posztokkal. Erre is jó az internet :)

Gábor akkor még Goldberger Béla 1913-ban megszerezte a két egerszegi mozi közül az egyik, az Edison üzemeltetését. Vagy akkor, vagy később meg is vásárolhatta, mert 1919-ben, fia születésének anyakönyvi bejegyzésében foglalkozásánál az áll, hogy mozgószínház tulajdonos. Az első részben kétségeimet fejeztem ki, hogy valóban már 18 éves korában megkezdte mozis pályafutását, ám azóta egy 1924-es újságcikkből kiderült, hogy igen, tényleg így volt. Írtam, hogy a háborús évek után erős konfliktusa alakult ki a városvezetéssel. A város ugyanis maga szeretett volna a jó üzletet jelentő mozival rendelkezni, hogy egy kicsit kifoltozza a háborús évek utáni szűkös költségvetését s az akkori lehetőségeket kihasználva ezt három évenként kérelmezte is a belügyminisztériumnál, úgyhogy damoklész kardja hosszú ideig a mozitulajdonos feje fölött függött. Ebben a megvilágításban jobban érthető az a múltkori történet, hogy meglehetősen nagy dobra verték, amikor a mozitulajdonos 1922 novemberében egy vetítéskor elmulasztotta a korhatár kihirdetését és érvényesítését...
Azonban ez csak egy kisebb abajgatása volt neki és mozijának. Az egyik nagy konfliktus 1924-ben tört ki. A rendőrség előírta Gábor Bélának, hogy megszabott határidőig építsen illemhelyet mozija előcsarnokába. A kivitelezés azonban nem sikerült, mivel a szomszédos Bárány szálloda, amelyet közvetlenül érintett volna az építkezés, éppen per alatt volt s emiatt nem lehetett a tulajdonossal tárgyalni, valamint a szomszédos kereskedők, sőt, maga a város is akadályokat gördített a dolog elé. Így nem lett készen a kiegészítés a megadott határidőig, s ekkor a rendőrség, azt gondolván, hogy a késés a tulajdonos hibája, hirtelen valóban betiltotta az előadásokat. (A hivatalnak packázásai...) Ekkor írt Gábor Béla egy hosszú levelet a megyei lapba, amelyben előadta egerszegi egész eddigi tevékenységét. Így innét tudható, hogy 1913-ban szülei anyagi segítségével lett először bérlője, majd tulajdonosa az Edison mozinak, amelyben már az eltelt jó egy évtizedben is számos korszerűsítést hajtott végre, ebben nagyapja is segítette anyagilag. Leírja, hogy a közelmúltban a legmodernebb "Ernemann" gépekre cserélte műszaki berendezését. Legfőbb terve pedig az volt, hogy egy színpadot is hozzáépít a városba látogató színtársulatok és más helyi előadások céljára, de levele hangjából az érződött ki, hogy erről már letett. Mint írta, ez a mostani ügy, amelyet szégyennek tartott, nagyon elkedvetlenítette és elfogadta az Orion filmgyár ajánlatát, miszerint legyen az ő magyarországi filmszínházaik igazgatója. Ezért elhagyja Zalaegerszeget, de az Edison mozit megtartja és üzemvezetővel fogja működtetni. (A levél forrása: Zalamegyei Újság 1924. szeptember 27. 2. oldal.)
1925 körül a család valóban elköltözött Székesfehérvárra, ahol Gábor Béla két mozit üzemeltetett. Ám, mivel tulajdonosa maradt az Edisonnak, a várossal való nem túl harmonikus viszonya egészen 1944 nyaráig folytatódott.

Legközelebb innét folytatom!


Mai illusztrációnk egy zseniális némafilm részete 1921-ből. Minden bizonnyal Gábor Béla is vetítette s talán két éves kisfia is belepillantott játék közben:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése