Kortársak: Pártos Géza

Pártos Géza (1917-2003) rendező, színészpedagógus.

 

 

Gábor Miklóssal 1954 és 1968 között a Madách Színház rendezőjeként dolgozott együtt. Különösen az 1960-as évek jelentették a színház, és egyúttal Gábor Miklós pályájának is fénykorát, amikor a nagy rendezői hármas – Ádám Ottó, Vámos László és Pártos – legfontosabb rendezései a magyar színházi élet meghatározói voltak és egyúttal nagy közönségsiker is övezte őket.

Rómeó és Júlia - Tolnay Klárival

 

Első találkozásuk 1954-ben, Gábor Miklós Madách Színházba szerződésekor a Rómeó és Júlia volt. Pártos rendezésében akkor már egy ideje műsoron volt a tragédia, többes szereposztásban (Rómeót játszotta Ladányi Ferenc és Darvas Iván, Júliát Tolnay Klári mellett Váradi Hédi is), amikor a Nemzeti Színházból frissen átszerződött Gábor Miklós "beállt" az előadásba.

További közös előadásaik: Vihar után (1955), A Misanthrope (1955), Vannak még kísértetek (1956). Ez utóbbit – későbbi elmondása szerint – Gábor Miklós különösen szerette, pedig nem volt igazán kiemelkedő siker.

Ebben az időben Pártos  érdeme volt, hogy hosszan tartó küzdelemmel kiharcolta Sarkadi Imre és Füst Milán drámáinak bemutatóit. Egy kivételével (Füst Milán: Boldogtalanok) valamennyiben Gábor Miklós játszotta a vezető szerepet, s ezek az előadások az ő színészi és személyes életében is meghatározó jelentőségűek lettek. 

 

Elveszett paradicsom - Váradi Hédivel

 

Sarkadi Elveszett paradicsoma 1961-ben már csak szerzője váratlan és máig megmagyarázhatatlan halála után kerülhetett színre (a tragédia másnapján tartották belőle ez első olvasópróbát).

Rádióközvetítésének hangfelvétele előkerült, ITT MEGHALLGATHATÓ!

1964-ben Füst Milán szerencsére még megérhette Negyedik Henrik király című tragédiájának premierjét. Pártos rendezésében a címszerep Gábor Miklósnak a legjobb szerepe lett; ő maga mondta róla, hogy "talán a legjobb, amit színpadon csináltam", s ebbe a  legendás Hamletet is beleértette.

Negyedik Henrik király - Domján Edittel

Szintén Pártos Géza harcolta ki Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámájának bemutatását, amelyre 1967 januárjában kerülhetett sor, szintén Gábor Miklós – és Kiss Manyi, Vass Éva – főszereplésével. Igaz, csak a próbaszínpadon, minimálisan kevés néző előtt és a késő esti órákban játszhatták, s hamar le is parancsolták a műsorról. De az ősbemutató mégiscsak megtörtént, a darab elkezdhette színpadi életét (bár folytatnia csak később sikerült).

 

Oszlopos Simeon

 

Szintén Pártos érdeme, hogy 1968-ban, már a szerző halála után, de sikerült színpadra állítania Füst Milán Catullus című drámáját, amelyben a három meghatározó szerepet Mensáros László, Domján Edit és Gábor Miklós játszották.

Catullus: Domján Edittel és Mensáros Lászlóval

Pártos Géza fedezte fel a vígjátékíró Szerb Antalt is, akinek Ex című darabját emelte ki a feledésből Gábor Miklós parádés főszereplésével. Nagy szerencse, hogy az előadás rádióközvetítésének hangfelvétele megmaradt, mi is meghallgathatjuk, ha IDE KATTINTUNK!

Ex - Vass Évával

 

Pártos Géza 1969 őszén elhagyta Magyarországot, Angliában, majd Izraelben élt. 1985-től alkalmanként hazajárt, 1996-ban haza is költözött.

Pártos lánya, Nordin Eszter 1993-ban Apám portréja, 2011-ben pedig Kulisszatitkok című dokumentumfilmjeiben járta körül az akkori magyarországi színházi élet kérdéseit, elsősorban a hatalom és a színház viszonyát, benne apja helyzetét. Az Apám portréja című filmben Gábor Miklós is nyilatkozott, beszélt közös dolgaikról. Nyilatkozatának részleteit a rendező felhasználta második filmjében is, amelyet már Gábor Miklós halála után készített. Még 1993-ban a Beszélő folyóirat 3. számában megjelent Gábor Miklós egy írása rendezőjéről, közös emlékeikről.

Pártos Géza teljes pályájáról ITT olvashatunk összefoglalóan, Szakonyi Károly emlékezésében. "Ínyenceknek" Lengyel György írását ajánlom a Színház folyóirat 2004/4. számából, ITT található.