Kortársak: Ruszt József

 

Ruszt József (1937-2005) rendező, színigazgató, színészpedagógus.

Ruszt József Gábor Miklós dolgozószobájában (printscreen)

 

1963-ban végezte el a Színművészeti Főiskolát. 

Hallgató korában, rendezőasszisztensként ott volt a Madách Színház Hamlet előadásának próbáin, de akkor még nem került személyes kapcsolatba Gábor Miklóssal. Ez két évtized múlva következett be, amikor – elmondásuk szerint – szinte egyszerre keresték meg egymást.

Gábor Miklós úgy érezte, pályája a Madách Színházban megtorpant és új utakat, míg Ruszt, akkor a kecskeméti Katona József Színház frissen kinevezett főrendezője, sok kísérletezése után már szintézist keresett.

Első közös produkciójuk 1974 őszén Schiller: Don Carlos című drámájának azóta legendává vált előadása volt. A szabadság kérdését középpontba állító drámában Ruszt a hatalmas nimbusszal rendelkező Gábor Miklós mellé társulatának legfiatalabb tagjait rendelte játszótársul, s modern passióként állította színpadra a klasszikus darabot. 

Don Carlos: Sára Bernadett, GM

1975 tavaszán O'Neill: Boldogtalan hold című kamaradarabja következett, amely Ruszt palettáján visszatérést jelentett a hagyományosabb stílushoz, s keretet teremtett Gábor Miklós mellett Pécsi Ildikó konzseniális alakításához. 

 

Boldogtalan hold: Pécsi Ildikó, GM (Film Színház Muzsika 1975/17)

 

Az 1975/76-os évadra az addig vendégként jelen lévő Gábor Miklós – feleségével, Vass Évával együtt – Kecskemétre szerződött, s Racine: Bereniké című tragédiájában együtt léptek színpadra Ruszt rendezésében. A darabválasztást egyrészt az indokolta, hogy Vass Éva méltó szerepet kapjon kecskeméti debütálásához, másrészt Gábor Miklósnak pályája kezdete óta szívügye volt a francia klasszicista dráma, amiben addig nem volt módja játszani.

 

Bereniké: Vass Éva, GM (Film Színház Muzsika 1975/40)

 

Közben Gábor Miklós egy Shakespeare szerepet is eljátszott Kecskeméten, a Téli rege Leontesét, de azt vendégként Zsámbéki Gábor rendezte (Ruszt abban az időben Zsámbéki színházában, Kaposváron vendégrendezett).

Ruszt és Gábor Miklós utolsó kecskeméti közös előadása Németh László: VII. Gergely című drámája volt 1977 januárjában. Közben számos terv felmerült közöttük, de egyrészt a kecskeméti színház lehetőségei nem teremtettek rá alkalmat, másrészt Gábor Miklósnak egy komoly betegsége is akadályozta a közös munkát – már a VII. Gergely bemutatóját is el kellett miatta halasztani.

VII. Gergely (Film Színház Muzsika évkönyv 1977)

Ekkor következett el a teljes magyar színházi élet nagy átszervezése, a három legerősebb vidéki társulat „felrobbantása”, amelynek részeként Ruszt Józsefet a Népszínház főrendezőjévé nevezték ki. Ettől kezdve színházi pályája nagy részében Gábor Miklós gyakorlatilag Rusztot követte.

Először a Népszínházba, ahol két közös előadásuk volt: 1978-ban a Shakespeare-kortárs Marlowe Doktor Faustus című drámája és Enquist Strindbergről szóló darabja, A tribádok éjszakája.

 

Doktor Faustus (Film Színház Muzsika1978/49)

 

A Tribádok éjszakája: Vass Éva, GM (Europeana.hu)

Közben Ruszt a kiforratlan Népszínházból visszament vidékre. Két szegedi évad után történt, hogy Zalaegerszeg városa színházat alapított, s őt szerződtette szellemi vezetőnek. 1983-ban az új színházépületet felavató előadásra Ruszt Az ember tragédiáját választotta, Lucifer szerepére meghívta vendégként az amúgy éppen zalaegerszegi születésű Gábor Miklóst. Ez az előadás, Gábor Miklós ballonkabátos, puhakalapos Lucifere is bevonult a legendák birodalmába.

Az ember tragédiája: Szalma Tamás, GM, Fekete Gizi (Film Színház Muzsika 1984/21

A rendező számára újra Szeged következett, ám egy újabb vargabetűvel – a "hivatalnak packázásai"-ra reagálva – a szegedi színház társulatából kivált fiatalokkal Budapesten ő maga alapított színházat, a Független Színpadot. Ekkor Gábor Miklós, szintén Vass Évával együtt, újra Rusztot követve, az ország legjobban dotált színházából, a Nemzeti Színházból az ország legszegényebb színházába, a Függetlenekhez szerződött. Ott vitték színre, országos visszhangot keltve a zsidó tárgyú Dybuk című darabot, s ott rendezte meg Gábor Miklós az Oidipusz királyt.

 

Dybuk: Kalocsay Miklós, GM (Kurir 1992. jún.23.)

 

A társulat anyagi ellehetetlenülése után Gábor Miklós – szintén Ruszttal és a Függetlenekkel – a Budapesti Kamaraszínházban játszotta el Pandarust a Troilus és Cressida című Shakespeare-darabban, ez volt utolsó közös munkája Ruszt Józseffel.

 

Troilus és Cressida (Népszabadság 1992. nov.14.)

 

Közben dolgoztak együtt a televízióban is. Kecskeméti korszakuk végén rendezte meg Ruszt a Néró és a VII. A, valamint a Ha mi, halottak, feltámadunk című tévéjátékokat, Gábor Miklós főszereplésével.

 

Néró és a VII/A (printscreen)

 

Ha mi holtak, feltámadunk: GM, Törőcsik Mari (printscreen)

1994-ben a 75 éves Gábor Miklósról készült, Mestersége színész című portréfilmben Ruszt volt a beszélgetőpartner (lásd a poszt legfelső képét).

1998 nyarán Ruszt József búcsúztatta Gábor Miklós-t a Farkaséti temető ravatalozója előtt. Ebben az időben ő maga már visszavonult a rendezéstől. Zala megyébe költözött vissza, hosszú betegség után ott hunyt el 2005-ben.

Gábor Miklós Kos a Mérlegen című könyvében közreadta levelezésüket és naplójegyzeteit azokról az időkről. Kapcsolatukról, közös munkáikról részletes áttekintést nyújtanak a Ruszt József hagyatékából, jegyzeteiből megjelentetett Kecskemét, Gábor Miklós, Nádasdy Kálmán, valamint a Zalaegerszeg, Független Színpad című kötetek is.

Ruszt személye színpadi szerepként jelenik meg (Gábor Miklós személyével együtt) Réczei Tamás: Katona József, avagy légy a pókok között fickándozik című színművében, amelynek témája GM Kecskemétre szerződése, párhuzamba állítva Katona József sorsával és korával.

Záró képünkön ebből a darabból látunk jelenetet. Balra Dunai Tamás, aki Gábor Miklóst, jobbra Porogi Ádám, aki Ruszt Józsefet személyesítette meg.