Az első Molière-szerep

Gábor Miklós, bár 1940-ben elvégezte a színiakadémiát és játszott néhány filmben valamint előfordult színpadon, igazi pályáját 1945 tavaszán tudta csak megkezdeni. A Nemzeti Színház ifjú tagjaként állítása szerint rögtön nagyot bukott, mint a Bánk bán Ottója. Kezdői válságából a Művész Színház felkérése szakította ki, ott aratott hatalmas sikere a Rettenetes szülők című  Cocteau-darabban. A Nemzetiben ezután egy szovjet háborús színmű kisebb szerepét kapta (Konsztantyin Szimonov: Orosz emberek), majd Molière egy ifjú szerelmes figurája következett: A nők iskolája című darabban Horace alakja. A darabot, mely Heltai Jenő fordításában 1945. december 21-én került először színre, Hont Ferenc rendezte.

A szereposztás a következő volt:

Arnolphe: Major Tamás
Ágnes: Mészáros Ági
Horace: Gábor Miklós
Alain: Makláry Zoltán
Georgette: Pártos Erzsi
Chrysalde: Dávid Mihály
Enrique: Kamarás Gyula
Oronte: Nagy Adorján
Közjegyző: Horváth Ferenc

Első kritikánk a Fényszóró című hetilapból származik, az operai életben jól ismert Lányi Viktor írta.  Idézem belőle a magáról a darabról szóló részt is, hogy felfrissítsük emlékezetünket, ha már régen találkoztunk volna a művel. Megjelent a lap 1946. évi 1. számában, a fényképmontázst is onnét vágtam ki.

 

[Arnolf] Agglegényi életét fel akarja cserélni házaséletre. Ámde az asszony ingatag, az ebből származó veszélypontokat jóelőre ki kell küszöbölni. Legcélszerűbb - szerinte - úgy preparálni a feleségnek kiszemelt áldozatot, hogy annak eszébe se juthasson a hűtlenkedés. Legjobb még, ha egyáltalán nincs esze, amivel élni tudjon, vagyis ha világtól elzártan nevelkedett buta libuska.

Arnolf barátunk szentül hisz elméletében, mely rögeszmévé kövesült benne. Hasztalan próbálja jobb belátásra téríteni Chrysalde, a jókedélyű sógor [...] Arnolf természetesen fölsül a bölcsességével, kiszemelt arája, a kis Ágnes éppen naiv ártatlanságával, romlatlan természetének őszinte ösztönösségével dönti halomra az egész gőgös stratégiát. Hiába minden: óvatosság, pénz, csel, erőszak, hiába, végül a vén kecskévé aljasult zsarnoki széptevő csúszó-mászó rimánkodása. Ágnes a csinos, fiatal, szeleburdi Horace-é lesz, akivel az ifjúság és az igaz szerelem jogán összetartozik.

Miután a kritikus rendkívüli módon megdicsérte Heltai Jenő műfordítását, rátért az előadásra:

Az élvezet zavartalan, mert az előadás kitűnő. Hont Ferenc, a rendező egységes, átgondolt koncepcióba foglalta a játékot, mely így a komédiás-szabadság teljessége ellenére sem válik szétesővé. Apró, elevenítő ötletei anyagszerűek és színpadszerűek. A Varga Mátyás által tervezett vonzóan stílusos színpadon nem puszta díszként elhelyezett, hanem valósággal "játszó" szökőkút például mennyi ugródeszkát ad Major Tamás változatos, bonyolult színészi munkájának! Dandin és Tartuffe után harmadik nagy Molière szerepében megint a jellemábrázolás döbbenetes szuggesztiójával oldja meg feladatát a kiváló művész. Mészáros Ági önmagát adja s hogy bájos színészi naturájával teljesen kitölti a darab Ágnesének szerepét, ez számára a legnagyobb dicséret. Gábor Miklós Horace-a friss, kedves, mutáló hangú kamasz. Dávid Mihály pompásan eltalálja a molière-i  raisonneur-hangot. A cselédpárt játszó Makláry és Pártos Erzsi jókedvűen, de mértéktartóan bohóckodnak. Nagy Adorján, Kamarás Gyula, Horváth Ferenc egy-egy jelenetben igen jók. Dávid Ferenc ötletes, újfrancia-stílusú közjátékmuzsikái kellemesen hangzanak.

 Legközelebb másik kritikát mutatok és idézni fogom Gábor Miklóst is, miként vélekedett saját alakításáról. Érdekes lesz :)