Gábor Miklós lexikon - "A"

A Gábor Miklós lexikon munkálatai eljutottak arra a pontra, hogy úgy nagyjából teljesnek mondható színházi előadásainak, mozifilmjeinek és tévéfilmjeinek a feldolgozása. 

 

A facebookon már nagyon sok mindent megmutattam ebből. Most, kísérleti jelleggel megpróbálom itt a blogban is közzétenni egy részét.

Azért csak egy részét, mert a teljes lexikont, ha majd egyszer nagyjából késznek lesz mondható, könyv formában szeretném megjelentetni. Ha ennek anyagi akadályai lesznek, akkor digitálisan, például egy önálló honlap keretében.

A facebookon azt az egyszerűsített megoldást alkalmaztam, hogy az egyes szócikkekből jpg formátumú képeket készítettem, és ezeket szeretném itt a blogban is megmutatni. Ennek hátránya természetesen az, hogy szövegszerűen nem lehet benne keresni. De olvasásra azért jó, és végülis egy nyomtatott könyv is olvasásra készül, az sem kereshető digitálisan. 

Amiket itt mutatni fogok, azok a legfontosabb, alapvető szócikkek, amelyek a színművek és filmek címeit jelentik. A teljes lexikonban lesznek még szócikkek az egyes szerepnevekről is, és még sokminden más, de azt gondolom, hogy azért a törzsanyag ez, amit most elkezdek megmutatni.

Kezdjük is az A betűvel, amivel minden rendes lexikon kezdődik - de még előtte a címlappal. A címlapon többfajta logó látható, ezek közül az került a szócikk képére, amelyik kategóriába tartozik - tehát színházi előadásról, mozifilmről vagy tévéfilmről szól.

A képeket a szöveg jobb olvashatósága miatt felnagyítottam, így a jobb szélén egy kicsit belelógnak az oldalsó csíkba ahol a címkék vannak, de ez talán annyira nem zavaró. 

És még annyi, hogy legjobb szándékkal természetesen ugyanarra a sablonra szerettem volna készíteni - színezés szempontjából is - a képeket, ám valamiért ez mégsem sikerült, ezért lett kétfajta árnyalat... De olyan sok munka volt akkor már mögötte, hogy mire ez kiderült, már nem volt energiám változtatni rajta. Ez úgyis csak egy "főpróba", az "előadás" jobb lesz!

Most már tényleg kezdem:

 

 

Lesz Gábor Miklós lexikon!

Tavaly novemberben írtam egy posztot GÁBOR MIKLÓS LEXIKON címmel. Abban elmeséltem, hogyan, milyen előzmények után jutottam arra a gondolatra, hogy Gábor Miklós életművét a lexikon műfajában próbáljam meg feldolgozni, és azt is megmutattam, hogy rövid két nap alatt mire jutottam. Persze ennek a két napnak a háta mögött évtizednyi intenzív gyűjtő- és dokumentáló munka állt.

Film Színház Muzsika 1967/1

 

Közvetlenül akkor még nem folytattam a projektet, mert nagyon benne voltam a nagykanizsai szimfonikus zenekar történetéről írt könyvem utolsó simításaiban. Aztán tavasszal többheti intenzív munkával egyesítettem a magyar és külföldi zenei emlékhelyekről vezetett blogjaimat, melynek címe ZENEVÁNDOR lett. Amint azt sínre került, elgondolkodtam, hogy akkor most mi következzen? Mert annyi tervem van... Majdnem készen van a Nagykanizsai zenei lexikon című munkám, amiből - úgy néz ki - talán az év vége felé vagy jövőre lehet nyomtatott könyv, de azért még fog igényelni utolsó kiegészítéseket, simításokat; folytatni kellene a legfontosabb kanizsai muzsikusokról szóló portrésorozatomat, mert ebből majd szintén szeretnék egy könyvet; de annyi kanizsai téma után már tényleg nagyon itt az ideje, hogy végre úgy igazán érdemben foglalkozzam Gábor Miklóssal.

Azért is, mert a róla szóló, már több mint tíz éves blogomat is bizony meglehetősen elhanyagoltam az utolsó két-három évben... pedig igazán nem lazsálok... De most, másfél hónapja szinte semmi mást nem csinálok, csak a Gábor Miklós lexikont! És nagyon szépen haladok, jobban, mint reméltem!

A lexikonnak először is van egy word-ben megírt, csak szöveges változata, amin naponta dolgozom. (Nemrég, körülbelül két órán keresztül azt hittem, hogy az egész addigi munkám elszállt... na azt az érzést nem kívánom senkinek... de hepiend lett, azóta aztán duplán ügyelek a biztonsági mentésre...) De hogy már most tudjak valamit mutatni a nyilvánosságnak, elkezdtem ugyanazt a formát, amit már csináltam a nagykanizsai zenei lexikon kapcsán. Ez pedig az, hogy az egyes szócikkekről Power Point-tal diaképeket készítek, azokról egyesével képernyőfotókat, és ezeket mutatom meg kisebb adagokban a Facebook "In memoriam Gábor Miklós" oldalán.

Ez persze nem a nyilvánosságnak szánt végleges változat, csupán ízelítő, figyelemfelkeltés. Bár igyekszem szisztematikusan csinálni, a képeket albumokba rendezem – most még az abc elején tartva: Gábor Miklós lexikon A-F címmel. Első menetben csak a színházi előadásokkal foglalkozom, de majd jön a többi terület is.

Mutatok néhány ilyen diaképet, hogyan is képzelem el; aki többre kíváncsi, érdemes követni a Facebook-on az említett "In memoriam Gábor Miklós" oldalamat.

Még annyi megjegyzés előtte, hogy ezt a külalakot kifejezetten a facebook számára barkácsoltam házilag. Ha lehet az anyagból később könyv, nem feltétlenül így fog kinézni, sőt, biztosan nem így.

 

  

Itt a borítóképen látható logók az egyes szócikkeknél meg fognak jelenni attól függően, hogy színházi előadás, film, tv-film, könyv, vagy más egyéb a téma. Első körben még csak a színházi előadásokkal foglalkozom, azért van minden kép felső sarkában a színházat megjelenítő képecske. 

Akkor most tényleg, jöjjön négy véletlenszerűen kiválasztott szócikk. Bár az első kettő választásban van némi szándékosság, mert ugyanaz a darab, sőt szerep, majdnem húsz év különbséggel – és még több ilyen is volt Gábor Miklós pályáján 😊

Természetesen a Power Point-tal létrehozható diaképek mérete behatárolja a rájuk írható szöveg mennyiségét. Az eredeti kéziratomban ez szinte minden esetben több, mert például tartalmaz egy forrásjegyzéket is, hogy az illető témáról még hol olvashatunk. Sokszor a kritikai idézetek közül is válogatnom kellett, és csak a legjellemzőbbeket feltüntetni a diaképen. De ez a facebook-os változat, mint mondtam, amúgy is csak válogatás a készülő lexikon teljes anyagából.

A teljes lexikonban lesznek bőven utalók, például a szerepneveknél:

JACQUES 

lásd:

AHOGY TETSZIK (1949), AHOGY TETSZIK (1964)

Mivel egy lexikon mechanikus betűrendben tartalmazza anyagát, lesznek benne összefoglaló utalók, ahol az egy témáról szóló szócikkeket gyűjtöm össze, ezek majd segítik a betűk szerint széttördelt szócikkek közötti kapcsolatok megteremtését.

Függelékként készíteni fogok hozzá egy részletes kronológiát is, amely tartalmazni fogja Gábor Miklós életének fő eseményeit, színházi, filmes szerepeit, rendezéseit, könyveit és még sok mindent – s mindezt egy jól áttekinthető elrendezésben, ahol szinkronban láthatjuk majd a különböző területeket.

Az álmom természetesen az, hogy ha majd nagyjából teljes lesz a lexikon, akkor megjelenhessen könyv alakban. Ez, a mai helyzetet tekintve eléggé vágyálomnak tűnik, de ki tudja... Viszont, ha nem sikerülne, akkor sem hiába dolgoztam-dolgozom, mert a világhálón mindenképpen nyilvánosságra hozom valamilyen, a facebook-nál teljesebb formában. Ehhez úgy érzem, még a blog lehetőségei sem elegendők, így foglalkoztat a gondolat, hogy legyen egy saját honlapom, és akkor majd ott. Az ugyan szintén igényel némi anyagi ráfordítást (tárhely, domain-név megvétele, stb.), de korántsem annyit, mint egy nyomtatott könyv kiadása. Úgyhogy nem céltalan a munka, dolgozom is rajta ezerrel! 

Igazából ezt már a Gábor Miklós-centenáriumra meg kellett volna csinálnom, de valahogyan csak mostanra érett meg bennem az elképzelés. Nagyon szeretném a blog mellett ilyen módon is rögzíteni és megőrizni az utókornak az ő csodálatos pályáját és életművét. 

A Gábor Miklós-díj története

A Gábor Miklós-díjat férje 1998 nyarán bekövetkezett halála után alapította felesége, Vass Éva színművésznő az évad legjobb Shakespeare-alakítását nyújtó művész jutalmazására. A bronzplakett Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész alkotása:  egyik oldalán Shakespeare, másik oldalán Gábor Miklós arcképe látható.

Odaítéléséről szakmai kuratórium dönt, amelynek elnöke 2015 nyarán tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig Koltai Tamás volt; tagjai Ascher Tamás rendező, Meczner János rendező és Spiró György író. 2016-ban az elnök Kelecsényi László, 2017-től Ascher Tamás. Jelenleg a kuratórium tagjai: Meczner János, Nádasdy Ádám nyelvész, költő, Spiró György, Stuber Andrea színikritikus. 

2019 májusában az alapító Vass Éva is elhunyt, az alapítói jogokat végrendeletileg Alföldi Róbertre hagyományozta.

Az elismerést Gábor Miklós április 7-i születési évfordulóján, vagy egy ahhoz közeli időpontban a színpadon, előadás után, általában a kuratórium elnöke szokta átnyújtani.

 

 A DÍJAZOTTAK

2000 — László Zsolt 

A velencei kalmár / Antonio (Merlin Színház)

2001 — Varga Zsuzsa

Vízkereszt / Viola (Kaposvári Csiky Gergely Színház)

2002 — Herczeg Zsolt

Szentivánéji álom / Puck - Britten operájának prózai szerepéért (Szegedi Nemzeti Színház)

2004 — Blaskó Péter

Titus Andronicus / címszerep (Gyulai Várszínház)

2005 — Kulka János

III. Richárd / címszerep (Nemzeti Színház)

2006 — Balázs Zoltán

Hamlet / címszerep (Bárka Színház)

2007 — Pogány Judit

Vízkereszt vagy bánom is én / Bolond (Örkény Színház)

2008 — Hajduk Károly

Macbeth / címszerep (Katona József Színház)

2009 — Szegezdi Róbert

Hamlet / Claudius (Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

2011 — Hatházi András

Mértéket mértékkel [Szeget szeggel] / Herceg és Pompeius (Kolozsvári Állami Magyar Színház)

2012 — Rába Roland

Hamlet / Polonius (Nemzeti Színház)

2013 — Gálffi László

Vihar / Prospero (Örkény Színház)

2014 — Cserhalmi György

Lear király / címszerep (Székesfehérvári Vörösmarty Színház)

2015 — Hegedűs D. Géza

Julius Caesar / címszerep (Vígszínház)

2016 — Bajomi Nagy György

Hamlet / címszerep (Szombathelyi Weöres Sándor Színház)

2017 — Pál András

Téli rege / Leontes (Radnóti Színház)

2018 — Csuja Imre

IV. Henrik I.-II. / IV. Henrik és Falstaff (Örkény Színház)

2019 — Nagypál Gábor

Macbeth / címszerep (Jászai Mari Színház)

2020 — Görög László

A velencei kalmár / Shylock (Miskolci Nemzeti Színház)

2022 — Pallag Márton

Vízkereszt vagy bánom is én / Böföghy Tóbi (Szombathelyi Weöres Sándor Színház és Forte Társulat)

2023 — Takács Katalin

Szentivánéji álom / Pukk (Kőszegi Várszínház)

2024 — Orth Péter

Macbeth / címszerep (Kecskeméti Katona József Színház) 

2025 megosztva — Korodi Janka / Ariel és Pálffy Tibor / Prospero 

Vihar (Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy)

A díjat 2003-ban és 2021-ben nem adták ki. A névsort a Wikipédián is megtalálhatjuk.

Kortársak: Békés Itala

Részlet Békés Itala Égi játszótársak címmel 2012-ben megjelent könyvéből (Argumentum Kiadó).

Előtte egy fénykép az MTVA fotoarchívumából, Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom című drámájának egy jelenete a Madách Színházban, 1961 (Bartal Ferenc felvétele).

          Gábor Miklóst 1941-ben A bécsi gyémántokban láttam először a Madách Színházban játszani. Főiskolásként sok-sok darabban megcsodáltam a Nemzeti Színházban. A színész-filozófus Miklóst tevékeny mozgalmi embernek ismertem meg.

          A Madách Színházban 1958-ban egy nagyon visszafogott, töprengő, kissé gátlásosnak tűnő, rendkívül kellemes kollégát láttam viszont.

          Mikor a Madách Színház kamaratermében bemutattam egyszemélyes színházam "NŐ!?" című műsoromat, Miklós óvatosan kérdezte: "Szeretnélek megnézni. Nem zavar?" "Nem Miklós, engem még a Kádár János sem."

          Először azt gondoltam, azért kérdezte meg, mert úgy vélte, hogy az ő személyes jelenléte miatt izgulnék. De nem. Amikor előadás után elismerését fejezte ki, kíváncsian érdeklődött, hogy merek kiállni ilyen kis színpadra két óra hosszat, szemtől szembe a közönséggel, partnerek nélkül. Mert ő hiába kacérkodik a gondolattal, hogy önálló műsort készítsen, nincs hozzá bátorsága.

          Híres Hamlet szerepét ki tudja, hányszor játszotta a Madách Színházban, Mégis, mikor fellépett az Egyetemi Színpadon a Hamlet nagymonológgal, "Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés" mondat után elsötétült előtte a világ, óriási szünet... és nem tudta tovább mondani...

 

Itt a könyv címlapja:

 

És itt van a könyvben közzétett illusztráció:

Néhány rövid megjegyzés:

Békés Itala és Gábor Miklós 1958 és 1974 között voltak kollégák a Madách Színházban. Érdekes módon nem sokszor játszottak együtt, mindössze a következő előadásokban:

 

A medikus (Bródy Sándor)

A kaukázusi krétakör (Brecht)

Elveszett paradicsom (Sarkadi Imre)

Danton halála (Büchner)

Az ember tragédiája (Madách)

Az ibolya (Molnár Ferenc)

Ami pedig a Hamlet nagymonológjával történteket illeti, ezt egyszer Lukács Sándor is elmesélte. Megpróbálom megkeresni és közzétenni 😊

 

 

Kortársak: Záray Márta

Meglepő, de volt személyes kapcsolat Gábor Miklós és a magyar könnyűzenei élet nagyasszonya, Záray Márta között - még egészen ifjú korukban.

 

A fiatal Záray Márta (slagermuzeum.network.hu)

 

A tatabányai bányászcsaládból származó tehetséges leendő táncdalénekesnő egyik bátyja, az általa különösen nagyon szeretett, Pubinak becézett Géza 1943-ban bevonult katonának, s együtt katonáskodott Gábor Miklóssal. Ekkor Márta már az Országos Színészképző Egyesület színiiskolájának növendéke volt - 1942 és 1946 között tanult ott. Gábor Miklós, aki 1940-ben végezte el a Színiakadémiát, 1941-ben bemutatott első három filmje után már kezdett ismert lenni, s a színi/énekes pályára készülő Mártának már ekkor kedvence lett. Testvére révén pedig találkozott is vele. Önéletrajzi könyvében elmesél egy esetet, melynek harmadik szereplője testvére Némay Zoltán nevű főnöke. Zoltán udvarolni próbált Mártának, aki rendkívül nagyképűnek találta őt, nem vette komolyan, de azért kacér leányzóként gyakran incselkedett vele és szinte provokálta őt. Márta bátyja Sárszentmihályon volt katona, ahol jóban lett a helyi földesúrral. Szterényi báróék sok karitatív munkát végeztek, a frontra induló katonáknak gyűjtöttek ruházatot és élelmet, s búcsúztatásukra műsoros esteket szerveztek. Ebbe Záray Géza, majd a báróék meghívására Márta is bekapcsolódott. 

Most már tudjuk a kissé szövevényes alapszituációt, adjuk át a szót Mártának. Szavait Sárdi Enikő jegyezte le a Nekünk találkozni kellett című, Záray Mártáról és Vámosi Jánosról szóló könyvében:

Egyszer Tácon volt az egyik frontra induló csapat búcsúztatása, Gézával oda is elmentünk fellépni, a szokásos módon énekeltünk, táncoltunk, műsort készítettünk. Némay Zoli tudomást szerzett a fellépésről és rögtön felajánlotta, hogy majd ő elvisz minket. Tudtam, hogy megint kezdődik az incselkedés, így hát mi mást válaszolhattam volna, mint hogy én sajnos csak négylovas hintóval vagyok hajlandó utazni. Gondoltam nem árt, ha megjátszom kicsit a művésznőt. Zoli erre jó pipa lett, de azért megszerezte, amit kértem. Felszálltunk és elindultunk. Ahogy mentünk, egyszer csak egy katonára lettünk figyelmesek az út szélén. Pubi hátulról is felismerte, Gábor Miklós volt. Nagyon megörültem és azonnal szóltam Zolinak, hogy álljon meg, mert itt megy Miklós. Zoli azonban megmakacsolta magát, és közölte, hogy ő ugyan nem áll meg, esze ágában sincs felvenni, mert Miklósnak nincs rangja. Hallatlan! Sose jutott eszembe, hogy ennek alapján elítéljek valakit, akkor ez az ember hogy veszi a bátorságot hozzá? Mit tudtam én politikáról, közéletről, érdekekről, hogy őszinte legyek, ez engem sosem érdekelt. Szóval nagyon mérges lettem és közöltem Zolival, hogy márpedig nekem ettől az embertől van dedikált fényképem, és vegye tudomásul, hogy Miklós az [színi]akadémiára járt, én meg az egyesületi színiiskolába, és ha nem áll meg és nem veszi fel, akkor én leszállok, mit leszállok, leugrok a hintóról. Meg kellett állnia felvenni Gábor Miklóst, aki Zolival ellentétben nagyon tetszett nekem. Aznap a szokásosnál is nagyobb sikert arattunk, Miklós jelenléte engem centikkel emelt a föld fölé, egészen megtáltosodtam, Zoltán ezek után végképp nem érdekelt.

Márta bátyját Gábor Miklós maga is említi egy alkalommal Kicsi-világ-háború című könyvecskéjében. Az időpont valamikor 1944 október vége/november eleje, már a Szálasi hatalomátvétel után, kint a fronton, valahol Ukrajnában:

És zuhogó esőben ismét útrakelünk, koromfekete éjszakában, a völgy harsog a mindenfelől lezúduló víztől. Megint lőszert cipelünk, csuromvizes kezem sajog, térdig egy vízzel telt árokba csúszom, és kiderül, hogy az egész nem ér, tovább. Zárai Pubi és egy tizedes elvesztek a felderítőben.

Talán tényleg ekkor történhetett, hogy Márta bátyja hadifogságba esett. Az énekesnő könyvében részletesen elmesélte sorsát, miszerint egy kijevi fogolytáborba került, ahol fakitermelésen dolgoztatták. Ott halt meg, agyonnyomta egy teherautóról ráesett fatörzs.

Miután a Záray-Vámosi házaspár elhunyt, készült egy riportfilm hagyatékuk sorsáról. Itt megnézhetjük:

 

 

 

Ebben látszik, 1 perc 3 másodpercnél egy fénykép-gyűjtemény, amelyben ott van Gábor Miklósnak egy 1962/64 körül készült szép műtermi fényképe, amit kimásolva külön is megmutatok:

 

 

Úgyhogy Márta bizonyosan nagyon szerethette és tisztelhette őt, ha kedves fényképei között élete végéig megőrizte...

Itt pedig külön az a bizonyos fénykép, ami főiskolás korában a bloggernek is az íróasztalát díszítette :)

 

 

 

 

Gábor Miklós lexikon

Megpróbálom nagy fába vágni a fejszémet. Egyelőre még csak próbálkozom... De évek óta kísért a gondolat, hogy mindazt, amit különösen az elmúlt tíz évben Gábor Miklós pályájáról felkutattam, valahogyan megpróbáljam egységbe foglalni.

 

 

 

Amikor, közvetlenül nyugdíjba vonulásomkor, 2010-ben elindítottam a Róla szóló blogot, már akkor volt egy tervem, hogy 2019-ben bekövetkező centenáriumára megpróbálok akár a blogbejegyzésekből, akár azok segítségével, inspirálására egy szerény könyvet összehozni. A blog elkezdett menni a maga útján, az első öt-hat évben szinte minden héten írtam posztot. Szerepei mellett egy időben sokat foglalkoztam családjának történetével is.

 

Teltek az évek, méghozzá sokkal gyorsabban, mint gondoltam... Ami a blog indításakor még rengeteg időnek látszott, az drasztikusan csökkent - különösen úgy, hogy közben más témákon is dolgoztam, több kisebb könyvet is megírtam. De elkezdtem felvázolni a leendő Gábor Miklós-könyv szerkezetét, több fejezetet ki is dolgoztam. Ám ekkor jött a lakáscserém... Ami olyan szinten igénybe vett, nem is csak pont az időmet, bár intézkedni, futkozni is sokat kellett, de bizony a gondolataimat is erősen lefoglalta, nehezen tudtam másra koncentrálni. Másrészt úgy éreztem, a könyv nem igazán áll össze a tervezett fejezetekből, úgyhogy "alkotói válságba" is kerültem. Az is akadályt jelentett, hogy ha meg is csinálom a könyvet, az képek nélkül nem sokat ér, s az igazi, jó minőségű, jogtiszta képek közlési jogát egész biztosan nem tudom megfizetni. Így fájó szívvel lemondtam a könyv tervéről - persze nem örökre.

Az elmúlt két évben két nagy munkával foglalkoztam: megírtam a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar 100 éves történetét (december-január körül meg fog jelenni) és úgy nagyjából összehoztam egy nagykanizsai zenei lexikon kéziratát. Mindezt egy kisebb, ám nagyon szép munka fejelte meg, a Bolyai János utódai Nagykanizsán című, matematikus társszerzővel az idei Kanizsai antológia számára írt tanulmány. Amint ennek pont került a végére, visszatértem régi tervemhez, az elmaradt Gábor Miklós könyvhöz. Már korábban elkezdett motoszkálni egy terv a fejemben, hogy ne az először felvázolt formát válasszam, hanem - talán a nagykanizsai zenei lexikon hatására - Gábor Miklós életművét is a lexikon műfajában próbáljam meg feldolgozni. 

Két napja álltam neki, mintegy próbaképpen. Ez kimondhatatlanul kevés idő ehhez a műfajhoz, de már vannak elképzeléseim, megerősítéseim (magamban), ugyanakkor kétségeim is. A képek kérdése persze továbbra is fennáll. Rosszabb minőségben lehetne a korabeli sajtóból már más netes felületek által nyilvánossá tett képekből válogatni, valószínűleg ez lesz a megoldás. Hát, szegény ember vízzel főz, de annak idején is megelégedtünk azokkal a fényképekkel...

A lexikon legfontosabb része, hogy Gábor Miklós színházi, filmes, televíziós, rádiós szerepeit (a darabok címét, a szerep nevét) tartalmazná ábécé sorrendben. Mellettük ott lesznek megjelent könyvei, írásai, kapott díjai, kitüntetései, a színházak, amelyeknek tagja volt, életének egyéb helyszínei (pl. a szülőháza, a gimnázium, ahova járt, budapesti lakása), az életében fontos szerepet játszott kortársai, barátai, családtagjai, emlékjelei (emléktáblák, síremlék), és nyilván még sok minden más, ami még nem jutott eszembe, de amelyek a munka során nyilván előkerülnek.

 

Ez is egy emlékjel: lábnyoma a Nagymező utcában

 

Már megcsináltam a színházi, film és televíziós szerepek, darabok betűrendbe sorolását: több, mint 500 van belőlük! Ez természetesen még csak a leendő szócikkek címeinek egy része.

Egy-két szócikket próbaképpen meg is írtam, mint például ezt a két összetartozót:

A Bernhardi-ügy 

Arthur Schnitzler komédiája Kertész Imre fordításában, Babarczy László rendezésében. Bemutatta a Vígszínház 1991. február 8-án. GM vendégként játszotta a címszerepet.

Bernhardi professzor, egy tekintélyes bécsi magánklinika vezetője meg akarja kímélni egyik haldokló betegét a halálfélelem gyötrelmeitől, ezért megtiltja a klinikára érkező plébánosnak, hogy feladja az utolsó kenetet. Az orvos politikai és szakmai ellenfelei ezt az epizódot használják fel, hogy hajszát indítsanak ellene.

Dr. Bernhardi 

A belgyógyászat professzora, a bécsi Erzsébet-gyógyintézet igazgatója. GM szerepe Arthur Schnitzler: 👉 A Bernhardi-ügy című komédiájában.

Tehát lesz egy szócikk a darab címével és kerül egy rövidebb szócikk a szereplő nevéhez is, ahol a szöveg utal a darab címére - eléje pedig teszek egy jelet, pl. egy nyilat, hogy magáról a darabról is van szócikk, de aki a szerepet keresi, az is megtalálja.

Lehetne még a fő szócikk tartalmába bevenni a legfontosabb partnereket (teljes szereposztás attól tartok, a lexikon keretei között nem lenne megvalósítható), aztán rövid, jellemző idézetet valamelyik megjelent kritikából, ezekkel is teljesebb lenne - ideális esetben pedig egy képet is az illető előadásból. Ezt most itt külön teszem meg:

 

 

Az már csak apróság, de majd egységesen el kell dönteni, hogy a határozott névelővel kezdődő címek hova kerüljenek: az A betűbe, oda, hogy "A Bernhardi-ügy" - vagy a B betűbe így: "Bernhardi-ügy, A". Sőt, ebben a darabban éppen egy olyan szerepnév-típus van, ami szintén döntést kíván: mint Bernhardi-t soroljam-e be a B betűhöz, vagy mint Dr. Bernhardi-t (ahogy a színlapon szerepel) a D betű alá.

Egyelőre hajlok rá, hogy a címekben a névelőt is a cím szerves részének tekintsem, illetve a szerepnevekben az ilyesmi előtagokat is, mint a dr. Akkor lehetne mondjuk a B betűbe egy utalót azzal, hogy: Bernhardi-ügy 👉 A Bernhardi-ügy), hasonlóan a szerep nevénél is.

Az, hogy Gábor Miklós lexikon, egyelőre csak a munkacíme. Talán lehet találni ennél  figyelemfelkeltőbbet, ötletesebbet, de olyat, amiben ez a tartalom azért benne van. Például, hogy Majdnem minden Gábor Miklósról, vagy Gábor Miklós mindentudó, bár ezek se tetszenek pillanatnyilag. Az biztos, hogy nevének szerepelnie kell a címben, legjobb lenne alanyesetben, és még jobb lenne, ha az ő nevével kezdődne a cím. Ha valaki tud ilyet, ne tartsa magában!!!

Az Isteni színjáték Dantéja - a rádióban

Az utóbbi hetek hatalmas öröme volt, hogy az MTVA nyilvánossá tette Dante Isteni színjáték első részének régesrégi rádiófelvételét, Gábor Miklós és Básti Lajos főszereplésével. Annak idején Dante születésének 700. évfordulója volt a produkció elkészítésének apropója. Azóta bizony eltelt 56 év, s napjainkban a költőóriás halálának 700. évfordulójáról szólnak a megemlékezések, talán ennek is köszönhetjük, hogy ez a felvétel végre nyilvánosságra került. 

Soha életemben nem hallottam ezt a műsort: amikor a rádió bemutatta, 1965 nyarán, 13 éves voltam, s bár már akkor nagy Gábor Miklós rajongó, valamiért mégsem tudtam meghallgatni - a körülményekre már nem emlékszem pontosan. Azóta volt bakancslistámon ez a felvétel: nem sikerült elcsípni az eltelt évtizedek során.

Itt a blogban eddig Gábor Miklósnak csak színpadi és film, illetve televíziós szerepeivel foglalkoztam részletesebben, rádiós alakítására még nem került sor. Így ma foglalkozzunk a most nyilvánossá vált Dante-feldolgozással. Itt a link, ahol mindhárom részt meg tudjuk hallgatni:

https://archivum.mtva.hu/radio?series=SXN0ZW5pIHN6w61uasOhdMOpayAtIFBva29s

 

Bozó László rendező így mesélt a produkcióról nem sokkal a bemutató előtt a Hétfői Hírek 1965. május 3-i számában:

Másfél évig foglalkoztam a Pokol rádiószínpadra alkalmazásával s másfél hónapig tartottak a felvételek a stúdióban. Az átdolgozás során sok nehézségbe ütköztem, mert nem lehetett megtörni Dante tökéletes versépítését, ugyanakkor drámai akciókat kellett teremteni a mikrofon előtt. Ehhez tömöríteni kellett a túlságosan epikus részeket, s átcsoportosítani néhány versszakaszt. Több átdolgozásra nem is volt szükség, mert Dante narrátorként és cselekvő személyként végigjárja a poklot, párbeszédet folytat Vergilius-szal, a másik főszereplővel. Ez a párbeszéd annyira képszerű, hogy valósággal láttatja a poklot. 

Igénybe vettünk minden technikai segédeszközt: visszhangkamrát, a magnószalag-gyorsítást és lassítást, stb. A pokol mélyének mozdulatlanságát, síri csendjét például úgy valósítottuk meg, hogy a mikrofont függönnyel vettük körül. Volt eset, amikor egyszerre négy stúdióban, négy-öt mikrofon előtt folyt a felvétel.

 

Tükör 1976. jún. 1.

 

A három rész elhangzása után szinte minden napilapunk és a Film Színház Muzsika is jelentetett meg értékelő beszámolót. Szinte egybehangzóan nagy elismeréssel írtak a dramatizálás minőségéről, a rendező munkájáról és a színészi játékról. Szokolay Sándor kísérőzenéjéről azonban különbözőképpen vélekedtek. Sokan méltatták, milyen szervesen épül a hangjátékba és milyen hatalmas atmoszférateremtő erővel bír, míg mások szerint ez a zene kicsit sok volt a rádiójátékhoz, már-már egy önálló oratóriumot lehetett volna összerakni belőle, annyival túlnőtt a rádiójáték műfaján.

A blogger ez utóbbiakkal ért egyet: a kevesebb több lett volna. Én elsősorban a kórussal megszólaltatott részeket hagytam volna ki, ugyanis alig lehet érteni a szöveget - a legendás első sorokat csak azért, mert azokat az ember úgyis tudja könyv nélkül, de a többit sajnos nem. Viszont a hangszeres részek tényleg rendkívüli hangulatfestő erővel bírtak.

És akkor a szereplők!

Több, mint 50 tagú színészgárda szólaltatta meg a művet, benne a két abszolút főszereplővel, a Dantét megszemélyesítő Gábor Miklóssal és a Vergilius szerepét játszó Básti Lajossal. 

Olvassuk a korabeli kritikusok vélekedését.

 

A Film Színház Muzsika 1965. 24. számából Bersényi Iván írását teljes egészében megmutatom:

A többi kritikából szemezgetni fogunk.

Benedek Marcell irodalomtörténészként inkább a teljes műre összpontosított a Népszabadság 10965. június 1-jei számában. A rádiós megvalósításról ennyit írt:

A verseket legjobban beszélő színészeinkre bízta a rádió. Dante elbeszélését Gábor Miklós mondja el és játssza. Vergilius szerepét Básti Lajos formálja meg az atyai bölcsesség és jóság hangján. Beatrice mennyei megjelenését Ruttkai Éva elevenítette meg, Paolo és Francesca történetét Avar István és Váradi Hédi. Farinata Sinkovits Imre volt, a falánksága miatt bűnhődő Ciacco Tompa Sándor., Charon Kőmíves Sándor. Rajtuk kívül sok szépen csengő és jól beszélő hangot hallottunk még.

A minden ízében sikerült és mélyen átgondolt előadást Bozó László rendezte. A műhöz illő szerkesztés Papp Zoltán munkája.

 

Részlet Hary Márta értékeléséből (Népszava 1964. június 4.):

 

A rendezés, a zene és a színészi játék (Váradi Hédi és Avar István) megragadó csúcspontot ért el az ötödik énekben, Francesca és Paolo szerelmi tragédiája felidézésében. A "főszereplő", maga a pokolra szálló költő, Gábor Miklós volt, szenvedély és intellektuális erő példás egységét valósítva meg. Básti Lajos mint Vergilius néhol talán zordabb volt a szöveg által megrajzolt alaknál, mégis az ő előadását éreztük leginkább danteinak: a költő sorai nemesen zengtek az ő nyelvén. Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Tompa Sándor, s azok is, akik csak néhány sort szavaltak el, hívek tudtak lenni  az egész mű szelleméhez.

 

Lukácsy András írásának részlete (Élet és Irodalom 1965. június 19.):

 

Gyakran folyik vita azon, hogy az efféle műveket vajon egyszerű felolvasással (tehát az olvasmány-élmény reprodukálásával), vagy pedig a dramatizálás segítségével lehet közelebb vinni a hallgatókhoz. Papp és Bozó szerencsésen az utóbbi megoldást választotta; így vált lehetővé, hogy a mű egységes ívelésű indulatmeneteit visszaadhassák, és alkalmas drámai fokozással az élmény-intenzitást végig növelni tudják. A modern Dante a "narrátor" alkalmazásával szinte kézhez adja a legjobb megoldást: a klasszikus költő hűvös kommentárjai és Dante figurájának reneszánsz szenvedélyessége között akkor is feszültség indukálódnék, ha a pokolbugyrok megrázó képei nem is lennének oly hatásosak. Így helyes volt Básti Lajost és Gábor Miklóst a két pólusra állítani. Básti-Vergilius hangvételének időtlenséget sugalló stilizáltsága és Gábor-Dante választ kereső indulatossága pompásan kiegészítette egymást, ha ez utóbbi néhány gesztusában feleslegesen modernkedő is volt. Két ritka szép alakítás.

Magyar Nemzet 1965. június 15. Görgey Gábor második cikke a rádió hatalmas vállalkozásáról, már mindhárom rész meghallgatása után:

 

A sok szereplő közül - valamennyien külön méltatást érdemelnének - csupán a mű két főalakját. a költőnek és Vergilius árnyának megszólaltatóját, Gábor Miklóst és Básti Lajost emeljük ki. Nem kell különösebben bizonygatni Gábor Miklós feladatának nehézségeit: narrátora, főszereplője a műnek, ő az, aki mindent "lereagál", aki epizódonként továbbviszi a művet, leírja a változó tájakat, szituációkat, embereket, filozofál és dialógusokba keveredik. Mind más belső tartást, hangot, indulatot, színészi hangszerelést kíván. Nagyszerűen oldotta meg e sokrétű feladatot, s ha olykor maradt bennünk egy kevés hiányérzet - néha több indulatot, belső izzást, a személyiség robosztusabb jelenlété vártuk volna - nyomban eltüntette teljesítményének egyéb lebilincselő erényeivel. Básti Lajos Vergiliusáról csak a legegyszerűbb, tehát legelismerőbb szavakkal lehet szólni: szellem-árny és hús-vér alak volt egyszerre, méltóságteljes, mégsem deklamáló, szuggesztív, mégsem hatásvadászó, a humánum erejét sugárzó, a tiszta antik eszményeket képviselő jelenés - egyszóval olyan, amilyennek Dante nemes túlvilági vezetőjét megálmodta. 

  

Úgy érzem, a kritikusok akarva-akaratlanul versenyként értelmezték a produkciót Gábor Miklós és Básti között, nem kellett volna... A poszt elején már mutattam az MTVA oldalát, ahonnét magunk is meghallgathatjuk ezt a tényleg ritka hangfelvételi kincset és a  versengés szándéka nélkül gyönyörködhetünk a művészek csodálatos produkciójában (pedig e sorok írója aztán tényleg Gábor Miklós-fan, de Básti ugyanúgy lenyűgözött...). 

A biztonság kedvéért az első részt "beágyazva" is ideteszem, a többi pedig onnét könnyedén megnyitható:

 

 

 

 Egy kritikus felrótta Gábor Miklósnak, hogy túlságosan modernkedett - hát, erről is kialakíthatjuk a saját véleményünket. Szerintem Gábor Miklós nagyon helyesen értelmezte Dantét modern embernek, mindenkori kortársunknak... Amúgy pedig ennek a három órának a meghallgatását kötelezővé tenném színésznövendékek, ifjú színészek számára, hogy hogyan is lehet magyar színművészeknek beszélni, mert azóta mintha elfelejtették volna...