Színészek és más szereplő emberek kapcsán külön kategóriát alkotnak a velük, többnyire munkájuk közben történt apró sztorik, esetenként bakik, mulatságos, vagy éppen kockázatos pillanatok. Gábor Miklósról kevés ilyen látott napvilágot, de azért akadt. Ezekből gyűjtök egy kis csokrot, nem feltétlenül időrendben.
Ez a csokor első virága:
1961-ben történt a Madách Színházban, Brecht: Kaukázusi krétakör című színművének egyik előadásán. Maga az előadás is legendássá nőtt, majd fogok szemezgetni korabeli kritikákból. Előlegként annyit, hogy Psota Irén egyik nagyon nagy alakítása volt Gruse, a kis cselédlány, aki megmenti az általános vérengzésből a kormányzó csecsemő kisfiát és ugyancsak nagyot alakított Azdak, a bölcs bíró szerepében Pécsi Sándor. Gábor Miklós a narrátort játszotta, akit Énekes-ként nevez meg a színlap, s aki végig-üli és kommentálja, énekli a teljes előadást.
A boldog emlékezetű Film Színház Muzsika 1961. évi 15. számában a "Pesti Néző" rovat olvasói találkozhattak ezzel a kis történettel:
Nemrég fedeztem fel a blogját. Gratulálok hozzá! Rögtön az egyik alpontjához hozzáfűznék egy véleményt, amit a cselédlányt játszó Psota Irén mondott a blog címszereplőjéről. Szerintem egy kolléga akár hevenyészetten megfogalmazott véleménye többet mondhat, mint a legcizelláltabb megfogalmazásban írt kritikai megjegyzés. A szöveg fent van a you tube-on.
VálaszTörlés„Nem felejtem el, hogy amikor a Kaukázusi Krétakör-t játszottuk, amiben Gábor Miklós volt a mesemondó,…énnekem akkora mandinereket adott a Mikós! De én csak később vettem észre, amikor valaki más lépett be, mert a Miklóssal volt valami kis dolog, - valami kis betegség, mindegy, megfázott, mindegy, érdektelen dolog, - és valaki átvette a szerepét. „Fuss, nyomorult”- valami ilyen szöveget mondott a mesemondó, és én nem tudtam elfutni. Nem volt meg a rajtpisztoly. Nem adta alám a mandinert. A másik színész nem tudta, hogy mit adott erőben nekem a Miklós. És addig én sem tudtam, amíg más át nem vette a szerepet! Milyen fantasztikus dolgok az összejátszások! „
Kedves "Ismeretlen", nagyon köszönöm! Köszönöm, hogy tetszik a blog és köszönöm, hogy megosztotta, és ilyen pontosan ezt a kis történetet, jellemzést Psota Iréntől. Fel is fogom használni :) Remélem, máskor is meglátogatja a blogot, és ha kérhetem, alkalomadtán ajánlja ismerőseinek, barátainak!
Törlés