Legutóbb Rákosi Máriáról írtam a Gábor Miklós életének társait összefoglalni próbáló sorozatban. Most Ruttkai Éva következik, de bevallom, nagyon nehéz helyzetben érzem magamat. Gondban vagyok, milyen módon is próbáljam meg összefoglalni a témát. Mint már írtam, erősen szeretném elkerülni a bulvár-jelleget. Másrészt az ő egész kapcsolatuk és annak háttere rendkívül sokrétű és bonyolult. Én, mint teljességgel kívülálló természetesen csak annyit ismerek ebből, amennyi nyilvánosan hozzáférhető könyvekben, interjúkban, újságcikkekben; és azt hiszem, egy nézőnek, az őt/őket szerető, tisztelő közönségnek nem is kell többet tudnia. Ugyanakkor ami tudható, az nem kevés, hiszen maga Gábor Miklós Sánta szabadság című könyvének utolsó fejezetében rendkívül mélyre leásott ezen a téren, brutális őszinteséggel, egyáltalán nem kímélve saját magát. Ahogyan most újraolvastam ezt a részt, különösen reménytelennek tűnik blog-beli vállalkozásom. Ezért úgy gondoltam, csak a száraz tényeket írom meg és annak az olvasómnak, aki maga is szeretne többet tudni, javasolom ennek a fejezetnek az elolvasását. De végső soron nemcsak ezt az egyetlen fejezetet ajánlom, hanem a teljes Gábor Miklós-oeuvre tanulmányozását...
Hát, megpróbálok belevágni. Még magam sem tudom, mi lesz a módszerem; elkezdem a "kályhánál", aztán írás közben valami talán kialakul...
Néhány hete már idéztem Ruttkai Éva szavait arról, hogyan figyelt fel későbbi férjére 1945 őszén a Rettenetes szülők egyik előadásán. Mint legutóbb írtam, Gábor Miklós 1947 nyarán a színiakadémiát frissen elvégzett Rákosi Máriával házasodott össze. 1948-ban Ruttkai Éva a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Gábor Miklós is játszott.
Ruttkai Évának Nemzeti-beli rövid korszaka nagyon gyengén
dokumentált, nem biztos, hogy ráakadtam minden darabra, amiben együtt játszottak. Az első ilyen előadás valószínűleg Osztrovszkij Jövedelmező állása volt 1950-ben:
dokumentált, nem biztos, hogy ráakadtam minden darabra, amiben együtt játszottak. Az első ilyen előadás valószínűleg Osztrovszkij Jövedelmező állása volt 1950-ben:
Ugyanez év decemberében aztán színre került Schiller Ármány és szerelem című klasszikusa, bár kettős szereposztásban. Lujzát Ferrari Violetta is játszotta Ruttkaival, Ferdinándot pedig Básti Lajos Gábor Miklóssal felváltva.
Itt a legendás csoportkép:
Gábor Miklós, Ferrari Violetta, Bajor Gizi, Tőkés Anna, Ruttkai Éva, Básti Lajos |
Ugyanígy, többes szereposztásban került színre Gogol Revizora: Gábor Miklós Várkonyi Zoltánnal játszotta Hlesztakovot, Ruttkai Éva pedig, szintén valakivel váltva a polgármester lányát. Gondolom, nyilván voltak olyan előadások, amikor együtt léptek színpadra.
1951-ben aztán Ruttkai Éva visszaszerződött a Vígszínházba, majd három évvel később Gábor Miklós átment a Madáchba.
Ebben az időben sokat filmeztek is együtt, bár érdekes módon Ruttkai többször kisebb szerepeket kapott. Ilyen film volt például a Kis Katalin házassága (1950), a Mikszáth alapján készült Különös házasság (1951), vagy az Alázatosan jelentem (1960) és a Pirosbetűs hétköznapok (1962). E tekintetben más lapra tartozik az 1955-ben bemutatott Budapesti tavasz, mert, bár az abszolút főszereplő Gábor Miklós volt és Ruttkai alig fél percre bukkant fel a film végén, ám ez a felbukkanás dramaturgiailag rendkívül fontos pillanata a filmnek és ennek kihangsúlyozására kérték fel a már rendkívül népszerű Ruttkai Évát. Amiben úgy igazán egyenrangú szerepeket játszottak, az az Éjfélkor című 1957-ben készült film volt. A Magyar Televízió egészen korai korszakában, 1958-ban az egyik legelső tévéjáték is az ő közreműködésükkel került adásba.
Sokat rádióztak is együtt. Én leginkább a már többször említett Csongor és Tündére emlékszem, de egészen nagyszerű volt A félkegyelmű rádióváltozata, amelyben Gábor Miklós Miskin herceget, Ruttkai Éva pedig Nasztaszja Filipovnát személyesítette meg. Természetesen több együttes munkájukat fel lehetne sorolni ebben a műfajban is. Valamikor a 60-as évek elején megjelent egy közös hanglemezük, szerelmes versekből.
Mint a Sánta szabadságban olvashatjuk, kettőjüket igazán az 1949. augusztus 14-én megnyílt és két héten át tartó budapesti Világ Ifjúsági Találkozó mámoros hangulata hozta össze. A Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyv egy illusztrációja alapján úgy tűnik, 1951. április 14-én volt az esküvőjük.
1953 május végén született meg lányuk, Júlia. Gondolom, a lenti képen a Margitszigeten sétálnak vele, ami mindig is Gábor Miklós kedves helye volt:
Forrás: europeana.eu |
Majdnem másfél évtizedig ők testesítették meg a magyar "álompár"-t. Erről a jelenségről is írt Gábor Miklós, nemcsak a Sánta szabadság végén, hanem könyveiben más helyekről is össze lehet rakni véleményét, érzéseit, ahogyan ezt megélte. Volt, hogy csak kissé
kesernyés iróniával, volt, hogy nehezebben. Én, a mai állapotokat látva csak annyit jegyzek meg, hogy inkább ilyen nagy egyéniségek legyenek - aktuális, de általam utált kifejezéssel élve - celebek, és befolyásoljanak közízlést, gondolkodást, mint a mostani senkik...
Korabeli képeslap |
A sztársághoz képest, amennyire kivehettem Gábor Miklós könyveiből, nagyon nem úgy éltek. Együtt laktak mindkettejük özvegy édesanyjával egy nem túl tágas lakásban, ami bizony feszültségeket is okozott. Gyakran küzdöttek anyagi gondokkal, hiszen a színházi gázsi nem jelentett magas jövedelmet. Ruttkai Éva mesélte, hogy "Amikor nagy szerepre készült Miklós, akkor én kerestem a pénzt. Rádióztam, filmeztem - és fordított helyzetben ő is megtette ugyanezt. Próbáltuk egymás válláról levenni a terheket."
Évtizednyi házasság után aztán elkezdtek repedezni a dolgok. Mindketten beleszerettek másba. Hogy ez egyikük részéről sem szalmaláng volt, azt az élet bebizonyította. Gábor Júlia elmondása szerint 1964-ben, a lehető legkulturáltabb módon váltak szét. Ruttkai Éva Latinovits Zoltán oldalán folytatta az életet, Gábor Miklós pedig Vass Évával.
Biztosan sokan tudják, de talán nem mindenki, ezért ideírom, hogy könyveiben Gábor Miklós Ruttkait Saskia, Vass Évát Hendrikje néven emlegeti, Rembrandt két felesége nyomán.
Ruttkai Éva és Gábor Miklós azért kollégaként még összekerültek. 1965-ben, majd 1966-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában, Vámos László rendezésében Évát, illetve Lucifert játszották. 1970-ben pedig bemutatták a Csak egy telefon című, szerintem meglehetősen ostoba zenés filmvígjátékot, ami csak miattuk, akik újra találkozó egykori szerelmespárt alakítottak, és Ruttkai Éva filmbeli lánya, a bájos Venczel Vera miatt lett nézhető.
Hosszú évek elteltével, miközben Gábor Miklós összeházasodott Vass Évával, Ruttkai pedig valamivel több, mint másfél évtized után elveszítette Latinovitsot, utoljára kórházban voltak egy helyen: Gábor Miklós súlyos, szerencsére még nem végzetes, ám sok gyötrelmet okozó betegséggel feküdt, amikor a felette lévő emelet egyik szobájában 1986. szeptember 27-én Ruttkai Éva örökre elaludt...
Áttekintésemet friss hírekkel zárom. A XIII. kerületben május 31-én teret fognak elnevezni Ruttkai Éváról, ahol egészalakos szobrát is felavatják. Gábor Miklósról pedig az elmúlt hónapban neveztek el közterületet szülővárosában, Zalaegerszegen. Mindkét eseményről természetesen meg fogok emlékezni.
köszönöm! :-) KV.
VálaszTörlésÉn is köszönöm, hogy elolvasta, és hogy tetszett. Talán tudtam újat mondani, talán csak összefoglaltam az eddig tudhatókat, de igazán jól esett :)
TörlésNagyon szép cikk. Igényes, nem bulvárkodó, de mégsem száraz.
VálaszTörlésKöszönjük szépen!
Köszönöm!
TörlésCsak most olvastam,és nagyon örülök, hogy rátaláltam. Köszönöm !
VálaszTörlésEmília
Én köszönöm!! Remélem, más résztémák is megtetszenek a blogból, általában hetente egyszer szoktam újdonságot írni.
TörlésÖrülök, hogy van aki törődik a régi színészekkel és dolgozik azzal, hogy utánanéz és közzé teszi.
VálaszTörlésMegérdemlik!
Köszönöm!
Köszönöm ! Gábor Miklós Egy csinos Zseni c könyvét olvasom, és bizonytalan voltam abban, hogy a feleségét azaz Ruttkai Évát nevezi -e Saskiának? Ebből a cikkből megbizonyosodtam, hogy igen.
VálaszTörlésKedves Tkata, nagyon örülök, hogy valaki még olvas Gábor Miklóst (úgy érzékelem, hogy nagyon feledésbe merült az emléke...) és annak is, hogy segített ez a poszt :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörléskoszonom a visszaemlekezest.Nagy orommel olvastam.
VálaszTörlés