Gábor Miklósról beszélek a Kanizsa TV-ben...

Mivel most nem volt időm egy igazi, elmélyült blogbejegyzést írni, mégiscsak megmutatom a Kanizsa TV-ben készített műsort, amelyben én beszélek kedvenc színészemről.

Az idén már több megtisztelő meghívást kaptam K'ARC című kulturális műsorukba, ahol többnyire Kanizsa zenei életének régi emlékeiről mesélgettem. Születésnapja környékén pedig úgy gondoltam, legyen Gábor Miklós a téma, egy kicsi hozzájárulásként ahhoz, ami ennek a blognak is célja, és ez Gábor Miklós emlékének őrzése, megosztása és pályájának be- és felmutatása. 

Még áprilisban került adásba két részben, de nem igazán reklámoztam. Egyrészt én magam sem szeretem magamat nézni, másrészt úgy éreztem, van a műsorban egy-két mondat, amit ma máshogyan mondanék, illetve van olyan része Gábor Miklós életpályájának, amit nem domborítottam ki eléggé (ez a rendezés). Csak az a helyzet, ha előre megírom a szöveget egy ilyesmi műsorhoz, egész biztosan nem tudom ugyanúgy elmondani, mert az valahogy megbénít, jobban szeretek szabadon beszélni. A vázat persze átgondolom, azt, hogy mi legyen az egész felépítése és mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagynom, hiszen az illusztrációkat is annak alapján kell összeszednem. Attól kezdve aztán "önjáró" lesz a dolog. Igaz, nem egyenes adás, lehetne javítani, de az ember azért méltányolja a Kanizsa TV munkarendjét is; én legalább is igyekszem úgy csinálni, hogy minél kevesebb utómunkát igényeljen a dolog - tehát gyakorlatilag majdnem úgy vesszük fel, mintha élő adás lenne.

Egyszóval nem vagyok elégedett, de egy olyan barátomnak megmutattam, akinek adok a véleményére, és neki tetszett. Ezért mégis felteszem ide, de lehet, hogy a facebook-on azért nem fogom reklámozni, mint a többi posztomat...

Első rész:

Második rész:

Rettenetes szülők - összegzés

Felkerült a Felvidéki Judit által jó húsz éve képernyőre álmodott Rettenetes szülők kedvenc videomegosztó portálunkra. Örömmel adom közre a lehetőséget, mert azokban a hónapokban, amíg a blogban ez volt a téma, többen kérdezték, hogy hol lehetne megnézni. Akkor, mint lehetőséget, ajánlottam a NAVA-t, azaz a Nemzeti Audiovizuális Archívumot. De most nem kell elmenni otthonról, kényelmesen bármikor rá lehet kattintani a filmre :)

(Azóta sajnos szerzői jogi problémák miatt már nem megnézhető a film kedvenc videomegosztó portálunkon, úgyhogy kitörlöm a linket...)

Úgy gondoltam, ez az összegzés jó alkalom, hogy elkészítsem a téma összesített tartalomjegyzékét.

Aki már többször is megfordult itt, a Gábor Miklós emlékét őrizni és szétsugározni próbáló blogban, tapasztalhatta, hogy az utóbbi időszak kiemelt témája volt Cocteau darabja Gábor Miklós életében és pályáján. Egyrészt megpróbáltam utána járni az 1945-ös Művész Színház-beli előadás emlékeinek és sajtóvisszhangjának, illetve ugyanezt megtettem az 1981-bn készült televíziós filmmel is. Emellett pedig blogom csillagos óráit jelenti az a visszaemlékezés-sorozat, amelyben Felvidéki Judit rendező osztotta meg velünk a film előkészületeit, forgatását és bemutatását, kiemelten Gábor Miklós és Vass Éva személyére koncentrálva.

Mindez azt jelenti, hogy meglehetősen sok írás foglalkozik itt a blogban a Rettenetes szülők tárgykörével. Közöttük viszont könnyebben eligazodhatunk egy összesített mutatóval. Miközben csinálom, azt hiszem, még én is meg fogok lepődni, hány poszt is készült erről :)

De azért még itt is szeretnék két eddig meg nem mutatott sajtóvisszhangot idézni az 1945-ös előadásról. Először ez következik és a végére hagyom a tartalomjegyzéket.

Péchy Blanka Új tehetségek címmel megjelent cikkéből idézek, amely a Színház című hetilap 1946. évi 5. számában jelent meg. Amúgy négy fiatal színészről szól. A többiek: Ilosvay Katalin, Bánki Zsuzsa, Ruttkai Éva.

Péchy Blanka ilyennek látta Gábor Miklóst, mint Michelt:

Alakítást sajtó és közönség ritkán fogadott lelkesebb, osztatlanabb elismeréssel. Pedig színészi feladatnak korántsem volt egyszerű az agyonszeretett, agyondédelgetett, kényes helyzetekben vergődő fiatal fiú szerepe. Kevesebb tapintattal, ösztönnel és értelemmel még gyakorlott színész is könnyen elvéthette volna. Minden mozdulata élt és a helyzet szülte meg azt is, melyet írói instrukció szerint végszóra csinált, pl. amikor anyja ágyát rugdalja. Hibátlan alakítás volt.

Végül pedig maga Gábor Miklós ezt mondta - remélhetőleg az újságíró, egy bizonyos B. M. híven rögzítette szavait - 1946 tavaszán az alábbi riportban:

A kép is a Rettenetes szülőkből van, ilyen zakó volt a darabban Gábor Miklóson. Bár lehet, hogy nem pont színpadi a pillanat, készülhetett öltözőben is.

1946-ban tehát ezeket mondta Gábor Miklós:

Cocteau - igen, ez a figura "feküdt", nagyon könnyű volt a feladat. Hiszen ebben a műfajban éltem huszonhárom éves koromig. Megismertem és úgyszólván kinőttem  vadzseniket, betéve tudtam a leckét. Idegeimben éreztem Michel figuráját, a Rettenetes szülők valamennyi helyzetét évek óta magán tulajdonomnak láttam. A siker? - a siker nagyon jól esett; örültem, boldog voltam, - végre! - Önmagamat mintáztam. De éppen ez ijesztett meg. "Vigyázzunk" - mondtam - "ez az anyanyelvem..."

Következzen a TARTALOMJEGYZÉK.

  

                    RETTENETES SZÜLŐK

                              Művész Színház, 1945

Egy érdekes levél 1945-ből

Benne Gábor Miklós édesapja újságolja el egy zalaegerszegi régi barátjának fia nagy sikerét.

A Fényszóró c. színházi hetilap értékelése Gábor Miklósról

A Fényszóró c. lap értékelése a többi szereplőről

A Színház című hetilap kritikája

Az Új Magyarország kritikája, 1945

Bános Tibor színháztörténész az előadásról

Korabeli források alapján

Várkonyi és Apáthi, vagy Apáthi és Várkonyi

Várkonyi Zoltán, a színház tulajdonosa és Apáthi Imre, az előadás rendezője

Somlyó György levele Gábor Miklóshoz, 1945

Sulyok Mária mesél az előadásról, 1981

Gábor Miklós az előadásról, 1970-es évek vége

Gábor Miklós az előadásról, 1981

Ruttkai Éva emlékei

                    RETTENETES SZÜLŐK

                   televíziós változat 1981, rendezte Felvidéki Judit

Rettenetes szülők - újratöltve 1.

Alap-információk a televíziós változatról, stáblista

Újratöltve 2.

Három országos napilap a filmről

Újratöltve 3.

A három napilap kritikusainak véleménye a szereplőkről

Újratöltve 4.

Ahogyan én láttam - próbálkozás saját véleményem megfogalmazására

A Rettenetes szülők rendezője: Felvidéki Judit

Ez a poszt már az ő saját visszaemlékezés-sorozatát készítette elő

                        FELVIDÉKI Judit:

               Visszaemlékezésem a Rettenetes szülők forgatására

1. rész:

Előkészületek, színészválasztásának indokai

2. rész:

A televíziós filmek készítésének akkori mechanizmusa - Első érdemi találkozás Gábor Miklóssal és Vass Évával

3. rész:

Az első próbák

4. rész

A forgatás folyamata - A filmkészítés korabeli technikája - Gábor Miklós a forgatáson - Búcsú a későbbi együttműködés lehetőségével

5., befejező rész

Forgatás után - Az első közös megtekintés, konfliktusokkal - A film adásba kerülése és hatása - Díjeső a Veszprémi Televíziós Fesztiválon

Videomelléklet Felvidéki Judit írásához

Ez az írás mára voltaképpen okafogyottá vált, hiszen azóta a teljes film megnézhető kedvenc videomegosztó portálunkon. Azért a teljesség kedvéért idemásoltam a linket.

Hát, ennyi volt a Rettenetes szülők-téma. Eddig. Mert nem állítom, hogy nem térek vissza hozzá, ha találok valami fontosat/érdekeset!!!

Ruttkai Éva - képmelléklet

Forrás: europeana.eu

Legutóbbi blogbejegyzésem elsöprő sikert aratott, általa kis blogom megjavította saját "világrekordját" a közzétételtől számított 24 órára eső látogatók számában. Hogy sokan tényleg el is olvasták és érdekelte őket a téma, azt az is mutatja, hogy a belinkelt oldalakra is rákattintottak.

Bár a múltkor igyekeztem sok fényképet feltenni, még van néhány, amit szeretnék megmutatni. Ezek egy részét bizony úgy "loptam", ám ahol tudom, megjelölöm a forrást.

Előtte még összegzem, hogy a múltkori poszt előtt mikor írtam Ruttkai Éváról - beleértve a másik blogomat is, azaz csinálok egy kis összesített tartalomjegyzéket:

Itt volt kislány Ruttkai Éva - ezt a másik, kataliszt-es blogomba írtam. Az onnét megnyitható videóban a gyermek Ruttkai Évával is találkozhatunk

Gábor Miklós Goethe Faust-jának Margit szerepében így látta Ruttkai Évát 1961-ben

Régi karácsonyaik emléke, 1958

Mesél a kép

Egy régi "Rettenetes szülők" előadás

Itt pedig a legutóbbi, kapcsolatuk összefoglalását megkísérlő írás

Most következzenek az ígért képek:

Az álompár

A következő négy képet a Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyvből "vettem kölcsön" :)

Három generáció

Tizedik születésnap

 Az utolsó képet egy Nők Lapjában találtam:

Ruttkai Éva

Legutóbb Rákosi Máriáról írtam a Gábor Miklós életének társait összefoglalni próbáló sorozatban. Most Ruttkai Éva következik, de bevallom, nagyon nehéz helyzetben érzem magamat. Gondban vagyok, milyen módon is próbáljam meg összefoglalni a témát. Mint már írtam, erősen szeretném elkerülni a bulvár-jelleget. Másrészt az ő egész kapcsolatuk és annak háttere rendkívül sokrétű és bonyolult. Én, mint teljességgel kívülálló természetesen csak annyit ismerek ebből, amennyi nyilvánosan hozzáférhető könyvekben, interjúkban, újságcikkekben; és azt hiszem, egy nézőnek, az őt/őket szerető, tisztelő közönségnek nem is kell többet tudnia. Ugyanakkor ami tudható, az nem kevés, hiszen maga Gábor Miklós Sánta szabadság című könyvének utolsó fejezetében rendkívül mélyre leásott ezen a téren, brutális őszinteséggel, egyáltalán nem kímélve saját magát. Ahogyan most újraolvastam ezt a részt, különösen reménytelennek tűnik blog-beli vállalkozásom. Ezért úgy gondoltam, csak a száraz tényeket írom meg és annak az olvasómnak, aki maga is szeretne többet tudni, javasolom ennek a fejezetnek az elolvasását. De végső soron nemcsak ezt az egyetlen fejezetet ajánlom, hanem a teljes Gábor Miklós-oeuvre tanulmányozását...

Hát, megpróbálok belevágni. Még magam sem tudom, mi lesz a módszerem; elkezdem a "kályhánál", aztán írás közben valami talán kialakul...

Néhány hete már idéztem Ruttkai Éva szavait arról, hogyan figyelt fel későbbi férjére 1945 őszén a Rettenetes szülők egyik előadásán. Mint legutóbb írtam, Gábor Miklós 1947 nyarán a színiakadémiát frissen elvégzett Rákosi Máriával házasodott össze. 1948-ban Ruttkai Éva a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Gábor Miklós is játszott. 

Ruttkai Évának Nemzeti-beli rövid korszaka nagyon gyengén
dokumentált, nem biztos, hogy ráakadtam minden darabra, amiben együtt játszottak. Az első ilyen előadás valószínűleg Osztrovszkij Jövedelmező állása volt 1950-ben:

 

Forrás: szinhaziadattar.hu

 

Ugyanez év decemberében aztán színre került Schiller Ármány és szerelem című klasszikusa, bár kettős szereposztásban. Lujzát Ferrari Violetta is játszotta Ruttkaival, Ferdinándot pedig Básti Lajos Gábor Miklóssal felváltva.

Itt a legendás csoportkép:

Gábor Miklós, Ferrari Violetta, Bajor Gizi, Tőkés Anna, Ruttkai Éva, Básti Lajos

Ugyanígy, többes szereposztásban került színre Gogol Revizora: Gábor Miklós Várkonyi Zoltánnal játszotta Hlesztakovot, Ruttkai Éva pedig, szintén valakivel váltva a polgármester lányát. Gondolom, nyilván voltak olyan előadások, amikor együtt léptek színpadra.

1951-ben aztán Ruttkai Éva visszaszerződött a Vígszínházba, majd három évvel később Gábor Miklós átment a Madáchba.

Ebben az időben sokat filmeztek is együtt, bár érdekes módon Ruttkai többször kisebb szerepeket kapott. Ilyen film volt például a Kis Katalin házassága (1950), a Mikszáth alapján készült Különös házasság (1951), vagy az Alázatosan jelentem (1960) és a Pirosbetűs hétköznapok (1962). E tekintetben más lapra tartozik az 1955-ben bemutatott Budapesti tavasz, mert, bár az abszolút főszereplő Gábor Miklós volt és Ruttkai alig fél percre bukkant fel a film végén, ám ez a felbukkanás dramaturgiailag rendkívül fontos pillanata a filmnek és ennek kihangsúlyozására kérték fel a már rendkívül népszerű Ruttkai Évát. Amiben úgy igazán egyenrangú szerepeket játszottak, az az Éjfélkor című 1957-ben készült film volt. A Magyar Televízió egészen korai korszakában, 1958-ban az egyik legelső tévéjáték is az ő közreműködésükkel került adásba.

Sokat rádióztak is együtt. Én leginkább a már többször említett Csongor és Tündére emlékszem, de egészen nagyszerű volt A félkegyelmű rádióváltozata, amelyben Gábor Miklós Miskin herceget, Ruttkai Éva pedig Nasztaszja Filipovnát személyesítette meg. Természetesen több együttes munkájukat fel lehetne sorolni ebben a műfajban is. Valamikor a 60-as évek elején megjelent egy közös hanglemezük, szerelmes versekből.  

Mint a Sánta szabadságban olvashatjuk, kettőjüket igazán az 1949. augusztus 14-én megnyílt és két héten át tartó budapesti Világ Ifjúsági Találkozó mámoros hangulata hozta össze. A Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyv egy illusztrációja alapján úgy tűnik, 1951. április 14-én volt az esküvőjük. 

1953 május végén született meg lányuk, Júlia. Gondolom, a lenti képen a Margitszigeten sétálnak vele, ami mindig is Gábor Miklós kedves helye volt:

 

Forrás: europeana.eu

Majdnem másfél évtizedig ők testesítették meg a magyar "álompár"-t. Erről a jelenségről is írt Gábor Miklós, nemcsak a Sánta szabadság végén, hanem könyveiben más helyekről is össze lehet rakni véleményét, érzéseit, ahogyan ezt megélte. Volt, hogy csak kissé

Korabeli képeslap

kesernyés iróniával, volt, hogy nehezebben. Én, a mai állapotokat látva csak annyit jegyzek meg, hogy inkább ilyen nagy egyéniségek legyenek - aktuális, de általam utált kifejezéssel élve - celebek, és befolyásoljanak közízlést, gondolkodást, mint a mostani senkik...

A sztársághoz képest, amennyire kivehettem Gábor Miklós könyveiből, nagyon nem úgy éltek. Együtt laktak mindkettejük özvegy édesanyjával egy nem túl tágas lakásban, ami bizony feszültségeket is okozott. Gyakran küzdöttek anyagi gondokkal, hiszen a színházi gázsi nem jelentett magas jövedelmet. Ruttkai Éva mesélte, hogy "Amikor nagy szerepre készült Miklós, akkor én kerestem a pénzt. Rádióztam, filmeztem - és fordított helyzetben ő is megtette ugyanezt. Próbáltuk egymás válláról levenni a terheket."

Évtizednyi házasság után aztán elkezdtek repedezni a dolgok. Mindketten beleszerettek másba. Hogy ez egyikük részéről sem szalmaláng volt, azt az élet bebizonyította. Gábor Júlia elmondása szerint 1964-ben, a lehető legkulturáltabb módon váltak szét. Ruttkai Éva Latinovits Zoltán oldalán folytatta az életet, Gábor Miklós pedig Vass Évával.

Biztosan sokan tudják, de talán nem mindenki, ezért ideírom, hogy könyveiben Gábor Miklós Ruttkait Saskia, Vass Évát Hendrikje néven emlegeti, Rembrandt két felesége nyomán.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós azért kollégaként még összekerültek. 1965-ben, majd 1966-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában, Vámos László rendezésében Évát, illetve Lucifert játszották. 1970-ben pedig bemutatták a Csak egy telefon című, szerintem meglehetősen ostoba zenés filmvígjátékot, ami csak miattuk, akik újra találkozó egykori szerelmespárt alakítottak, és Ruttkai Éva filmbeli lánya, a bájos Venczel Vera miatt lett nézhető.

Hosszú évek elteltével, miközben Gábor Miklós összeházasodott Vass Évával, Ruttkai pedig valamivel több, mint másfél évtized után elveszítette Latinovitsot, utoljára kórházban voltak egy helyen: Gábor Miklós súlyos, szerencsére még nem végzetes, ám sok gyötrelmet okozó betegséggel feküdt, amikor a felette lévő emelet egyik szobájában 1986. szeptember 27-én Ruttkai Éva örökre elaludt...

Áttekintésemet friss hírekkel zárom. A XIII. kerületben május 31-én teret fognak elnevezni Ruttkai Éváról, ahol egészalakos szobrát is felavatják. Gábor Miklósról pedig az elmúlt hónapban neveztek el közterületet szülővárosában, Zalaegerszegen. Mindkét eseményről természetesen meg fogok emlékezni.

Rákosi Mária

Akik rendszeresen olvassák a blogomat, még ha nincsenek is túl sokan, remélem, érzékelték, érzékelik, hogy viszonylag ritkán szóltam Gábor Miklós magánéletéről. Most röviden mégis megteszem, s az erről szóló kis sorozatot az előző posztban már el is kezdtem. Azt gondolom ugyanis, hogy azért egy ember, egy művész életéhez a magánélet is hozzátartozik, különösen akkor, ha házastársi kapcsolatai pályatárshoz fűzik. Ezen kívül indokom lehet az is, hogy naplói nyomán kiadott könyveiben, sőt, különböző interjúiban Gábor Miklós maga is szólt erről a témáról nyilvánosan. Ezért gondoltam, hogy - csak a dokumentálás szándékával - röviden én is összefoglalom magánéletének alakulását és igyekszem, hogy ennek semmi, de semmi bulvár-íze ne legyen.

Az elmúlt alkalommal Ruttkai Éva szavait idéztem, s azzal zártam, hogy 1945 őszi estéje és az ő 1950 áprilisában történt házasságkötésük között - vagy lehet, hogy már előtte - Gábor Miklós életében felbukkant valaki.

Neve Rákosi Mária (1927. 12. 14. - 1981. 01. 24.). Húsz évesen, 1947-ben szerzett diplomát a színiakadémián és még azon a nyáron összeházasodtak.

Itt egy akkori fényképük, talán éppen esküvőjük alkalmából készült. Sajnos, lelőhelyén, az egyébként rengeteg érdekességet tartalmazó europeana.eu weboldalon úgy dokumentálták, hogy a képen Vass Éva szerepel. Azóta kértem helyreigazítást az oldal üzemeltetőjétől, remélem, megteszi :)

Foto: Várkonyi László

A Színház című hetilap 1947. évi 27. száma 10 új ösztöndíjas tag a Nemzetiben című cikkében így mutatta be Rákosi Máriát:

Tipikus halmozó. Elnök volt az Akadémián, játszott már komoly és vidám szerepeket mint növendék, ezenkívül elsőnek szerződtették a Nemzetibe, s a tetejébe a napokban még férjhez is ment Gábor Miklóshoz, a legtöbbre hivatott fiatal színészhez. Igaz, tehetségből is ez a kedves "fiatalasszony" halmozott össze legtöbbet évfolyamtársai között.

Pályáját tehát a legjobb előjelekkel kezdte meg a Nemzeti Színházban, ám hamar átkerült a Belvárosi, majd az Ifjúsági Színházba. 1960-tól 1981-ig, ötvennégy éves korában bekövetkezett haláláig a Madách Színház tagja volt és elsősorban epizódalakításaival keltett figyelmet.

1972-ben a Madách Színházban. Forrás: szinhaziadattar.hu

Gyerekkoromban sokszor hallottam a rádióban azt a Csongor és Tünde felvételt, amelyben Ilmát személyesítette meg Gábor Miklós Csongora és Ruttkai Éva Tündéje oldalán, hangja, ízes beszéde máig a fülemben van. 
Egyszer, az 1970-es évek elején színpadon is láttam Gábor Miklóssal Karinthy Ferenc: Szellemidézés című darabjában, amelyben a Gábor által játszott író-főhős családjának szakácsnője volt "Róza néni" néven. Kapott egy nagy pillanatot az előadásban, amikor, miután a szokásos esti vendégek felfedezték és megették a titkos összeesküvéssel befőzött és a gyerekszoba dunyhái alatt dunsztolódó baracklekvárját, rájön, hogy képtelenség rendbe tenni a bohém életvitelű író mindennapjait és az éjszaka közepén zörgeti fel munkaadóját, hogy adja ki a cselédkönyvét. Erre a jelenetre ment le a 2. felvonás függönye.

Gábor Miklósnak ez az első házassága nyilván nagyon rövid volt, két évnél nem tarthatott tovább, hiszen Ruttkai Évával 1950 áprilisában kötötték össze életüket.

Rákosi Máriától búcsúzzunk fiatal fényképével, a Minden megtörténhet című szovjet zenés vígjáték 1953-as előadásából:

Forrás: szinhaziadattar.hu

Ruttkai Éva és a Rettenetes szülők

A mára legendává vált 1945-ös Rettenetes szülők-előadás, amely meghozta Gábor Miklós számára az első igazi nagy sikert, más szempontból is jelentőssé vált a fiatal művész életében.

Ruttkai Éva 1945-ben színpadon

Olvassunk bele a Parancsolj, tündérkirálynőm! című kis kötetbe, amelyet Ruttkai Éva halála után veje, Szigethy Gábor színháztörténész állított össze rádióinterjúk és nyomtatásban megjelent beszélgetések, írások, egyéb "töredékek" alapján.

Ruttkai Éva szavai a 27. oldalról, részlet:

Emlékszem a Rettenetes szülők című darab ment a Művész Színházban, Várkonyi Zoltán akkori színházában, Gábor Miklós vendégszerepelt ott. Én a Vígszínház tagja voltam, úgy mondták, a Vígszínház üdvöskéje. Édesanyámmal elmentem a Művész Színházba és megnéztem az előadást. Nagyszerű volt. Néztem Gábor Miklóst s mondtam anyámnak, abszolút szerényen: ez férfiben olyan, mint én nőben. Tetszett, nagyon tetszett, s arra gondoltam magamban, igen, ettől az embertől szeretnék egy gyereket. Nem szükséges, hogy feleségül vegyen, a lényeg, hogy kettőnkből egy nagyon jó gyerek születhetne. Tulajdonképpen belőlem indult.

Az 50-es években ők, Ruttkai Éva és Gábor Miklós lettek aztán az "álompár". De a Rettenetes szülők előadása és az ő házasságkötésük között azért még történt valami, azaz valaki...

Legközelebb itt folytatom.

Még mindig a Rettenetes szülők

Visszaveszem a szót Felvidéki Judittól azzal, hogy remélem, mindannyiunk örömére és szellemi gyarapodására folytatódni fog remek visszaemlékezése és sorozat lesz belőle.

Ma újra visszatérek az 1945-ös Rettenetes szülőkhöz, mint a kályhához, hiszen Gábor Miklós, a színész valójában ezzel az előadással indult, még ha nem is Michel volt legelső szerepe. A Széchényi Könyvtárban előkerült róla még egy csodás kritika. Úgy érzem, muszáj itt megosztani, nemcsak a pillanatnyi blogolvasók részére, hanem, kicsit nagyképűen fogalmazva, az utókornak. Így, digitálisan könnyebben visszakereshető lesz, mint a Nemzeti Könyvtár, vagy bármely más nagykönyvtár mélyén, eredeti folyóirat formájában. Persze az lenne az igazi, ha a színházi lapokat be lehetne szkennelni és a neten közreadni, mondjuk a Színházi Élet indulásától akár napjainkig... Úgy láttam, hogy éppen a Színházi Élet, ami egy 1914 és 1938 között létező képes hetilap volt, mikrofilm formátumban már megvan a Széchényi Könyvtárban, onnét simán be lehetne szkennelni. Persze a folytatásait, illetve társ-lapjait is, mint például azt az 1945 és 1948 között élő hetilapot, amiből most fogok idézni. Micsoda kincsesbánya lenne! Eddig egyetlen sajtóterméket találtam a Film Színház Muzsika előtti időkből, amelyet már digitalizáltak, ez pedig az 1945-ben indult és nem egészen két évet élt Fényszóró című lap.

E könyvtáros kitérő után térjünk vissza a Rettenetes szülők kritikájához, amelyet Székely Júlia írt és a Színház című hetilap 1945. évi 7. számában látott napvilágot. Olvassuk belőle a Gábor Miklósról, mint Michelről írott sorokat – összevethetjük a korábban idézett kritikákkal és Somlyó György levelével, bámulatosan egységes a kép:

Utoljára hagytuk az előadás nagy szenzációját, Gábor Miklóst. Ez a fiatal színész olyan, mintha a legnagyobb francia színpadokról került volna ide. Ízig-vérig francia fiatalembert játszott, francia modor, szellem, szenvedély, még a lompossága is franciás, meg a gorombáskodása. Szerepét tökéletesen megértette, mindent kihozott belőle, ami benne volt, az anyjával való különös kapcsolatot is, anélkül, hogy bántó, vagy ízléstelen lett volna. Sőt, igen helyesen azt játszotta meg, hogy maga sincs tisztában anyja valódi érzelmeivel, nem is érti azt és gyermeki ártatlansággal imádtatja magát az anyjával. De amikor megtudja, hogy szerelme megcsalja őt, az éretlen kisfiú szemünk láttára vénül néhány perc alatt érett férfivá. Megrázó percei vannak. Nagy drámai kitörése minden nézőt megrendített, de nekünk még ennél is jobban tetszett harmadik felvonásbéli jelenete, amikor fásultan, kimerülten, dermesztő nyugalommal közli szüleivel, hogy el akar menni Indokínába. Hangjából egy átvirrasztott, átkínlódott éjszaka minden szenvedése parázslik elő, egy kősziklának is megesik a szíve rajta. Sok, nagyon sokféle hangja van a darabban. Színes, érdekes, okos és szíve van. Óriási kiugrás.

A mai blogbejegyzést fejezzük be egy eddig még nem látott képpel. Ennél jobb minőséget a saját eszközeimmel nem tudtam produkálni, de szerintem így is érzékeltet valamit az előadás hangulatából :)

Gábor Miklós (Michel) a szerelmét,  Madeleine-t alakító Szörényi Évával