Vass Éva 3.

Mielőtt érdemben folytatnám a sorozatot, nem bírtam ellenállni, hogy meg ne mutassam a múltkor említett mesejátékot, amelyben Vass Éva egy hat éves kisfiút játszik.

Címe: Buci királyfi, az üveggolyó. Nem, nem hagytam ki a címből az "és"-t, mert, ha valaki meghallgatja, ki fog derülni, hogy maga Buci "királyfi" változik át üveggolyóvá :)

A hangfelvétel 1973-ban (!) készült. A Mesélő szerepében Gábor Miklós. Neki ez nyilván nem volt feladat, míg Vass Évának biztos, hogy jobban kellett mozgósítania a fantáziáját, hiszen nem fordult elő vele túl sokszor, különösen nem a 70-es években, hogy gyerekszerepre kérték fel. Remélem, hogy munka közben jól is szórakoztak. Talán - vagy biztosan? - Cherubin is eszükbe juthatott, aki ugyan nem ennyire kicsi gyerek, mint Buci, de mégsem felnőtt, ráadásul ő is fiú. És a Figaro házassága 1958-as premierjére készülve ismerkedtek meg ők ketten és ekkor játszottak először együtt...

Vass Éva 2.

Az elmúlt alkalommal megkíséreltem áttekinteni Gábor Miklós és Vass Éva életének szakmai kapcsolódásait megismerkedésüktől, 1957/58-tól a hetvenes évek közepéig. Két területet kihagytam, azokat pótolom most. Ezek pedig a film és a rádió.

Vass Éva mint filmszínésznő 1954-ben a Rákóczi hadnagyával robbant be, majd több főszerep következett kortárs témájú filmekben, drámában és vígjátékban egyaránt (a legismertebbek voltak: Csigalépcső, A vörös tinta, Kár a benzinért). Még énekelt is, azt is remekül, bájosan. A következő részlet a Nem ér a nevem című vígjáték részlete:

Gábor Miklóssal a filmvásznon 1963-ban került először - és egyúttal utoljára - össze. Ebben az időben a Madách Színházban már jó egy éve játszották a Hamletet, melynek sikere az első pillanattól kezdve hatalmas volt. Talán ezért is "hozták össze" őket az Egy ember, aki nincs című szocialista krimiben. A filmről, amelyben Gábor Miklós játszotta a nyomozót, Vass Éva pedig egy fontos tanút, a titokzatos stewardess-t, már egyszer írtam itt a blogban.

Rádió:

Ők ketten a mikrofon előtt. Forrás: Rádió és televízió évkönyv, 1965

Különösen az 1960-as évek második felétől rádióztak sokszor együtt: a tárgyalt időszakban, a 70-es évek közepéig körülbelül 15 rádiójátékban szerepeltek. Ezek közül emlékezetes Sarkadi Imre: Én, Kőműves Kelemen című drámatöredéke, amely 1969-ben a rádióban kapott először nyilvánosságot (ennek alapján készült később a rockopera). Gábor Miklós volt a címszereplő, Vass Éva pedig Anna, a felesége. Annak idején nagyon szerettem Eric Knight: Légy hű magadhoz című regényéből készült többrészes rádiósorozatot, amelyben a tragikus sorsú szerelmeseket játszották. Ugyanebben az évben, 1972-ben egy egészen más rádiós munkában is részt vettek - Hárs László: Buci királyfi, az üveggolyó című mesejátékában. Ebben Gábor Miklósnak mesélőként könnyű dolga volt; az igazi átváltozást Vass Éva produkálta parádésan és bűbájosan egy hat-hét éves kisfiú szerepében. Ennek a hangfelvételét sikerült megszereznem, és hallgatása közben egy kicsit talán meg tudtam érezni, milyen lehetett Vass Éva Cherubinként...

A 70-es évek közepétől a kecskeméti évek természetesen mindkettejüknek hátrányt jelentettek színházon kívüli munkák terén.

Későbbi közös filmes szerepléseik már a televízióhoz kötődtek az 1980-as évek elejétől. Majd írok erről a tévés reneszánszról is, amelynek kiindulópontja a már itt a blogban tényleg szinte minden lehetséges szempontból körüljárt Rettenetes szülők volt. Ugyanígy a rádióban is, ahová ugyan Budapestre történő visszaszerződésük után kevesebbszer hívták őket, mint korábban és volt nyilván más gátló tényező is, ám született néhány kimagasló hangjáték kettejükkel - később ezekről is beszámolok, mint ahogy színházi munkáikról is.

Vass Éva 1.

Vass Éva és Gábor Miklós 1975-ben

Megpróbálom befejezni azt a kis sorozatot, amely Gábor Miklós élete párjait szeretné valamelyest dokumentálni. Hogy könnyebben vissza lehessen keresni őket, itt van az első két rész linkje:

Rákosi Mária

Ruttkai Éva

Most sincs könnyebb dolgom, mint az előző alkalmakkor, de megpróbálom ugyanazt a módszert alkalmazni. Viszont ezt a harmadik részt úgy tűnik, érdemes lesz több folytatásra bontani.

Vass Éva 1960-ban

Vass Éva, Gábor Miklós harmadik felesége 1952 óta színésznő. Pécsi, illetve néhány fővárosi színházban töltött évad után, 1957-ben szerződött a Madách Színházba, ahol Gábor Miklós is még csak néhány éve volt tag. Az 1958. szeptember 19-én bemutatott Figaro házasságában voltak először partnerek: Vass Éva Cherubint, a kis apródot játszotta, Gábor Miklós volt a címszereplő.

Ezekben a korai időkben Gábor Miklóst inkább mint Tolnay Klári színpadi partnerét tartották számon, hiszen a Rómeó és Júlia után több nagy klasszikusban, de szalonvígjátékban is egy párt játszottak. Sőt, szerelmespárként még Váradi Hédivel is többször "hozta össze" Gábor Miklóst a színház - az ő párosuk csúcspontja 1961-ben Sarkadi Elveszett paradicsom című darabjának ősbemutatója volt.

Gábor Miklós és Vass Éva azért előfordultak közös darabokban. Ilyen volt például rögtön a Figaro után Bródy Sándortól a Medikusok, amely nagyon kedves volt Gábor Miklósnak és később könyveiben is többször emlegette feleségét ottani nevén, Riza-ként.

Vass Éva ekkoriban már túl volt első hatalmas sikerén, az Anna Frank naplóján (1957), aztán rövid időn belül, a 60-as évek legelején olyan előadásai következtek, mint a Pillantás a hídról és A vágy villamosa. Mindkettő mint előadás is mérföldkő a magyar színháztörténetben, s bennük a fiatal színésznő Pécsi Sándor, illetve Tolnay Klári etalonná vált alakításainak teljesen egyenrangú társa tudott lenni Catherine és Stella szerepében.

Ekkor, 1962-től következett Vass Éva és Gábor Miklós színpadi nagy

közös korszaka. E korszaknak egyik megtestesülése természetesen a Hamlet, a másik pedig a Tanner John házassága. Voltak benne olyan előadások is, mint az Ex, Szerb Antal fergeteges vígjátéka, ahol bizonyosan mindketten remekül érezték magukat - és mellette például az Egy szerelem három éjszakája, vagy éppen egy amerikai bulvár-darab.

Készítettem egy összesített listát azokról az előadásokról, amelyekben az 1950-es évek vége és az 1970-es évek dereka között együtt játszottak:

Beaumarchais: Figaro házassága (1958): Figaro és Cherubin

Bródy Sándor: A medikus (1959): János és Riza 

Casona: A fák állva halnak meg (1960) az Igazgató és a Szomorúszemű lány

Shakespeare: Hamlet (1962): Hamlet és Ophelia

Shaw: Tanner John házassága (1963): Tanner John és Anna

Büchner: Danton halála (1963): Robespierre és Lucile, Camille Desmoulins felesége

Szerb Antal: Ex (1965): I. Sancho és Marcelle

Brecht: Koldusopera (1965): Bicska Maxi és Lucy

Bornemissza Péter: Magyar Elektra (1966): Égisztus és Krizothemis

Hubay - Vas - Ránki: Egy szerelem három éjszakája (1966): Bálint és Júlia

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (1967): Kis János és Zsuzsi

Vészi Endre: Statisztika (1967, az Irodalmi Színpadon): Dr. Avedix és Lívia

Albee: Nem félünk a farkastól (1967): George és Honey

Füst Milán: Catullus (1968): Metellus és Tertullia

Gorkij: Éjjeli menedékhely (1968): Szatyin és Násztya

Shakespeare: III. Richárd (1969): III. Richárd és Lady Anna

Gibson: Libikóka (1972): Jerry Ryan és Gittel Mosca

Shaw: Brassbound kapitány megtérése (1973): Brassbound kapitány és Lady Cicely

Mint krimi-hősnő, 1970

Szintén ebben a korszakban történt, hogy Gábor Miklós először rendezett. 1970-ben a Madách Kamaraszínházban egy Agatha Christie-krimit állított színpadra, amelynek eredeti címe A váratlan vendég volt, ám átkeresztelték, mert ilyen címmel magyar színpadokon már ismert volt egy darab. Így Eszményi gyilkos címen játszották, a női főszerepben Vass Évával.

Ez az első rendezés aztán több közös munka kiindulópontja lett, de már más színházaknál.

Legközelebb innét folytatom. Nem fogom kihagyni emberi egymásra találásukat sem :)

Gábor Miklósról beszélek a Kanizsa TV-ben...

Mivel most nem volt időm egy igazi, elmélyült blogbejegyzést írni, mégiscsak megmutatom a Kanizsa TV-ben készített műsort, amelyben én beszélek kedvenc színészemről.

Az idén már több megtisztelő meghívást kaptam K'ARC című kulturális műsorukba, ahol többnyire Kanizsa zenei életének régi emlékeiről mesélgettem. Születésnapja környékén pedig úgy gondoltam, legyen Gábor Miklós a téma, egy kicsi hozzájárulásként ahhoz, ami ennek a blognak is célja, és ez Gábor Miklós emlékének őrzése, megosztása és pályájának be- és felmutatása. 

Még áprilisban került adásba két részben, de nem igazán reklámoztam. Egyrészt én magam sem szeretem magamat nézni, másrészt úgy éreztem, van a műsorban egy-két mondat, amit ma máshogyan mondanék, illetve van olyan része Gábor Miklós életpályájának, amit nem domborítottam ki eléggé (ez a rendezés). Csak az a helyzet, ha előre megírom a szöveget egy ilyesmi műsorhoz, egész biztosan nem tudom ugyanúgy elmondani, mert az valahogy megbénít, jobban szeretek szabadon beszélni. A vázat persze átgondolom, azt, hogy mi legyen az egész felépítése és mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagynom, hiszen az illusztrációkat is annak alapján kell összeszednem. Attól kezdve aztán "önjáró" lesz a dolog. Igaz, nem egyenes adás, lehetne javítani, de az ember azért méltányolja a Kanizsa TV munkarendjét is; én legalább is igyekszem úgy csinálni, hogy minél kevesebb utómunkát igényeljen a dolog - tehát gyakorlatilag majdnem úgy vesszük fel, mintha élő adás lenne.

Egyszóval nem vagyok elégedett, de egy olyan barátomnak megmutattam, akinek adok a véleményére, és neki tetszett. Ezért mégis felteszem ide, de lehet, hogy a facebook-on azért nem fogom reklámozni, mint a többi posztomat...

Első rész:

Második rész:

Rettenetes szülők - összegzés

Felkerült a Felvidéki Judit által jó húsz éve képernyőre álmodott Rettenetes szülők kedvenc videomegosztó portálunkra. Örömmel adom közre a lehetőséget, mert azokban a hónapokban, amíg a blogban ez volt a téma, többen kérdezték, hogy hol lehetne megnézni. Akkor, mint lehetőséget, ajánlottam a NAVA-t, azaz a Nemzeti Audiovizuális Archívumot. De most nem kell elmenni otthonról, kényelmesen bármikor rá lehet kattintani a filmre :)

(Azóta sajnos szerzői jogi problémák miatt már nem megnézhető a film kedvenc videomegosztó portálunkon, úgyhogy kitörlöm a linket...)

Úgy gondoltam, ez az összegzés jó alkalom, hogy elkészítsem a téma összesített tartalomjegyzékét.

Aki már többször is megfordult itt, a Gábor Miklós emlékét őrizni és szétsugározni próbáló blogban, tapasztalhatta, hogy az utóbbi időszak kiemelt témája volt Cocteau darabja Gábor Miklós életében és pályáján. Egyrészt megpróbáltam utána járni az 1945-ös Művész Színház-beli előadás emlékeinek és sajtóvisszhangjának, illetve ugyanezt megtettem az 1981-bn készült televíziós filmmel is. Emellett pedig blogom csillagos óráit jelenti az a visszaemlékezés-sorozat, amelyben Felvidéki Judit rendező osztotta meg velünk a film előkészületeit, forgatását és bemutatását, kiemelten Gábor Miklós és Vass Éva személyére koncentrálva.

Mindez azt jelenti, hogy meglehetősen sok írás foglalkozik itt a blogban a Rettenetes szülők tárgykörével. Közöttük viszont könnyebben eligazodhatunk egy összesített mutatóval. Miközben csinálom, azt hiszem, még én is meg fogok lepődni, hány poszt is készült erről :)

De azért még itt is szeretnék két eddig meg nem mutatott sajtóvisszhangot idézni az 1945-ös előadásról. Először ez következik és a végére hagyom a tartalomjegyzéket.

Péchy Blanka Új tehetségek címmel megjelent cikkéből idézek, amely a Színház című hetilap 1946. évi 5. számában jelent meg. Amúgy négy fiatal színészről szól. A többiek: Ilosvay Katalin, Bánki Zsuzsa, Ruttkai Éva.

Péchy Blanka ilyennek látta Gábor Miklóst, mint Michelt:

Alakítást sajtó és közönség ritkán fogadott lelkesebb, osztatlanabb elismeréssel. Pedig színészi feladatnak korántsem volt egyszerű az agyonszeretett, agyondédelgetett, kényes helyzetekben vergődő fiatal fiú szerepe. Kevesebb tapintattal, ösztönnel és értelemmel még gyakorlott színész is könnyen elvéthette volna. Minden mozdulata élt és a helyzet szülte meg azt is, melyet írói instrukció szerint végszóra csinált, pl. amikor anyja ágyát rugdalja. Hibátlan alakítás volt.

Végül pedig maga Gábor Miklós ezt mondta - remélhetőleg az újságíró, egy bizonyos B. M. híven rögzítette szavait - 1946 tavaszán az alábbi riportban:

A kép is a Rettenetes szülőkből van, ilyen zakó volt a darabban Gábor Miklóson. Bár lehet, hogy nem pont színpadi a pillanat, készülhetett öltözőben is.

1946-ban tehát ezeket mondta Gábor Miklós:

Cocteau - igen, ez a figura "feküdt", nagyon könnyű volt a feladat. Hiszen ebben a műfajban éltem huszonhárom éves koromig. Megismertem és úgyszólván kinőttem  vadzseniket, betéve tudtam a leckét. Idegeimben éreztem Michel figuráját, a Rettenetes szülők valamennyi helyzetét évek óta magán tulajdonomnak láttam. A siker? - a siker nagyon jól esett; örültem, boldog voltam, - végre! - Önmagamat mintáztam. De éppen ez ijesztett meg. "Vigyázzunk" - mondtam - "ez az anyanyelvem..."

Következzen a TARTALOMJEGYZÉK.

  

                    RETTENETES SZÜLŐK

                              Művész Színház, 1945

Egy érdekes levél 1945-ből

Benne Gábor Miklós édesapja újságolja el egy zalaegerszegi régi barátjának fia nagy sikerét.

A Fényszóró c. színházi hetilap értékelése Gábor Miklósról

A Fényszóró c. lap értékelése a többi szereplőről

A Színház című hetilap kritikája

Az Új Magyarország kritikája, 1945

Bános Tibor színháztörténész az előadásról

Korabeli források alapján

Várkonyi és Apáthi, vagy Apáthi és Várkonyi

Várkonyi Zoltán, a színház tulajdonosa és Apáthi Imre, az előadás rendezője

Somlyó György levele Gábor Miklóshoz, 1945

Sulyok Mária mesél az előadásról, 1981

Gábor Miklós az előadásról, 1970-es évek vége

Gábor Miklós az előadásról, 1981

Ruttkai Éva emlékei

                    RETTENETES SZÜLŐK

                   televíziós változat 1981, rendezte Felvidéki Judit

Rettenetes szülők - újratöltve 1.

Alap-információk a televíziós változatról, stáblista

Újratöltve 2.

Három országos napilap a filmről

Újratöltve 3.

A három napilap kritikusainak véleménye a szereplőkről

Újratöltve 4.

Ahogyan én láttam - próbálkozás saját véleményem megfogalmazására

A Rettenetes szülők rendezője: Felvidéki Judit

Ez a poszt már az ő saját visszaemlékezés-sorozatát készítette elő

                        FELVIDÉKI Judit:

               Visszaemlékezésem a Rettenetes szülők forgatására

1. rész:

Előkészületek, színészválasztásának indokai

2. rész:

A televíziós filmek készítésének akkori mechanizmusa - Első érdemi találkozás Gábor Miklóssal és Vass Évával

3. rész:

Az első próbák

4. rész

A forgatás folyamata - A filmkészítés korabeli technikája - Gábor Miklós a forgatáson - Búcsú a későbbi együttműködés lehetőségével

5., befejező rész

Forgatás után - Az első közös megtekintés, konfliktusokkal - A film adásba kerülése és hatása - Díjeső a Veszprémi Televíziós Fesztiválon

Videomelléklet Felvidéki Judit írásához

Ez az írás mára voltaképpen okafogyottá vált, hiszen azóta a teljes film megnézhető kedvenc videomegosztó portálunkon. Azért a teljesség kedvéért idemásoltam a linket.

Hát, ennyi volt a Rettenetes szülők-téma. Eddig. Mert nem állítom, hogy nem térek vissza hozzá, ha találok valami fontosat/érdekeset!!!

Ruttkai Éva - képmelléklet

Forrás: europeana.eu

Legutóbbi blogbejegyzésem elsöprő sikert aratott, általa kis blogom megjavította saját "világrekordját" a közzétételtől számított 24 órára eső látogatók számában. Hogy sokan tényleg el is olvasták és érdekelte őket a téma, azt az is mutatja, hogy a belinkelt oldalakra is rákattintottak.

Bár a múltkor igyekeztem sok fényképet feltenni, még van néhány, amit szeretnék megmutatni. Ezek egy részét bizony úgy "loptam", ám ahol tudom, megjelölöm a forrást.

Előtte még összegzem, hogy a múltkori poszt előtt mikor írtam Ruttkai Éváról - beleértve a másik blogomat is, azaz csinálok egy kis összesített tartalomjegyzéket:

Itt volt kislány Ruttkai Éva - ezt a másik, kataliszt-es blogomba írtam. Az onnét megnyitható videóban a gyermek Ruttkai Évával is találkozhatunk

Gábor Miklós Goethe Faust-jának Margit szerepében így látta Ruttkai Évát 1961-ben

Régi karácsonyaik emléke, 1958

Mesél a kép

Egy régi "Rettenetes szülők" előadás

Itt pedig a legutóbbi, kapcsolatuk összefoglalását megkísérlő írás

Most következzenek az ígért képek:

Az álompár

A következő négy képet a Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyvből "vettem kölcsön" :)

Három generáció

Tizedik születésnap

 Az utolsó képet egy Nők Lapjában találtam:

Ruttkai Éva

Legutóbb Rákosi Máriáról írtam a Gábor Miklós életének társait összefoglalni próbáló sorozatban. Most Ruttkai Éva következik, de bevallom, nagyon nehéz helyzetben érzem magamat. Gondban vagyok, milyen módon is próbáljam meg összefoglalni a témát. Mint már írtam, erősen szeretném elkerülni a bulvár-jelleget. Másrészt az ő egész kapcsolatuk és annak háttere rendkívül sokrétű és bonyolult. Én, mint teljességgel kívülálló természetesen csak annyit ismerek ebből, amennyi nyilvánosan hozzáférhető könyvekben, interjúkban, újságcikkekben; és azt hiszem, egy nézőnek, az őt/őket szerető, tisztelő közönségnek nem is kell többet tudnia. Ugyanakkor ami tudható, az nem kevés, hiszen maga Gábor Miklós Sánta szabadság című könyvének utolsó fejezetében rendkívül mélyre leásott ezen a téren, brutális őszinteséggel, egyáltalán nem kímélve saját magát. Ahogyan most újraolvastam ezt a részt, különösen reménytelennek tűnik blog-beli vállalkozásom. Ezért úgy gondoltam, csak a száraz tényeket írom meg és annak az olvasómnak, aki maga is szeretne többet tudni, javasolom ennek a fejezetnek az elolvasását. De végső soron nemcsak ezt az egyetlen fejezetet ajánlom, hanem a teljes Gábor Miklós-oeuvre tanulmányozását...

Hát, megpróbálok belevágni. Még magam sem tudom, mi lesz a módszerem; elkezdem a "kályhánál", aztán írás közben valami talán kialakul...

Néhány hete már idéztem Ruttkai Éva szavait arról, hogyan figyelt fel későbbi férjére 1945 őszén a Rettenetes szülők egyik előadásán. Mint legutóbb írtam, Gábor Miklós 1947 nyarán a színiakadémiát frissen elvégzett Rákosi Máriával házasodott össze. 1948-ban Ruttkai Éva a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Gábor Miklós is játszott. 

Ruttkai Évának Nemzeti-beli rövid korszaka nagyon gyengén
dokumentált, nem biztos, hogy ráakadtam minden darabra, amiben együtt játszottak. Az első ilyen előadás valószínűleg Osztrovszkij Jövedelmező állása volt 1950-ben:

 

Forrás: szinhaziadattar.hu

 

Ugyanez év decemberében aztán színre került Schiller Ármány és szerelem című klasszikusa, bár kettős szereposztásban. Lujzát Ferrari Violetta is játszotta Ruttkaival, Ferdinándot pedig Básti Lajos Gábor Miklóssal felváltva.

Itt a legendás csoportkép:

Gábor Miklós, Ferrari Violetta, Bajor Gizi, Tőkés Anna, Ruttkai Éva, Básti Lajos

Ugyanígy, többes szereposztásban került színre Gogol Revizora: Gábor Miklós Várkonyi Zoltánnal játszotta Hlesztakovot, Ruttkai Éva pedig, szintén valakivel váltva a polgármester lányát. Gondolom, nyilván voltak olyan előadások, amikor együtt léptek színpadra.

1951-ben aztán Ruttkai Éva visszaszerződött a Vígszínházba, majd három évvel később Gábor Miklós átment a Madáchba.

Ebben az időben sokat filmeztek is együtt, bár érdekes módon Ruttkai többször kisebb szerepeket kapott. Ilyen film volt például a Kis Katalin házassága (1950), a Mikszáth alapján készült Különös házasság (1951), vagy az Alázatosan jelentem (1960) és a Pirosbetűs hétköznapok (1962). E tekintetben más lapra tartozik az 1955-ben bemutatott Budapesti tavasz, mert, bár az abszolút főszereplő Gábor Miklós volt és Ruttkai alig fél percre bukkant fel a film végén, ám ez a felbukkanás dramaturgiailag rendkívül fontos pillanata a filmnek és ennek kihangsúlyozására kérték fel a már rendkívül népszerű Ruttkai Évát. Amiben úgy igazán egyenrangú szerepeket játszottak, az az Éjfélkor című 1957-ben készült film volt. A Magyar Televízió egészen korai korszakában, 1958-ban az egyik legelső tévéjáték is az ő közreműködésükkel került adásba.

Sokat rádióztak is együtt. Én leginkább a már többször említett Csongor és Tündére emlékszem, de egészen nagyszerű volt A félkegyelmű rádióváltozata, amelyben Gábor Miklós Miskin herceget, Ruttkai Éva pedig Nasztaszja Filipovnát személyesítette meg. Természetesen több együttes munkájukat fel lehetne sorolni ebben a műfajban is. Valamikor a 60-as évek elején megjelent egy közös hanglemezük, szerelmes versekből.  

Mint a Sánta szabadságban olvashatjuk, kettőjüket igazán az 1949. augusztus 14-én megnyílt és két héten át tartó budapesti Világ Ifjúsági Találkozó mámoros hangulata hozta össze. A Parancsolj, Tündérkirálynőm című könyv egy illusztrációja alapján úgy tűnik, 1951. április 14-én volt az esküvőjük. 

1953 május végén született meg lányuk, Júlia. Gondolom, a lenti képen a Margitszigeten sétálnak vele, ami mindig is Gábor Miklós kedves helye volt:

 

Forrás: europeana.eu

Majdnem másfél évtizedig ők testesítették meg a magyar "álompár"-t. Erről a jelenségről is írt Gábor Miklós, nemcsak a Sánta szabadság végén, hanem könyveiben más helyekről is össze lehet rakni véleményét, érzéseit, ahogyan ezt megélte. Volt, hogy csak kissé

Korabeli képeslap

kesernyés iróniával, volt, hogy nehezebben. Én, a mai állapotokat látva csak annyit jegyzek meg, hogy inkább ilyen nagy egyéniségek legyenek - aktuális, de általam utált kifejezéssel élve - celebek, és befolyásoljanak közízlést, gondolkodást, mint a mostani senkik...

A sztársághoz képest, amennyire kivehettem Gábor Miklós könyveiből, nagyon nem úgy éltek. Együtt laktak mindkettejük özvegy édesanyjával egy nem túl tágas lakásban, ami bizony feszültségeket is okozott. Gyakran küzdöttek anyagi gondokkal, hiszen a színházi gázsi nem jelentett magas jövedelmet. Ruttkai Éva mesélte, hogy "Amikor nagy szerepre készült Miklós, akkor én kerestem a pénzt. Rádióztam, filmeztem - és fordított helyzetben ő is megtette ugyanezt. Próbáltuk egymás válláról levenni a terheket."

Évtizednyi házasság után aztán elkezdtek repedezni a dolgok. Mindketten beleszerettek másba. Hogy ez egyikük részéről sem szalmaláng volt, azt az élet bebizonyította. Gábor Júlia elmondása szerint 1964-ben, a lehető legkulturáltabb módon váltak szét. Ruttkai Éva Latinovits Zoltán oldalán folytatta az életet, Gábor Miklós pedig Vass Évával.

Biztosan sokan tudják, de talán nem mindenki, ezért ideírom, hogy könyveiben Gábor Miklós Ruttkait Saskia, Vass Évát Hendrikje néven emlegeti, Rembrandt két felesége nyomán.

Ruttkai Éva és Gábor Miklós azért kollégaként még összekerültek. 1965-ben, majd 1966-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon Az ember tragédiájában, Vámos László rendezésében Évát, illetve Lucifert játszották. 1970-ben pedig bemutatták a Csak egy telefon című, szerintem meglehetősen ostoba zenés filmvígjátékot, ami csak miattuk, akik újra találkozó egykori szerelmespárt alakítottak, és Ruttkai Éva filmbeli lánya, a bájos Venczel Vera miatt lett nézhető.

Hosszú évek elteltével, miközben Gábor Miklós összeházasodott Vass Évával, Ruttkai pedig valamivel több, mint másfél évtized után elveszítette Latinovitsot, utoljára kórházban voltak egy helyen: Gábor Miklós súlyos, szerencsére még nem végzetes, ám sok gyötrelmet okozó betegséggel feküdt, amikor a felette lévő emelet egyik szobájában 1986. szeptember 27-én Ruttkai Éva örökre elaludt...

Áttekintésemet friss hírekkel zárom. A XIII. kerületben május 31-én teret fognak elnevezni Ruttkai Éváról, ahol egészalakos szobrát is felavatják. Gábor Miklósról pedig az elmúlt hónapban neveztek el közterületet szülővárosában, Zalaegerszegen. Mindkét eseményről természetesen meg fogok emlékezni.