Foglalkoztam már röviden Gábor Miklós első Nemzeti Színház-beli szerepével. A Fényszóró című akkori színházi lap kritikája nem volt számára negatív, viszont ő maga - utólag - bukásnak minősítette ezt az alakítását. Sőt, úgy mesélte, hogy ezután anyaszínházában csak kisebb szerepet kapott és a szeptemberben a Művész Színházban játszott új szerepe (Michel a Rettenetes szülők-ben) segítette magára találni. Azzal zártam ezt a régi posztot, hogy jó lenne más kritikákat is találni erről a Bánk bán-előadásról, talán tisztább képünk lenne róla.
Azóta találtam másik kritikát. Staud Géza írta, akit mi már nem nem gyakorló színikritikusként, hanem elsősorban színháztörténészként ismerünk. Megjelent a Népszava 1945. április 28-i számában.
Bennünket leginkább érdeklő sorai a következők:
Nagy meglepetést hozott a fiatal Gábor Miklós Ottó herceg szerepében. Az alaknak degenerált neuraszténiás és hisztériás beállításával újszerű izgalmat tudott a közönségben kelteni.
Vajon ez az értelmezés Major Tamás rendező elképzelése volt vagy az ő "magánakciója"?
Ha már ráakadtam a kritikára, ide másolom eredetiben az egészet, hogy teljesebb képünk legyen az előadásról:
Gábor Miklósról Ottóként eddig egy képet találtam, azt a már idézett posztban megmutattam, INNÉT is megtekinthető. Most mutatok két képet a legfontosabb szereplőkről, forrásuk a magyar színházi adattár:
 |
| Bartos Gyula (Tiborc), Abonyi Géza (Bánk) |
 |
| Szörényi Éva (Melinda), Bartos Gyula (Bánk) |
De azt hiszem, a nagy kérdésre most sem kaptunk választ - tényleg "megbukott" ebben a szerepében Gábor Miklós?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése