2017. április 30., vasárnap

Gábor Miklós a Színiakadémián 2.

Másfél éve írtam Gábor Miklósnak a színi pályára való felkészüléséről, a színművészeti akadémián eltöltött éveiről. Akkor úgy fejeztem be, hogy jó lenne a Délibáb című színházi képes folyóirat megfelelő régi számait is tanulmányozni ez ügyben, de talán majd egyszer...

Nos, ez az "egyszer" eljött, nemrégen két egész napot csücsültem a Szabó Ervin Könyvtár központi épületében és reggeltől estig a Délibáb számait lapozgattam. Találtam is több vizsgaelőadást, amelyekben Gábor Miklós szerepelt igaz, csak képeket, minimális információkkal. Nem közölt a lap pontos szereposztást, semmilyen értékelést, kritikát, csak képriport-szerűen számolt be az előadásokról. Ráadásul, bár lefényképeztem a megfelelő oldalakat, a képek nem sikerültek túl jól. Egyrészt, mert ezek az újságokat féléves, ritkábban negyedéves vaskos kötetekbe kötötték, s emiatt bizony a lapoknak a gerinc felőli oldala nagyon rosszul látszik a képeken. Egy fokkal jobbak lehettek volna szkenneléssel, de csak egy fokkal, mert maguk a képek élesebbek lennének, de a belső oldalaik úgy is eldeformálódtak volna. 
Hát mindegy, ezzel kell beérnünk.

Az előző alkalommal két vizsgaelőadásról tudtam szót ejteni, a Délibáb-számok átnézése után viszont ma már összesen hat olyan előadást tudok regisztrálni, amelyekben Gábor Miklós játszott. Sajnos, nagyrészt nem tudom, hogy milyen szerepeket, mert maguk a darabok is jórészt ismeretlenek Mindenesetre amit eddig sikerült kiderítenem, azt most itt elkezdem összefoglalni és a képeket is megmutatom.

A megtalált első vizsgaelőadásról 1939. évi 51. számában adott hírt a Délibáb, tehát valamikor karácsony előtt mutathatták be. Ez Henry Kistemaeckers: Az ösztön című drámája volt. A flamand szerző darabját Ábrányi Emil fordításában 1906-ban játszotta Magyarországon először a Nemzeti Színház Márkus Emília és Ódry Árpád főszereplésével. Szerelmi háromszög történet, féltékenységi dráma, amelyben egy orvos végül is megmenti felesége halálosan megsebesült szeretőjének életét. Az 1939-es színiakadémiai vizsgaelőadás szereplői voltak Gábor Miklóson kívül: Romváry Gertrud, Naszódy Sándor, Gáti György, Hangay Márta, Hegedűs Éva  ám, hogy Gábor Miklós melyik szerepet játszotta, egyelőre nem állapítható meg.
Nézzük a képeket, először a teljes újságoldalt, utána Gábor Miklóst és partnerét, kinagyítva:



GM, Romváry Gertrúd


Következett Gárdonyi Géza: Falusi verebek című színdarabjának előadása, melyről 1939. évi 52. számában közölt képeket a Délibáb; tehát ez is december körül kerülhetett színpadra. Magát a darabot most is a Nemzeti Színház repertoárjából vették, ott volt az ősbemutató 1909-ben és játszották 1927-ben is. A képek alapján úgy sejtem, Gábor Miklós a "Kapitány" kisebb szerepét játszotta. Akit érdekel a darab, ITT elolvashatja. 

Képek:

GM, Hegedűs Éva Vereczkey Zoltán, Ilosvay Katalin, Szakáts István

1940. január-február körül mutathatták be vizsgaelőadásként Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját. Ez már ismerősebb számunkra. Gábor Miklós a kép szerint a Mircse nevű cigányprímást játszotta benne, ami egy kicsi karakterszerep. Viszont könnyen lehet, hogy ennek alapján kapta meg korai filmszerepét, Peti cigányt az 1941-ben bemutatott, Szigligeti Ede népszínművéből készült "A cigány" című filmben.



Naszódy Sándor, Sallay Kornélia, GM

Legközelebb innét folytatjuk, még három színiakadémiai vizsgaelőadás van hátra.



2017. április 19., szerda

Gábor Miklós-díj 2017: Pál András

Megvan a legújabb díjazott!

Április 17-én a Radnóti Színház Téli rege előadása után vehette át a Gábor Miklós-díjat PÁL ANDRÁS az ebben az előadásban nyújtott alakításáért. Leontes szerepét formálta meg, akit szinte őrületbe kerget a féltékenység. Amúgy a szerepet egykor Gábor Miklós is játszotta Kecskeméten...



A díjat Ascher Tamás nyújtotta át, ő most a díj kuratóriumának elnöke. Másfél évtizedig Koltai Tamás volt az elnök, aki 2015 nyarán váratlanul hunyt el. A kuratórium további tagjai, a pontos dokumentálás kedvéért: Meczner János rendező, Nádasdy Ádám nyelvész, költő-műfordító, Spiró György író és Stuber Andrea színikritikus.

Pál András fiatal, 35 éves színművész. A klasszikus kaposvári "fészek" neveltje, az első színészosztályban Babarczy László növendékeként végzett. Pályáját a pécsi színházban kezdte 2006-ban. 2010-ben szerződött Budapestre. Először a Pesti Magyar Színházban játszott, 2013 óta pedig a Radnóti Színház tagja.



Megnézhetünk vele egy hosszabb beszélgetést, ami 2014 nyarán készült, közben belekukkanthatunk több előadásba is:


Így, a lezser beszélgetésben is érzékelhető nagyon kellemes orgánuma; remélem, egyszer színpadon is hallhatom :)

Szakmai életének nem a Gábor Miklós-díj az első elismerése: nyert már Junior Príma-díjat, két alkalommal volt POSZT-díjazott, kapott díjat a Vidéki Színházak Fesztiválján, a Radnóti Színházban pedig egymás után háromszor is az évad legjobb színésze lett.

Tanít a Pesti Magyar Színház színiakadémiáján, és dolgozik egy konfliktuskezelő tréningben is, ahol eljátssza a nehezen kezelhető ügyfeleket, rosszul kommunikáló embereket... Ha ideje engedi, kosárlabdázik és dobol :) 

ITT egy friss interjút olvashatunk vele, hogy kiegészítsük a televíziós beszélgetést. EZ ITT pedig a Radnóti Színház honlapján az ő oldala. Végignézhetjük máris impozáns szereplistáját, a díjak között pedig már a tegnap kapott elismerés is ott van, igazán gyors volt a színház :) Az oldal ugródeszka-szerűen működik, mert például a "Sajtó"-ra kattintva fontos interjúkat találhatunk. Például EZT, ahol Pál András rendkívül érdekes és fontos dolgokat mond éppen Leontes alakjáról.

A Téli regét másfél hónapja mutatta be a Radnóti Színház, ITT az előadás stáblistája. Ha megnyitjuk, több kisebb anyagot megnézhetünk kedvcsinálóul, de az egyiket külön is ide másolom, ezzel fejezzük be a mai posztot. És egy nagy gratulációval!!!!


A fényképek forrása a színház.org

2017. április 3., hétfő

Gábor Miklós-díj

Gábor Miklós 1998. július 2-án hunyt el. 2000-ben Vass Éva felesége, és gyakori színpadi partnere Shakespeare darabjaiban is , megalapította a Gábor Miklós-díjat, az évad legjobb Shakespeare-alakításának díjazására.


A bronzplakett Vígh Tamás Kossuth-díjas szobrászművész alkotása:  egyik oldalán Shakespeare, másik oldalán Gábor Miklós arcképe látható.





A díj odaítéléséről szakmai kuratórium dönt.

Az elismerést Gábor Miklós április 7-i születési évfordulóján, vagy egy ahhoz közeli időpontban a színpadon, előadás után szokták átadni.

A 2009-es díjátadás: Szegezdi Róbert és Koltai Tamás (forrás. zaol.hu)


2017. március 25., szombat

Alba Regia 5.

Rajk András kritikája a Népszava 1961. március 30-i számából, utána pedig ismét néhány fénykép:









2017. március 18., szombat

Alba Regia 4.

Ma Ábel Péter kritikáját mutatom meg a Népszabadság 1961. április 2-i számából. Korábban már idéztem általánosabb érvényű bekezdéseiből. De talán nem baj, ha egyben is megmutatom hosszú kritikáját, a lapban közölt fényképpel együtt. Utána még bemásolok néhány sokkal jobb minőségű fotót :)






 Most pedig jöjjenek a jobb technikával kimentett fényképek:





Legközelebb a Népszava kritikáját olvassuk el.

2017. március 12., vasárnap

Alba Regia 3.

A kifogások után most térjünk rá a film erényeire. Elsőnek egy komplett, ám rövid kritikát mutatok a szlovákiai A Hét című képes hetilapból (a képre kattintva jobban olvasható lesz!):




 
Nézzünk még képeket, ha már maga a film a YouTube-on csak oroszra szinkronizálva lelhető fel...






Folyt. köv.!

2017. március 4., szombat

Alba Regia 2.

Az 1985-ben megjelent Magyar filmkalauz - negyven év száz magyar játékfilmje című könyvben Karcsai Kulcsár István írt összefoglalást az eredeti kritikák alapján. Ő fogalmazta meg legjobban a film történetét, tőle idézem:

A film a visszaemlékezés módszerével bontja ki a történetét. Hajnal doktor, a székesfehérvári orvos emlékezik az 1944-es eseményekre. A város latin neve, Alba Regia fedőneve annak a fiatal, magát erdélyi menekültnek kiadó lánynak, aki az orvoshoz kerül, és akiről kiderül, hogy szovjet felderítő. Az orvos beleszeret a bátor híradóslányba. A különös, végletes szerelem a háborús támadások öldöklő küzdelmében többször is gazdát cserélő, élethalálharcot vívó városban zajlik. Ez a kapcsolat döntően meghatározza Hajnal doktor emberi fejlődését, alakulását, szakítását addigi politikai kívülállását, semlegességét hangoztató magatartásával. Bár a szerelem végül is csak fájó emlék marad. "Visszajövök" - ígéri egy cédulára odavetett szóval a lány az orvosnak, amikor tovább kell mennie. De az orvos hiába várja a Berlinnél hősi halált halt szerelmét.

A korabeli sajtóvisszhangokat olvasgatva meglepően egyetértő kép rajzolódik ki, nagyon hasonlóan vélekedtek a kritikusok a film erényeiről és néhány felemlegetett hibájáról. Persze nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek az írások 1961-ből származnak. A  "szakmai" kérdésekben ez nem okoz gondot, de a filmről általánosabb érvénnyel megfogalmazott gondolatokban azért jól érzékelhető az éppen konszolidálódni kezdődő szocializmus világa. 


A kritikusok leginkább a forgatókönyvet bírálták. Ábel Péter ezt írta a Népszabadságban:

Népszabadság 1962. április 2.

A Film Színház Muzsika kritikusa, Geszti Pál ugyanerről:

... a forgatókönyv írója, Palásthy György jó érzékkel és ízléssel építette cselekménnyé a novella eseményanyagát. Az epizódok, amelyeket hozzáadott, izgalomkeltőek és hangulatosak, a bennük elhangzó párbeszédek, amellett hogy a főszereplők jellemét gazdagítják, többnyire művészi módon, irodalmi hatásfokon vetik fel a háború és béke egyetemes kérdéseit. Mindössze egyszer-kétszer - például a Berlinre utalásban - éreztem bizonyos kiszámítottságot, a túlhangsúlyozott poén kedvéért való logikátlan kérdés-feleletesdit. 

Még egy gondolat Ábel Pétertől: 


A Népszavában Rajk András a film hibájaként említette a nyelvi megoldatlanságot. A felderítőlány - a sztori szerint - kissé törve, de tud magyarul, már ez sem tipikus. Viszont ott vannak az "echte" német tisztek, akik a magyar orvossal és a szovjet rádióslánnyal közös jeleneteikben (is) teljes természetességgel magyarul társalognak; fel sem merül, utalás sincs rá, hogy nyelvi nehézségeik lennének. Viszont amikor a szovjet hadsereg foglalja el egy időre a várost és az orvost - más, kulcspozíciót betöltő fehérváriakkal együtt - magukhoz rendelik, abban a jelenetben a szovjet tiszt oroszul beszél  a magyarokhoz, tolmács fordítja.

Mint majd a következőkben tapasztalhatjuk, azért e kifogások mellett a sajtóvisszhangok inkább elismerőek voltak - különösen a rendező munkája és a színészi alakítások terén.
Addig nézzünk meg néhány fényképet! Sajnos, a film csak orosz szinkronnal van fent a YouTube-on, így majd a későbbi részekben is igyekszem több képet feltenni és ezekkel felidézni.






Folyt. köv.!