Vass Éva 5.

Adós vagyok még Vass Éva és Gábor Miklós - úgymond - második korszakának televíziós és rádiós közös munkáival.

Mint már írtam, mozifilmben csak egyetlen egyszer szerepeltek együtt, ez még a 60-as években történt az Egy ember aki nincs című alkotásban. További filmes partnerségük már a televízióhoz köthető.

Itt 1981-ben tört meg a jég: a már régóta nem forgató Vass Évát - férjével együtt - a fiatal rendező, Felvidéki Judit nyerte meg Cocteau: Rettenetes szülők című drámájából készítendő filmjébe. Ezt a produkciót itt a blogban már a lehető legnagyobb részletességgel körüljártuk olyan szinten, hogy maga a rendező is írt hosszabb - nem beszámolót, inkább esszét a közös munkáról.

A Felvidéki Judittal való együttműködés aztán újabb közös produkciókat eredményezett. 1983-ban Gábor Miklós kezdeményezésére Judittal közös rendezésben televíziós filmet készítettek Goethe Tasso című drámájából. Jordán Tamás Tassója mellett Vass Éva játszotta Eleomora hercegnőt. Szerepelt a filmben még Venczel Vera, Bálint András és Kozák András. Gábor Miklóst annyira foglalkoztatta a darab, hogy néhány évvel később a Várszínházban is megrendezte - ott Hirtling István volt a címszereplő, Vass Éva és Venczel Vera abban a produkcióban is játszottak. Sőt, Gábor Miklós is színpadra lépett benne a herceg szerepében.

Szintén közös rendezésükben készült el Mauriac: Az éjszaka vége című regényének televíziós adaptációja - az "abszolút" főszerepben Vass Évával. Gyanítom, ebben az esetben az történt, hogy kifejezetten Vass Éva számára kerestek - és találtak - méltó szerep-lehetőséget.

Utolsó közös produkciójuk pedig az 1994-ben bemutatott Pá Drágám című televíziós film volt. Mint Felvidéki Judit elmesélte egy, Vass Évának írt születésnapi levelében: a Pá, drágám miattad készült. Neked írtam, benned gondolkoztam, érted ragadtam tollat, és Te vezetted a kezem.

A Felvidéki Judit-produkciók mellett és között még született egy közös  filmje Vass Évának és Gábor Miklósnak 1984-ben, a Villanyvonat. Vámos Miklós írásából rendezte Gát György. Ennek keletkezési körülményeit nem ismerem, de el tudom képzelni, hogy Vass Éva és Gábor Miklós felkérése a házaspár szerepére a Rettenetes szülők nagy szakmai- és közönségsikerének következménye. Ráadásként pedig - az apa figurája mellett - Gábor Miklós kapott benne egy kifejezetten ziccer-szerepet. Amikor láttam ezt a mesterségbeli magasiskolát, bevallom, Rejtő Jenő egy hasonlata jutott eszembe a kiváló színművész kabinetalakításáról :)

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért mindezt a múltkor használt "listás" formában is idemásolom:

Rettenetes szülők (1981) rend. Felvidéki Judit. VÉ - Yvonne, GM - Georges

Torquato Tasso (1984) rend. GM és Felvidéki Judit. VÉ - Leonora Sanvitale

Villanyvonat (1984) rend. Gát György. GM - Apa és Nagybácsi, VÉ - Anya

Az éjszaka vége (1987) rend. GM és Felvidéki Judit. VÉ - Therese

Pá, Drágám (1992/94) rend. Felvidéki Judit. GM - Apa, VÉ - Anya

Rádió:

Vass Éva és Gábor Miklós közös rádiós szerepléseiről egészen biztos, hogy nem ilyen teljes a listám, de azért amire ráakadtam, azt ide másolom (az 1974 előttiekről már beszámoltam). A felsorolt darabok között nyilván vannak számunkra ismeretlen szerzők, darabok - legtöbbjüket ma újra sem tudjuk hallgatni. Azért a dokumentálás szándékával felsorolom őket. Csak sajnos a szerepneveket nem mindig tudom.

Cameron, James: A szivattyú (1975) Rend. Varga Géza

Zola: Germinal (1979) Rend. Bozó László

Krúdy Gyula: Magyar jakobinusok (1980). Rend. Csajági János. GM - Martinovics Ignác, VÉ - Livinska

Mándy Iván: Hang a telefonban (1982). Rend. Varga Géza. GM - János, VÉ - Gizkó

Saja, Kazys: Lélekcsere (1982?) Rend. Varga Géza

Jancic, Veroslav: Sikoly (1984) Rend. Kővári Katalin

Bárdos Pál: Ki az az Emília? (1997) Rend. Bárdos Pál. GM - Férj, VÉ - Feleség

A Magyar jakobinusok, a Hang a telefonban és a Ki az az Emília? a NAVA-pontokon meghallgathatók. A Magyar jakobinusokban és a Gábor Miklós halála előtti évben készült Ki az az Emíliá-ban is egészen pazar, sőt, mondhatni hátborzongató alakítást nyújtanak mindketten; ezek szerintem egyenértékűek legnagyobb színpadi szerepeikkel. De azért Martinovics Ignác kapcsán óhatatlanul beugrott, amit Gábor Miklós a Lehetetlen című műsorban mesélt Vámos Miklósnak a történelem érettségijéről: éppen a magyar jakobinusok összeesküvését kapta és nem sok fogalma volt róla, csak halandzsázott. Vajon neki is eszébe jutott ez az emlék, míg a felvétel készült?

Végül itt egy kicsi részlet a Felvidéki Judit rendezésében készült

Pá, Drágám című filmből:

Gábor Miklós hazatalált

Az elmúlt alkalommal a zalaegerszegi utcanévadóról írtam egy kis beszámolót. Ma is maradjunk ennél a jeles eseménynél és úgy gondoltam, ide másolom Gábor Júlia megemlékező beszédét, szó szerint - a dokumentálás szándékával.

 

 

Íme:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Zalaegerszegiek!

Amikor egy gyerek otthon megkérdezi, hogy napközben mit csinálnak a szülei, általában azt a választ kapják, hogy "dolgoznak". A mi családunkban ez egyáltalán nem így volt. Amikor én megkérdeztem a két nagymamámat, hogy "hol van apu? holvan anyu? mit csinálnak?" - azt mondták: "játszanak".

Az én apukám egy játszó és játékos felnőtt volt. Hogyan és mikor született benne ez a játékszenvedély?

Egy elvarázsolt világ, gonosz és elsöprő szenvedélyek, móka, kacagás, amerikai burleszkek, westernfilmek cowboy és indián hősei, nagy fekete szemű, szenvedélyes szőke szépségek, elesett kisemberek csetlés-botlása, minden akadályt legyőző, diadalmaskodó hősök. Ebben a világban nőtt föl apukám. A mozi, amelynek karzatán az első lépéseket tette, egész életére megigézte és rabul ejtette. Először a zalaegerszegi, majd a székesfehérvári ház kertjében épített magának lepedőből indián wigwamot. Akkor természetesen az ifjú indián harcos fejdíszét még édesanyja varrta, tyúktollakból. De a játékban, mint tudjuk, a képzelet legalább annyira fontos, mint a valódi kellékek.

A felnőtt korát, élete nagy részét apu Budapesten töltötte. Én pedig ott születtem, tősgyökeres pesti vagyok. Azt vettem észre, hogy amikor az országban utazgatunk, engem sem a zordon Kárpátok vadregényes tája, sem az Alföld sík vidéke nem nyűgöz le. Akkor dobban meg a szívem, amikor szelíd, dombos tájakban gyönyörködhetek. S elgondolkodtam, hogy vajon miért van így.

Megint a gyerekkorban van a válasz. Ahogy apukám életét meghatározta a gyerekkori moziélmény, rám meg hatott apu lelkesedése a szelíd pannon táj iránt. Mindig úgy beszélt magáról, "én vidéki fiú vagyok".

Amikor visszatért szülővárosába, Egerszegre, hogy eljátssza Az ember tragédiája Luciferét, anyuval eljöttünk megnézni az előadást. Apu egészen megfiatalodott. Ahogy végigvezetett minket a városon és boldogan mutatta meg gyerekkora fontos helyszíneit: a még ma is álló szülőházat, apai nagyszülei házát, mindkettőt az Ady utcában, a zsinagógát, a mozi helyét. És arról beszélt, hogy hiába az elmúlt évtizedek, ő itt otthonosan érzi magát. Számomra is feledhetetlen és emlékezetes maradt az a sétálós, mesélős nap.

Közhely, hogy a színészet a könnyen mulandó művészetek közé tartozik. Nem gondolom, hogy egy utcanév felidézi, vagy megőrzi egy színész személyiségét, de talán még az emlékét sem. Akik évek, évtizedek múlva végigsétálnak ezen az utcán, esetleg itt adnak egymásnak randevút, talán nem fogják tudni, kiről nevezték el ezt az utcát. Nem baj, mert mégis a városuk, az otthonuk része lesz a Gábor Miklós utca.

Apukám özvegye és negyven éven keresztül szerető párja, Vass Éva nagyon sajnálja, hogy egészségi állapota miatt nem tud itt lenni. De azt üzeni, hogy lélekben velünk van.

Én az ő nevében is köszönetet mondok a város lakóinak, a színháznak, hogy ébren tartják édesapám emlékét. Hálásan köszönöm az Együtt Zalaegerszegért egyesületnek az utcanévadás gondolatát, és mindenekelőtt egy embernek, dr. Kocsis Gyula elnök úrnak, aki olyan lelkesen és kitartóan fáradozott azért, hogy édesapám nevét utcanévtábla őrizze Zalaegerszegen.

Köszönöm, és nagyon örülök, hogy az apukám hazatalált.

Nem ünneprontásnak szánom végső megjegyzésemet, mert sajnos igaz. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban ma nincs Gábor Miklósról elnevezett bérlet. Néhány éve még volt. Van viszont ma is Latinovits Zoltán-bérletük. Ez, bár amennyire tudom, Latinovitsnak semmilyen egerszegi kötődése nincs, önmagában természetesen nem baj; ám éppen a Gábor Miklós-bérlet megszüntetése nem volt túl elegáns dolog a színháztól...

Végül itt az egerszegi városi televízió rövid összefoglalója az avatásról - a háttérben Gábor Miklós szülőháza látszik (a polgármester szavairól lásd az előző posztban írtakat):

Utcanév lett Gábor Miklós

Zalaegerszegen, szülővárosában utcát neveztek el Gábor Miklósról. Ünnepélyes felavatására halála tizenötödik évfordulójának előestéjén, július 1-jén, hétfőn este 18.30-kor került sor.

A határozatot a város képviselőtestülete még március közepén hozta meg. Szerencsés, hogy a hely kifejezetten közel van Gábor Miklós szülőházához. A terület eredetileg az "Eötvös köz" névre hallgatott, amely elnevezést nyilván a szomszédos Eötvös utca inspirálta. Amikor először jártam arra, meglepett a helyszín, mert a "köz" elnevezés miatt sokkal kisebbnek gondoltam. Új beépítésű, kellemes környék a belvárosban, mégis viszonylag csendes helyen:

Gábor Miklós nevét felvéve viszont a "köz" utcává lépett elő :)

Gábor Júliától tudtam, hogy mikor lesz az avatás. Szerencsére, ugyanis bárhogyan kerestem az interneten, nem találtam híradást az eseményről. Még zalaegerszegi unokatestvérem is tőlem hallotta magának a névadásnak a tényét, illetve a tegnapi konkrét ünnepség hírét is.

Ennek megfelelően rendkívül gyér közönség jelent meg: ott volt néhány színművész a Hevesi Sándor Színházból, köztük Egervári Klára, aki annak idején játszott is a színház állandó épületét megnyitó, korszakos jelentőségű Tragédia-előadásban Gábor Miklós-Lucifer mellett. Ott volt még egy-két, hivatásszerűen kultúrával foglalkozó személy, plusz természetesen újságírók és fotósok. És ennyi. Éppen a "közönség" hiányzott...

Maga a rendezvény, úgy vettem észre, hogy a két hétig tartó ZA KO, azaz a ZAlaegerszegi KOrtárs Fesztivál nyitó eseményének szerepét töltötte be. Ezt a fesztivált pedig a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. rendezi. Így elsősorban az ő mulasztásuk az, ami történt, pontosabban, ami nem történt. Kellő tájékoztatás és közönségszervezés után biztosan lett volna ennél nagyobb érdeklődés, hiszen körülbelül fél évvel ezelőtt volt Gábor Júlia egy helyi egyesület vendége, ahol édesapjáról mesélt és akkor zsúfolásig megtelt a megyei könyvtár olvasótermi övezete.

A rendezvény Gábor Miklós hangjával, a Hamlet Hecuba-monológjával indult, illetve a monológot megelőző rövid párbeszéddel Hamlet és a Színészkirály között. Így egy kicsit a szintén egerszegi kötődésű Ujlaky László hangját is hallhattuk.

Elsőként Gyutai Csaba polgármester szólt és mintegy belehelyezte a mostani utcaelnevezést városa ilyen irányú törekvéseibe, terveibe, majd méltatta Gábor Miklóst. Szólt a mára már legendává vált Az ember tragédiája előadásáról, s arról, hogy Gábor Miklós Lucifer-jelmeze azóta múzeumi relikvia lett (majd egyszer azt is megmutatom itt a blogban).

Az ünnepség legmeghatóbb és legérdekesebb percei következtek, amikor Gábor Júlia emlékezett édesapjára. Mesélt a régi mozi karzatáról, ahol édesapja csöpp gyerekként első lépéseit tette, mesélt a szülői ház udvaráról, ahol lepedőkből eszkábált wigwamban játszott indiánosdit, édesanyja által tyúktollból készített fejdísszel... Aztán elmesélte azt az évtizedekkel későbbi emlékezetes napot, amikor Júlia és édesanyja, Ruttkai Éva eljöttek Egerszegre, megnézni a Tragédia előadását és hármasban végigsétáltak a városon. Édesapja megmutogatta nekik gyerekkora fontos helyeit, miközben emlékeit felidézve, gyökereit megtalálva maga is valósággal megfiatalodott...

Végül Júlia megköszönte az utcanévadás ötletét kitaláló és azt felkaroló dr. Kocsis Gyula önkormányzati képviselőnek, az Együtt Zalaegerszegért egyesület elnökének munkáját, amelynek révén édesapja, mint mondta,  hazatért Zalaegerszegre.

Balról a polgármester, jobbról dr. Kocsis Gyula Júliával

Utána a kis társaság még átsétált Gábor Miklós szülőházához. Itt Júlia és a polgármester koszorút és virágokat helyeztek el az emléktáblán, ahova Júlia oda tűzte azt a gyönyörű rózsaszálat, amelyet Gábor Miklós özvegye, Vass Éva küldött, aki egészségi állapota miatt sajnos nem tudott jelen lenni az eseményen.

Júlia Vass Éva rózsájával

Végül ide linkelem a Zalai Hírlap cikkét.

Ezen a képen pedig én vagyok, Gábor Miklós utcájának túlsó végén:

Vass Éva 4.

Itt és most beismerem, hogy a mai poszt egy nagy adathalmaz lesz: megpróbálom ugyanis számba venni Vass Éva és Gábor Miklós közös színházi munkáit attól az időtől kezdve, amikor elhagyták a Madách Színházat, azaz az 1970-es évek közepétől. (Előzményét, az 1958 és 1974 közötti színházi előadásokat lásd ITT.)

A kecskeméti Oszlopos Simeon rendezése közben (Forrás: GM: Kos a mérlegen)

1974 őszén Gábor Miklós még vendégként ment Kecskemétre Fülöp királynak a Don Carlosba, aztán mindketten oda is szerződtek. Akkorra már a házaspár pályája annyira összeforrt, hogy Vass Éva is elhagyta a főváros egyik legnépszerűbb színházát. Nyilván egyikük számára sem volt könnyű a döntés - okairól a legautentikusabb Gábor Miklós könyveit olvasni, azok közül is elsősorban a Kos a mérlegen című kötetet. Ennek második felében dokumentumok is találhatók: Gábor Miklós és Ruszt József levelei, illetve a Gábor Miklóssal ez ügyben akkoriban készült legfontosabb interjúk. Ha éppen nincs kéznél a könyv, akkor érdemes újra megnézni EZT a régebbi bejegyzést.

A kecskeméti rövid, de rendkívül jelentős korszak végeztével aztán pályájuknak ez az összefonódása mindvégig megmaradt. Természetesen dolgoztak külön produkciókban is, de pályájuk mégis alapvetően együtt mozgott. Szerintem a dolgok ilyetén alakulása Vass Éva pályája szempontjából volt hátrányosabb, pedig ő volt az, akinek talán nem lett volna muszáj ezt az utat választani. Nem tudom, hogy ebben igazam van-e, mert nyilván rengeteg mindent nem tudok, de valahogy ez az érzésem.

A most következő előadások egy része közös színész-partneri munka. Ám a 70-es évek közepétől Gábor Miklós egyre többet rendezett, így az előadások másik csoportját azok alkotják, ahol mint rendező dolgozott együtt feleségével. Az általa rendezett előadásokban ő maga színészként többnyire nem vett részt. Kétszer tett kivételt: az 1982-ben színpadra állított Olympiában (Molnár Ferenc), majd az 1987-es Tasso-ban (Goethe). Ugyanakkor megfigyelhető, hogy több olyan darabot vett elő rendezőként, amelyekben korábban ő maga játszott. Ilyenek az Oszlopos Simeon, a Negyedik Henrik király, a Tanner John házassága és az Oidipusz király - s a Tanner kivételével, amiben akkor már nem volt neki való szerep, mindegyikben játszott Vass Éva.

A Bereniké próbáján (Kádas Tibor felv.)

Nézzük akkor kettejük színházi együttműködésének száraz adatait - de biztos vagyok benne, hogy blogom olvasóiban ez a felsorolás is emlékeket és élményeket fog felidézni :)

A jegyzékben az előadásokat időrendbe szedtem, megadva helyét, a premier napját, a rendező nevét, illetve Vass Éva és Gábor Miklós szerepbeli neveit. Gábor Miklós rendezéseit mindjárt a sor szélén *-gal jelöltem, hogy rögtön szembetűnjenek, ezért bent a szövegekben külön nem írtam ki a nevét.

Racine: Bereniké (Kecskemét, 1975. 09. 26. Rend. Ruszt József. VÉ - Bereniké, GM - Antiochus)

Shakespeare: Lear király (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1977. 07. 23. Rend. Vámos László. VÉ - Cordelia, GM - Bolond)

*Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (Kecskemét, 1977. 09. 30. VÉ - Vinczéné)

Brecht: Koldusopera (Kecskemét, 1978. 05. 12. Rend. Valló Péter. GM - Peacock, VÉ - Kocsma Jenny)

*Füst Milán: Negyedik Henrik király (Várszínház, 1979. 11. 10. VÉ - Bertha, Henrik felesége)

Enquist: A Tribádok éjszakája (Várszínház, 1981. 05. 29. Rend. Ruszt József. GM - Strindberg, VÉ - Siri)

Schiller: Tell Vilmos (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1981. 08. 08. Rend. Ruszt József. GM - Werner von Attinghausen, VÉ - Gertrud)

Ennery - Cormon: A két árva (Várszínház, 1982. 03. 26. Rend. Vámos László. GM - de Linières gróf, VÉ - de Linières grófné

*Molnár Ferenc: Olympia (Nemzeti Színház, 1982. 11. 26. VÉ - Eugénia hercegné, GM - Plata-Ettingen herceg)

Albee: Nem félünk a farkastól (Nemzeti Színház, 1984. 02. 20. Rend. Mrsán János. VÉ - Martha, GM - George)

*Goethe: Tasso (Várszínház, 1987. 11. 04. VÉ - Leonóra Sanvitale, GM - II. Alfonz, Ferrara hercege)

*Mrozek: Az arckép (Várszínház, 1989. 09. 27. VÉ - Oktawia)

Shaw: Sosem lehet tudni (Várszínház, 1990. 12. 06. Rend. Csiszár Imre. VÉ - Clandonné, GM - Crampton)

An-ski: Dybuk (Független Színpad, 1991. 10. 07. Rend. Ruszt József. VÉ - Frade, Lea dajkája, GM - Reb Aszriel, a minopoli csodarabbi)

*Szophoklész: Oidipusz király (Független Színpad, 1992. 01. 15. VÉ - Iokaszté)

*Wilde: Bunbury (Budapesti Kamaraszínház, 1995. 01. 07. VÉ - Lady Bracknell)

*Feydeau: Osztrigás Mici (Budapesti Kamaraszínház, 1996. 01. 13. VÉ - Petyponné)

Vass Éva 3.

Mielőtt érdemben folytatnám a sorozatot, nem bírtam ellenállni, hogy meg ne mutassam a múltkor említett mesejátékot, amelyben Vass Éva egy hat éves kisfiút játszik.

Címe: Buci királyfi, az üveggolyó. Nem, nem hagytam ki a címből az "és"-t, mert, ha valaki meghallgatja, ki fog derülni, hogy maga Buci "királyfi" változik át üveggolyóvá :)

A hangfelvétel 1973-ban (!) készült. A Mesélő szerepében Gábor Miklós. Neki ez nyilván nem volt feladat, míg Vass Évának biztos, hogy jobban kellett mozgósítania a fantáziáját, hiszen nem fordult elő vele túl sokszor, különösen nem a 70-es években, hogy gyerekszerepre kérték fel. Remélem, hogy munka közben jól is szórakoztak. Talán - vagy biztosan? - Cherubin is eszükbe juthatott, aki ugyan nem ennyire kicsi gyerek, mint Buci, de mégsem felnőtt, ráadásul ő is fiú. És a Figaro házassága 1958-as premierjére készülve ismerkedtek meg ők ketten és ekkor játszottak először együtt...

Vass Éva 2.

Az elmúlt alkalommal megkíséreltem áttekinteni Gábor Miklós és Vass Éva életének szakmai kapcsolódásait megismerkedésüktől, 1957/58-tól a hetvenes évek közepéig. Két területet kihagytam, azokat pótolom most. Ezek pedig a film és a rádió.

Vass Éva mint filmszínésznő 1954-ben a Rákóczi hadnagyával robbant be, majd több főszerep következett kortárs témájú filmekben, drámában és vígjátékban egyaránt (a legismertebbek voltak: Csigalépcső, A vörös tinta, Kár a benzinért). Még énekelt is, azt is remekül, bájosan. A következő részlet a Nem ér a nevem című vígjáték részlete:

Gábor Miklóssal a filmvásznon 1963-ban került először - és egyúttal utoljára - össze. Ebben az időben a Madách Színházban már jó egy éve játszották a Hamletet, melynek sikere az első pillanattól kezdve hatalmas volt. Talán ezért is "hozták össze" őket az Egy ember, aki nincs című szocialista krimiben. A filmről, amelyben Gábor Miklós játszotta a nyomozót, Vass Éva pedig egy fontos tanút, a titokzatos stewardess-t, már egyszer írtam itt a blogban.

Rádió:

Ők ketten a mikrofon előtt. Forrás: Rádió és televízió évkönyv, 1965

Különösen az 1960-as évek második felétől rádióztak sokszor együtt: a tárgyalt időszakban, a 70-es évek közepéig körülbelül 15 rádiójátékban szerepeltek. Ezek közül emlékezetes Sarkadi Imre: Én, Kőműves Kelemen című drámatöredéke, amely 1969-ben a rádióban kapott először nyilvánosságot (ennek alapján készült később a rockopera). Gábor Miklós volt a címszereplő, Vass Éva pedig Anna, a felesége. Annak idején nagyon szerettem Eric Knight: Légy hű magadhoz című regényéből készült többrészes rádiósorozatot, amelyben a tragikus sorsú szerelmeseket játszották. Ugyanebben az évben, 1972-ben egy egészen más rádiós munkában is részt vettek - Hárs László: Buci királyfi, az üveggolyó című mesejátékában. Ebben Gábor Miklósnak mesélőként könnyű dolga volt; az igazi átváltozást Vass Éva produkálta parádésan és bűbájosan egy hat-hét éves kisfiú szerepében. Ennek a hangfelvételét sikerült megszereznem, és hallgatása közben egy kicsit talán meg tudtam érezni, milyen lehetett Vass Éva Cherubinként...

A 70-es évek közepétől a kecskeméti évek természetesen mindkettejüknek hátrányt jelentettek színházon kívüli munkák terén.

Későbbi közös filmes szerepléseik már a televízióhoz kötődtek az 1980-as évek elejétől. Majd írok erről a tévés reneszánszról is, amelynek kiindulópontja a már itt a blogban tényleg szinte minden lehetséges szempontból körüljárt Rettenetes szülők volt. Ugyanígy a rádióban is, ahová ugyan Budapestre történő visszaszerződésük után kevesebbszer hívták őket, mint korábban és volt nyilván más gátló tényező is, ám született néhány kimagasló hangjáték kettejükkel - később ezekről is beszámolok, mint ahogy színházi munkáikról is.

Vass Éva 1.

Vass Éva és Gábor Miklós 1975-ben

Megpróbálom befejezni azt a kis sorozatot, amely Gábor Miklós élete párjait szeretné valamelyest dokumentálni. Hogy könnyebben vissza lehessen keresni őket, itt van az első két rész linkje:

Rákosi Mária

Ruttkai Éva

Most sincs könnyebb dolgom, mint az előző alkalmakkor, de megpróbálom ugyanazt a módszert alkalmazni. Viszont ezt a harmadik részt úgy tűnik, érdemes lesz több folytatásra bontani.

Vass Éva 1960-ban

Vass Éva, Gábor Miklós harmadik felesége 1952 óta színésznő. Pécsi, illetve néhány fővárosi színházban töltött évad után, 1957-ben szerződött a Madách Színházba, ahol Gábor Miklós is még csak néhány éve volt tag. Az 1958. szeptember 19-én bemutatott Figaro házasságában voltak először partnerek: Vass Éva Cherubint, a kis apródot játszotta, Gábor Miklós volt a címszereplő.

Ezekben a korai időkben Gábor Miklóst inkább mint Tolnay Klári színpadi partnerét tartották számon, hiszen a Rómeó és Júlia után több nagy klasszikusban, de szalonvígjátékban is egy párt játszottak. Sőt, szerelmespárként még Váradi Hédivel is többször "hozta össze" Gábor Miklóst a színház - az ő párosuk csúcspontja 1961-ben Sarkadi Elveszett paradicsom című darabjának ősbemutatója volt.

Gábor Miklós és Vass Éva azért előfordultak közös darabokban. Ilyen volt például rögtön a Figaro után Bródy Sándortól a Medikusok, amely nagyon kedves volt Gábor Miklósnak és később könyveiben is többször emlegette feleségét ottani nevén, Riza-ként.

Vass Éva ekkoriban már túl volt első hatalmas sikerén, az Anna Frank naplóján (1957), aztán rövid időn belül, a 60-as évek legelején olyan előadásai következtek, mint a Pillantás a hídról és A vágy villamosa. Mindkettő mint előadás is mérföldkő a magyar színháztörténetben, s bennük a fiatal színésznő Pécsi Sándor, illetve Tolnay Klári etalonná vált alakításainak teljesen egyenrangú társa tudott lenni Catherine és Stella szerepében.

Ekkor, 1962-től következett Vass Éva és Gábor Miklós színpadi nagy

közös korszaka. E korszaknak egyik megtestesülése természetesen a Hamlet, a másik pedig a Tanner John házassága. Voltak benne olyan előadások is, mint az Ex, Szerb Antal fergeteges vígjátéka, ahol bizonyosan mindketten remekül érezték magukat - és mellette például az Egy szerelem három éjszakája, vagy éppen egy amerikai bulvár-darab.

Készítettem egy összesített listát azokról az előadásokról, amelyekben az 1950-es évek vége és az 1970-es évek dereka között együtt játszottak:

Beaumarchais: Figaro házassága (1958): Figaro és Cherubin

Bródy Sándor: A medikus (1959): János és Riza 

Casona: A fák állva halnak meg (1960) az Igazgató és a Szomorúszemű lány

Shakespeare: Hamlet (1962): Hamlet és Ophelia

Shaw: Tanner John házassága (1963): Tanner John és Anna

Büchner: Danton halála (1963): Robespierre és Lucile, Camille Desmoulins felesége

Szerb Antal: Ex (1965): I. Sancho és Marcelle

Brecht: Koldusopera (1965): Bicska Maxi és Lucy

Bornemissza Péter: Magyar Elektra (1966): Égisztus és Krizothemis

Hubay - Vas - Ránki: Egy szerelem három éjszakája (1966): Bálint és Júlia

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (1967): Kis János és Zsuzsi

Vészi Endre: Statisztika (1967, az Irodalmi Színpadon): Dr. Avedix és Lívia

Albee: Nem félünk a farkastól (1967): George és Honey

Füst Milán: Catullus (1968): Metellus és Tertullia

Gorkij: Éjjeli menedékhely (1968): Szatyin és Násztya

Shakespeare: III. Richárd (1969): III. Richárd és Lady Anna

Gibson: Libikóka (1972): Jerry Ryan és Gittel Mosca

Shaw: Brassbound kapitány megtérése (1973): Brassbound kapitány és Lady Cicely

Mint krimi-hősnő, 1970

Szintén ebben a korszakban történt, hogy Gábor Miklós először rendezett. 1970-ben a Madách Kamaraszínházban egy Agatha Christie-krimit állított színpadra, amelynek eredeti címe A váratlan vendég volt, ám átkeresztelték, mert ilyen címmel magyar színpadokon már ismert volt egy darab. Így Eszményi gyilkos címen játszották, a női főszerepben Vass Évával.

Ez az első rendezés aztán több közös munka kiindulópontja lett, de már más színházaknál.

Legközelebb innét folytatom. Nem fogom kihagyni emberi egymásra találásukat sem :)