Gyurka - Ráadás

Már nem akartam belezsúfolni a Gábor Miklós életének egyik meghatározó barátjáról, ROMÁN GYÖRGY író-festőművészről – vagy festőművész-íróról? szóló, amúgy is hosszú poszt anyagába azt, amit most ráadásként fogok megmutatni.

Román György (1903-1981)

 

Ez pedig Gábor Miklósnak egy naplóbejegyzése, melynek dátuma 1989. január 13., azaz Román György születésének 86. évfordulója. 

Nos, naptárába, a dátum alá a következőt írta be röviden Gábor Miklós:

 

Dekódolva itt van a nehezen olvasható, és a szkennelés miatt amúgy is kicsit homályossá vált kézírás:

Gyurka sírjának megkoszorúzása. Korán érkezünk, a temető ismét nagyon szép: köd van, a ködbe füst vegyül. Vagy tízen vagyunk a sírnál. Én beszélek. Ferkót is megemlítem.

Ennyi a szöveg, de nagyon sok minden kiolvasható belőle és több dologgal ki is egészíthetjük. A végén az eredeti dokumentum történetét is el fogom mesélni.

A helyszín a Farkasréti temető. Román György családi sírboltban (szüleivel, feleségével és lányával) nyugszik a 7/8. parcellában (1-814/815).

Forrás: romangyorgy.hu

 

A művészi mészkő síremlék Román György 1938-ban elhunyt édesanyja síremlékeként készült, hiszen a szobrász, Beck Ö. Fülöp 1945-ben meghalt. Érdemes megjegyezni, hogy az édesanya, Román Vilmosné Elek Janka a Nyugat vezető műkritikusa, Elek Artúr nővére volt.

A Gábor Miklós bejegyzésében használt többes szám (korán érkezünk...) valószínűleg azt jelenti, hogy Vass Évával együtt ment ki a temetőbe, ahol aztán ő emlékezett a barátra, a művészre. Mint a fő posztban is leírtam, többször vállalt hasonló feladatot: megnyitotta barátja kiállítását, életében nem is egyszer, de halála után is; lehet, hogy ez a temetői megemlékezés se az egyetlen volt a Román György halála óta eltelt évek során.

Fontos a "Ferkót is megemlítem" mondat, hiszen, bár a baráti kör tágabb volt, de legszorosabban ők hárman: Gyurka, Ferkó és Miklós tartoztak össze akkor, az 1930-as évek végétől a háborús időkig. Ferkó személyét a róla szóló posztban azonosítottam és amit sikerült kinyomozni róla, ott megírtam, érdemes a posztot elolvasni.

Van még egy ok amiért Gábor Miklós és Román György kapcsolatából ennek a rövid bejegyzésnek külön posztot szenteltem.

Ez pedig személyes örömöm, ugyanis még ősszel Gábor Júlia nekem ajándékozta édesapjának azt a naptárát, amiben ez a bejegyzés szerepel. 

A naptár belül egy egyszerű határidőnapló, mérete 16,5x11 cm, körülbelül két és fél centi vastag. Eredeti műbőr kötését egy minden bizonnyal egyedileg, valódi bőrből csináltatott borító fedi, amelyen keretbe foglaltan, fém dombornyomással, egybefonódó betűkkel a GM monogram látható:

 

Legelső belső lapjára Gábor Miklós az 1989-es évszámot írta (a határidőnapló nem konkrét évre szólt, mivel a hét napjait nem tartalmazza), így 1988 karácsonyára kaphatta ajándékba.

Viszont, a dátummal van egy kis gubanc. Mint a fenti képen láthatjuk is, Gábor Miklós a január 13. dátum alá azt írta, "Csütörtök", holott aznap éppen péntek volt (ráadásul péntek és tizenharmadika!); sőt, az egy héttel későbbi, január 20-i oldalra is odaírta, hogy csütörtök.

Mi lehet a megoldás?

Először megnéztem, a környező években mikor esett csütörtökre az a nap, és kiderült, hogy előtte 1983-ban, legközelebb pedig 1994-ben; így az évszámot bizonyos, hogy nem írhatta el ennyire. Az 1989-et környező években, 1988-ban szerdára, 1989-ben pedig, a 88-as szökőév miatt péntekre, 1990-ben pedig szombatra esett január 13. Így egyedüli megoldásként azt tudom elképzelni, hogy a temetői megemlékezést a születésnapot megelőző napon tartották, január 12. esett ugyanis csütörtökre. De mivel Gábor Miklós emlékezete a 13-át őrizhette születésnapként, ahhoz a naphoz írta az eseményt.

Sajnos aztán megfeledkezhetett szép naptáráról, mert soha többet nem írt bele... Pedig ő aztán igazán grafomán volt, de egy ilyen naptár a napi korlátozott terjedelmével valószínűleg túlságosan gúzsba kötötte volna a képzeletét.

Ám számomra így is egy rendkívül becses relikvia, hiszen az Ő tulajdona volt, lánya szerint karácsonyra kapott ajándéka; külseje, szép bőr borítója is igazán egyedi és személyes – és még írt is bele, ha csak egyetlen alkalommal is. 

E határidőnaplóval együtt Gábor Júliától még egy relikviát kaptam: egy füzetet, amibe viszont hosszú időn át és kifejezetten sokat írt, ráadásul olyasmit, ami számomra különlegesen érdekessé és fontossá teszi. De azt majd egyszer később mutatom meg. 

 

 

 

 

 

A Hamlet-jelmez körül

Ecseteltem már itt néhányszor, hogy a győri Gábor Miklós-esten milyen nagy élmény volt, hogy láthattam az eredeti Hamlet-jelmezt. Ez indított arra, hogy egy kicsit körbejárjam ezt a témát.

Az 1962-es Hamlet-előadás jelmeztervezője, mint annyi más előadásé, a csodálatos Mialkovszky Erzsébet volt. Akkor harmincas éveinek közepén járt, de már jelentős szakmai múlttal rendelkezett, hiszen huszonhárom éves korától volt a Madách Színház jelmeztervezője s az is maradt korai haláláig, amely 1988 őszén következett be: autóbalesetben hunyt el. Anyaszínháza mellett tervezett más fővárosi és vidéki színházaknak, szabadtéri előadásoknak; dolgozott filmek és televíziós játékok számára is. Mint a Színházművészeti lexikon írja, munkáit gondos, artisztikus kidolgozás, ízléses színhatások, elmélyült karakterábrázolás jellemezte.

A Hamlet mellett ő tervezte többek között a Kaukázusi krétakör, a Tanner John házassága, a Negyedik Henrik, a Koldusopera és az Oidipusz király jelmezeit.

A Hamlet-előadásban Gábor Miklósnak két öltözéke volt: egy ünnepibb, ez a fekete bársony, amit Győrben láthattam és egy hétköznapibb, amely egy egyszerű fekete hosszú mellény, hófehér inggel, s mindkettőhöz fekete harisnyanadrág tartozott.

A szabadban játszódó jelenetekben feltűnt Hamleten egy hosszú fekete köpeny. Megemlíthetjük még, hiszen valamennyire ez is az öltözet része, hogy kardra is szüksége volt több jelenetben, nemcsak a végén. Írtam már itt a blogban tárcájáról is. Ezzel már félig átmentünk a kellékek világába. Hamlet egyik alapvető kelléke a könyv, ami több jelenetben is a kezében van. Leghíresebb, mondhatni kultikus kelléke pedig a temetőjelenet koponyája.

Hamlet  első alkalommal ünnepibb öltözékében jelenik meg, hiszen ebben a jelenetben voltaképpen egy hivatalos aktus zajlik a trónteremben: az újdonsült király bejelenti, hogy feleségül vette az özvegy királynét.

Ugyanez az öltözék van Hamleten az egérfogó-jelenetben, ami szintén reprezentációs esemény, az udvar jelenlétében zajló színielőadás, valamint természetszerűen a közvetlenül utána játszódó Hamlet-Gertrud összecsapásban, a hálószoba-jelenetben.

Egyetlen dolog nem stimmelt az általam látott jelmezzel, ez pedig a nyaklánc. A videón és a többnyire Féner Tamás által készített nagyszerű korabeli fényképeken ugyanezen a jelmezen a nyakkivágásnál rávarrt kétsoros díszítés alatt egy másfajta lánc látszik, mint amit én láttam Győrben, egy sokkal díszesebb; valószínű, hogy az azóta eltelt évtizedek során tönkrement vagy elkallódott. De a  hozzá tartozó medál szerencsére megvan. Az ékszernek dramaturgiai szerepe van a darabban: meggyilkolt apja képét hordja benne Hamlet, s ezt mutatja a nagy leszámolási jelenetben anyjának, összehasonlítva az anyja nyakában lógó Claudius-képpel...

A közbeeső jelenetekben a másik, mellényes jelmezt láthatjuk Gábor Miklóson, abban mondja például a nagymonológot és persze ugyanezt viseli a zárójelenetben, hiszen párbajozni ez az öltözék volt Hamlet számára kényelmesebb...

Már majdnem 200 előadás lezajlott a Madách Színházban hatalmas sikerrel, amikor 1963 végén a Peter Brook által vezetett Royal Shakespeare Company magyarországi vendégszereplésre érkezett. A Tévedések vígjátéka és a Lear király előadásai földrengésszerű hatást gyakoroltak a magyar színházi életre. Ennek hatására Vámos László is átrendezte a Hamletet, amelynek keretében új jelmezek is készültek. Jellegben nagyon hasonlóak az eredetiekhez, ám egyszerűbbek, rusztikusabbak. Itt van például az új mellényes jelmez (sajnos, az "ünneplős" öltözék új változatáról nem találtam képet):

Látszik, hogy még az ing jellege is megmaradt: bár a vászon helyett itt egy kötött pulóver látható, ám a kötésminta felidézi az eredeti vászoning széles függőleges rakásait.

Érdekes, hogy valamikor később mégis visszatérhettek az eredeti jelmezekhez, mert amikor én láttam az előadást, 1966 decemberében, szerintem azokat láttam, nem a modernebbeket, én legalább is nagyon úgy emlékszem.

Hamlet látványához természetesen hozzá tartozik a paróka. A barna Gábor Miklós talán soha nem játszott máskor szőkét,  csak a Hamletben. Ebbe gyaníthatóan belejátszott Laurence Olivier filmje, neki is nagyon hasonló a parókája. Ám Gábor Miklós ezt írta erről Tollal című könyvében 1962. február 7-én, körülbelül három héttel a premier után, egy beszélgetést felidézve:

Sz. P. azt mondta:

– [...] Csak azt nem értem, miért kellett szőke parókával játszanod. Felesleges volt.

Úgy érzem, szőke királyfinak is kell lennem, ahogy kislányom megköveteli. Egy ilyen szerepben két kötelességünk van: szétrombolni – és közben kielégíteni minden eddigi elképzelést.

Képes beszámoló a győri estről

Hazaérkeztem az elmúlt alkalommal jelzett kis kirándulásomról. Nem mindent tudtam teljesíteni, Csorna és Jánossomorja nem fért bele, de erről majd a másik blogomban.

A legfontosabb esemény, ami miatt elutaztam, a győri Gábor Miklós-est igazán szép és nagy élmény volt. Első nekifutásra néhány képet szeretnék mutatni a Zichy-palota egyik termében megtartott rendezvényről.

Az emlékezést, a családi és más történeteket kis kiállítás keretezte. A "Hamlet családi körben" címet Gábor Miklós igazi Hamlet-jelmeze és egy háziköntöse vizuálisan is megjelenítette:

Gábor Júlia és Szigethy Gábor:

Az asztalkáról nem hiányozhattak Gábor Miklós könyvei, a háttérből pedig több eredeti rajza tekintett ránk:

A kis vitrinben különböző dokumentumokat helyeztek el. Közülük itt látható Gábor Miklós katonai igazolványa, munkakönyve...

 ... szerepeinek saját kezűleg kiegészített jegyzéke:

... és egy tényleg ízig-vérig családi dokumentum: szülei rajzos bejegyzése a nyolc éves Juli emlékkönyvébe:

Mint látható,  az idézet Goethe Faust-jából való. Ruttkai Éva ebben az időben játszotta a Vígszínházban Margit szerepét, nyilván ez adta az indíttatást az idézet kiválasztására.

Egy régebbi írásomban idéztem azt a részletet Gábor Miklós Tollal című könyvéből, ahol Ruttkai Éva Margit-alakításáról ír gyönyörűen – és éppen 1961 tavaszán –, ezen a ponton újra érdemes ITT ELOLVASNI.

A monogramos dobozka mandzsettagomb tárolására szolgált. Sajnos, a Hamlet-bábura nem kérdeztem rá, gyanítom, hogy premier-ajándék lehetett :)

Végül itt vagyok én, Gábor Miklós egyik eredeti Hamlet-jelmezével. Amikor megláttam, bizony nagyon meghatódtam; sosem hittem volna, hogy 1966. december 28. után, amikor a Madách Színházban még gyerekfejjel láthattam az előadást, így is fogok Hamlettel találkozni:

Ezek a képek, és még jónéhány a facebook-os oldalamon is láthatóak, IDE KATTINTVA megtekinthetők.

Természetesen az estről még fogok írni részletesebben is!