Kortársak: Major Tamás

Major Tamás (1910-1986)  színész, rendező, színigazgató, tanár

 

 

Major 1930-ban végzett a Színiakadémián és rögtön a Nemzeti Színházhoz szerződött. Kezdettől elkötelezett baloldali volt; 1940/41 körül a Vigadói esték címen közismert antifasiszta kulturális műsoros estek kapcsán került kapcsolatba a nála egy évtizeddel fiatalabb Gábor Miklóssal, aki versmondóként rendszeresen közreműködött ezeken a rendezvényeken.

1945 tavaszán Major lett a Nemzeti igazgatója; háború utáni pályáját Gábor Miklós ott és nála kezdte. Major egy évtized alatt közel húsz előadásban rendezte őt; játszottak is együtt többször, más rendező által színpadra állított darabokban is. 

 
Major rendezései közül Gábor Miklós szereplésével a legfontosabbak: Bánk bán (1945), Antonius és Cleopatra (1946), Szentivánéji álom (1948), Ahogy tetszik (1949), Feledhetetlen 1919 (1952, társrendezőkkel), Othello (1954, társrendezőkkel).

 

GM: Nyomozok magam után c. posztumusz kötetéből

 

Gábor Miklós ambivalensen viszonyult Majorhoz. Egyrészt rendkívül fontos tíz éve volt a Nemzetiben gyakorlatilag mellette eltöltött évtized, amiről később is azt mondta, hogy a Nemzeti Színház aranykora és az ő pályájának is fontos szakasza volt. Ellentmondásos érzéseibe erősen belejátszottak politikai vonatkozások is, hiszen az 1946 óta párttag Gábor Miklós ebben az időben a Nemzeti Színház párttitkára volt; így éppen a legkeményebb 1950-es években tanúja, sőt résztvevője a színházon belüli, s a Nemzeti Színház kimondott-kimondatlan elsősége, s az ő Színházművészeti Szövetségben szintén betöltött párttitkári tisztsége révén a fővárosi színházi élet szintjén zajló politikai játszmáknak, ami színészetén is erős nyomokat hagyott.

Mélypontra 1954 tavaszán a Major által rendezett Othello Jago szerepében került. Szerencsére a következő évadban sikerült átszerződnie a Madách Színházba. Ezzel párttitkári „szerepétől” is megszabadulhatott, 1956 után pedig végleg visszavonult a politikai szerepléstől, s átértékelte magában korábbi eszményeit. Később személyesen alig találkoztak, ám Major alakja élete végéig erősen foglalkoztatta: szakmailag elismerte, sőt lenyűgözte, de személyében taszította is.