2013. június 26., szerda

Vass Éva 4.

Itt és most beismerem, hogy a mai poszt egy nagy adathalmaz lesz: megpróbálom ugyanis számba venni Vass Éva és Gábor Miklós közös színházi munkáit attól az időtől kezdve, amikor elhagyták a Madách Színházat, azaz az 1970-es évek közepétől. (Előzményét, az 1958 és 1974 közötti színházi előadásokat lásd ITT.)


A kecskeméti Oszlopos Simeon rendezése közben (Forrás: GM: Kos a mérlegen)


1974 őszén Gábor Miklós még vendégként ment Kecskemétre Fülöp királynak a Don Carlosba, aztán mindketten oda is szerződtek. Akkorra már a házaspár pályája annyira összeforrt, hogy Vass Éva is elhagyta a főváros egyik legnépszerűbb színházát. Nyilván egyikük számára sem volt könnyű a döntés - okairól a legautentikusabb Gábor Miklós könyveit olvasni, azok közül is elsősorban a Kos a mérlegen című kötetet. Ennek második felében dokumentumok is találhatók: Gábor Miklós és Ruszt József levelei, illetve a Gábor Miklóssal ez ügyben akkoriban készült legfontosabb interjúk. Ha éppen nincs kéznél a könyv, akkor érdemes újra megnézni EZT a régebbi bejegyzést.
A kecskeméti rövid, de rendkívül jelentős korszak végeztével aztán pályájuknak ez az összefonódása mindvégig megmaradt. Természetesen dolgoztak külön produkciókban is, de pályájuk mégis alapvetően együtt mozgott. Szerintem a dolgok ilyetén alakulása Vass Éva pályája szempontjából volt hátrányosabb, pedig ő volt az, akinek talán nem lett volna muszáj ezt az utat választani. Nem tudom, hogy ebben igazam van-e, mert nyilván rengeteg mindent nem tudok, de valahogy ez az érzésem.

A most következő előadások egy része közös színész-partneri munka. Ám a 70-es évek közepétől Gábor Miklós egyre többet rendezett, így az előadások másik csoportját azok alkotják, ahol mint rendező dolgozott együtt feleségével. Az általa rendezett előadásokban ő maga színészként többnyire nem vett részt. Kétszer tett kivételt: az 1982-ben színpadra állított Olympiában (Molnár Ferenc), majd az 1987-es Tasso-ban (Goethe). Ugyanakkor megfigyelhető, hogy több olyan darabot vett elő rendezőként, amelyekben korábban ő maga játszott. Ilyenek az Oszlopos Simeon, a Negyedik Henrik király, a Tanner John házassága és az Oidipusz király - s a Tanner kivételével, amiben akkor már nem volt neki való szerep, mindegyikben játszott Vass Éva.

A Bereniké próbáján (Kádas Tibor felv.)

Nézzük akkor kettejük színházi együttműködésének száraz adatait - de biztos vagyok benne, hogy blogom olvasóiban ez a felsorolás is emlékeket és élményeket fog felidézni :)

A jegyzékben az előadásokat időrendbe szedtem, megadva helyét, a premier napját, a rendező nevét, illetve Vass Éva és Gábor Miklós szerepbeli neveit. Gábor Miklós rendezéseit mindjárt a sor szélén *-gal jelöltem, hogy rögtön szembetűnjenek, ezért bent a szövegekben külön nem írtam ki a nevét.

Racine: Bereniké (Kecskemét, 1975. 09. 26. Rend. Ruszt József. VÉ - Bereniké, GM - Antiochus)

Shakespeare: Lear király (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1977. 07. 23. Rend. Vámos László. VÉ - Cordelia, GM - Bolond)

*Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (Kecskemét, 1977. 09. 30. VÉ - Vinczéné)

Brecht: Koldusopera (Kecskemét, 1978. 05. 12. Rend. Valló Péter. GM - Peacock, VÉ - Kocsma Jenny)

*Füst Milán: Negyedik Henrik király (Várszínház, 1979. 11. 10. VÉ - Bertha, Henrik felesége)

Enquist: A Tribádok éjszakája (Várszínház, 1981. 05. 29. Rend. Ruszt József. GM - Strindberg, VÉ - Siri)

Schiller: Tell Vilmos (Szegedi Szabadtéri Játékok, 1981. 08. 08. Rend. Ruszt József. GM - Werner von Attinghausen, VÉ - Gertrud)

Ennery - Cormon: A két árva (Várszínház, 1982. 03. 26. Rend. Vámos László. GM - de Linières gróf, VÉ - de Linières grófné

*Molnár Ferenc: Olympia (Nemzeti Színház, 1982. 11. 26. VÉ - Eugénia hercegné, GM - Plata-Ettingen herceg)

Albee: Nem félünk a farkastól (Nemzeti Színház, 1984. 02. 20. Rend. Mrsán János. VÉ - Martha, GM - George)

*Goethe: Tasso (Várszínház, 1987. 11. 04. VÉ - Leonóra Sanvitale, GM - II. Alfonz, Ferrara hercege)

*Mrozek: Az arckép (Várszínház, 1989. 09. 27. VÉ - Oktawia)

Shaw: Sosem lehet tudni (Várszínház, 1990. 12. 06. Rend. Csiszár Imre. VÉ - Clandonné, GM - Crampton)

An-ski: Dybuk (Független Színpad, 1991. 10. 07. Rend. Ruszt József. VÉ - Frade, Lea dajkája, GM - Reb Aszriel, a minopoli csodarabbi)

*Szophoklész: Oidipusz király (Független Színpad, 1992. 01. 15. VÉ - Iokaszté)
*Wilde: Bunbury (Budapesti Kamaraszínház, 1995. 01. 07. VÉ - Lady Bracknell)

*Feydeau: Osztrigás Mici (Budapesti Kamaraszínház, 1996. 01. 13. VÉ - Petyponné)

2013. június 19., szerda

Vass Éva 3.

Mielőtt érdemben folytatnám a sorozatot, nem bírtam ellenállni, hogy meg ne mutassam a múltkor említett mesejátékot, amelyben Vass Éva egy hat éves kisfiút játszik.
Címe: Buci királyfi, az üveggolyó. Nem, nem hagytam ki a címből az "és"-t, mert, ha valaki meghallgatja, ki fog derülni, hogy maga Buci "királyfi" változik át üveggolyóvá :)

A hangfelvétel 1973-ban (!) készült. A Mesélő szerepében Gábor Miklós. Neki ez nyilván nem volt feladat, míg Vass Évának biztos, hogy jobban kellett mozgósítania a fantáziáját, hiszen nem fordult elő vele túl sokszor, különösen nem a 70-es években, hogy gyerekszerepre kérték fel. Remélem, hogy munka közben jól is szórakoztak. Talán - vagy biztosan? - Cherubin is eszükbe juthatott, aki ugyan nem ennyire kicsi gyerek, mint Buci, de mégsem felnőtt, ráadásul ő is fiú. És a Figaro házassága 1958-as premierjére készülve ismerkedtek meg ők ketten és ekkor játszottak először együtt...


2013. június 12., szerda

Vass Éva 2.

Az elmúlt alkalommal megkíséreltem áttekinteni Gábor Miklós és Vass Éva életének szakmai kapcsolódásait megismerkedésüktől, 1957/58-tól a hetvenes évek közepéig. Két területet kihagytam, azokat pótolom most. Ezek pedig a film és a rádió.

Vass Éva mint filmszínésznő 1954-ben a Rákóczi hadnagyával robbant be, majd több főszerep következett kortárs témájú filmekben, drámában és vígjátékban egyaránt (a legismertebbek voltak: Csigalépcső, A vörös tinta, Kár a benzinért). Még énekelt is, azt is remekül, bájosan. A következő részlet a Nem ér a nevem című vígjáték részlete:




Gábor Miklóssal a filmvásznon 1963-ban került először - és egyúttal utoljára - össze. Ebben az időben a Madách Színházban már jó egy éve játszották a Hamletet, melynek sikere az első pillanattól kezdve hatalmas volt. Talán ezért is "hozták össze" őket az Egy ember, aki nincs című szocialista krimiben. A filmről, amelyben Gábor Miklós játszotta a nyomozót, Vass Éva pedig egy fontos tanút, a titokzatos stewardess-t, már egyszer írtam itt a blogban.

Rádió:

Ők ketten a mikrofon előtt. Forrás: Rádió és televízió évkönyv, 1965

Különösen az 1960-as évek második felétől rádióztak sokszor együtt: a tárgyalt időszakban, a 70-es évek közepéig körülbelül 15 rádiójátékban szerepeltek. Ezek közül emlékezetes Sarkadi Imre: Én, Kőműves Kelemen című drámatöredéke, amely 1969-ben a rádióban kapott először nyilvánosságot (ennek alapján készült később a rockopera). Gábor Miklós volt a címszereplő, Vass Éva pedig Anna, a felesége. Annak idején nagyon szerettem Eric Knight: Légy hű magadhoz című regényéből készült többrészes rádiósorozatot, amelyben a tragikus sorsú szerelmeseket játszották. Ugyanebben az évben, 1972-ben egy egészen más rádiós munkában is részt vettek - Hárs László: Buci királyfi, az üveggolyó című mesejátékában. Ebben Gábor Miklósnak mesélőként könnyű dolga volt; az igazi átváltozást Vass Éva produkálta parádésan és bűbájosan egy hat-hét éves kisfiú szerepében. Ennek a hangfelvételét sikerült megszereznem, és hallgatása közben egy kicsit talán meg tudtam érezni, milyen lehetett Vass Éva Cherubinként...

A 70-es évek közepétől a kecskeméti évek természetesen mindkettejüknek hátrányt jelentettek színházon kívüli munkák terén.
Későbbi közös filmes szerepléseik már a televízióhoz kötődtek az 1980-as évek elejétől. Majd írok erről a tévés reneszánszról is, amelynek kiindulópontja a már itt a blogban tényleg szinte minden lehetséges szempontból körüljárt Rettenetes szülők volt. Ugyanígy a rádióban is, ahová ugyan Budapestre történő visszaszerződésük után kevesebbszer hívták őket, mint korábban és volt nyilván más gátló tényező is, ám született néhány kimagasló hangjáték kettejükkel - később ezekről is beszámolok, mint ahogy színházi munkáikról is.



2013. június 5., szerda

Vass Éva 1.

Vass Éva és Gábor Miklós 1975-ben

Megpróbálom befejezni azt a kis sorozatot, amely Gábor Miklós élete párjait szeretné valamelyest dokumentálni. Hogy könnyebben vissza lehessen keresni őket, itt van az első két rész linkje:



Most sincs könnyebb dolgom, mint az előző alkalmakkor, de megpróbálom ugyanazt a módszert alkalmazni. Viszont ezt a harmadik részt úgy tűnik, érdemes lesz több folytatásra bontani.

Vass Éva 1960-ban
Vass Éva, Gábor Miklós harmadik felesége 1952 óta színésznő. Pécsi, illetve néhány fővárosi színházban töltött évad után, 1957-ben szerződött a Madách Színházba, ahol Gábor Miklós is még csak néhány éve volt tag. Az 1958. szeptember 19-én bemutatott Figaro házasságában voltak először partnerek: Vass Éva Cherubint, a kis apródot játszotta, Gábor Miklós volt a címszereplő.

Ezekben a korai időkben Gábor Miklóst inkább mint Tolnay Klári színpadi partnerét tartották számon, hiszen a Rómeó és Júlia után több nagy klasszikusban, de szalonvígjátékban is egy párt játszottak. Sőt, szerelmespárként még Váradi Hédivel is többször "hozta össze" Gábor Miklóst a színház - az ő párosuk csúcspontja 1961-ben Sarkadi Elveszett paradicsom című darabjának ősbemutatója volt.

Gábor Miklós és Vass Éva azért előfordultak közös darabokban. Ilyen volt például rögtön a Figaro után Bródy Sándortól a Medikusok, amely nagyon kedves volt Gábor Miklósnak és később könyveiben is többször emlegette feleségét ottani nevén, Riza-ként.
Vass Éva ekkoriban már túl volt első hatalmas sikerén, az Anna Frank naplóján (1957), aztán rövid időn belül, a 60-as évek legelején olyan előadásai következtek, mint a Pillantás a hídról és A vágy villamosa. Mindkettő mint előadás is mérföldkő a magyar színháztörténetben, s bennük a fiatal színésznő Pécsi Sándor, illetve Tolnay Klári etalonná vált alakításainak teljesen egyenrangú társa tudott lenni Catherine és Stella szerepében.

Ekkor, 1962-től következett Vass Éva és Gábor Miklós színpadi nagy
közös korszaka. E korszaknak egyik megtestesülése természetesen a Hamlet, a másik pedig a Tanner John házassága. Voltak benne olyan előadások is, mint az Ex, Szerb Antal fergeteges vígjátéka, ahol bizonyosan mindketten remekül érezték magukat - és mellette például az Egy szerelem három éjszakája, vagy éppen egy amerikai bulvár-darab.

Készítettem egy összesített listát azokról az előadásokról, amelyekben az 1950-es évek vége és az 1970-es évek dereka között együtt játszottak:

Beaumarchais: Figaro házassága (1958): Figaro és Cherubin
Bródy Sándor: A medikus (1959): János és Riza 
Casona: A fák állva halnak meg (1960) az Igazgató és a Szomorúszemű lány
Shakespeare: Hamlet (1962): Hamlet és Ophelia
Shaw: Tanner John házassága (1963): Tanner John és Anna
Büchner: Danton halála (1963): Robespierre és Lucile, Camille Desmoulins felesége
Szerb Antal: Ex (1965): I. Sancho és Marcelle
Brecht: Koldusopera (1965): Bicska Maxi és Lucy
Bornemissza Péter: Magyar Elektra (1966): Égisztus és Krizothemis
Hubay - Vas - Ránki: Egy szerelem három éjszakája (1966): Bálint és Júlia
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon (1967): Kis János és Zsuzsi
Vészi Endre: Statisztika (1967, az Irodalmi Színpadon): Dr. Avedix és Lívia
Albee: Nem félünk a farkastól (1967): George és Honey
Füst Milán: Catullus (1968): Metellus és Tertullia
Gorkij: Éjjeli menedékhely (1968): Szatyin és Násztya
Shakespeare: III. Richárd (1969): III. Richárd és Lady Anna
Gibson: Libikóka (1972): Jerry Ryan és Gittel Mosca
Shaw: Brassbound kapitány megtérése (1973): Brassbound kapitány és Lady Cicely

Mint krimi-hősnő, 1970

Szintén ebben a korszakban történt, hogy Gábor Miklós először rendezett. 1970-ben a Madách Kamaraszínházban egy Agatha Christie-krimit állított színpadra, amelynek eredeti címe A váratlan vendég volt, ám átkeresztelték, mert ilyen címmel magyar színpadokon már ismert volt egy darab. Így Eszményi gyilkos címen játszották, a női főszerepben Vass Évával.
Ez az első rendezés aztán több közös munka kiindulópontja lett, de már más színházaknál.


Legközelebb innét folytatom. Nem fogom kihagyni emberi egymásra találásukat sem :)

Az első rész végére egy igazi csemege. Évtizedekkel később Gábor Miklós nézi a hajdani Tanner John házasságában egyik közös jelenetüket és azt mondja - szerintem akkor is fülig szerelmesen: "Nem csoda, hogy beleszerettem" :)