Várkonyi Zoltán (1912-1979) színész, színházi- és filmrendező, színházigazgató, tanár.
1934-ben végezte el a Színiakadémiát. 1941 és 1944 között a Pünkösti Andor vezette Madách Színház tagja volt, ott találkozhatott először Gábor Miklóssal, akit pályakezdő korában szintén ez a színház szerződtetett (hogy aztán hamarosan elküldje, származása miatt...)
1941/43-ban együtt vettek részt Hont Ferenc antifasiszta irodalmi estjein (Vigadói esték).
A háború után Várkonyi létrehozta Művész Színház nevű magánszínházát, ahova 1945 őszén meghívta Gábor Miklóst a Rettenetes szülők című Cocteau-darab – eredetileg saját magának szánt – Michel szerepére.
Bár az előadást nem ő, hanem Apáthi Imre rendezte, Gábor Miklós számára a háború utáni szegénységben Várkonyi lakásán megtartott próbák, s egyáltalán, hogy Várkonyi őt hívta meg erre a szerepre, meghatározó jelentőségűvé vált. Mint később nyilatkozta: Ez döntő esemény volt. Egyszerre megváltoztatta az életemet és pályámat. Várkonyi megtalálta a hozzám illő kulcsot. A talpamra állított – színészt csinált belőlem.
Azért volt ez Gábor Miklós számára ennyire fontos, mert úgy érezte, első, és addig egyetlen Nemzeti színházi szerepében, mint a Bánk bán Ottó hercege, nagyot bukott, s ebből rántotta ki őt Michel szerepe.
1948 után Várkonyi is a Nemzetibe került, ahol rendezőként és színészként is dolgozott együtt Gábor Miklóssal, bár ezek egyikük számára sem voltak meghatározó előadások (Titkos háború, Az élet hídja, II. Rákóczi Ferenc fogsága). Fontosabb, hogy 1949-ben Gábor Miklós vette át az elfoglalt Várkonyitól a Dauphint Shaw Szent Johannájában, 1951-ben pedig párhuzamos szereposztásban játszották Hlesztakovot (A revizor).
Színházban többet nem találkoztak, hiszen Gábor Miklós a Madáchba szerződött, Várkonyi pedig a Vígszínház igazgatója lett, csak néhány filmes és tévés produkcióban. Ezek közül a leginkább említésre méltó a Várkonyi által rendezett, akkor betiltott Keserű igazság című film (1956).
Közös képet sem lehet róluk találni, kivéve ezt az egyet, ami távolról készült pillanatfelvétel: a Magyar Televízióban Gábor Miklóst és Ruttkai Évát rendezi Várkonyi 1958-ban, a Papucs című kétszemélyes vígjátékban:
Film Színház Muzsika 1958. május 9.
Várkonyi halála után a róla szóló dokumentumkötet számára így nyilatkozott Gábor Miklós (a könyv 1980-ban a Szkénetéka sorozatban jelent meg):
Soha nem vezették személyes érdekek […] Várkonyi ilyen értelemben az én szememben a szakma egyik legtisztességesebb embere volt. […] Szenvedélyesen szeretett dolgozni, szünet nélkül tele volt játékimpulzussal. […] A játék iránti nagy szenvedély volt az ő nagysága, erkölcsi tisztaságának alapja. Neki mindig az volt a legfontosabb, hogy valamiképpen megtöltse ezt a világot a játék – számára mindent jelentő – örömével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése