2016. március 26., szombat

Libikóka, 1961 - még egy kritika

Ma a Népszava hasábjairól idézem az előadás kritikáját. Rajk András írása az 1961. november 17-i számában jelent meg.

Előtte itt egy gyors áttekintés, mit olvashattunk eddig az előadásról:


és


Még egy remek kép a Film Színház Muzsikából, ez volt az 1961. 43. szám címlapján:




És akkor olvassuk Rajk András írását:




2016. március 19., szombat

Libikóka, 1961 - kritika

Ma a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika beszámolóját mutatom a Libikóka előadásáról.

A próbákról itt lehetett olvasni:

Illés Jenő kritikája a lap 1961. 43. számában jelent meg:

2016. március 12., szombat

Libikóka, 1961 - próba

Színházakban szinte mindig rendkívül sikeres produkciók a kétszemélyes darabok. Többnyire ismert, népszerű színészek kedvéért szoktak ilyesmit elővenni, mintegy jutalomjátékként. Gábor Miklós a Madách Színházban már túl volt a műfaj egy sikerszériáján Tolnay Klárival, amikor 1957-ben Hartog: Családi ágy című bulvár-darabjában egy házaspár életének stációit játszhatták el az esküvőtől gyermekeik felnőtté válásáig.

1961-ben ismét egy bulvár-darabbal rukkolt elő a színház, ez volt Gibson amerikai szerző eredetileg Ketten a hintán (Two for the Seesaw) címmel írt színműve, amelynek ősbemutatóján Henry Fonda és Anne Bancroft játszották Jerry és Gittel szerepét. S ha már az eredetnél tartunk, 1962-ben Robert Wise filmet rendezett belőle Shirley MacLaine és Robert Mitchum közreműködésével.

A Madáchban Váradi Hédi volt Gábor Miklós partnere, rendezője pedig Ádám Ottó. A premiert október 20-án tartották.



Itt megszemlélhetjük, hogy Gábor Miklós pályájának milyen időszakában, milyen szerepek környezetében kapta ezt a feladatot - közvetlenül az Elveszett paradicsom Sebők Zoltánja után.  Következő szerepe pedig Hamlet lesz...


Első alkalommal a boldog emlékezetű Film Színház Muzsika segítségével látogassunk el egy próbára. A képes beszámoló az 1961. évi 41. számban jelent meg:







2016. március 5., szombat

Kard és kocka 2.

Mai posztom rövidebb lesz. Legutóbb jól körbejártuk a Kard és kocka című, 1959-ben kalandfilm készítésének szándékával forgatott filmet. Inkább a hiányosságokról esett szó, de vannak a filmnek értékei is, amiket elsősorban a kiváló színészek képviselnek. A film szinte pazarló ezen a téren, amire a legjobb példa Törőcsik Mari szerepeltetése. Ő ekkorra már túl van olyan hatalmas sikereken, mint - természetesen - a Körhinta, de elkészült már az Édes Anna és a Vasvirág is, amikor ebben a filmben egy egészen jelentéktelen szerepre szerződtették: szinte csak statiszta volt Ruttkai Éva mellett... Ez enyhén szólva pazarlás volt, de mutatja a filmkészítői szándékot, hogy tényleg minden eszközt be akartak vetni a siker érdekében.



Olvassuk tovább Sas György kritikáját a Film Színház Muzsika 1959. 20. számából:

A főszereplők igyekeznek korhűen és mulattatóan játszani, s ez leginkább Balázs Samunak sikerül. Az ő arca a legjellegzetesebb, a legszínesebb s vibrálóbb; Schwartzenau figuráját annyi önmalíciával, tartalmas humorral telíti meg, hogy az ő finomkodó, széptevő, pökhendi és póruljárt, és sok egyéb fintorú, hanghordozású játéka marad legtovább emlékezetünkben. Jó kuruc tempóval, vígsággal, ravaszdisággal lendül Árvay kapitány szerepébe Gábor Miklós is, de e lendületnek nincs miben robbannia. Szabó Ernő ijedt Pöschl írnoka, Ruttkai Éva bájos, honszerető Josefa leányasszonya, Rajz János oktondi labanc őrmestere, Törőcsik Mari hamvas Pólikája, Bánhidi László angol lord imitációja rak fel egy-egy kellemesebb színfoltot a vászonra. Simon Pali szerepének korlátairól már szóltunk, kára elsősorban Zenthe Ferencre hárul, aki vajmi keveset tud kicsiholni a maga meg a közönség javára ebből a halovány kalandhősből.
Forgács Ottó eleinte egy-egy szép hangulatos természeti képpel lep meg, később az éjszakában forgatott jelenetei már élettelenebbek. Petrovics Emil filmzeneszerzői bemutatkozása sikert hozott, mindvégig jól igazodik a jelenetek hangulatához és hozzájuk is tesz sokat.
Egyfajta tetszéssel ebben a félig bevégzett formájában is találkozni fog a film, mert némely műfaji sablon egyszerű és kényelmes alkalmazása mindig eléri a maga bevált hatását. Szórakoztatni, derűt kjelteni ezen a mérsékelt szinten is lehet, ám ez semmiképpen sem lehet filmművészetünk törekvése.

Árvay kapitány és társa arisztokrata álruhában a fogadóssal

Végül itt van Rajk András summázata a Népszava 1959. május 16-i számából:

A film fényképezése, Forgács Ottó munkája jó. Petrovics Emil kísérőzenéje hasonlóképpen nagyon tetszett. Jók a színészek is. A kalandfilm azonban már jellegében nem kíván olyan színészi elmélyülést, hogy Balázs Samu, Szabó Ernő, Pécsi Sándor, Ruttkai Éva, Gábor Miklós, Bánhidi László, Zenthe Ferenc és a többiek művészetét szükséges volna ezúttal elemezni. Az adottságokban oly gazdag Törőcsik Marit ellenben igencsak felesleges volt egy teljesen üres figurában szerepeltetni. Helyesebb lett volna tán a javasolt eszközök valamelyikével emelni új kalandfilmünknek egyébként újdonság létére így is elismerést érdemlő színvonalát.