Itt a tárcám!

Hol a tárcám? – kiált fel Hamlet, miután találkozott apja szellemével és megtudta tőle, hogy igaz volt a sejtése, Claudius a gyilkos (ó, az én próféta lelkem!), majd megesküdött, hogy bosszút áll.
Hol a tárcám – leírom, hadd írom le,

Hogy ember úgy mosolyghat s gaz lehet;

Legalább a dán király bizonnyal az. [Ír]

No bátya, itt vagy. Most a jelszavam:

És az: "Isten veled. Eszedbe jussak,"

Esküm van arra már. 
(Hamlet 1. felvonás 5. szín. Ford.: Arany János)

Közben előveszi a derekára csatolt tokból korabeli laptopját, és – meglehetős érzelmi felindultságban – bevési a mondottakat. ÍME:



(A szóban forgó rész 5 perc 42 másodpercnél kezdődik, maga a monológ pedig 4 perc 40 körül)

Nos, a "hol a tárcám?" kérdésre meg tudom mutatni a választ: ITT VAN! méghozzá az én kezemben :)

A március 20-i győri Gábor Miklós-emlékesten a terembe belépve szinte a lélegzetem is elállt (szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik – hogy a Hamlet zseniális fordítójának egy versét idézzem), amikor megláttam a Hamlet-jelmezt. Közelebbről megszemlélve Szigethy Gábor hívta fel a figyelmemet a derekára kötött övre, s az övtartóban a tárcára. Ki is vehettem, kezemben tarthattam, s kiderült, valójában egy kicsike palatábla a hozzá kötözött ceruzával. Hogy az előbb korabeli laptopnak neveztem, csak szeretetből tettem :) Ha alaposabban megnézzük, a sok kopás mutatja, hogy Gábor Miklós tényleg használta ebben a jelenetben, tehát nem egy tartalék-példány, ami a sorára várt, ha tönkremegy az első. Így a kezemben tartani nagyon különleges pillanat volt számomra... 

Hamarosan magáról a Hamlet-jelmezről és tervezőjéről írok.