Gyurka - Ráadás

Már nem akartam belezsúfolni a Gábor Miklós életének egyik meghatározó barátjáról, ROMÁN GYÖRGY író-festőművészről – vagy festőművész-íróról? szóló, amúgy is hosszú poszt anyagába azt, amit most ráadásként fogok megmutatni.

Román György (1903-1981)

 

Ez pedig Gábor Miklósnak egy naplóbejegyzése, melynek dátuma 1989. január 13., azaz Román György születésének 86. évfordulója. 

Nos, naptárába, a dátum alá a következőt írta be röviden Gábor Miklós:

 

Dekódolva itt van a nehezen olvasható, és a szkennelés miatt amúgy is kicsit homályossá vált kézírás:

Gyurka sírjának megkoszorúzása. Korán érkezünk, a temető ismét nagyon szép: köd van, a ködbe füst vegyül. Vagy tízen vagyunk a sírnál. Én beszélek. Ferkót is megemlítem.

Ennyi a szöveg, de nagyon sok minden kiolvasható belőle és több dologgal ki is egészíthetjük. A végén az eredeti dokumentum történetét is el fogom mesélni.

A helyszín a Farkasréti temető. Román György családi sírboltban (szüleivel, feleségével és lányával) nyugszik a 7/8. parcellában (1-814/815).

Forrás: romangyorgy.hu

 

A művészi mészkő síremlék Román György 1938-ban elhunyt édesanyja síremlékeként készült, hiszen a szobrász, Beck Ö. Fülöp 1945-ben meghalt. Érdemes megjegyezni, hogy az édesanya, Román Vilmosné Elek Janka a Nyugat vezető műkritikusa, Elek Artúr nővére volt.

A Gábor Miklós bejegyzésében használt többes szám (korán érkezünk...) valószínűleg azt jelenti, hogy Vass Évával együtt ment ki a temetőbe, ahol aztán ő emlékezett a barátra, a művészre. Mint a fő posztban is leírtam, többször vállalt hasonló feladatot: megnyitotta barátja kiállítását, életében nem is egyszer, de halála után is; lehet, hogy ez a temetői megemlékezés se az egyetlen volt a Román György halála óta eltelt évek során.

Fontos a "Ferkót is megemlítem" mondat, hiszen, bár a baráti kör tágabb volt, de legszorosabban ők hárman: Gyurka, Ferkó és Miklós tartoztak össze akkor, az 1930-as évek végétől a háborús időkig. Ferkó személyét a róla szóló posztban azonosítottam és amit sikerült kinyomozni róla, ott megírtam, érdemes a posztot elolvasni.

Van még egy ok amiért Gábor Miklós és Román György kapcsolatából ennek a rövid bejegyzésnek külön posztot szenteltem.

Ez pedig személyes örömöm, ugyanis még ősszel Gábor Júlia nekem ajándékozta édesapjának azt a naptárát, amiben ez a bejegyzés szerepel. 

A naptár belül egy egyszerű határidőnapló, mérete 16,5x11 cm, körülbelül két és fél centi vastag. Eredeti műbőr kötését egy minden bizonnyal egyedileg, valódi bőrből csináltatott borító fedi, amelyen keretbe foglaltan, fém dombornyomással, egybefonódó betűkkel a GM monogram látható:

 

Legelső belső lapjára Gábor Miklós az 1989-es évszámot írta (a határidőnapló nem konkrét évre szólt, mivel a hét napjait nem tartalmazza), így 1988 karácsonyára kaphatta ajándékba.

Viszont, a dátummal van egy kis gubanc. Mint a fenti képen láthatjuk is, Gábor Miklós a január 13. dátum alá azt írta, "Csütörtök", holott aznap éppen péntek volt (ráadásul péntek és tizenharmadika!); sőt, az egy héttel későbbi, január 20-i oldalra is odaírta, hogy csütörtök.

Mi lehet a megoldás?

Először megnéztem, a környező években mikor esett csütörtökre az a nap, és kiderült, hogy előtte 1983-ban, legközelebb pedig 1994-ben; így az évszámot bizonyos, hogy nem írhatta el ennyire. Az 1989-et környező években, 1988-ban szerdára, 1989-ben pedig, a 88-as szökőév miatt péntekre, 1990-ben pedig szombatra esett január 13. Így egyedüli megoldásként azt tudom elképzelni, hogy a temetői megemlékezést a születésnapot megelőző napon tartották, január 12. esett ugyanis csütörtökre. De mivel Gábor Miklós emlékezete a 13-át őrizhette születésnapként, ahhoz a naphoz írta az eseményt.

Sajnos aztán megfeledkezhetett szép naptáráról, mert soha többet nem írt bele... Pedig ő aztán igazán grafomán volt, de egy ilyen naptár a napi korlátozott terjedelmével valószínűleg túlságosan gúzsba kötötte volna a képzeletét.

Ám számomra így is egy rendkívül becses relikvia, hiszen az Ő tulajdona volt, lánya szerint karácsonyra kapott ajándéka; külseje, szép bőr borítója is igazán egyedi és személyes – és még írt is bele, ha csak egyetlen alkalommal is. 

E határidőnaplóval együtt Gábor Júliától még egy relikviát kaptam: egy füzetet, amibe viszont hosszú időn át és kifejezetten sokat írt, ráadásul olyasmit, ami számomra különlegesen érdekessé és fontossá teszi. De azt majd egyszer később mutatom meg.