2012. február 25., szombat

Folytatódik Gábor Béla mozijának története

Kövessük tovább a zalaegerszegi Edison mozi, s ezzel párhuzamosan Gábor Béla és családjának történetét. Mint elmúlt alkalommal írtam, a mozi története kicsiben leképezi Magyarország történelmét az 1944-es mélypontig. Forrásom továbbra is Béres Katalin: Zalaegerszeg mozitörténete című tanulmánya, megjelent a Pannon Tükör című folyóirat 2010. 6. számában. Hozzáolvastam a Zalamegye című hírlap évfolyamait 1919-ig, illetve elkezdtem az 1923-ban megindult Zalamegyei Újság tanulmányozását. A teljes kép kialakításához további forrásokra lenne szükségem: szívesen átnézném mindazokat a dokumentumokat, amelyeket az említett tanulmány szerzője, mert írása nem minden kérdésemre ad választ, mivel ő általánosabb nézőpontból szemlélte a témát. Ám erre most nem igazán van módom, ahhoz több időt kellene a megyei levéltárban töltenem. Legfeljebb, ha később fontos adatokra akadok, kipótolom itt, linkekkel összehozva az erre a témára vonatkozó korábbi posztokkal. Erre is jó az internet :)

Gábor akkor még Goldberger Béla 1913-ban megszerezte a két egerszegi mozi közül az egyik, az Edison üzemeltetését. Vagy akkor, vagy később meg is vásárolhatta, mert 1919-ben, fia születésének anyakönyvi bejegyzésében foglalkozásánál az áll, hogy mozgószínház tulajdonos. Az első részben kétségeimet fejeztem ki, hogy valóban már 18 éves korában megkezdte mozis pályafutását, ám azóta egy 1924-es újságcikkből kiderült, hogy igen, tényleg így volt. Írtam, hogy a háborús évek után erős konfliktusa alakult ki a városvezetéssel. A város ugyanis maga szeretett volna a jó üzletet jelentő mozival rendelkezni, hogy egy kicsit kifoltozza a háborús évek utáni szűkös költségvetését s az akkori lehetőségeket kihasználva ezt három évenként kérelmezte is a belügyminisztériumnál, úgyhogy damoklész kardja hosszú ideig a mozitulajdonos feje fölött függött. Ebben a megvilágításban jobban érthető az a múltkori történet, hogy meglehetősen nagy dobra verték, amikor a mozitulajdonos 1922 novemberében egy vetítéskor elmulasztotta a korhatár kihirdetését és érvényesítését...
Azonban ez csak egy kisebb abajgatása volt neki és mozijának. Az egyik nagy konfliktus 1924-ben tört ki. A rendőrség előírta Gábor Bélának, hogy megszabott határidőig építsen illemhelyet mozija előcsarnokába. A kivitelezés azonban nem sikerült, mivel a szomszédos Bárány szálloda, amelyet közvetlenül érintett volna az építkezés, éppen per alatt volt s emiatt nem lehetett a tulajdonossal tárgyalni, valamint a szomszédos kereskedők, sőt, maga a város is akadályokat gördített a dolog elé. Így nem lett készen a kiegészítés a megadott határidőig, s ekkor a rendőrség, azt gondolván, hogy a késés a tulajdonos hibája, hirtelen valóban betiltotta az előadásokat. (A hivatalnak packázásai...) Ekkor írt Gábor Béla egy hosszú levelet a megyei lapba, amelyben előadta egerszegi egész eddigi tevékenységét. Így innét tudható, hogy 1913-ban szülei anyagi segítségével lett először bérlője, majd tulajdonosa az Edison mozinak, amelyben már az eltelt jó egy évtizedben is számos korszerűsítést hajtott végre, ebben nagyapja is segítette anyagilag. Leírja, hogy a közelmúltban a legmodernebb "Ernemann" gépekre cserélte műszaki berendezését. Legfőbb terve pedig az volt, hogy egy színpadot is hozzáépít a városba látogató színtársulatok és más helyi előadások céljára, de levele hangjából az érződött ki, hogy erről már letett. Mint írta, ez a mostani ügy, amelyet szégyennek tartott, nagyon elkedvetlenítette és elfogadta az Orion filmgyár ajánlatát, miszerint legyen az ő magyarországi filmszínházaik igazgatója. Ezért elhagyja Zalaegerszeget, de az Edison mozit megtartja és üzemvezetővel fogja működtetni. (A levél forrása: Zalamegyei Újság 1924. szeptember 27. 2. oldal.)
1925 körül a család valóban elköltözött Székesfehérvárra, ahol Gábor Béla két mozit üzemeltetett. Ám, mivel tulajdonosa maradt az Edisonnak, a várossal való nem túl harmonikus viszonya egészen 1944 nyaráig folytatódott.

Legközelebb innét folytatom!


Mai illusztrációnk egy zseniális némafilm részete 1921-ből. Minden bizonnyal Gábor Béla is vetítette s talán két éves kisfia is belepillantott játék közben:

2012. február 20., hétfő

A nyolc éves cowboy...

A mozitörténet kissé száraz anyagát, tényeit két folytatás között oldjuk fel Gábor Miklós egy lírai emlékezésével:

Még nem voltam tíz éves. Nyaranta gazdag ismerőseink néha levittek nyitott autójukon a Balatonhoz. Két felnőtt között ültem rendszerint. Úgy tettem, mintha aludnék, de csak álmodoztam, és közben, egy-egy észrevétlen pillanatban kinyitottam a szemem, az út menti tájakra pillantottam, hogy onnan kapjak helyszínt és újabb ihletet álmodozásaimhoz. Ilyenkor cowboy voltam, de úgy, nyolc évesen ültem paripámon, és lelovagoltam az útszéli, bokros kis lejtőn...lelovagoltam az útszéli lejtőn, a kis tavacska felé...a színhely változott, de ugyanaz a dolog ismétlődött, meg ismétlődött, a végtelenségig. Egy "történet" része volt minden, de mégsem az, csak "töredék". Ha megpróbáltam tovább bonyolítani az eseményeket, minden meghalt, elvesztette érdekességét, újra vissza kellett térnem az egy-két momentumból álló primitív egységhez...lelovagoltam az útszéli lejtőn...
(Tollal 2. kiadás, 261. oldal)

Mai illusztrációnk egy "mix", egy rövid egyveleg a kisfiú Gábor Miklós kedvenc mozihőséről, Tom Mix-ről:

2012. február 13., hétfő

Edison mozi, Zalaegerszeg

Több szó esett mostanában Gábor Miklós kisgyerekkoráról, mozis édesapjának hatásáról abban, hogy színész lett.
Hol is van, vagy volt ez a zalaegerszegi mozi, ami olyan szinten volt az otthona, hogy mint Vámos Miklósnak mesélte a Lehetetlen című televíziós műsorban az erkélyén tanult meg járni?

Nos, az épület ma már nem létezik, 1945-ben leégett. Sajnos, egyetlen korabeli ábrázolás sem maradt fenn róla, csak a hűlt helyét tudom megmutatni :



Ezt a képet néhány hónapja készítettem, ekkora üres hely van most is a város szívében, a kicsi piros nyíllal megjelölt Arany Bárány szálló háta mögött. Itt, tulajdonképpen a Bárány hátsó udvarán állt egykor az izraelita imaterem; lehet, hogy a szálló hátsó fertályához közelebb, a szürke kerítés túloldalán ezt nem tudom biztosan. A régi imateremben nyílt meg 1911 februárjában az Edisonról elnevezett mozi, vagy ahogy akkoriban hívták, "mozgó". Az imaterem azért szabadult fel, mert 1904-ben megépült a közelben a város új, monumentális zsinagógája.
Gábor Miklós szülőháza pedig a füves rész innenső oldalán áll, egészen közel, attól a helytől kicsit jobbra, ahonnét a fényképet készítettem. Majd arról is mutatok képet.

A mozi üzemeltetését Gábor Béla 1913 tavaszán vette át. Ez az információ Béres Katalin: Zalaegerszeg mozitörténete című tanulmányában olvasható (Pannon Tükör 2010. 6. szám), a mozi további sorsát is ebből fogom idézni.
Azért utána számolgattam: azt tudom, hogy Gábor Béla 1919-ben, fia születésekor 26 éves volt; ezek szerint 1911-ben 18 évesen vette át egy mozi üzemeltetését? Újra nézve Gábor Miklós interjúit, aki beszélt szintén mozis nagyapjáról, nem lehet, hogy ebben a korai időszakban még ő működött? Vagy együtt dolgozott apa és fia a fia neve alatt? Előkotortam a Zalamegye című, Zalaegerszegen szerkesztett hetilap 1913-as évfolyamát. Az újság május 18-i, 5. száma megírta, hogy új tulajdonosa van az Edison mozinak, sajnálkozik, hogy úgy, mint az első tulajdonos, a mostani sem helybeli, mert ahogy a cikk fogalmaz   az üzemeltetést egy "pesti vállalat" szerezte meg.
Átnéztem a teljes évet, de amikor a moziról esik szó az újságban, egyetlen egyszer sem írnak nevet, csak ennyit: "az új tulajdonos". Úgyhogy tovább kell folytatnom a korabeli megyeszékhelyi újságok tanulmányozását...

Egy biztos: fia születésekor, 1919-ben Gábor Béla vezette a filmszínházat, ami Béres Katalin kutatásai szerint jó jövedelemforrás volt: Gábor Béla 1922-ben bekerült a legtöbb adót fizető zalaegerszegi polgárok, a virilisek közé.
Közben azonban konfliktusa támadt a várossal, amely a világháború és a Tanácsköztársaság után bizony kevés anyagi forrással rendelkezett s ezért maga szerette volna üzemeltetni a mozit. Könnyen lehet, hogy ezért kezdett Gábor Béla másfelé, nevezetesen Székesfehérvár, és, mint a múltkor írtam, Nagykanizsa felé is tájékozódni. Végül Székesfehérvárra telepedett át családjával együtt, az Edison mozit azonban egészen 1944 nyaráig megtartotta, akkor is erőszakkal vették el tőle. Ami pedig közben, a 20-as, 30-as és 40-es években történt a mozi körül, mint cseppben a tenger tükrözi Magyarország történelmét. Úgyhogy a következőkben érdemes lesz azt a korszakot is áttekinteni azért is, mert bizony hatással volt a Gábor család életére.

Ehhez a részhez illusztrációt keresve, korabeli némafilmek között tallózgatva akadtam a Hamlet (!) egy 1913-as megfilmesítésének részletére: a dán királyfi találkozik apja szellemével. Javaslom a hang elnémítását, mert valami egészen illúzióromboló zenét másoltak alá. A jelenet végén nagyon jót szórakoztam, mert fél évszázad múlva Gábor Miklós is hasonló mozdulattal vesz elő valahonnét a köpenye rejtekéből egy hasonlóan kicsi noteszt és nagyon hasonló mozdulattal jegyzi bele Claudius bűnös és egyszerre képmutató voltát: "hogy az ember úgy mosolyghat, s gaz lehet, s legalább a dán király bizonnyal az" :)



Amúgy pedig nagyon érdekes, hogy éppen fél évszázad telt el Gábor Miklós Hamletje óta is...

2012. február 7., kedd

Az egerszegi mozis jóképű fia :)



E néhány sor 1941. április 12-én jelent meg Nagykanizsa akkori hírlapjában, a Zalai Közlönyben, a Kulcslyuk mellől című rovatban, amelyben kicsit könnyedebb, bulvárosabb dolgokat közöltek.
Ám ez a hír tényleg nem a bulvár-kategóriába tartozik: az idő minden szavát, minden megállapítását beváltotta.

Gábor Miklós valóban a zalaegerszegi mozis, Gábor Béla fia; igaz, ekkor már nem lakik Egerszegen sem ő, sem a család. Gábor Miklós még kisfiú volt, amikor elköltöztek Székesfehérvárra, ahol a családfő két mozit is üzemeltetett úgy, hogy jó darabig megtartotta a zalaegerszegit is. Sőt, 1941-ben már valószínűleg a szülők is a fővárosban éltek, vagy ha akkor még nem is, nagyon hamarosan költözködhettek. Gábor Miklós 1938-ban Székesfehérváron érettségizett, majd elvégezte a színiakadémiát és a Madách Színházhoz szerződött.

Az 1941-ben két filmjét is bemutatták. Egy vele készült televíziós interjúból derült ki, hogy tévedett ez a kis újsághír: időben legelső filmje a Beáta és az ördög volt, az Európa nem válaszol pedig már a  második, de nyilván csak hónapok választhatták el a kettőt, a tévedés nem nagy. A jazzmuzsikus figuráját Radványi Géza keze alatt formálhatta meg, akivel majd nem sokkal a háború után az emblematikussá vált Valahol Európában-t fogja majd forgatni.

Az Európa nem válaszol alapszituációját így foglalta össze a neten egy filmes oldal:
Luxushajó indul Amerikából a háború előérzetétől forrongó Európa partjai felé. A különböző nemzetiségű utasok között vannak gazdag üzletemberek, színésznők, kitartott selyemfiúk, művészek, egyszerű tanárok és a háborúra készülő országok titkos ügynökei. Az út elején a kapitány elvágja a hajót a külvilágtól...
Évtizedekkel később Karcsai Kulcsár István így értékelte a filmet:
Radványi Géza újszerű helyszínre visz, egy tengeri hajón játszódik a történet. Nagy merészség kellett az óceánjáró nyüzsgő világának és a tenger távlatainak megvalósításához a Magyar Filmiroda szűk műtermeiben. A rendező biztos kézzel teremtett hiteles légkört. Még meglepőbb a második világháború kitörésének idején játszódó történet bátor, humanista szemlélete. Egyértelmű szimbóluma a filmnek a háborgó tengeren hányódó hajó, melyet minden viharon át békés kikötőbe kell vezetni. (Film Színház Muzsika 1988. 5.)

És nézzünk meg egy rövid részletet IDE KATTINTVA:

Ebben a kis részletben is jól érzékelhető, hogy a huszonkét esztendős Gábor Miklós milyen ragyogó tehetség és kis bajuszával tényleg nagyon hasonlóan néz ki, mint az általa bálványként szeretett Clark Gable, akit olyan sokat látott apja mozijában.
Ennek a nosztalgiájának egyébként mintegy negyedszázaddal később még egyszer utat adhatott, akkor színpadon, a Koldusopera Bicska Maxi szerepében...

Amúgy a jelenet egy mai filmben is "menő" lenne: edzőteremben beszélgetnek az éppen ráérő muzsikusok, közben a pincér különleges koktélt szolgál fel nekik :)

A film teljes stáblistája ITT MEGTEKINTHETŐ:

De térjünk vissza a kis újságcikkhez. További igazolható megállapítása, hogy a jóképű fiú írónak (is) készült. Gimnáziumi évei idején Gábor Miklós valóban komolyan írt, novelláit megmutatta egyik kiváló tanárának, a nyugatosok köréhez tartozó György Oszkárnak erről is mesélt egy interjúban, amelyből az Itt volt Gábor Miklós gimnazista című írásomban idéztem. Az 1960-as évektől pedig folyamatosan írt naplójegyzeteiből kézirattá formálva a színművésznek több könyve is megjelent, amelyeket nagyra értékelnek irodalmi téren.
Végül azt az 1941-es megállapítást is tökéletesen igazolta az idő, hogy szakmai körök nagy jövőt jósoltak neki filmen és színpadon egyaránt...

2012. február 1., szerda

Egy félbeszakított elődás Gábor Béla mozijában...

Ígértem, hogy megmutatom azt a keveset, amit Gábor Miklósról és édesapjáról a háború előtti nagykanizsai újságokban találtam.

Kezdjük az édesapával.
Az elmúlt alkalommal egy 1926-os cikket másoltam ide, amely arról szólt, hogy Gábor Béla megpályázta az 1927-ben megnyitott új kanizsai városi mozi üzemeltetését, de végül nem ő, hanem a  Kanizsa másik moziját vezető társaság nyert.

Közben "leloptam" egy képet egy régi Pannon Tükörből talán olyan nagyon nem kapok ki érte, ha megadom a pontos forrást hogy meg tudjam mutatni kis blogom olvasóinak Gábor Miklós szüleit. A fénykép valamikor az 1930-as években a Balatonnál készült:


Pannon Tükör 2003. 3. 60. oldal


Mai újságkivágásom a Zalai Közlöny 1922. november 15-i számából való:


Hogy milyen következményei lettek, lehettek egy ilyen jellegű kihágásnak, nem találtam nyomát valószínűleg némi pénzbüntetés. Azonban e kis hír mutatja, hogy milyen szigorú volt "állam bácsi" ellenőrzése, bizony, működött a kézi vezérlés. Egyébként amikor az eset történt, Gábor Miklós még nem volt három éves...

Sokáig kerestem az illető filmet, míg végül arra az eredményre jutottam, mert ilyen címen nem találtam sehol semmit, hogy az Ernst Lubitsch által 1922-ben Berlinben rendezett Anne Boleyn című némafilmről lehet szó, csak nálunk a csalogatóbb Trón és szerelem címen játszhatták.
Itt sajnos csak állóképeken láthatunk a filmből egy keresztmetszetet (zenéjét jó érzékkel a fél évszázaddal később ebből a témából készült Anna ezer napja című filmből másolták alája):



Hogy ez tényleg veszélyes lett volna az akkori 16 éven aluliak erkölcseire... Mindenesetre a Tudor-témakör úgy látszik, nem csak ma divatos és hoz kasszasikert a vásznon és a képernyőn. Ebben a filmben  VIII. Henriket Emil Jannings személyesítette meg, aki néhány év múlva emlékezetes alakítást nyújtott Marlene Dietrich partnereként a nevezetes A kék angyal című filmben.

A Gábor Miklósról szóló 1941-es hírt majd később mutatom meg.

Mai, és múltkori, szintén Gábor Bélához kötődő írásom csak közvetve kapcsolódik e blog főszereplőjéhez. Ám Gábor Miklós színésszé válását hangsúlyosan befolyásolta, hogy gyakorlatilag apja mozijaiban nőtt fel, ezért gondoltam, hogy a korszak és a hangulat érzékeltetésére egy kicsit elmászkálok ebbe az irányba is. Sőt, ezt a vonalat még folytatni is fogom :)