Amikor a Nagykanizsa 100 zenei emlékhelye című könyvem megírásához gyűjtöttem az anyagot, végigolvastam városom (majdnem) teljes sajtóját.
A XIX. század nagyjából utolsó harmadától két hírlapja volt Kanizsának: az 1862-ben megindult Zalai Közlöny (első nevén még Zala-Somogyi Közlöny) és az egy évtized múlva létrehozott Zala. Címe ellenére mindkét újság Nagykanizsán kiadott és szerkesztett lap volt, némi megyei kitekintéssel. A Zala az 1920-as évek elején sajnos megszűnt (egyébként a történész Fejtő Ferenc nagyapja, Fischel Fülöp alapította), de a Zalai Közlöny tovább élt a második világháború végéig. A háború után a régi Zalát élesztették újra, lett belőle Zalai Hírlap, amit aztán "lenyúlt" a megye... De ez egy másik történet.
A régi Zalai Közlönyökben kétszer fordult elő – én legalább is ennyit találtam – Gábor Miklós édesapjának, Gábor Bélának a neve. Ő 1919-ben, fia születésekor mozitulajdonos volt Zalaegerszegen, majd a család, az egerszegi mozit megtartva, 1925-ben Székesfehérvárra költözött, ahol a családfő két filmszínházat is üzemeltetett.
Nagykanizsán, hosszú-hosszú várakozás után 1927-re épülhetett fel a Városi Színház, a mai Medgyaszay Ház:
Színházként önálló társulata nem volt, a háborúig tartó korszakban elsősorban a pécsi színház vendégszerepelt benne. Ám nem úgy, mint mostanában, amikor az évadban viszonylag arányosan vannak elosztva a színházi előadások, hanem a színház több hétre Kanizsára költözött és minden este játszottak – aztán a színházlátogatók az év további tizenegy hónapjában az emlékeikből éltek, illetve moziba jártak ugyanebbe az épületbe.
Városunkban rendszertelen és különböző helyszíneken zajlott filmvetítések után 1912-ben nyílt meg az első állandó mozi a Rozgonyi utca 4. számú ház helyén állott régi magtárban Uránia néven. Jó másfél évtized múlva aztán a városi mozikedvelők az új, elegáns épületben sokkal kellemesebb kényelmi és technikai körülmények között élvezhették a mozielőadásokat. Az illúzióhoz az is hozzájárult, hogy a hangosfilm is ekkoriban kezdte a némát felváltani. A kisebb pénzű nézőközönség viszont maradt a régi moziban, ami egy darabig tudta tartani a régi színvonalat, ám később a "bolhás" nevet ragasztották rá...
Az új mozi-színház 1927-es átadása előtt pályázatot írtak ki mozijának üzemeltetésére:
 |
| Zalai Közlöny 1926. augusztus 3. |
Végül a két pályázó közül a helyi, a Rozgonyi utcai mozit üzemeltető társaság nyert, bár a tárgyalások további konkrét menetéről már nem adott hírt az újság. Valószínűleg úgy találták, hogy jobb, ha mindkét mozi egy kézben, ráadásul helyi kézben van.
Hát valahogy így nem lett az akkor nyolc éves Gábor Miklós kanizsai illetőségű – bár, könnyen lehet, hogy akkor sem lett volna, ha édesapja nyeri a pályázatot, hiszen akkor már elköltöztek Székesfehérvárra és Gábor Béla korábbi egerszegi moziját is valószínűleg csak táv-irányította.
Hamarosan megmutatom a másik kanizsai hírlap-említést a Gábor Miklósról szóló (szerintem valószínűleg első) kanizsai kis hírrel együtt.
Végül egy részlet a Felvidéki Judit által Gábor Miklósról készített portréfilmből, amelyben gyerekkori fotóiból is láthatunk néhányat. Ezt nem tudom úgy idemásolni, mint általában a többi videofelvételt, csak a linkjét.
Itt van, érdemes megnézni:
http://hu-hu.facebook.com/video/video.php?v=212306978780658
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése