Hamlet - 4. felvonás 4. jelenet

Tollal című könyvének Hamlet-fejezetében több jelenetről ír részletesen Gábor Miklós. Most néhány folytatásban ezekből a bejegyzésekből válogatok és mellé társítom a rendelkezésre álló videofelvétel megfelelő részletét. Nem feltétlenül tartom be a jelenetek sorrendjét a darabon belül: egy kései részlettel kezdem, amiről Gábor Miklós még a próbaidőszakban vetette papírra gondolatait.

Amikor Hamlet tévedésből megöli Poloniust, a király végre ürügyet talál, hogy unokaöccsét eltávolítsa az udvarból, az országból, sőt, az élők sorából: Angliába küldi két egykori barátja kíséretében – titkos paranccsal, hogy ott azonnal vegyék fejét.

A kikötőben Hamlet találkozik Fortinbras norvég királyfi seregének katonáival, akik éppen átvonulnak Dánián, hogy a lengyelektől egy kis föld-darabot visszahódítsanak országuknak. A beszélgetés egy norvég századossal gondolatsort indít el Hamletben.

Íme a részlet a Madách Színház előadásából és utána  (vagy előtte, tetszés szerint) olvassuk el, mit írt erről a jelenetről Gábor Miklós.

1961. december 15.

Hamlet és Fortinbras találkozása. A bennem élő kép: gyakorlati tevékenységtől eleven, durva katonák tábora, vagy még inkább kikötőben hajóról szálló, vidáman káromkodó, fémcsörgéssel, dobogással, kiáltásokkal teli sereg; eső; és a kép sarkában egy felhajtott galléros civil: Hamlet, inkognitóban; valamivel távolabb álldogál a két smasszer. A mélypont, az életből kimaradás pillanata.

Ebben a monológban fogalmaz talán legkerekebben, legvilágosabban. Fortinbras megjelenése bámulatot vált ki belőle: íme, a tett embere! De nemcsak bámulatot – lenézést is: "... egy üres tojásért..." Nagyon világos: elkülöníti magát Fortinbrastól, még csodálata közben is. Ha tenni fog – nem azért fog tenni.