2012. április 19., csütörtök

Vers Gábor Miklós-hoz, -ról

Nem túl régen megmutattam Gábor Miklós szülőházát, homlokzatán 2002-ben felavatott emléktáblájával, amelyen Mészöly Dezső verssorai olvashatók.
A Prince of Hungary című vers természetesen a Hamletre utal, amelynek eredeti címe: Hamlet, prince of Denmark. Egy angol színikritikus nevezte Magyarország hercegének  Gábor Miklóst és alakítását Laurence Olivier Hamletje mellé sorolta.

Erről jutott eszembe, hogy erről a korszakos alakításról született egy másik vers is, ám az még jóval korábban, 1963-ban, a Hamlet 100. előadása kapcsán. Mezei András (19302008)  írta Gábor Miklósnak ajánlva.
Címe: Szólj a világról.
Itt van az eredeti újságoldal Féner Tamás fotójával:

Film Színház Muzsika 1963. 7.


Mostani fejjel újraolvasva, bizony csodálkozom: 1963-ban biztosan kellett hozzá bátorság leírni, illetve kinyomtatni a verset különösen ezt a két sorát:

                    Szellem, szólj a világról, nyughat-e benne a lélek,
                kell-e feledni már, avagy élnek a gyilkosaid még?!

Az előző sorokban megidézi a krematóriumokat, majd később az égre mérgezetthegyű kardként sebeket karcoló rakéták-at. Ám szerintem ez a vers – mint ahogyan maga az előadás többről is szólt: nyilvánvalóan 56/58-ról is, ennyire közel a forradalomhoz és a példátlan megtorláshoz.

E vers után nem is következhet más, mint a nagymonológ:




Egyelőre ezt a két verset ismerem, amelyet Gábor Miklós –hoz, illetve ról írtak, nem tudom, van-e több olyan szépirodalmi alkotás, amelyet ő ihletett...

2 megjegyzés: