A közelmúltban tettem fel Gábor Miklós előadásában Edgar Poe: A Holló című nagy versét. Mivel már az ókori rómaiak tudták, hogy a változatosság gyönyörködtet, itt van a vers egy másik felvétele.
A Holló szinte már része a magyar irodalomtörténetnek: több költőnk is lefordította, s valamennyi a műfordítás páratlan remeke. Első alkalommal Babits Mihály magyarításában hallottuk itt a blogon, most Szász Károlyé következik. Csak azt az egyet sajnálom, hogy Tóth Árpád fordítását eddig még nem találtam meg Gábor Miklós előadásában, pedig nekem az a legkedvesebb. Ez részemről nem értékítélet, csupán gyerekkoromban ebben a változatban ismertem meg először és ezért is szeretném hallani Gábor Miklóstól. De talán még előjön valahonnan...
S hogy miért "Hollóul" a cím? Megírtam a múltkori posztban, de az is elég, ha csak meghallgatjuk ezt a felvételt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése