Gábor Béla másik egerszegi mozija [?]

Mielőtt folytatnám az Edison mozi történetét, nézzük meg, mi a helyzet a zalaegerszegi Apolló mozival, amelyet Béres Katalin mozitörténeti tanulmánya szerint valamikor 1915/16 körül szintén megvett Gábor Béla. Az az épület, amelyben ez a mozi korábban működött, ma is létezik, nem úgy, mint az Edison mozgószínház, amely, mint korábban írtam, 1945 tavaszán leégett és ma csak hűlt helye látható.

Ezt a képet a napokban készítettem az egykori Kummer kávéházról, amelyben az Apolló "mozgó" működött:

Képfelirat: Zalaegerszeg, Kölcsey utca 2.

Mostani alakjában a XIX. század legvégéről származik. Benne tulajdonosa, Kummer Gyula az épület emeletén – egy évvel az Edison mozi után – 1912-ben nyitotta meg az Apollónak elnevezett mozgószínházat.

Itt van egy korabeli képeslap, amelyen a mozi felirata is látszik: APOLÓ [!]

Megpróbáltam utána nézni a korabeli sajtóban, hogy Gábor Bélának ez a mozija meddig működött, mert erre nem tért ki a már sokszor emlegetett mozitörténeti tanulmány és a következőkre jutottam.

Az 1916. január 16-i Zalamegye című hírlap 2. oldalán megtaláltam a megvásárlásról szóló hírt:

Goldberger Béla, az Edison tulajdonosa az Apolló mozit is megvette, és az eddigi helyiséget kibérelte.

Gondolom, a "megvette" a vetítési jogra vonatkozott, nem a helyiségre, amelyet ugyanúgy tovább kellett bérelnie, mint a korábbi mozisnak.

És még egy megjegyzés a hírhez: a fiatal mozitulajdonos úgy tűnik, valamikor 1917/18 körül magyarosította a nevét, szerintem lehet, hogy nősülésével kapcsolatban, időben ahhoz igazítva. Sajnos, a megyei lap 1917, de különösen 1918-as számai közül, nyilván a történelem viharai folytán több szám hiányzik a mikrofilmről, ezért nem akadhattam rá például az esküvőjéről szóló hírre, pedig a lap rendszeresen közölt házasságkötési híreket. Ezzel összefüggésben átnéztem a zalaegerszegi állami anyakönyvek közül a házassági bejegyzéseket 1916 és 1918 között, de sajnos nem akadtam rá Gábor Miklós szüleinek esküvőjére – ezek szerint nagy valószínűséggel nem Zalaegerszegen volt.
Vissza az Apolló mozihoz: viszonylag teljességgel átnéztem  az említett hírlapot, 1913-tól 1919-es  megszűnéséig, majd 1923-tól a Zalamegyei Újságot – igaz, ez utóbbit csak szúrópróbaszerűen, de egészen az 1930-as évek végéig – ám nem találkoztam azzal, hogy  az Apolló mozi ténylegesen működött volna. A hírlapokban mindig csak az Edison műsora és hirdetései szerepeltek. Vagy nehézségekbe ütközött a másik mozi üzemeltetése, vagy nem volt annyi közönség a városban, hogy szükség lett volna a városközpontban még egy mozira, de úgy tűnik, ebben a ma is álló házban Gábor Béla idejében nem voltak rendszeresen mozielőadások. Vagy csak azért vásárolta meg az ambiciózus fiatalember, hogy ne legyen konkurenciája a városban? Amikor később annyi gondja volt az Edison épületével, akkor sem merült fel, hogy inkább a kávéház épületében kellene vetíteni. Úgyhogy egyelőre ez egy talány...

Ugyanakkor Ruszt József rendező 1994-ben Gábor Miklóshoz írt  hosszú levelében (köszöntő volt 75. születésnapjára) a következők olvashatók:

Humphrey Bogart

Meg kell említenem még 1983-as újratalálkozásunkat, amikor Az ember tragédiájával megnyitottuk a zalaegerszegi színházat, s Te az előadásban Lucifer szerepét játszottad. [...] Kaptál tőlem a színpad jobb szélére egy fogast, egy széket és egy hamutartót, illetve egy ballonkabátot, egy kalapot, no meg egy sálat magadra. Ott álltál Zalaegerszegen, 1983-ban, egy Tragédia-előadás közepén Luciferként, mint Humphrey Bogart, kamaszkorod ideálja, s nem tehettél mást, mint amit tettél: beszélni, érvelni kezdtél s megszületett az előadás.

Egy alkalommal – hazafele menet – egyszer még ebédeltünk is abban az enyhén szólva koszos önkiszolgáló étteremben (a Tanács épülete mellett, a sarkon), amely hajdan apád mozija volt. (Kiemelés tőlem, K.K.) A Te Humphrey Bogartod évtizedek múltán ugyan, de visszatért Zalaegerszegre, oda, ahol benned kamaszkorodban megszületett.

(A levél először a Színház című folyóirat 1994. 4. számában jelent meg és olvasható Ruszt József összegyűjtött írásainak legújabb kötetében is.)

Gondolom, az épületet Gábor Miklós mutathatta meg Rusztnak  a Tragédia próbái idején, mivel az Edison épületét már nem mutathatta meg, hiszen az 1945-ben leégett.

A filológiai pontosságnak még tartozunk annyival, hogy a kamasz Gábor Miklós Humphrey Bogartot minden bizonnyal Székesfehérváron csodálta meg, de filmet kicsi fiúként valóban Zalaegerszegen látott először és már ott természetes közegévé vált a mozi világa.

A Ruszt által emlegetett Lucifer-jelmez, amely annyira meghatározta az egerszegi Tragédia-előadást, ma már történelem és a Göcseji Múzeum állandó kiállításának része...