1942 körül hagytuk abba legutóbb Gábor Miklós édesapja zalaegerszegi mozija történetének követését. Fő forrásom továbbra is Béres Katalin: Zalaegerszeg mozitörténete 1903-1945 című tanulmánya, megjelent a Pannon Tükör 2010. 6. számában.
Ott tartottunk, hogy a zsidó származású Gábor Béla a korszak fenyegetését átérezve amerikai filmes barátai segítségével meg tudta szerezni az amerikai állampolgárságot, ám konfliktusa tovább is fennállott a város vezetőségével. A képviselőtestület ugyanis "megbízható keresztény kezekben" szerette volna tudni a város egyetlen moziját s ezért többször is elvetette Gábor Béla korszerűsítési kérelmét. Szakáll Ferenc, a Zalamegyei Újság szerkesztője azok között volt, akik józan hangot ütöttek meg a kérdésben, amikor lapjában ezt írta:
Ha akadályozzuk az épület átépítését, megfosztjuk a közönséget a rendes környezettől, de egy csomó iparos is elesik a rendes munkától. ... Az a fegyver tehát, amellyel egyesek Gábor Béla ellen harcolnak, egészen másokat sújtanak, a közönséget, amelynek mégis csak ez az egyetlen szórakozási helye és lehetősége.
A hatóságok hosszú huzavona után végül megadták az engedélyt, ám ekkor már késő volt: egy másik rendelet felülírta azt, ugyanis 1943/44-ben már csak óvóhelyeket volt szabad építeni.
A közönség tehát továbbra is a nem túl korszerű Edison moziba volt kénytelen járni egészen 1944. július 5-ig, amikor a rendőrség egy tollvonással, azonnali hatállyal, indoklás nélkül bezárta a mozit és visszavonta a tulajdonos üzemeltetési engedélyét – azaz, egyszerűen elrekvirálta Gábor Béla tulajdonát. Ezzel a húzással megszabadultak ugyan a zsidó származású mozistól, de a városlakókat megfosztották az egyetlen szórakozási lehetőségtől. Mint Béres Katalin írja, a bezárás valódi oka nem az épület leromlott állaga lehetett, ugyanis 1944 szeptemberében Zalaegerszegre érkezett egy színtársulat, amely a moziteremben kapott játszási engedélyt...
Mozielőadások pedig továbbra sem voltak, bár most a dolog a belügyminisztériumban bukott el, ők gáncsolták el az új jelentkezők, köztük az Edison mozi korábbi gépésze engedély-kérelmeit. A közönség zúgolódott. A Zalamegyei Újság megjegyezte, hogy amikor korábban az újság az átépítés engedélyezését javasolta, zsidóbérencnek titulálták a lapot, most viszont megvalósult a jóslatuk, hogy itt áll a város egy korszerűtlen és nem működő mozival.
Moziba újra csak a nyilas hatalomátvétel után, 1944 decemberétől lehetett menni, s a filmszínházat Hungária névre keresztelték át... Béres Katalin kutatásai szerint még 1945 januárjában is napi két-három előadást tartottak zsúfolt házakkal, mert nemcsak a város lakói, hanem a front elől menekülők tömege is itt keresett egy kis kikapcsolódást. Hogy ez pontosan meddig ment így, nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy a háború végén az épület leégett: állítólag a menekülő németek gyújtották fel, mert akkor már hadianyag-raktárként használták és az ott tárolt dolgokat nem volt idejük kimenekíteni. Ezzel az értelmetlen eseménnyel ért véget az Edison mozi története.
Hogy Gábor Béla székesfehérvári mozijaival mi történt, azt még nem sikerült kiderítenem. Egy biztos: a család ekkoriban már Budapesten élt, Gábor Miklós fiatal diplomás színművész volt és meg is kezdte első sikeres lépéseit a pályán – ezek a lépések aztán a háború miatt évekre megszakadtak. Későbbi könyveiből lehet nagyjából összerakni a további alapvető eseményeket. Szülei és ő maga – front "élményei" után – Budapesten vészelték át az ostromot. Aztán édesapja kiment Amerikába, hívta feleségét és fiát, akik nem követték. Gábor Miklós elmondása szerint apja újvilág-beli újrakezdése nem sikerült, állítólagos amerikai barátai "csőbe húzták", kimenekített pénzét elvesztette és néhány év múlva szállodai szobájában váratlanul meghalt. Ez valamikor az 50-es évek legelején történhetett, nagyjából hatvan éves volt.
Hát, így tükröződött vissza az Edison mozi és a Gábor család életében a történelem, mint cseppben a tenger...
Gábor Béla alakját én egyértelműen tragikusnak látom. Egészen fiatalon nagy tervekkel próbált gyökeret verni egy kisvárosban. Élete során nagy könyvtárra és minden bizonnyal nagy műveltségre szert tevő ember volt, írói ambíciókkal. Egy korabeli újságcikkből kiderült, hogy jól zongorázott. Gábor Miklós elmondása szerint már akkor járatta például a Nyugat folyóiratot, amikor még nem sokan. Zalaegerszegen nemcsak a mozi érdekelte, nagyobb, átfogóbb kulturális tervei voltak. Személyes számításait talán valamennyire megtalálta, ám szakmai életében – elsősorban származása miatt – sok értelmetlen akadékoskodásnak volt kitéve és számos csalódás érte. Amerikai újrakezdése sem sikerült...
Ma egy 1932-es híradó-összeállításba nézzünk bele, mert Gábor Béla mozijában híradót is vetítettek:
Legközelebb Gábor Miklós édesanyjáról osztom meg azt a nem túl sok információt, amit eddig sikerült felkutatnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése