Lassan négy hónapos lesz a Gábor Miklós-blogom. Ha a képernyő jobb oldalára nézek, már elég tekintélyes hosszúságot alkotnak az eddigi bejegyzések tárgyszavai és ez alatt a rövid idő alatt is több érdekes, olykor elfelejtett szerepét sikerült felelevenítenem. De eddig feltűnően kerültem a Hamletet, amely általános vélekedés szerint a legnagyobb szerepe volt. Annak ellenére kerültem, hogy életemben először ebben láttam Gábor Miklóst személyesen és életem egyik legnagyobb élménye volt. De azt hiszem, éppen ezért nem ugrottam még neki ennek a témának, mert nagyon nagy feladatnak érzem, hogy én megszólaljak róla és kiválogassam a sok-sok kritikából a legjellemzőbbeket.
De lassan ideje lesz a mélyvízbe ugrani. Hangulati előkészítésnek itt van két kis kivágat régi Film Színház Muzsikákból.
Az első évszáma 1957. A szilveszteri szokásos körkérdésre válaszol itt Gábor Miklós, miszerint mit vár az új évtől. Témánk szempontjából a legfontosabb mondat: Szeretném eljátszani a Hamletet is, de hát erre nem sok reményem van...
Ekkor már a Madách Színház tagja, túl Rómeón, A királyasszony lovagján, éppen elkészült az Éjfélkor című film. 1958-ban jön Vlasz a Nyaralókból, majd Figaro... és 1962-ben végre a Hamlet. Az előadás sikere közmondásos, még 1967-ben is műsoron van – az én nagy szerencsémre, így láthattam nyolcadikos koromban 1966 decemberében.
1967-ben, kilenc évvel a régi körkérdés után az újság szembesítette Gábor Miklóst régi válaszával. Íme:
Vajon milyen szerepekre gondolt akkor?
Végül nézzünk is bele a legendás előadásba:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése