Előjáték Hamlethez

1960-ban Shakespeare-ciklust indított a Magyar Rádió. Első darabként a Hamlet rádióváltozata készült el Cserés Miklós dr. rendezésében, rendkívül erős szereposztásban. A címszerepet Gábor Miklós alakította, s itt vannak a többiek is:

Claudius – Kovács Károly

Gertrud – Tőkés Anna

Polonius – Balázs Samu

Ophelia – Ruttkai Éva

Horatio – Kálmán György

Laertes – Bitskey Tibor

1. sírásó – Bihari József

Több színész esetében sajnos eddig nem sikerült ráakadnom, hogy kit személyesítettek meg, legfeljebb csak tippelni lehet. Láng József szerintem Fortinbras lehetett, a csodálatosan deklamáló Ujlaky László
valószínűleg már itt is a Színészkirály, Sivó Mária pedig a Színészkirályné. És maradt Hindy Sándor, Horkai János, Pásztor János. Valamelyikük biztosan Hamlet apjának szelleme volt, a két másik művész pedig talán Rosencrantz és Guildenstern.

Film Színház Muzsika 1960. 20.

Amikor a rádiófelvétel készült, majd 1960. május 23-án adásba került, Gábor Miklós még nem tudta, hogy viszonylag közel van számára a színpadi megvalósítás. Tollal című könyvében ezekkel a mondatokkal kezdte ugyanis a Hamlet-fejezetet:

1960. május 23.

Végighallgatjuk a rádió Hamlet-felvételét.

Ez a kedves Hamlet! Eljátszani színpadon: életem legboldogabb estéje lenne. De ezt a darabot nem lehet eljátszani, csak játszani lehet, örökké, egyfolytában!

Eddig egyetlen kritikára sikerült ráakadnom erről a rádióváltozatról, N. J. aláírással. Megjelent a Film Színház Muzsika 1960. 22. számában, ebből idézek:

A rádióra való alkalmazás legnagyobb kockázata itt az, hogy ez a tragédia igen vizuális igényű. A szellem megjelenése, a színészek játéka, a temetőjelenet s az utolsó tragédia javarészt képi megvalósítást kíván. S ezt a rendezés képes volt – az egérfogó-jelenet kivételével – közvetíteni, úgy hogy érvényesülni engedte az író díszletet festő jelzőit. Dávid Gyula zenéjének helyzet és jellemfestő ereje volt. Nem csak a helsingőri várat s a hiányzó képeket tudta pótolni, de elvitte a hallgatóit a szereplők gondolatvilágába is.

Hamlet, Gábor Miklós szerepfelfogása elsősorban az életet és az uralkodást megérdemlő Hamletet hangsúlyozta. Azonban az alak tetterősebb, harcképesebb volt mindvégig a kelleténél és éppen a gondolat örök késleltető ereje, a tétovázgatás, az újra meg újra elgyengülés hiányzott alakításából.

Anélkül, hogy hallottam volna ezt a változatot, erős a gyanúm, hogy itt tévedett a kritikus, különösen, ha Gábor Miklós akkori, még a színpadi megvalósítás lehetősége előtti gondolatait olvasom:

Igen, Hamlet kedves. Hogy örül, hogy vívhat, hogy a színészekkel fecseghet! Valójában talán ez lenne az ő igazi élete: egy filozófikusan léha, csendes szórakozásokkal teli élet. Amíg a szellem meg nem jelenik, passzív. Mi történne, ha nem tartóztatják és visszamegy Wittenbergába? [...]

Hamlet elegáns. Fiatalsága – de filozófiája is – örömét leli sportban, művészetben, párbajozgatásban, a nagyvilági életben. Mégis koraérett, bensőséges kapcsolata van a halállal. Mosolyogva, tréfálkozva beszél róla és vele, mint pajtijával. [...]

Ha eloszlathatnánk Hamlet homályát, ha ez lehetséges lenne, akkor se szabadna megtennünk. Éppen ebben a homályban van realizmusa és varázsa.

(Tollal, 2. kiadás, Szépirodalmi Kiadó, 1968. 161-162. oldal)

De folytassuk a rádióváltozat kritikáját. N. J. szerint Gábor Miklós alakításának hiányossága azért is sajnálatos, mert viszont Claudius alakítója, Kovács Károly erőtlenebb volt a megírt alaknál, lassú, vontatott szövegmondása sajnos levont a dráma ritmusából is.

Ruttkai Évától, Ophélia szerepében különlegesen sokszínű alakítást kaptunk s elsősorban azt a felfogást, hogy ez a lány nagyon szereti az életét. Őrülési jelenete először erősnek ható színeivel, később teljesen meggyőzött arról, hogy itt kitűnő új szerepfelfogással találkoztunk.

Tőkés Anna mesterien, szépen és líraian alakította Gertrúdot, színpadon is remekbeformált szerepét, különösen megkapóan mondotta el, szinte festette Ophélia halálát.

Balázs Samu Poloniusa művészi erővel fogta össze az akarnok és ostoba apát. Kálmán György Horátióját ki kell emelni a láttatni tudás képességéért.

Bitskey Tibor, Láng József, Hindy Sándor, Horkai János, Pásztor János, Ujlaky László, Sivó Mária nevét kell még kiemelnünk. Bihari Józsefét, aki remekbe formálta a sírásó figuráját, olyannak ábrázolta, amilyennek Shakespeare megírta, hogy ez az ember azért tudja ilyen őszintén szeretni az életet, mert nem félelmetes számára a halál közelsége.

Hát, nem tudom... Minél többször olvasom át ezt a kritikát, annál inkább úgy érzem, hogy ez egy kezdő újságíró egyik első próbálkozása, olyan ügyetlen megfogalmazások találhatók benne. Remélem, sikerül majd egy kis búvárkodással más visszhangokat is találnom az objektívebb megítéléshez.

Hogy ez a régi rádiójáték megvan-e még a rádió archívumában, jó lenne megtudni... Annyit tudok, hogy azóta két Hamlet-rádióváltozat készült. Az egyik Varga Géza rendezésében, az 1960-ashoz hasonló szintű szereposztással (Hamlet: Tordy Géza, Claudius: Sinkovits Imre, Gertrud: Ruttkai Éva). A másik pedig egy sajátságosan érdekes feldolgozás volt, Kozák Andrással és a Kaláka együttessel. Ez utóbbit egyszer, nagyon régen, még élőben is alkalmam volt megnézni Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Napok alkalmából.