Figaro házassága - 1958

1958 szeptemberében került színre a Madách Színházban Beaumarchais: Figaro házassága című színműve, melynek címszerepét játszotta Gábor Miklós.

További szereplők: Uray Tivadar (Gróf), Tolnay Klári (Grófnő), Gombos Katalin (Zsuzsi), Vass Éva (Cherubin).

A rendező, Vámos László így beszélt szándékairól a Film Színház Muzsika 36. számában:

A "Figaro" előadásával vissza szeretném adni a vezető szerepet a szónak, hogy így nyilatkozzon meg a színpadon Beaumarchais szelleme. Az előadást nem fizikai cselekvésekkel akarjuk tarkítani, hanem a gondolatiságot szeretnénk hangsúlyozni, a játék alapmotívuma az intellektualitás lesz. Egy példa erre: más előadásokon Figaro és a gróf nagy szópárbaját, melyben nemcsak két ember, de két világ csap össze, úgy rendezték, hogy Figaro beszéd közben éppen borotválja a grófot, a borotva a kezében egyben jelkép is. A mi előadásunkon Figaro (Gábor Miklós) és a gróf (Uray Tiavadar) a színpad két sarkából repítik egymás felé Beaumarchais pompás mondatait. Ehhez a puritán játékstílushoz igazodik Jánosa Lajos díszlete. Valamennyi felvonás egy díszletben játszódik, s különböző díszletelemek felcserélésével alakítjuk ki az új és új képet, melyek az eredetitől alig különböznek. Ezzel is azt akarjuk elérni, hogy a nézők gyorsan megszokják a színpad világát és csak a szóra figyelhessenek. Stíluselőadásra törekszünk, olyan korszerű előadásra, mely a tartalmat emeli ki, s érzékelteti, hogy színházat játszunk. Hiszen szerintem ez a kettő talán a legfontosabb alkotóeleme az annyit hangoztatott modern színjátszásnak.

Olvasópróbán Tolnay Klárival

A rendező koncepcióját s annak megvalósulását Demeter Imre, a Film Színház Muzsika kritikusa félsikerként értékeli a lap 39. számában:

Vámos világosan és tisztán akarta továbbítani Figaro mondanivalóját. Ez részben sikerült is. Az előadás hangsúlyosan tolmácsolja a társadalmi bírálatot, Figaro komoly monológjait. Sok helyütt mulattatóak a helyzetek és a jellemek. De a tónust olykor kesernyésre, máskor érzelgősre, líraira hangolta, mintha megfeledkezett volna arról, hogy a "Figaro házassága" végig a commedia dell'arte stílusában mond komoly és magvas dolgokat is.

A kritikus szerint a színészek közül elsősorban Gábor Miklós Figarója vált a rendezői koncepció áldozatává:

A komédiázás mögött sokszor éreztem a fogatcsikorgató erőlködést, mintha a rendezés azt mondta volna: vigyázzunk, mellesleg ez azért vígjáték! Nem mellesleg, hanem elsősorban és teljesen az. Itt minden szerep – szerep; tele van öniróniával, a Figaróé is. De Figaro Gábor Miklós megformálásában, a rendezői koncepció szerint néha egy erőlködő Ruy Blas-ra emlékeztet s nem Figaróra, akiben a szerző egy kicsit önmagát írta meg. A kitűnő színész szépen, kulturáltan beszél most is, több mozzanata árulja el Figaro némely jellemvonását, a monológokat tisztán és művészien mondja, de humora nem szárnyal, figurája nem elég bővérűen komédiázó. Figaro nem ilyen mértéktartó, komoly úriember, Figaro kotnyeles, ravasz, szemtelen, okos, s öniróniája vegyül a szókimondásával. Gábor nem ezt a stílust játssza.

Ugyanezt az ellentmondást látta a Vass Éva által megformált Cherubinban is:

A stílus-zavart érezni Vass Éva Cherubinjában is. Kedves és bájos – enélkül nincs Cherubin. Olykor meg is találja a hangot és a stílust: amikor női ruhában lopakodik be a lányok közé. Itt igazi Cherubin. Szellemes, humoros. [...] Mintha nem engedték volna komolyan komédiázni ezt a tehetséges színésznőt.

A kritikus meglátása szerint az igazi stílust Tolnay Klári és Uray Tivadar játssza. A grófi pár és Figaro között tehát nem a rangbeli és az osztálykülönbség a szembetűnő, hanem a stíluskülönbség.

Demeter Imre véleménye szerintem nagyon megbízható, de azért kíváncsiságból vissza fogom keresni, hogy máshol mit írtak az előadásról s majd megosztom a blog olvasóival is.

 

Amikor 1958 végén a lap beszámolt arról, hogy a Figaro elérte az ötvenedik előadást, egy kicsit megenyhül a kritika hangja, amit a kép is igazol:

Film Színház Muzsika 1958. 52. szám

S hogy végül Gábor Miklóst illetően kicsit személyesebb vizekre evezzek – amit csak azért teszek, mert erről ő maga is írt és beszélt nyilvánosan – a Figaro próbái idején szeretett bele Vass Évába...